Egy finom külsejű sorozat, amely kötetről kötetre meglepetést okoz. Költői, szimbolikus, nem mindennapi kötetek. Ez a Delta Vision kiadó MesterMűvek sorozatának Science Fiction alfolyama.
A sorozatról itt írtam részletesen: A MesterMűvek sorozat Science Fiction alfolyama.
Most az egyes kötetekről szeretnék közzétenni néhány megjegyzést.

Ursula K. Le Guin: A Rege (2011)
Bár a kiadó szerint népszerűsége csalódást okozott - nagyon sokan megvásárolták, de ezekből a vevőkből nem vált később potenciális MesterMűvek-olvasó - én nagyon hálás vagyok a kiadásáért. Ez volt ugyanis az első Ursula K. Le Guin-könyv, amelyet sikerült örömmel végigolvasnom. Mégpedig nagy örömmel. Bár annak idején lelkesen birkóztam a Szigetvilág-történetekkel, ama patetikusan végzetszerű, kegyetlen kiválasztottsággal teli fantasyvilág nem volt teljesen kedvemre való. A Regét viszont követhette A sötétség balkeze is, bár Hain-ciklus ide vagy oda, A Rege százszor akkora élmény volt, főleg szövegét tekintve. Talán Kleinheincz Csilla avatott magyar fordítása miatt, talán, mert a szürke-arany díszes, elbájoló borítójú, apró könyvtest olyan finoman rejtette ezt a halk szavú, ám sötét történetet, talán mert, Le Guin e regénye annyira összetett, olyan könnyen olvasható, mégis messzire vezető... Nem tudom. Mindenesetre ez volt az első könyv, amelyet az alfolyamból elolvastam. És utána azonnal megvettem a Khtont.
Külső: ötös.
Belső: dupla ötös.

Piers Anthony: Khton (2012)
A Rege elolvasása előtt sokáig gondolkodtam, érdekel-e engem ez a könyv. Pokolbolygó, fegyenctelep, alvilág... Kell ez nekem? Aztán megbarátkoztam a sorozattal, a szép, valamit a könyvből is felidéző borító pedig csak segítette a döntést. A Khtonról már sokan és sok mindent leírtak, attól kezdve, hogy olvasható a görög mitológia parafrázisának, odáig, hogy a hatvanas évek lázadáskorszakában íródván tiltakozás a klasszikus sci-fi összes közhelye és kliséje ellen: ennek köszönhetők különös helyszínei és különleges, az időben flashbackekkel oda-vissza haladó, rejtelmes szerkesztése is. Van, aki szerint széteső, van, aki szerint unalmas. Számomra inspiráló volt, bár a három idősík közül a börtönnapok és a szökés története, illetve Aton Öt gyerekkora sokkal erősebben hatott rám, mint a végül a cselekmény feloldását, megoldását megadó zárórész. Mégis, az egész, egyébként mozgalmas történet olyan, mint egy hosszú vers és egy kaleidoszkóp keresztezése. Unikum. Ráadásul Sárközi Gergely fordítása is nagyon jó.
Külső: ötös.
Belső: ötös.

Alfred Bester: Tigris! Tigris! (2012)
Amikor megvettem, tisztában voltam vele, hogy én ezt kamaszként már olvastam. Szégyen-nem szégyen, mégsem emlékeztem semmi másra belőle, mint a főhős menekülésére-ámokfutására-bosszújára, amelynek során végig képtelen voltam vele azonosulni. Most újraolvasva egészen más dolgok vésődtek belém a könyvből. Egy karneválszínességű, reklámharsányságú és elkeserítően magányos jövő képe. Két nagy szerelem szomorú emléke. Egy detektívregénybe illően végigírt nyomozás frappáns története. Játék, mese, költészet, üvöltés... Nem tudom, hogy Nemes István, aki már az első kiadást is fordította, mennyit változtatott a szövegén (gondolom, húsz év után sokat), de borzasztóan élvezetes és humoros volt a könyv magyarul (is). Benne volt mindaz a gátlástalanság és kitörő expresszivitás, amely Gully Foyle figuráját is jellemzi, helyenként mégis borzasztóan el tudtam rajta keseredni, s meg tudtam hatódni. Be kell valljam, csak egy dologgal nem tudok mit kezdeni, úgy szimbolikusan: a befejezéssel. Miért az, ami?
Külső: négyes.
Belső: ötös.

Linkek:
MesterMűvek - Klasszikus alfolyam 2011-2013
MesterMűvek - Fantasy alfolyam 2012-2013