2014. január 11., szombat
Az ókori Kínában számos neves hadtudományi munka született az évezredek során. Már a nagy (taoista és anti-konfucianista) filozófiai művekben, amilyen a Tao Te king, a Csuang-ce, a Ven-ce vagy a Mo-ce, is szó esik a hadművészetről. A jól megvívott háború általában úgy jelenik meg, mint a rendetlenséget és káoszt megfékező egyik eszköz, amely helyesen alkalmazva visszaállítja a világban lévő rendet, a Tao-t (Dao). Ez történhet több birodalom ideális eggyé egyesítésével, az ármánykodók legyőzésével, a kegyetlenség megfékezésével is, a lényeg, hogy a háború valójában nem más, mint a béke kivívása. Az alábbi munkák épp ezért legalább felerészben filozófiai művek, s az olyan felsorolások mellett, mint például a húsz ok, amiért a hadvezér veszíthet (Szun Pin) vagy a tíz módszer a harctéri esélyek megváltoztatására (Szema-fa) olyan részleteket is találhatunk, amelyek történelmi elbeszélésre (Terveket kovácsolni az ország üdvére - Vu-ce) vagy épp egy egészen misztikus bölcseleti munka egy fejezetére (A föltámasztás - Tai Gong) emlékeztetnek.
Ami a művek szerzőneveit és címeit illeti, itt nem nagyobb a zűrzavar, mint bármely más régi kínai mű esetében. A Szun-ce, amely szó szerint Szun mestert jelent, szolgálhat akár a kötet címeként, akár a szerzőjének megadásaként. (A Szun Ce alak viszont nem igazán helyes.) A Szun-ce ping fa, amely A háború művészete jól ismert teljes címe, ráadásul teljességgel megegyezik Szun Pin művének egyik használatos címével (sokak szerint a két Szun-mester rokon is volt). Ezen kívül a helyzetet bonyolítja a magyar hagyományos és a pinjin átírás különbsége, ezért a szerzők és eredeti címek esetében mindkét alakot megadtam.
Szun-ce: A hadviselés törvényei, Zrínyi, Bp., 1963, Balassi, Bp., 1995, Tőkei Ferenc fordítása
Szun-ce: A' hadakozás regulái, Terebess, Bp., 1996, Tokaji Zsolt fordítása
Szun Ce: A hadviselés tudománya, Göncöl, Bp., 1996, 1998, 2002, 2004, 2006, 2012
Szun-ce: A háború művészete, Cartaphilus, Bp., 2006, Szántai Zsolt és Tokaji Zsolt fordítása (egybekötve két másik művel)
Szun-ce: A háború művészete, Helikon, Bp., 2015, Tokaji Zsolt fordítása (egybekötve két másik művel)
Cím: Szun-ce ping fa (Sunzi bingfa)
Szerző: Szun-ce (Sunzi)
Datálása: hagyományosan az i. e. 6. század.
A leghíresebb kínai hadtudományi munka, amelyről bőséggel írtam itt. Vannak, akik stratégiai tanácsait az üzletben vagy épp a pszichológiában is igyekeznek alkalmazni: én jobban szeretem korhű szövegnek olvasni, mert így is káprázatos a költőisége, logikussága és emberarcúsága. Az összegyűjtött gondolatokat szokás az i. e. 6. században élt Szun Vu nevű legendás hadvezérhez kapcsolni, de ha későbbiek is (talán "csak" i. e. 4. századiak), akkor is hihetetlenül izgalmasak. Ami a fordításokat illeti: népszerűségét ezek sokasága is mutatja. Tőkei Ferenc legkorábbi, kissé száraz, de igen pontos szövege a MEK-en is elérhető. Igazi csemege Tokaji Zsolt eredeti magyar változata, amely a költő és hadvezér Zrínyi Miklós hadtudományi munkáinak nyelvére fordította át a mai kínaiak számára is ódonul régiesen hangzó eredeti szöveget. Ezt a kis Terebess-kiadást nemcsak könyvművészeti bája, de remek kísérőtanulmánya miatt is ajánlom mindenkinek: sajnos a Cartaphilus egyébként elsőrangú kiadásából mindenfajta utószó kimaradt, pedig nagyon hiányozna. Ez utóbbi könyv egyébként Tokaji fordításának Szántai Zsolt által történt modern nyelvre való átformálást tartalmazza. A mű legfrissebb kiadása (amely a Cartaphilusét veszi alapul) a Helikon csábító árú, helyes kis zsebkönyve: én mindenkinek ezt ajánlanám először. Számomra ez a legjobban használható Szun-ce, a Göncöl kiadó pragmatista, angolszász szemléletű alapanyagból magyarított variánsa a nyomába sem ér.
Vu-ce: A háború útja, Terebess, Bp., 1999, Tokaji Zsolt fordítása
Wuzi: A hadviselés szabályai, Cartaphilus, Bp., 2006, Tokaji Zsolt fordítása (azonos az előzővel, kivéve a címet és a pinjinbe átírt névalakokat), In: Szun-ce: A háború művészete (lásd fenn)
Vu-ce: A hadviselés szabályai, Helikon, Bp., 2015, Tokaji Zsolt fordítása (azonos az előzővel, de a neveket sikerült ismét visszaállítani magyar átírásúra), In: Szun-ce: A háború művészete (lásd fenn)
Cím: Vu-ce ping fa (Wuzi bingfa)
Szerző: Vu-ce (Wuzi)
Datálása: hagyományosan az i. e. 4. század.
A Szun-cénál sokkal rövidebb, élvezetes, történetek formájában tanító hadművészeti munka. Kerete Vu fejedelem és az i. e. 5-4. század fordulóján élt Vu Csi hadvezér beszélgetése, ahol a fejedelem naiv diákként kérdez, a katona pedig képzett filozófusként és stratégaként válaszol. A Terebess első kiadása ismét nemcsak szép, de hasznos kötet is: remek előszó mutatja be a mű keletkezését, a kissé legendás Vu Csi személyét, s számos kínai történelmi munka részletével szemlélteti, hogyan vált Vu katonából mesterré az utókor szemében: igazságosságával, bátorságával, részrehajlás nélküliségével nemcsak hadvezérként, de emberként is példaképpé lett. A Cartaphilus kiadásának szövege teljesen megegyezik az első kiadáséval, kivéve, hogy a nevek, címek átkerültek pinjinbe (nem tudom, miért, hisz a kötet két másik fordítása a hagyományos alakokat használja), így a szerző is Wuzivá változott. Hogy a címet miért kellett lecserélni, végképp nem értem... Ugyanakkor a Helikon változata az új címmel már a régi, magyar átírású szöveget tartalmazza: mivel nemcsak jó, de következetes is, számomra jelenleg ez az elsőként ajánlandó, etalon kiadás.
Szema-fa: A tábornagy metódusa, Cartaphilus, Bp., 2006, Tokaji Zsolt fordítása, In: Szun-ce: A háború művészete (lásd fenn)
A tábornagy metódusa, Helikon, Bp., 2015, In: Szun-ce: A háború művészete (lásd fenn)
Cím: Szema-fa (Sima fa)
Szerző: Sze-ma Zsang-csü (Sima Rangju)
Datálása: hagyományosan az i. e. 4. század.
A rövid, mindössze öt fejezetes klasszikus művet szintén valóságos személyhez szokták kapcsolni, még ha az nem is létezett talán. Sokkal gyakorlatibb kötet, mint az előző kettő, mégis erősen elméleti síkra tereli a katonai témákról szóló fejezeteket, hogy a háború létezésének igazolása érdekében megrajzolja egy ideális, igazságos, emberséges, az Éggel összhangban cselekvő vezető képét, mintegy hadvezér-tükörként. A Cartaphilus magyar fordítása mindeddig az első és egyetlen, és igen olvasmányos. Azt viszont nem tudom, hogy lett a címből író a borítón... A Helikon változata (amely tulajdonképpen a Cartaphilus-szöveg második kiadása) mindezt úgy korrigálja, hogy nem szerepeltet szerzőt a tartalomjegyzékben, bár az utószóíró Salát Gergely megemlíti, hogy a könyvet Sze-ma Zsang-csünek szokás tulajdonítani.
Szun Pin: A háború művészete, Szukits, Szeged, 2003, Tokaji Zsolt fordítása
Cím: Szun Pin ping fa / Szun-ce ping fa (Sun Bin bingfa / Sunzi bingfa)
Szerző: Szun Pin (Sun Bin)
Datálása: hagyományosan az i. e. 4. század.
Különlegesen és kalandosan megtalált, nagy jelentőségű munka. Az évszázadokon keresztül teljességgel elveszettnek hitt hadtudományi mű egy Jin'küesanban 1972-ben feltárt sírból került elő. Az i. e. 134 és 118 közé datált sírhely tulajdonosa gyűjthette a jóslással és a hadművészettel kapcsolatos könyveket (bambuszcsík-kéziratokat), mivel ezeket mind vele temették. A sírból olyan klasszikus munkák töredékei és teljes szövegrészei kerültek napvilágra, mint a Szun-ce, A hat titkos tanítás (lásd lejjebb) vagy a hétkötetes kánon egy magyarul még kiadatlan tagja, a Vej-liao-ce. (Azóta ez is megjelent: 2016-ban.) A magyar kiadás és fordítás több mint 130 oldalas tanulmányban és bőséges jegyzetanyag segítségével mutatja be és elemzi a rég eltűntnek hitt hadtudományi munkát, mintegy száz oldalon pedig nemcsak a Szun Pin, hanem a sírból előkerült, de a műhöz nem bizonyosan hozzátartozó összes egyéb töredékek fordítását is tartalmazza. Filológiailag igen pontos, mégis olvasmányos magyar kötet született, amit érdemes beszerezni mindenkinek, akit a ritkaságok vagy a kínai filozófiai nagyjai érdekelnek. Bár a Szun Pin erősen gyakorlati és sajnos helyenként igen töredékes, izgalmas és titokzatos olvasmány. S ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a hagyomány szerint egy olyan hadvezér tanításainak gyűjteménye, aki ellenfelei ármánykodása miatt elveszítette mindkét lábát, s így, nyomorékon vált kiemelkedő és legendás hírű stratégává - ez visszaadja az ember reményét abban, hogy igenis, győzhet a jó...
Tai Gong Hat titkos tanítása, Fapadoskönyv, Bp., 2011, Kelet Klasszikusai, Tokaji Zsolt fordítása
Taj Kung Hat titkos tanítása, Szenzár, Bp., 2016, Harcosok ösvényén, Tokaji Zsolt fordítása (egybekötve két másik művel)
Cím: Liu tao (A hat titkos tanítás)
Szerző: Csiang Ce-ja (Jiang Ziya)
Datálása: mitikusan az i. e. 11., hagyományosan az i. e. 3. század.
A jól fordított, ám kissé felületesen gondozott Fapadoskönyv-fle könyvben Tokaji Zsolt avatott magyar változatában vehetjük kézbe a mitikusan legkorábbi, ám az itt felsoroltak közül ténylegesen valószínűleg legkésőbbi ókori klasszikust. A Tai Gong (Taj Kung) tábornok bölcsességgyűjteményének tartott kötet szerzője, Csiang Ce-ja a Csou korba és a Vu fejedelemséghez kapcsolja saját művének elméleteit, ezzel is követve a fentebb már bemutatott nagy elődök példáját. A hatvan fejezetből álló, logikus és érdekfeszítő szöveg a konkrét hadművészeti és stratégiai utasítások mellett megismertet a jól gyakorolt hatalom, a bölcsesség, az érdemek és az erények filozófiájával is. Ami különös, hogy a könyvben sehol sem szerepel eredeti címe, s a háromoldalas előszó ezúttal még a kötet szerzőjéről sem emlékezik meg. A második kiadás e hiányosságokat pótolja: A háború törvényei című kötetben ráadásul két további mű is szerepel: a Vej Liao-ce és a Huang Si-kung három stratégiája. (Ezekről itt írtam.)
A fenti öt kötet nagy kedvencem: gyakran előveszem őket, hisz még vonatolvasmánynak is jók. Mindig másra figyelek fel bennük, elgondolkodtatnak, s legapróbb bölcsességeikkel is elszórakoztatnak, nem is beszélve a konkrét, hadviselési érdekességekről.
Más Keleti különlegességek:
Keleti különlegességek 1. - Versek Japánból
Keleti különlegességek 3. - Kínai filozófia
