2014. január 23., csütörtök
A mai bejegyzés olyan témáról szól, amelynek a kidolgozását még a 2013-as év elején ígértem meg valakinek... (Jobb későn, mint soha...) A keleti különlegességek között talán a filozófia a legfurcsább és legizgalmasabb. Az alábbi felsorolásban kedvenc filozófiai munkáim kaptak helyett: hátha valaki kedvet kap az elolvasásukra.
Konfuciusz bölcseletei - Lun jü
Fordította: Őri Sándor
Golden Goose, Bp., 2012
Első helyen csakis a legnagyobb kínai filozófus, Konfuciusz (Kung ce, Kongzi, i. e. 551-479) fő műve szerepelhet, melyet általában Tőkei Ferenc magyarításában szokás ismerni. Amióta azonban tavaly megjelent ez a gyönyörű kiállítású, páratlanul érdekes új kötet, bevallom, szívesebben lapozom fel inkább ezt. Őri Sándor könyvének két újdonsága a verses és kommentártalan fordítás. Nincsenek közbevetett, zárójeles értelmezések, sem jegyzetek, sem kísérőtanulmány, s Őri tudatosan nem magyarázza meg a tengernyi nevet, mert attól, hogy valakiről kiderül, hogy vagy Konfuciusz tanítványa volt, vagy egy barátja, vagy épp nem tudjuk, ki, nem fogom jobban megérteni a neki mondott bölcsmondást... Ha viszont a kis szöveg kerek, harmonikus, értelmezhető egésszé változik néhány rím vagy párhuzamos mondatszerkezet segítségével, annál inkább inspiráló. (Egy apróság kár, hogy Őri néhol azért igen lazán bánik a rímeléssel: holott az igazán erős rímek zárják csak igazán harmonikus egésszé a mondásokat.) A kódexméretű, mégis rendkívül könnyen kezelhető kötet ráadásul kétnyelvű, s a bal oldalra kínai írásjelekkel leírt, számomra persze érthetetlen eredeti változatok legalább egy harmonikus külső képet át tudnak adni, miközben a jobb oldalról magyarul olvasom a konfuciuszi gondolatokat. A végeredmény egy szerethető könyv, amely megéri az árát: bátran vegye meg, aki Konfuciuszt kedveli! Én úgy vagyok vele, mint Weöres Sándor és Tőkei Ferenc Lao-céjével: mindkettő remek a saját jogán, de mindkettő másféle élményt ad. (Őri egyébként követi Tőkei számozását, így a két szöveg könnyen egybevethető.) Következzen az utolsó bölcsesség, amit alább a prózafordításból is idézni fogok:
"Aki nem érti meg a sorsot,
annak nincs módja, hogy nemesb emberré váljon;
Aki nem érti meg a tradíciókat,
annak nincs semmije, amivel szilárdan megálljon;
Aki pedig még a szavakat sem érti meg,
annak nincs semmije, hogy megértse az embereket."
(Érdeklődőknek ajánlanám még a szerző remek weboldalát: www.konfuciusz.hu.)
Konfuciusz: Beszélgetések és mondások
Fordította: Tőkei Ferenc
Szukits, Szeged, 1995, 1996
Tőkei Ferenc a klasszikus kínai irodalom leginkább nagyra becsült és legfantasztikusabb fordítója. Alig lehet olyasmit mondani a kínai népmeséktől és klasszikus versektől a nagyregényeken és misztikus elbeszéléseken át a hadtudományi munkákig és a szerelmi tankönyvekig, amelyek közül ne fordított, lektorált vagy látott volna el utószóval, jegyzetekkel néhányat. A magyar Konfuciusz alapvetően Tőkeié. Amennyiben jól néztem utána az OSZK katalógusában, érdekes módon egészen későn, csak 1995-ben jelent meg önálló könyvformában a szöveg teljes változata, melyet azóta már kétszer újra kiadtak. Korábban csak Hamvas Béla elég különös terminológiájú részletfordítása volt elérhető. Tőkei a tőle megszokott terminológiai alapossággal birkózott meg Kung mester szemléletformáló szövegének kulcsfogalmaival, amilyen az út, az erény, az igazság, a közép vagy a nemes(b) ember. A Szukits kiadó kényelmesen kézbe fogható, szép külsejű kötetével vette kezdetét A bölcselet mérföldkövei sorozat, amelynek alábbi két darabjában Tőkei folytatta a klasszikus kínai filozófia részletes jegyzetekkel és tanulmányokkal kísért bemutatását. Végezetül az ígért részlet (XX./3.):
"Aki nem érti meg az égi rendelést (ming), az sohasem lehet nemes emberré. Aki nem ismeri jól a szertartásokat, az nem állhat szilárdan a lábán. Aki pedig nem érti tökéletesen a szavakat, az nem ismerheti meg az embereket."
(Kíváncsi vagyok, kinek melyik tetszik.)
Menciusz, Konfuciusz nagy követője
Fordította: Tőkei Ferenc
Szukits, Szeged, 1997
Menciusz (Meng-ce, Mengzi, i. e. 372-289) Konfuciusz tanítványa volt. Persze csak oly módon, hogy talán a legjelentősebbé vált azok közül, akik a legendás mester halála utáni évszázadban továbbfejlesztették tanítását és bővítették az iskoláját. Túl Mo Ti és Jang Csu (lásd lejjebb) parázs vitáinak időszakaszán a konfucianizmus kezdett az alapvető kínai filozófiai iskolává válni. Menciusz műve, a Meng-ce tanítványai által készített gyűjtemény azokból a beszélgetésekből és mondásokból, amelyek hatalomról, hierarchiáról, világrendről, az élet céljáról Menciusztól fennmaradtak. Tőkei Platónhoz és Arisztotelészhez hasonlítja a mester jelentőségét: ha kényszerített is a hasonlat, találó, hisz tudható, hogy ahogy Szókratészt is csak Platón tolla alapján ismerjük, Konfuciusz munkásságát is tanítványai írták le/meg helyette. Menciusz azonban már közelebb áll egy kissé a valósághoz és távolabb a legendáktól: és nagyon olvasmányosan mutatja be, hogyan juthatunk el életünk és más emberek emberséges kormányzásához. A könyv tartalmazza még A Nagy Tanítás és A Közép mozdulatlansága című rövidebb szövegeket is, szintén jegyzetekkel, tanulmánnyal bemutatva, amelyek szintén igen korai konfuciánus összefoglalók, s a Meng-cével és a Lun jüvel együtt alkotják a Négy könyvet, amelyeket minden hivatalnoknak meg kellett tanulnia, hogy tisztában legyen a valódi erényekkel.
Mo Ti: Konfuciusz hívei ellen
Fordította: Tőkei Ferenc
Szukits, Szeged, 1995
Mo Ti (Mo Di vagy Mo-ce, Mozi, rettenetes latinos változattal Miciusz, i. e. 470-391) nem sokkal Konfuciusz után élt, s tanainak egyik legkérlelhetetlenebb ellenfele volt. Irányzata, a motizmus számos dolgot támad, ami a konfucianizmus alapja, ugyanakkor mégis a Lun jüével azonos fogalmakat használ (emberség, igazságosság, hasznosság, összhang az Éggel). Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy miközben támadta a hivatalnoki hierarchiát, a legizmust és a régiséget, Mo Ti hivatalnokiskolát tartott fenn és az egységes állam eszméjét képviselte - kiderül, furamód a motizmus azért tűnhetett el nyomtalanul néhány száz év alatt, mert bármily kérlelhetetlen is volt, később részben feloldódott a klasszikus konfucianizmusban. A könyv nemcsak a Mo-cét tartalmazza, hanem Az elomló üresség igaz könyvének (lásd lejjebb) Jang Csu című, szintén anti-konfucianista fejezetét is. A kísérőtanulmányok és a jegyzetek ismét remekek.
Lao-ce: Tao Te King (Tao Tö King)
Fordította: Weöres Sándor (vers), Tőkei Ferenc (próza)
Tericum, Bp., 1994, 2001, 2008
Ez a kis kötet (így összeállítva először 1994-ben jelent meg, utoljára pedig 2008-ban) számomra a taoizmus első számú könyvének ideális kiadása. Benne megtalálható Weöres Sándor klasszikussá vált magyar változata az Útról és az Erényről, de egyúttal ott szerepel Tőkei pontos prózafordítása is, jegyzetekkel és értelmező utószóval. Lao-ce (Laoci, azaz Öreg Mester, i. e. 4. század, ha élt egyáltalán) híres műve, amely egyesek szerint a Lun jünél is régebbi szöveghagyományt is tartalmaz, sokkal népszerűbb nálunk a Konfuciuszénál. Magyarra fordította Ágner Lajos (még a háború alatt), Hatvany Bertalan, Stojits Iván, Karátson Gábor, Kulcsár F. Imre is, s három modern angolból fordított változata is elérhető magyarul. Nagy divat önsegítő könyvnek használni, s míg a konfucianizmusnak nem igazán vannak hagyományai mifelénk, a modern taoizmus egyre inkább eltalál Magyarországra az USA-ból, hozva az alapműveit. Bár ez a mű elképesztően költői és látszólag igen illogikus, első olvasására inkább érzésekkel, mint gondolatokkal teli, egy igen következetes életfilozófia bontakozik ki belőle, melyet az alábbi taoista munkák fejtenek ki jobban.
Lie-ce: Az elomló üresség igaz könyve
Fordította: Dobos László
Ferenczy, Bp., 1995, Helikon, Bp., 2008
Lie mester (Lie-ce, Liezi) valamikor az i. e. 4. században írt és tanított. Ha élt. Könyvét valamikor i. e. 200 és i. sz. 200 között állíthatták össze, költői címét már a 8. században kapta. A benne szereplő egyes szövegek egészen a Csou-korig visszavezethetők. Szerkezete egészen más, mint a Tao Tö Kingé, inkább a Lun jühöz vagy a Meng-céhez hasonlítható. Kérdések, feleletek követik egymást, de olvashatunk példázatokat és anekdotákat is híres, legendás és mitikus személyekről, amilyen például a Sárga Császár, s szerepelnek hosszabb és néhány soros tanítások. Bölcseletgyűjtemény helyett inkább taoista példatár a könyv, bár például az anti-konfuciánus Jang Csu tanításainak szövege stílusában emlékeztet egy logikusan megszerkesztett mondássorozatra, amilyenek Mo Ti nagyívű vitakönyvében is találhatók.
Csuang-ce: A virágzó délvidék igaz könyve
Fordította: Dobos László
Palatinus, Bp., 1997, 2000, Noran Libro, Bp., 2010
A kedvenc taoista könyvem hasonló gyűjtemény, mint a Lie-ce. Talán még történetdúsabb, még epikusabb, még mesésebb. És persze jóval híresebb. A szerző, Csuang Csou (i. e. 369-286) a taoizmus első nagy szintézisét állította össze benne. Pontosabban - neki tulajdonítják a talán csak az i. sz. 3. században, Kuo Hsziang kommentátor által megszerkesztett kötetet. Az értékrelativizmus, az ember és Tao viszonyának békés, mégis vitára ingerlő felvázolása, a korabeli kínai filozófia nagyjainak szapora idézgetése (van olyan filozófus, akinek kizárólag ez a mű őrizte meg a nevét), a kísérlet a világot mozgató törvények feltérképezésére, majd annak bizonyítása, hogy ilyen törvények talán nincsenek is, csak egy dolog van, a Tao - izgalmas és felkavaró olvasmánnyá teszik a kötetet. A legjobb kérdése: van-e egyáltalán tökéletes boldogság?
Ven-ce: A titkok feltárásának igaz könyve
Fordította: Tokaji Zsolt
Fapadoskönyv, Bp., 2010, Quattrocento, Bp., 2013
A magyarul kiadott kínai filozófiai művek legújabbja Ven-ce (Wenzi), Lao-ce egyik tanítványának költői című taoizmusmagyarázata. Hogy mikor élt a szerzője, nem ismert, maga a kötet az i. e. 3-2. században keletkezhetett. Két érdekessége, hogy bár taoistának tünteti fel magát, helyenként konfuciánus és legista hivatkozások is találhatók benne, illetve hogy számos olyan sort idéz a Tao Te Kingből, ami abban nem is szerepel. Mindez mutatja, hogy a kínai filozófiai szövegek hagyományozódása sokkalta izgalmasabb és összetett folyamat volt, mint az ember gondolná. Ezért nem érdemes szóról szóra végigrágott szent szövegként, önsegítő műnek alkalmazni őket, inkább olvasni jó, átforgatni magunkban, továbbgondolni, újraolvasni, összehasonlítani más gondolatokkal... A Ven-ce az itt felsorolt művek közül a legnehezebben olvasható, de megéri a fáradságot. Különös kalandozás a kínai filozófia korai korszakában.
Link:
Keleti különlegességek 1. - Versek Japánból
Keleti különlegességek 2. - Kínai hadművészet
Fordította: Őri Sándor
Golden Goose, Bp., 2012
Első helyen csakis a legnagyobb kínai filozófus, Konfuciusz (Kung ce, Kongzi, i. e. 551-479) fő műve szerepelhet, melyet általában Tőkei Ferenc magyarításában szokás ismerni. Amióta azonban tavaly megjelent ez a gyönyörű kiállítású, páratlanul érdekes új kötet, bevallom, szívesebben lapozom fel inkább ezt. Őri Sándor könyvének két újdonsága a verses és kommentártalan fordítás. Nincsenek közbevetett, zárójeles értelmezések, sem jegyzetek, sem kísérőtanulmány, s Őri tudatosan nem magyarázza meg a tengernyi nevet, mert attól, hogy valakiről kiderül, hogy vagy Konfuciusz tanítványa volt, vagy egy barátja, vagy épp nem tudjuk, ki, nem fogom jobban megérteni a neki mondott bölcsmondást... Ha viszont a kis szöveg kerek, harmonikus, értelmezhető egésszé változik néhány rím vagy párhuzamos mondatszerkezet segítségével, annál inkább inspiráló. (Egy apróság kár, hogy Őri néhol azért igen lazán bánik a rímeléssel: holott az igazán erős rímek zárják csak igazán harmonikus egésszé a mondásokat.) A kódexméretű, mégis rendkívül könnyen kezelhető kötet ráadásul kétnyelvű, s a bal oldalra kínai írásjelekkel leírt, számomra persze érthetetlen eredeti változatok legalább egy harmonikus külső képet át tudnak adni, miközben a jobb oldalról magyarul olvasom a konfuciuszi gondolatokat. A végeredmény egy szerethető könyv, amely megéri az árát: bátran vegye meg, aki Konfuciuszt kedveli! Én úgy vagyok vele, mint Weöres Sándor és Tőkei Ferenc Lao-céjével: mindkettő remek a saját jogán, de mindkettő másféle élményt ad. (Őri egyébként követi Tőkei számozását, így a két szöveg könnyen egybevethető.) Következzen az utolsó bölcsesség, amit alább a prózafordításból is idézni fogok:
"Aki nem érti meg a sorsot,
annak nincs módja, hogy nemesb emberré váljon;
Aki nem érti meg a tradíciókat,
annak nincs semmije, amivel szilárdan megálljon;
Aki pedig még a szavakat sem érti meg,
annak nincs semmije, hogy megértse az embereket."
(Érdeklődőknek ajánlanám még a szerző remek weboldalát: www.konfuciusz.hu.)
Fordította: Tőkei Ferenc
Szukits, Szeged, 1995, 1996
Tőkei Ferenc a klasszikus kínai irodalom leginkább nagyra becsült és legfantasztikusabb fordítója. Alig lehet olyasmit mondani a kínai népmeséktől és klasszikus versektől a nagyregényeken és misztikus elbeszéléseken át a hadtudományi munkákig és a szerelmi tankönyvekig, amelyek közül ne fordított, lektorált vagy látott volna el utószóval, jegyzetekkel néhányat. A magyar Konfuciusz alapvetően Tőkeié. Amennyiben jól néztem utána az OSZK katalógusában, érdekes módon egészen későn, csak 1995-ben jelent meg önálló könyvformában a szöveg teljes változata, melyet azóta már kétszer újra kiadtak. Korábban csak Hamvas Béla elég különös terminológiájú részletfordítása volt elérhető. Tőkei a tőle megszokott terminológiai alapossággal birkózott meg Kung mester szemléletformáló szövegének kulcsfogalmaival, amilyen az út, az erény, az igazság, a közép vagy a nemes(b) ember. A Szukits kiadó kényelmesen kézbe fogható, szép külsejű kötetével vette kezdetét A bölcselet mérföldkövei sorozat, amelynek alábbi két darabjában Tőkei folytatta a klasszikus kínai filozófia részletes jegyzetekkel és tanulmányokkal kísért bemutatását. Végezetül az ígért részlet (XX./3.):
"Aki nem érti meg az égi rendelést (ming), az sohasem lehet nemes emberré. Aki nem ismeri jól a szertartásokat, az nem állhat szilárdan a lábán. Aki pedig nem érti tökéletesen a szavakat, az nem ismerheti meg az embereket."
(Kíváncsi vagyok, kinek melyik tetszik.)
Fordította: Tőkei Ferenc
Szukits, Szeged, 1997
Menciusz (Meng-ce, Mengzi, i. e. 372-289) Konfuciusz tanítványa volt. Persze csak oly módon, hogy talán a legjelentősebbé vált azok közül, akik a legendás mester halála utáni évszázadban továbbfejlesztették tanítását és bővítették az iskoláját. Túl Mo Ti és Jang Csu (lásd lejjebb) parázs vitáinak időszakaszán a konfucianizmus kezdett az alapvető kínai filozófiai iskolává válni. Menciusz műve, a Meng-ce tanítványai által készített gyűjtemény azokból a beszélgetésekből és mondásokból, amelyek hatalomról, hierarchiáról, világrendről, az élet céljáról Menciusztól fennmaradtak. Tőkei Platónhoz és Arisztotelészhez hasonlítja a mester jelentőségét: ha kényszerített is a hasonlat, találó, hisz tudható, hogy ahogy Szókratészt is csak Platón tolla alapján ismerjük, Konfuciusz munkásságát is tanítványai írták le/meg helyette. Menciusz azonban már közelebb áll egy kissé a valósághoz és távolabb a legendáktól: és nagyon olvasmányosan mutatja be, hogyan juthatunk el életünk és más emberek emberséges kormányzásához. A könyv tartalmazza még A Nagy Tanítás és A Közép mozdulatlansága című rövidebb szövegeket is, szintén jegyzetekkel, tanulmánnyal bemutatva, amelyek szintén igen korai konfuciánus összefoglalók, s a Meng-cével és a Lun jüvel együtt alkotják a Négy könyvet, amelyeket minden hivatalnoknak meg kellett tanulnia, hogy tisztában legyen a valódi erényekkel.
Fordította: Tőkei Ferenc
Szukits, Szeged, 1995
Mo Ti (Mo Di vagy Mo-ce, Mozi, rettenetes latinos változattal Miciusz, i. e. 470-391) nem sokkal Konfuciusz után élt, s tanainak egyik legkérlelhetetlenebb ellenfele volt. Irányzata, a motizmus számos dolgot támad, ami a konfucianizmus alapja, ugyanakkor mégis a Lun jüével azonos fogalmakat használ (emberség, igazságosság, hasznosság, összhang az Éggel). Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy miközben támadta a hivatalnoki hierarchiát, a legizmust és a régiséget, Mo Ti hivatalnokiskolát tartott fenn és az egységes állam eszméjét képviselte - kiderül, furamód a motizmus azért tűnhetett el nyomtalanul néhány száz év alatt, mert bármily kérlelhetetlen is volt, később részben feloldódott a klasszikus konfucianizmusban. A könyv nemcsak a Mo-cét tartalmazza, hanem Az elomló üresség igaz könyvének (lásd lejjebb) Jang Csu című, szintén anti-konfucianista fejezetét is. A kísérőtanulmányok és a jegyzetek ismét remekek.
Fordította: Weöres Sándor (vers), Tőkei Ferenc (próza)
Tericum, Bp., 1994, 2001, 2008
Ez a kis kötet (így összeállítva először 1994-ben jelent meg, utoljára pedig 2008-ban) számomra a taoizmus első számú könyvének ideális kiadása. Benne megtalálható Weöres Sándor klasszikussá vált magyar változata az Útról és az Erényről, de egyúttal ott szerepel Tőkei pontos prózafordítása is, jegyzetekkel és értelmező utószóval. Lao-ce (Laoci, azaz Öreg Mester, i. e. 4. század, ha élt egyáltalán) híres műve, amely egyesek szerint a Lun jünél is régebbi szöveghagyományt is tartalmaz, sokkal népszerűbb nálunk a Konfuciuszénál. Magyarra fordította Ágner Lajos (még a háború alatt), Hatvany Bertalan, Stojits Iván, Karátson Gábor, Kulcsár F. Imre is, s három modern angolból fordított változata is elérhető magyarul. Nagy divat önsegítő könyvnek használni, s míg a konfucianizmusnak nem igazán vannak hagyományai mifelénk, a modern taoizmus egyre inkább eltalál Magyarországra az USA-ból, hozva az alapműveit. Bár ez a mű elképesztően költői és látszólag igen illogikus, első olvasására inkább érzésekkel, mint gondolatokkal teli, egy igen következetes életfilozófia bontakozik ki belőle, melyet az alábbi taoista munkák fejtenek ki jobban.
Fordította: Dobos László
Ferenczy, Bp., 1995, Helikon, Bp., 2008
Lie mester (Lie-ce, Liezi) valamikor az i. e. 4. században írt és tanított. Ha élt. Könyvét valamikor i. e. 200 és i. sz. 200 között állíthatták össze, költői címét már a 8. században kapta. A benne szereplő egyes szövegek egészen a Csou-korig visszavezethetők. Szerkezete egészen más, mint a Tao Tö Kingé, inkább a Lun jühöz vagy a Meng-céhez hasonlítható. Kérdések, feleletek követik egymást, de olvashatunk példázatokat és anekdotákat is híres, legendás és mitikus személyekről, amilyen például a Sárga Császár, s szerepelnek hosszabb és néhány soros tanítások. Bölcseletgyűjtemény helyett inkább taoista példatár a könyv, bár például az anti-konfuciánus Jang Csu tanításainak szövege stílusában emlékeztet egy logikusan megszerkesztett mondássorozatra, amilyenek Mo Ti nagyívű vitakönyvében is találhatók.
Fordította: Dobos László
Palatinus, Bp., 1997, 2000, Noran Libro, Bp., 2010
A kedvenc taoista könyvem hasonló gyűjtemény, mint a Lie-ce. Talán még történetdúsabb, még epikusabb, még mesésebb. És persze jóval híresebb. A szerző, Csuang Csou (i. e. 369-286) a taoizmus első nagy szintézisét állította össze benne. Pontosabban - neki tulajdonítják a talán csak az i. sz. 3. században, Kuo Hsziang kommentátor által megszerkesztett kötetet. Az értékrelativizmus, az ember és Tao viszonyának békés, mégis vitára ingerlő felvázolása, a korabeli kínai filozófia nagyjainak szapora idézgetése (van olyan filozófus, akinek kizárólag ez a mű őrizte meg a nevét), a kísérlet a világot mozgató törvények feltérképezésére, majd annak bizonyítása, hogy ilyen törvények talán nincsenek is, csak egy dolog van, a Tao - izgalmas és felkavaró olvasmánnyá teszik a kötetet. A legjobb kérdése: van-e egyáltalán tökéletes boldogság?
Fordította: Tokaji Zsolt
Fapadoskönyv, Bp., 2010, Quattrocento, Bp., 2013
A magyarul kiadott kínai filozófiai művek legújabbja Ven-ce (Wenzi), Lao-ce egyik tanítványának költői című taoizmusmagyarázata. Hogy mikor élt a szerzője, nem ismert, maga a kötet az i. e. 3-2. században keletkezhetett. Két érdekessége, hogy bár taoistának tünteti fel magát, helyenként konfuciánus és legista hivatkozások is találhatók benne, illetve hogy számos olyan sort idéz a Tao Te Kingből, ami abban nem is szerepel. Mindez mutatja, hogy a kínai filozófiai szövegek hagyományozódása sokkalta izgalmasabb és összetett folyamat volt, mint az ember gondolná. Ezért nem érdemes szóról szóra végigrágott szent szövegként, önsegítő műnek alkalmazni őket, inkább olvasni jó, átforgatni magunkban, továbbgondolni, újraolvasni, összehasonlítani más gondolatokkal... A Ven-ce az itt felsorolt művek közül a legnehezebben olvasható, de megéri a fáradságot. Különös kalandozás a kínai filozófia korai korszakában.
Link:
Keleti különlegességek 1. - Versek Japánból
Keleti különlegességek 2. - Kínai hadművészet
