2014. január 8., szerda
Nemrég fejeztem be Jack Vance Haldokló Föld-regényeinek lelkes olvasását. A kis Cherubionos kötetek igazán a szívemhez nőttek - kivéve egyvalamit, a borítójukat. Tisztában vagyok vele, hogy Szendrei Tibor fedélképei nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne a magyar nyelvű fantasyirodalom és legfőképpen a Cherubion kiadó több legendás sorozata (itt az Osiris könyvekről van szó), de be kell valljam, anatómiailag különös figuráit én már régen sem szerettem: csak akkoriban még szerelmes regényeken találkoztam velük.
A képeivel kapcsolatos legmókásabb felfedezést azonban a Cugel-sorozat kakukktojásának, a Michael Shea által írt Ravasz Cugelnek a kézbe vételekor tettem, nemrég.
A tolvajkedvű varázsló kalapját igazán remekül sikerült megalkotni a magyar borítókon: itt látható a két Vance-kötet egy-egy olyan angol fedélképe, ahol Cugelnek kalapja van (ez a két első kiadásé), s bizony a miénk egészen másmilyen:
Ezek a magyar kiadások Szendrei Tibor festette borítói:
Cugel nem rossz, bár nem értem, miért öltözött talpig japán viseletbe a Démonpikkelyeken, továbbá A túlvilág szemén Derwe Coreme sétáló hajókagylója Cugellel együtt perspektivikusan szemlélve valahogy fura, ahogy Cugel túl hosszú bal combja is, a Démonpikkelyek vörös lénye pedig igen kicsavartan esik kútba, mintha a levegőn állna - de ez semmi más, mint pusztán a szubjektív véleményem. Azonban a Shea írta regény fedelének esete egy kicsit más:
Mint lelkes filmrajongónak, azonnal beugrott kedvenc színészem, Errol Flynn talán legjobb kalandfilmje, a The Sea Hawk (Hét tenger ördöge, 1940), annak is az utolsó párbajjelenete, ott is a jelenetből kivágott, népszerű beállítás, amely itt látható színesben és fekete-fehérben is (a film egyébként fekete-fehér):
A borítókészítés receptje tehát: fogjunk egy Errol Flynnt, aki az Erzsébet-kori kalózfilmben hasonlóképp történelmi ruhában van, mint A túlvilág szeme Cugel-alakmodellje, rontsuk el a bal lábat (Flynn egyenes padlón állt, Cugel egy átlós sziklán, de még ahhoz képest is túl kicsi lett a bal lábfeje és túl nagy a jobb), vegyük ki a spanyol kémjelentéseket a Flynn övére fűzött kis bőrtáskából, rontsuk el a bal kezet is (ami megint túl kicsiként rajzolódott át), végül illesszük a szembe-Flynn-arc helyére a profilos Cugel-fejet úgy, hogy aki közelről nézi, az még a rosszul csatlakozó nyakvágást is látja a rajzon kulcscsontnak álcázva. A gallér viszont maradjon szemből. Hogy a hosszú jobb és apró bal kart hordozó, helyenként vészesen megvéznult figura fel ne boruljon, hosszabbítsuk meg a köpenyét. És még kerüljön pár dinoszaurusz a képre, bár róluk a regényben szó sincs...
Ami menti ezt a kompozíciót, hogy nagyon szeretem Errol Flynnt: jó volt újra látni, még ha fej nélkül is...
