Corrigan és Hooker (William Shatnerrel) (kép)

James Darren amerikai színész, rendező és énekes, az Időalagút című televíziós science fiction sorozat egyik főszereplője, dr. Anthony Newman alakítója. Ötrészes posztsorozatom az ő életéről és pályájáról szól: ez a záró bejegyzés a nyolcvanas évektől napjainkig kíséri. (Itt olvasható az első, a második, a harmadik és a negyedik rész.)

Jim Corrigan, avagy a nagy visszatérés

1982-ben váratlanul minden megváltozott. A T. J. Hooker című rendőrsorozatot megálmodó Rick Husky meghívta Darrent egy szerepre a széria második évadának 2., A hegy királya (King of the Hill) című epizódjába, amelyet 1982 októberében mutatott be az ABC. A színész, aki még az Időalagút forgatásáról ismerte az akkor kezdő tévés Huskyt, a tőle megszokott precizitással és energikussággal formálta meg a hegyi versenyző és autókereskedő Dan Dankót, akit ártatlanul meggyanúsítanak egy olyan szupermarket-rablássorozat kitervelésével és végrehajtásával, amelynek során gyilkosságot is elkövettek. A szerep érdekes volt: Darren karakterét letartóztatják, számos egyértelműnek tűnő bizonyíték szól ellene, köztük egy ujjlenyomat is, Hooker őrmester azonban rendületlenül bízik ártatlanságában, mivel Danko - annak ellenére, hogy illegális versenyzőkkel is foglalkozik - még mindig a barátja, hisz fiatalon együtt versenyeztek a hegyen. Az epizód tehát a bűnügy és az autós üldözések mellett egy különös, mély barátságról is szólt. A címszereplő, Star Trek-veterán William Shatner (James T. Kirk kapitány alakítója) és Darren pedig remek, drámai vitát játszottak le a film közepe felé, amikor Hooker segítő szándékkal meglátogatja Dant a börtönben, az viszont először nem bízik benne, ellenségének tekintve minden rendőrt. (1) Ekkor fogalmazódott meg a gyártókban, hogy szívesen vennék, ha James Darren csatlakozna a sorozathoz állandó főszereplőként.

A négy főhős a harmadik évadban: Jim Corrigan, Stacy Sheridan (Heather Locklear), Vincent Romano (Adrian Zmed) és T. J. Hooker

Mosoly a harmadik évadból

Az epizód elkészülésekor a T. J. Hooker épp kezdett átalakulni. A meglepően rövid 1. évad bemutatta Hookert, a veterán rendőrt, akinek mindene a munkája, s aki ahelyett, hogy visszavonulna a "mocskos utcákról", inkább jelentkezik egy új rendőrakadémiai program kiképzőjének. Itt figyel fel a lelkes és jóképű újoncra, Vince Romanóra (Adrian Zmed), akit végül a kiképzés gyakorlati szakaszában társául választ. A különösen kiábrándult pilotban és az első néhány részben még meglehetősen sötét bűnügyi szituációk szerepeltek, nagy hangsúlyt kapott  a rendőri munka veszélyessége - szerelmi szál viszont szinte nem is volt az évadban: csak Romano udvarolgatott olykor akadémista társának, Vickinek. A második évad viszont sokkal derűsebb világot mutatott be, amelyben ugyan kegyetlen bűntények történnek, de a sikerre, a jó győzelmére mindig megvan az esély. Vicki szó nélkül távozott, s átadta a helyét a rendőrképzésre jelentkező Stacy Sheridannek, aki a kapitány lánya, s akit a bájos Heather Locklear alakított a további négy évadban. Az okos és tehetséges rendőrnő az évad végére elvégezte a képzés nagyját, s eljött az ideje, hogy kimenjen az utcára. Ezzel lehetőség nyílt a sorozat újabb átformálására, s itt jött a képbe ismét James Darren. A 21. epizódban váratlanul feltűnt Jim Corriganként, aki az akadémia egyik legjobb, ám igen nehéz természetű kiképzőtisztje, s ettől kezdve ő lett Stacy társa. A harmadik évadtól így a megszokott kalandok helyét a négyes nyomozás vehette át: a nézők hol Sheridan és Corrigan, hol Hooker és Romano kocsiját követhették nyomon, ennek köszönhetően jóval több lehetőség adódott drámai szituációkra.

Sheridan, Hooker, Corrigan

Stacyvel

Ahogy arra Darren gyakran visszaemlékezett, először nem akarta elkötelezni magát a sorozat mellett. Végül azonban bevallotta Buddy Hackettnek, hogy szívesen változtatna a pályáján, s aláírna akár több évadra is: a komikus pedig igaz barátként támogatta döntését. Együttműködésük ezzel véget ért: Darren tizenhat év után visszatért a rendszeres televíziózáshoz. A T. J. Hooker gyártóit egyértelműen A hegy királya epizód győzte meg arról, hogy a színésznek helye van a sorozatban: mivel Shatnerrel már ebben a részben kiváló párosnak tűntek. Miután Darren megvált a 2. epizódban hordott (egyébként is ritkán viselt) borostájától, megfésülködött és felöltötte az előnyös szabású sötét egyenruhát, sikerült mintegy tizenöt évvel megfiatalodnia, ami számos szempontból nagyon praktikusnak bizonyult. Corrigan így korban Romano és Hooker közé került (2), s bár egyszer emlegeti az exfeleségét, tipikus szingli férfi lett, akit szeretnek a nők. Több epizódban is felbukkannak hölgyismerősei tanúként, áldozatként, a nyomozás segítőjeként, vagy épp ellenkezőleg, aktuális szerelme árulja el. Míg Hooker általában nyugodt, atyai és ami a szívén, az a száján, Corrigan sokszor izgatott, szenvedélyes, a fontos dolgokat viszont általában megtartja magának. A második évadban, feltűnésekor még Stacyvel is kifejezetten tartózkodó, mivel nem bízik benne: előző társát ugyanis egy rendőrnő miatt ölték meg. Később azonban megtörik a jég, s a partnerségből igazi barátság lesz. Jim nagyon jó az álruhás beépülésben, kiválóan lő, nagyon szeret vezetni, viszont idegesítően maximalista, s kezdetben nehezére esik csapatban dolgozni. Ezért viszonya a többi szereplővel mindvégig érdekes, váratlan fordulatokkal.

Egy komoly arc

Véleményem szerint a legjobb epizód, amelyben James Darren szerepel, a 4. évad 22. része, a The Throwaway. (3) Ebben Corrigan üldözés közben megöl egy veszélyes bűnözőt, miután az rálőtt. A belső ellenőrzés azonban azzal vádolja, hogy ok nélkül gyilkolta meg a fegyvertelen férfit, majd megrémülve tette következményeitől, a halott kezébe csempészett egy fegyvert. Minél hevesebben bizonygatja ártatlanságát, annál kevésbé hisznek neki. Főleg amikor kiderül, hogy a nevezetes pisztoly épp a San Franciscó-i rendőrségről való, ahol Jim korábban dolgozott, ráadásul a halottal volt egy elintézetlen ügye is, régről... Maga a történet izgalmas és csavaros, a megvalósítás is nagyszerű, például a kísérteties körhintajelenetben, amelynek a végén Corrigan leadja a mindent eldöntő lövést. Az epizód legfőbb értéke azonban James Darren játéka, aki magával ragadóan alakítja a magányos farkas, zárkózott, önpusztító és dacos Jimet, akinek a vizsgálat megkérdőjelezi az egész életét és az összes általa tisztelt értéket. Hookernek és Corrigannak van két nagyon jó, drámai vitája, beszélgetése is az epizódban, amit már csak ezért is érdemes megnézni.

Jim ezt a képet tartja az asztalán

A James Darrennel készült epizódok közül a legmegosztóbb talán az 5. évad 14. része, a Partners in Death, én azonban ezt is nagyra tartom. Ez az év ugyanis komoly változást hozott a sorozatban: miután 1985 elején az ABC törölte a széria folytatását, Adrian Zmed úgy döntött, elhagyja a süllyedő hajót és máshova szerződik. A CBS azonban váratlanul felkarolta a T. J. Hookert, és helyet biztosított neki a késő esti műsorsávban: így legyártásra került egy teljes ötödik évad, 19 résszel. Ebben azonban már csak három állandó főszereplő volt: az innentől kezdve egyedül járőröző Hooker (Shatner), továbbá az együtt nyomozó Sheridan (Locklear) és Corrigan (Darren). Ez pedig felvetette a már régóta készülődő kérdést, lehet-e barátságnál több az utóbbi két szereplő között. A producerek eredeti elképzelése valószínűleg Romano és Stacy összeboronálása lehetett, ez azonban valahogy nem működött. A 3-4. évad forgatókönyvei már nem is utaltak, csak barátságra, sőt, a 4. évad 12. részében (The Surrogate) Stacy és Jim között hirtelen izzani kezdett a levegő. Romano eltűnésével sajátos módon tovább változtak a viszonyok a csapatban: Corrigan, bár érett személyiségét és bölcsességét mindvégig megőrizte, az utolsó évadban gyakran került olyan kalandos vagy veszélyes helyzetekbe, mint korábban a fiatal rendőr. Így jutott el a háttércselekmény oda, hogy Stacy és Jim rájöjjön, szerelmesek egymásba. Mivel a sorozatból már csak öt rész volt hátra, a téma nem tért többet vissza, számomra mégis megnyugtató lezárása volt Corrigan (és Stacy) történetének ez az egymásra találás. (4)

Tévés sztárfotó

A T. J. Hooker végül összesen öt évadot és 90 részt ért meg. (5) William Shatner valamennyi részben szerepelt, s őszintén szerethető átlagember-alakításával vitte a hátán az egész sorozatot. Heather Locklear csak a rövid első évadban nem tűnt fel, így 85 résszel követte. Adrian Zmed a csapatból való kiválása miatt csak 72 részben játszott, így Darren kis híján felzárkózott mellé a maga 66 epizódban való megjelenésével. Az Into the Night című, utolsó előtti részben viszont nemcsak szerepelt, de a véletlennek köszönhetően ő is irányította az epizódot. Ezzel újabb izgalmas korszak köszöntött be a pályáján: elkezdett rendezni a televíziónak.

A rendezéstől Vic Fontaine-ig

A Melrose Place-ben

A T. J. Hooker rendezése még csak megtalálta: A szupercsapat (The A-Team) esetében már Darren kereste a lehetőséget, megmutatva a széria alkotóinak, barátainak, Stephen Cannellnek és Frank Lupónak az általa rendezett epizódot. Innentől egyik megbízás hozta a másikat, s a színész a következő évtizedben 16 különböző televíziós sorozat összesen 39 epizódját dirigálta, sőt, 1988-ban, Robert Conrad főszereplésével egy másfél órás tévéfilmet is rendezett, a Police Story: Gladiator Schoolt. 1986-1997 közt dolgozott a T. J. Hooker és A szupercsapat után a Stingrayen, a Werewolfon (ezt különösen szerette: felváltva rendezett a szintén ismert színész David Hemmingsszel), az Ufózsarun (Something Is Out There), a Hardballon, a  Hunteren, a Tequila és Bonettin, A sárkány törvényén (Raven, 6), a Walker, a texasi kopón (Walker, Texas Ranger), A fejvadászon (Renegade), a Neve: Senkin (Nowhere Man), a Drága testeken (Silk Stalkings), a Beverly Hills 90210-en, a Savannah-n és a Melrose Place-en. Vagyis ötvenévesen, épp akkor, amikor a T. J. Hooker véget ért, ismét sikerült találnia magának olyan kreatív filmes elfoglaltságot, amivel soha korábban nem próbálkozott, most viszont igazi kihívást és folyamatos munkát jelentett számára... Rendezett krimit, westernt, horrort, thrillert, akciót, drámát és szappanoperát. 

The Best of James Darren

Közben hét év szünet után néhány televíziós vendégszerepet is elvállalt: 1992-től az ezredfordulóig feltűnt A sárkány törvényében, A fejvadászban, a Drága testekben, a Halálbiztos diagnózisban (Diagnosis Murder) és a Melrose Place-ben, T. J. Hookeres partnere, és kedves barátnője, Heather Locklear ikonikus sorozatában (utóbbiban ötször is). (7) S valahányszor erről az időszakról kérdezték, mindig ragyogó mosollyal mesélt csupa-csupa kellemes emlékről: barátságokról, lehetőségekről, tehetséges stábokról és kedves színészpartnerekről. Vagyis elképesztő könnyedséggel és teljesen újfajta alkotómunkával foglalkozva élte végig azokat az éveket, amelyek számos színésznek szoktak komoly nehézséget okozni, főleg, ha olyan fiatal(os) külsejűek, mint Darren: az évtizedet, amelyben, hatvan körül, már semmiképpen sem játszhatott harmincasokat...

This One's From the Heart

A zenét sem hanyagolta azonban el közben. Koncertezett, előadókörutakat tett. 1994-ben megjelent a The Best of James Darren CD-album, amely olyan sikereket gyűjtött össze korábbi pályájáról, alapvetően az ötvenes-hatvanas évekből, mint a Goodbye Cruel World, az All, a Because They're Young, a Gidget, vagy a szintén kedvenceim közé tartozó Her Royal Majesty, Hail To The Conquering Hero és a The Life Of The Party. 1994-től pedig több olyan CD-t is kiadott, amelyekre egykori kislemezeiről került fel a legjobbak anyaga. Azonban ha bárki azt gondolta volna, hogy James Darren, a negyvenéves pályára visszatekintő énekes immár csak a régi felvételeit rendezgeti antológialemezekre, nem is tévedhetett volna nagyobbat. 1999-ben megjelent és óriásit futott a This One's From the Heart CD-album: a Billboard listáján a 25. helyig kúszott fel. Ezzel a 63 éves James Darren, egyszercsak feltűnve a múltból, olyan előadók közvetlen közelségébe került az évi slágerlistán, mint Madonna, Tina Turner és a Spice Girls. Az album meglepő módon csupa nosztalgikus, bonyolult, lírai számot tartalmazott, amelyeket közvetve vagy közvetlenül Frank Sinatrához és korához lehetett kötni. Nem véletlenül: ezek voltak azok a számok, amelyeket Vic Fontaine, az 1960-as éveket idéző hologram-énekes énekelt a Star Trek: Deep Space Nine sorozatban...

Vic Fontaine énekel

Vic és Nog a tévét bámulja Vic szimulációs otthonában

1998-ban ugyanis Darrent rábeszélte az ügynöke, hogy vállaljon el egy szerepet, amelyet a sci-fi sorozat executive producere, Ira Behr már a negyedik évad óta tervezett, de csak most, a népszerűsége csúcsán levő DS9 hatodik évadában jutott el oda, hogy meg is valósítsa. Vic Fontaine egy megszólalásig embernek tűnő, zseniális programmal bíró hologram, bártulajdos és énekes, továbbá, mint kiderül, a szeretet és az érzelmek specialistája. Az első részben, amelyben feltűnik, A szívtipró (His Way, 144.) címűben sikerül összehoznia a tartózkodó és bizonytalan Odót és Kirát: mindmáig ezt tartják a legjobb filmnek, amelyben Vic szerepelt, s gyakran válogatják be az egész sorozat legjobb epizódjai közé is. Szintén híres a 160., Fél lábbal a valóságban (It's Only a Paper Moon) című rész is, amely Darren másik személyes kedvence volt. Ebben Vic segít felépülni a nyomorékká vált Nognak: bár a fiú kap egy bioszintetikus lábat, a lelki sérülésekből képtelen kigyógyulni. Vic dala a vigasztalója, majd "beköltözik" egy időre Fontaine 1960-as éveket idéző szimulációjába, s itt atyai barátja segítségével végre megszabadul a démonjaitól. Darren tehát nem panaszkodhatott, a legtöbb esetben nagyon jó lehetőségeket, igazi színészi alakítás esélyét kínálta neki a forgatókönyv. A karakter a hatodik évadbeli feltűnése után összesen még hétszer tért vissza: végül a hetedik évadban a szereplők az ő bárjában búcsúztatták a sorozatot a fináléban.

Frank Sinatra és Darren az 1959-es Oscar-díj-átadón, ahol Darren az It’s A Mad, Mad, Mad, Mad Worldöt énekelte (kép)

Darren először mégis kapásból visszautasította a szerepet, mivel attól tartott, színész helyett megint egyszerűen csak énekesnek használnák. Végül azonban sikerült rávenni, hogy találkozzon a film készítőivel, s ekkor már maga is lelkesedni kezdett a projekt iránt. Fiatalon ugyanis alkalma volt találkozni a híres Rat Pack (The Summit, ahogy valójában nevezték magukat) társaságával: Frank Sinatra, Dean Martin és a többiek nemcsak példaképei voltak, de jó barátai is. Darren barátságban volt Frank Sinatra Jr.-ral, s mindmáig szoros kötelék fűzi Nancy Sinatrához is. Feleségével 1974-ben ők lettek Nancy első gyermekének, Sinatra első unokájának, AJ-nek a keresztszülei, s Darren búcsúbeszédet mondott Frank Sinatra temetésén is. Dean Martinnal pedig annak idején többször ünnepelt együtt, mivel mindössze egyetlen nap különbséggel születtek. Amikor megkapta Vic Fontaine szerepét, ragaszkodott hozzá, hogy viselhesse az egyik jelenetben azt a cipőt, amelyet Dean Martin hagyott rá. A szívtiprót, az első Fontaine-epizódot 1998. április 22-én mutatták be: Frank Sinatra pedig május 14-én hunyt el... Vagyis James Darren szerepformálása jóval több volt, mint színészkedés: egy kissé beletette a saját életét is.

Darren vendégségben Sinatránál 1961-ben, a The Devil at 4 O'Clock forgatásán (kép)

Stúdióban (kép)

Mivel Vic Fontaine olyan dalokat énekel, amelyeket az egykori nagyokhoz szokás kapcsolni, a szerep énekesként is óriási kihívás volt Darrennek, hiszen óhatatlanul összehasonlításra kerültek az ő felvételei és az eredetiek. Mint nyilatkozta, az adott neki inspirációt, hogy visszaemlékezett mindarra, amit Sinatra mondott neki megismerkedésükkor arról, miért jó énekes szerinte. A Fontaine-dalokat Dean Martin, s főképpen Sinatra előtti tisztelgésként, az ő emléküket megidézve és megőrizve énekelte el, Vic karakterét pedig a kettejükről alkotott képből (és persze önmagából) rakta össze. Azt azonban valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy a szerep "melléktermékeként" rögzített dalok annyira elvarázsolják majd a kilencvenes évek végének hallgatóságát, hogy a This One's From The Heart slágerlistás lesz... (8) Érdekesség volt, hogy erre az albumra Darren ismét rögzítette a Sophisticated Ladyt is: ez a Duke Ellington-szám már az 1959-es, első nagylemezén is rajta volt, persze még más hangulatú hangszerelésben és előadásban... Mindenesetre Vic Fontaine még egyszer megújította színészi és énekesi pályáját is.

Az élő koncertlemez

A huszonegyedik századi ember

Az ezredforduló után Darren betöltötte a hatvanötöt. Színészi és rendezői pályáját lezárta, az énekesit azonban tovább folytatta. 2001-ben új albumot adott ki, a Because Of You-t, olyan emblematikus számokkal, mint a Just One Of Those Things vagy az Our Day Will Come. A rock, a pop, a folk, a swing és a jazz után immár a bluest is meghódította. Az elmúlt tizenkilenc évben rendszeresen koncertezett, Amerika minden részén. 2019-ben pedig ismét olyannal próbálkozott, amilyennel korábban még soha: egyik fellépésén rögzített egy élő koncertalbumot, amely a James Darren Live! For The First Time címmel jelent meg: ha valaki meghallgatja, talán el tudja képzelni, milyen lenne, ha egyszer eljuthatna egy élő Darren-estre. (9) Frank Sinatrának, azt hiszem, nagyon tetszene.

Egy pillanat a Luckyból (háttal Harry Dean Stanton)

Három évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy túl a nyolcvanon még egyszer kamera elé álljon: a 2017-ben bemutatott Luckyban játszott el egy mellékszerepet. John Carroll Lynch első rendezése lehetőséget nyújtott egy káprázatos karakterszínésznek, a 91 éves Harry Dean Stantonnak, hogy emblematikus, bölcs, kult-státuszt érdemlő filmet készítsen az öregségről. Nem véletlenül forgalmazták a mozit ezzel a jelmondattal: "Egy kilencvenéves ateista spirituális utazása." A film különböző fesztiválokon 12 hazai és nemzetközi díjat és 18 jelölést gyűjtött be. Ami Darren szerepét (Paulie) illeti, arról ezt írta a Variety egy kritikusa: "karrierje legjobb alakítását nyújtja (...). Ha a megfelelő emberek látnák a filmet, az azt jelenthetné Darrennek, amit a Jackie Brown Robert Forsternek" - vagyis Oscar-jelölést. Nem jelentette azt. De James Darren még egyszer megmutatta, micsoda színész. (10)

Darren 2020. június 8-án lesz nyolcvannégy éves. Boldog családapa, s hatvan éve él házasságban második feleségével, Evy Norlunddal. (11) Mindig elegáns és derűs, udvarias és kedves bárkivel, aki le akar ülni vele beszélgetni. Nem zárkózik el a rajongóktól: hajlandó póztalanul odaállni bárki mellé, hogy elkészülhessen az emlékfelvétel. Nyilvános megjelenésein szívesen dedikál, olykor elad relikviákat, a bevételből néha jótékony célokat támogat. Ha kérdezik, inspirálóan elmagyarázza, miért pompás a családi recept alapján készített spagetti-szósza. Ha hívják, elmegy a találkozókra, s bármikor szívesen ad interjút és szerepel dokumentum-filmekben is, legyen szó akár a Navarone ágyúiról, akár az Időalagútról, akár a Gidgetről, akár a T. J. Hookerről, vagy épp a Star Trekről. Rengeteg emléke van, de csodák csodája mind pozitív. Arról, amikor Elvisszel focizott. Amikor 1954-ben együtt lógott James Deannel a Googie's-ban. Amikor életében először ült egy asztalnál Sinatrával Las Vegasban. Amikor a Navarone forgatásán megverte Anthony Quinnt sakkban, így a színész hetekig nem beszélt vele, de aztán sikerült kibékülniük. Amikor Buddy Hackett megtanította rá, hogy a színpadon nem kell viccesnek lenni, csak őszintének. Amikor William Shatner direkt a tetőn játszatta a T. J. Hooker egyik üldözéses jelenetet, tudva, hogy Darren nem lelkesedik a madarakért...

Talán egyszer még ír egy könyvet az életéről. De valószínűbb, hogy inkább csak éli tovább. Színész, rendező, énekes, előadóművész, fiatal és fáradhatatlan: májusban Vegasban fog koncertezni, júniusban Del Marban, s már októberre is van fellépése... Ma is az, ami volt, és ami ritka: egy tiszta hang és egy tiszta arc. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig a mi időnkben marad.

Amikor nem számít a korkülönbség: Kathryn Granttel

Megjegyzések
(1) Igaz, az az állítás, hogy Hooker és Danko tinédzserkorukból ismerik egymást, egy kicsit billegett: Darren a szerepben hiába volt borotválatlan, öltözött ujjatlan pólóba, viselt kartetoválást és cowboykalapot, továbbra is átkozottul fiatalnak nézett ki, jóval többel, mint azzal az öt évvel, amennyi ténylegesen volt közte és Shatner között. A külsőségeket azonban pótolta a szenvedélyes játék és a baráti kémia.
(2) A sorozatból nem egyértelmű, mennyi ideje szolgál Corrigan (ezt sosem gondolták végig és több évszám is elhangzik): az egyenruhája jelzése viszont arra utal, tíz-tizenhárom éve lehet rendőr. Vagyis ennyivel idősebb Sheridannél és Romanónál, Hookernél viszont fiatalabb.
(3) Az IMDb-n jó ideje ez a kilencven epizód közül a 2. legkedveltebb, szóval sokan egyetértenek velem.
(4) Az epizód elég megosztó: sokan hangsúlyozzák, hogy a kapcsolat elképzelhetetlen, mivel a párt játszó két színész között 25 év a korkülönbség. Szerintem azonban minden mozi illúziók sokasága, vagyis filmen mindenki annyi éves, ahány évesként hitelesnek tűnik. Fordított példa: korai filmjeiben Darrennek háromszor is partnere volt Kathryn Grant, aki születési évét tekintve idősebb volt nála, mégis tökéletesen hatott a szerelmeként. Ha az számított volna, ténylegesen mikor született a két színész, a hagyományoknak megfelelve sosem játszhattak volna párt, hiszen az ötvenes évek nehezen viselte volna a valóságban, hogy a férfi legyen a fiatalabb, ha csak három évvel is.

Nehéz olyan képet találni, amin mindenki rajta van

(5) Ha bárkit érdekel, nekem ezek a kedvenc epizódjaim a T. J. Hookerből: 4/22. The Throaway, 5/14. Partners in Death, 4/12. The Surrogate, 4/14. Outcall, 2/21. Payday Pirates, 5/07. Funny Money, 3/15. Exercise in Murder. Őszintén szólva Romanóval sosem tudtam megbarátkozni, bár a magyar szinkronban Csőre Gábor hangja segít valamennyit, hogy megkedveljem. Hiába adtak neki érdekes háttért (Vietnamban elesett testvérével, állandó bizonyítási kényszerével), szubjektív véleményem szerint Adrian Zmed sosem tudta kiteljesíteni a karaktert, maradt jóképű, nagyképű és üres. Ezért az összes kedvenc részem akkortól való, ahol az általam nagyon megkedvelt Hooker (magyarul Vass Gábor pompás hangjával) és Stacy mellett már ott van Corrigan is.

Darren és Evy Norlund esküvője, 1960 (ld. (11))

(6) Bár a T. J. Hooker után megfogadta, hogy magát soha többet nem rendezi, a Raven egyik általa irányított epizódjában azért a kamera elé állt egy rövid időre.
(7) Ahogyan a magyar címekből is látható, ezek közül a sorozatok közül nagyon sokat adott a magyar televízió is. De nem hinném, hogy sokan összekapcsolták volna a rendező, vagy bennük rövid időre feltűnő James Darrent a korábbi munkáival.
(8) Az igazsághoz tartozik, hogy a dalok népszerűségét nem minden kritikus értette. Néhányan felvetették, mi szükség a "másolatra", ha van eredeti is. Nem számoltak azonban több dologgal: például, hogy a DS9-nemzedék egy része nemigen hallgat Sinatrát, így számukra nagyon is inspiráló lehet a Darren-féle dalok felfedezése. Régi vágású Star Trek-fórumokban ma is visszatérő kérdés a "melyik a kedvenc Vic Fontaine-dalod?" Másrészt Vic nemcsak Sinatra-számokat énekelt, hanem mindenfélét, Duke Ellingtontól Cole Porterig: és ezeknek a daloknak másból sem áll a története, mint hogy újra feldolgozzák és újra meg újra eléneklik őket. Végül Vic Fontaine-t minden tisztelgés ellenére nem Sinatra vagy bárki más, hanem James Darren játssza. Ha már hasonlítgatás: nagyon vonzó, finom és ízléses módon, de ezek a számok teljességgel az ő dalaivá változnak az előadásában.

Darren Evyvel és az újszülött Christiannal

(9) Nem szép dolog folyton a korra utalni, de ha valaki belehallgat ebbe az albumba, s azután tisztázza magában, hogy egy nyolcvanhárom éves énekest hallott - nos, akkor egyben biztos lehet: hogy James Darren nem a múltja dicsőségéből él...
(10) Az idézet innen származik.
(11) Darren 1955-ben, tizenkilenc évesen vette feleségül Gloria Terlitskyt, kamaszkori szerelmét, akit 1953 óta ismert. Felesége apja mindent megtett, hogy megakadályozza a házasságot, mivel Darren katolikus volt, Gloria viszont zsidó. 1956-ban, abban az évben, amikor eljátszotta első filmszerepét, Darren apa lett: fia a James William nevet kapta, s ma Jim Moret néven elismert televíziós és újságíró. A házasság azonban megromlott, s a pár 1958-ban elvált. 1959-ben Darren megismerte a gyönyörű Evy Norlundot, akit az előző évben Miss Dániának választottak. 1960-ban összeházasodtak, s azóta is kitartanak egymás mellett, hatvan hosszú éve. Két fiuk született, Christian (*1960) és Anthony (*1964).

Evy és James Darren a gyerekeikkel: hátul Anthony, elöl Christian, jobbra Darren első házasságából született fia, James

Linkek
Tiszta hang és tiszta arc - Avagy ki az a James Darren? - 1. rész
Tiszta hang és tiszta arc - Avagy ki az a James Darren? - 2. rész
Tiszta hang és tiszta arc - Avagy ki az a James Darren? - 3. rész
Tiszta hang és tiszta arc - Avagy ki az a James Darren? - 4. rész