2020. február 19., szerda
Tavaly több érdekes életrajz felkeltette az érdeklődésem. Íme öt, amit nagyon maradandó olvasmánynak találtam.
Jean Des Cars: Ferenc József és Sisi
Helikon, 2019
Karácsonyi ajándékként érkezett a házba ez a gyönyörű, tényleg meglepetésnek is kiválóan alkalmas kötet. Mindenki, aki szereti Erzsébet királynét, vagy rajong a Sisi-mítoszért, nagy örömmel lapozgathatja végig színes, nagyon-nagyon ritka képekkel és okos magyarázatokkal teli oldalait. (És az is, aki nem.) Az apró fejezetek olvasmányos, csevegő és bájos, jellegzetesen francia stílusban (vagy csak én képzelem ilyennek a franciás stílust?) mesélik el a királynő és császárnő életének történetét. A kötet mégis különbözik az író korábbi, nálunk Sisi avagy a végzet címen kiadott könyvétől (és sokkal jobban is tetszik nekem). Van ugyanis egy másik főszereplője, Ferenc József, a császár, a szerető és lélekben mindig, még a halál után is hűséges férj. A kötet megpróbálja megérteni, mit látott meg egymásban ez a két, személyiségét, temperamentumát, kedvteléseit tekintve szinte mindenben különböző ember, ami időről időre megújulva, kissé új alapokon, de majdnem negyvenöt éven át összekötötte őket. Igen, persze, "egy császárnak nem mondunk nemet", vagyis Erzsébet 16 évesen aligha lehetett szerelmes nála hét évvel idősebb rokonába, s igen, persze, Ferenc Józsefnek élete második felében ott volt Schratt Katalin, a barátné, akit Erzsébet is bátorított. Mégis, semmiképpen sem lehet a levelek, naplók és visszaemlékezések alapján olyan időszakot mutatni, amikor a császári pár tagjai egyértelműen és véglegesen nem szeretik egymást: mindig összekapcsolja őket valami - a könyv pedig éppen ezt a kapcsolatot mutatja be, izgalmasan és újszerűen.
Helen Rappaport: A négy nővér - A Romanov nagyhercegnők elveszett életei
Európa, 2017
Ha két vagy több könyv sorozatot alkot, mi magyarok viszont még nem jelentettünk meg a sorozatból egy darabot sem, mindig fontos kérdés, mi is legyen a sorrend. Jöjjön előbb a frissebb? Netán az, ami korábban játszódik? Nemcsak a fikciós irodalomnál lehet ez probléma. Helen Rappaport brit történész A négy nővér című vaskos könyvével kapcsolatban épp ezért olvasható még mindig nagyon sok helyen az a csalódott kérdés: ha valaki több mint ötszáz oldalt szentel az utolsó cár családja történetének, különös tekintettel leányaira, Olgára, Tatyjanára, Marijára és Anasztaszijára, miért nem képes leírni a haláluk eseménysorát is? Pedig a megoldás igencsak egyszerű: Rappaport 2009-ben először épp a cári család végnapjait írta meg Ekaterinburg: The Last Days of the Romanovs című könyvében, s csak ezután öt évvel, 2014-re született meg a Four Sisters: The Lost Lives of the Romanov Grand Duchesses, amelyben végigtekintette a négy cárlány, de egyúttal az őket körülvevő és őket nevelő nők, illetve a nekik mintát adó, s sorsukat tulajdonképpen alakító édesanyjuk életét. Érthető, hogy az Európa annak idején úgy döntött, mégis a "kronológiailag" korábbi könyvvel kezd, mert a jekatyerinburgi tragédiáról már számos könyv látott napvilágot magyarul, így a 2009-es kötettel indítani talán nem lett volna szerencsés, hisz még egy "Romanovok végnapjai" eltűnhetett volna a könyvtömegben. Így viszont sokakban maradt a hiány az olvasás végén, hová is vezetett az írónő nagyon izgalmas töprengése szerint az elszigeteltségben, becsületben és vallásosságban felnőtt, de élni szinte sosem élt, gyerekként meghaló nagyhercegnők életútja. 2019-ben azonban a Helikon kiadta a folytatást-előzményt, így ideje a hiányok emlegetése helyett elolvasni azt is!
Monica Porter: Halálos körhinta - Rácz Vali, a dizőz
Erdélyi Szalon - Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2019
Csak nemrég figyeltem fel rá, hogy az OSZMI és a PIM az elmúlt néhány évben színészéletrajzokat kezdett megjelentetni. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés nem hal el: hiszen bármennyire is fontosak a különféle katalógusok és színháztudományi szakanyagok, a híres színpadi és filmszínészek emlékét mégis leginkább igényes, pontos, sok képpel kísért és megbízható monográfiák tudják megőrizni az utókor számára. Azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy Rácz Valiról, a 30-as, 40-es évek igazi énekes sztárjáról ilyen fantasztikus, alapos, anyagában tökéletesen új és meglepő monográfia születik. Persze a dolog titka, hogy a könyv szerzője az énekesnő és színésznő lánya, aki még itthon született 1952-ben, de újságíróvá már a család 1956-os emigrációja után, Londonban vált. 2006-ban jelent meg Deadly Carousel című kötete, amelyet most, átdolgozva, sok-sok színes képpel és dokumentummal kiegészítve magyarul is elolvashatunk. Rácz Vali életrajza hozzákapcsolódik a két világháború közti korszak magyar filmtörténetéhez (én legjobban a Három csengő című filmben szeretem, amelyben nemcsak énekel, de egy fontos mellékszerepet is eljátszik), a második világháborús embermentéshez (elnyerte a Világ Igaza kitüntetést), s a Rákosi-korszakhoz is (semmit sem tudtam abból, hogyan alakult át, s mi maradt a "dizőzségből", a szórakoztató ipar e szeletéből az ötvenes évekre). Az életrajz címe egyébként arra utal, hogy Rácz Vali egyik utolsó lemezfelvétele a Körhinta énekelt főcímdala volt. Ezen a szép honlapon többet is lehet róla olvasni, itt pedig meg lehet hallgatni az eredeti lemezfelvételeit: hála az OSZK-nak.
Balázs Ádám: Egy angol úr - Erdélyből - Balázs Samu életútja
Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2018
Ahogyan az előző kötetnél írtam, ez is egy OSZMI-PIM kiadású életrajzi monográfia. S igen, ez is családban maradt: szerzője, Balázs Ádám diplomata és újságíró Balázs Samu fia. Ez azonban egyáltalán nem zavarta abban, hogy elképesztően szakszerű, objektív, minden részletre kitérő életrajzot írjon, amely ugyanakkor érzékenyen és nyitottan közelít főszereplőjéhez, a saját korában is elképesztően eredeti, különleges egyéniségű Balázs Samuhoz. A zseniális színész ma leginkább a filmjeivel van velünk: a Liliomfi, a Macskajáték, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? tanúskodik hatalmas tehetségéről és sokoldalúságáról. Ő az, aki még a Dalolva szép az élet kispolgári és ármánykodó karnagyát is emberré tudta formálni, a Kard és kocka egyik főszereplőjeként pedig szinte színházi körülmények között építhetett fel egy érdekes szerepet. Ebből a kötetből azonban meg lehet ismerni fiatal és öreg színészként, mellőzöttként és színháztörténetet íróként, férjként, barátként, apaként, tanárként. S miközben elénk lépnek a kortársak, s egy pillanatra feltámad az egész rövid huszadik század színházi világa, olvasóként az lehet a benyomásunk, nagy-nagy megtiszteltetés lett volna legalább a színpadról ismerni Balázs Samut... A páratlanul gyönyörű, ritka képekkel illusztrált, kiváló adatsorokat közlő könyv ideális monográfia, amilyet a színész megérdemelt. Hálás köszönet érte!
Charles Casillo: Marilyn Monroe - A rivaldafény árnyékában
Alexandra, 2019
Nem voltam biztos benne, hogy ez a könyv az én könyvem lesz. Sokáig haboztam vele kapcsolatban. Végül azonban egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Nagyon kedvelem Marilyn Monroe-t, a színésznőt és Marilyn Monroe-t, az énekesnőt. Nem tudok viszont mit kezdeni az életrajzi legendáival, a szeretői számolgatásával, a tehetségtelensége, de szexissége hangoztatásával, és azzal a kultusszal, ami elvileg miatta szőke parókát vétet és mellnagyobbító műtétet végeztet nőkkel. A Monroe-életrajznak tűnő kötetek egy része ezért nem nekem szól, mivel tárgyként kezeli Marilynt, vagy leragad az összeesküvés-elméleteknél és a fele-sem-igaz botrányoknál. Épp ezért volt a blog egyik első hosszúposztja Az ismeretlen Marilyn, amelyben megpróbáltam bemutatni, hogy akit a józan tények érdekelnek, annak szerintem mit érdemes olvasnia Marilyn Monroe-ról. Nos, legnagyobb örömömre ez a kötet is csatlakozik hozzájuk. Néha kissé hatásvadász megfogalmazásokkal, de pontosan, érdekfeszítően, empátiával, mégis szakszerűen mutatja be egy igen tehetséges és igen boldogtalan színésznő életét és pályáját, amely mindössze harminchat évig tartott, de ma is emlékezetes.
Linkek
Öt könyv a magyar történelemről
Öt európai regény a Typotextől 1.
Helikon, 2019
Karácsonyi ajándékként érkezett a házba ez a gyönyörű, tényleg meglepetésnek is kiválóan alkalmas kötet. Mindenki, aki szereti Erzsébet királynét, vagy rajong a Sisi-mítoszért, nagy örömmel lapozgathatja végig színes, nagyon-nagyon ritka képekkel és okos magyarázatokkal teli oldalait. (És az is, aki nem.) Az apró fejezetek olvasmányos, csevegő és bájos, jellegzetesen francia stílusban (vagy csak én képzelem ilyennek a franciás stílust?) mesélik el a királynő és császárnő életének történetét. A kötet mégis különbözik az író korábbi, nálunk Sisi avagy a végzet címen kiadott könyvétől (és sokkal jobban is tetszik nekem). Van ugyanis egy másik főszereplője, Ferenc József, a császár, a szerető és lélekben mindig, még a halál után is hűséges férj. A kötet megpróbálja megérteni, mit látott meg egymásban ez a két, személyiségét, temperamentumát, kedvteléseit tekintve szinte mindenben különböző ember, ami időről időre megújulva, kissé új alapokon, de majdnem negyvenöt éven át összekötötte őket. Igen, persze, "egy császárnak nem mondunk nemet", vagyis Erzsébet 16 évesen aligha lehetett szerelmes nála hét évvel idősebb rokonába, s igen, persze, Ferenc Józsefnek élete második felében ott volt Schratt Katalin, a barátné, akit Erzsébet is bátorított. Mégis, semmiképpen sem lehet a levelek, naplók és visszaemlékezések alapján olyan időszakot mutatni, amikor a császári pár tagjai egyértelműen és véglegesen nem szeretik egymást: mindig összekapcsolja őket valami - a könyv pedig éppen ezt a kapcsolatot mutatja be, izgalmasan és újszerűen.
Európa, 2017
Ha két vagy több könyv sorozatot alkot, mi magyarok viszont még nem jelentettünk meg a sorozatból egy darabot sem, mindig fontos kérdés, mi is legyen a sorrend. Jöjjön előbb a frissebb? Netán az, ami korábban játszódik? Nemcsak a fikciós irodalomnál lehet ez probléma. Helen Rappaport brit történész A négy nővér című vaskos könyvével kapcsolatban épp ezért olvasható még mindig nagyon sok helyen az a csalódott kérdés: ha valaki több mint ötszáz oldalt szentel az utolsó cár családja történetének, különös tekintettel leányaira, Olgára, Tatyjanára, Marijára és Anasztaszijára, miért nem képes leírni a haláluk eseménysorát is? Pedig a megoldás igencsak egyszerű: Rappaport 2009-ben először épp a cári család végnapjait írta meg Ekaterinburg: The Last Days of the Romanovs című könyvében, s csak ezután öt évvel, 2014-re született meg a Four Sisters: The Lost Lives of the Romanov Grand Duchesses, amelyben végigtekintette a négy cárlány, de egyúttal az őket körülvevő és őket nevelő nők, illetve a nekik mintát adó, s sorsukat tulajdonképpen alakító édesanyjuk életét. Érthető, hogy az Európa annak idején úgy döntött, mégis a "kronológiailag" korábbi könyvvel kezd, mert a jekatyerinburgi tragédiáról már számos könyv látott napvilágot magyarul, így a 2009-es kötettel indítani talán nem lett volna szerencsés, hisz még egy "Romanovok végnapjai" eltűnhetett volna a könyvtömegben. Így viszont sokakban maradt a hiány az olvasás végén, hová is vezetett az írónő nagyon izgalmas töprengése szerint az elszigeteltségben, becsületben és vallásosságban felnőtt, de élni szinte sosem élt, gyerekként meghaló nagyhercegnők életútja. 2019-ben azonban a Helikon kiadta a folytatást-előzményt, így ideje a hiányok emlegetése helyett elolvasni azt is!
Erdélyi Szalon - Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2019
Csak nemrég figyeltem fel rá, hogy az OSZMI és a PIM az elmúlt néhány évben színészéletrajzokat kezdett megjelentetni. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés nem hal el: hiszen bármennyire is fontosak a különféle katalógusok és színháztudományi szakanyagok, a híres színpadi és filmszínészek emlékét mégis leginkább igényes, pontos, sok képpel kísért és megbízható monográfiák tudják megőrizni az utókor számára. Azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy Rácz Valiról, a 30-as, 40-es évek igazi énekes sztárjáról ilyen fantasztikus, alapos, anyagában tökéletesen új és meglepő monográfia születik. Persze a dolog titka, hogy a könyv szerzője az énekesnő és színésznő lánya, aki még itthon született 1952-ben, de újságíróvá már a család 1956-os emigrációja után, Londonban vált. 2006-ban jelent meg Deadly Carousel című kötete, amelyet most, átdolgozva, sok-sok színes képpel és dokumentummal kiegészítve magyarul is elolvashatunk. Rácz Vali életrajza hozzákapcsolódik a két világháború közti korszak magyar filmtörténetéhez (én legjobban a Három csengő című filmben szeretem, amelyben nemcsak énekel, de egy fontos mellékszerepet is eljátszik), a második világháborús embermentéshez (elnyerte a Világ Igaza kitüntetést), s a Rákosi-korszakhoz is (semmit sem tudtam abból, hogyan alakult át, s mi maradt a "dizőzségből", a szórakoztató ipar e szeletéből az ötvenes évekre). Az életrajz címe egyébként arra utal, hogy Rácz Vali egyik utolsó lemezfelvétele a Körhinta énekelt főcímdala volt. Ezen a szép honlapon többet is lehet róla olvasni, itt pedig meg lehet hallgatni az eredeti lemezfelvételeit: hála az OSZK-nak.
Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2018
Ahogyan az előző kötetnél írtam, ez is egy OSZMI-PIM kiadású életrajzi monográfia. S igen, ez is családban maradt: szerzője, Balázs Ádám diplomata és újságíró Balázs Samu fia. Ez azonban egyáltalán nem zavarta abban, hogy elképesztően szakszerű, objektív, minden részletre kitérő életrajzot írjon, amely ugyanakkor érzékenyen és nyitottan közelít főszereplőjéhez, a saját korában is elképesztően eredeti, különleges egyéniségű Balázs Samuhoz. A zseniális színész ma leginkább a filmjeivel van velünk: a Liliomfi, a Macskajáték, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? tanúskodik hatalmas tehetségéről és sokoldalúságáról. Ő az, aki még a Dalolva szép az élet kispolgári és ármánykodó karnagyát is emberré tudta formálni, a Kard és kocka egyik főszereplőjeként pedig szinte színházi körülmények között építhetett fel egy érdekes szerepet. Ebből a kötetből azonban meg lehet ismerni fiatal és öreg színészként, mellőzöttként és színháztörténetet íróként, férjként, barátként, apaként, tanárként. S miközben elénk lépnek a kortársak, s egy pillanatra feltámad az egész rövid huszadik század színházi világa, olvasóként az lehet a benyomásunk, nagy-nagy megtiszteltetés lett volna legalább a színpadról ismerni Balázs Samut... A páratlanul gyönyörű, ritka képekkel illusztrált, kiváló adatsorokat közlő könyv ideális monográfia, amilyet a színész megérdemelt. Hálás köszönet érte!
Alexandra, 2019
Nem voltam biztos benne, hogy ez a könyv az én könyvem lesz. Sokáig haboztam vele kapcsolatban. Végül azonban egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Nagyon kedvelem Marilyn Monroe-t, a színésznőt és Marilyn Monroe-t, az énekesnőt. Nem tudok viszont mit kezdeni az életrajzi legendáival, a szeretői számolgatásával, a tehetségtelensége, de szexissége hangoztatásával, és azzal a kultusszal, ami elvileg miatta szőke parókát vétet és mellnagyobbító műtétet végeztet nőkkel. A Monroe-életrajznak tűnő kötetek egy része ezért nem nekem szól, mivel tárgyként kezeli Marilynt, vagy leragad az összeesküvés-elméleteknél és a fele-sem-igaz botrányoknál. Épp ezért volt a blog egyik első hosszúposztja Az ismeretlen Marilyn, amelyben megpróbáltam bemutatni, hogy akit a józan tények érdekelnek, annak szerintem mit érdemes olvasnia Marilyn Monroe-ról. Nos, legnagyobb örömömre ez a kötet is csatlakozik hozzájuk. Néha kissé hatásvadász megfogalmazásokkal, de pontosan, érdekfeszítően, empátiával, mégis szakszerűen mutatja be egy igen tehetséges és igen boldogtalan színésznő életét és pályáját, amely mindössze harminchat évig tartott, de ma is emlékezetes.
Linkek
Öt könyv a magyar történelemről
Öt európai regény a Typotextől 1.
