Van egy lány. Marilynnek hívják, pont ugyanúgy, mint a híreset, aki csodálatos volt, és tragikus véget ért. Csak épp a híres Marilyn magának választotta a keresztnevet és a vezetéknevet is. Ezzel szemben a mi lányunk Marilyn - Turkey. Igen, mint Törökország, de sokkal inkább: mint Pulyka. Pulyka, amit olykor kicsontoznak: vagy felvágnak, megtömnek, megkennek, esetleg leégetnek. Ezzel kell együtt élnie. Regényt ír: ezt olvassuk mi. Az elején 6-8 éves, a közepén 25 éves, a végén meg éppen most éppen itt van. Miközben élve felboncolja önmagát, kicsit mi is megőrülhetünk vele, átkerülve egy világba, amiben olyan dolgok vannak, mint: "Elmezavar. Elidegenedés. Skizó. Gázos izék. Pulyka meg Baszki. Marilyn meg Marilyn."

Isabelle Wéry belga írónő regénye, a Kicsontozott Marilyn, amely 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, nemrég jelent meg a Typotex Kiadó Világirodalom sorozatában. Szerzőjének második regénye, alcíme szerint: Beavatási tündérjáték. A fülszöveg ezt írja róla:

"Háromrészes roadmovie egy szentimentális nő életéről, akit gyerekkora óta lenyűgöznek a szerelmi paktumok, a romantikus találkozások és a párkapcsolati bűnrészesség. Az első rész a gyerekkorába kalauzol, a második a fiatalkorát mutatja be, míg a harmadik az itt és most történeteibe enged betekintést. Mindezek bemutatása Marilyn számára egyben az írás örvénylő folyamatának megörökítése is. Melyek azok a formák, amelyekben a szeretet nyelve igaz módon testesül meg?"

Ezek után ki gondolná, hogy a könyv mindössze százötven oldal, vagyis látszólag könnyű kaland? És ki jönne rá, hogy mégis lehet, hogy 2020 egyelőre olyan távoli szilveszterekor visszatekintve ezt érezzük majd az év legizgalmasabb, legsötétebb és leginkább zavarba ejtő olvasmányának?

Ahhoz ugyanis, hogy kicsontozd magadat, kendőzetlennek kell lenned. A regényszöveg tehát megállíthatatlan erővel özönlik, sokszor prózaversszerűen, nagyon szórakoztatóan, megbotránkoztatóan és elgondolkodtatóan. Van itt versike, szóhalmaz, idézet, szójáték és nyelvtörő, éles párbeszédek, dráma, mint a színházban (Wéry sikeres darabíró és még sikeresebb színésznő is), sztorik, gondolat-visszaszámlálás, dalszöveg és telefonbeszélgetés (amelyekért hatalmas köszönet a fordítónak, Király Katalinnak is). Marilyn pedig egyszer csak háromdimenzióssá nő: ha engedjük, beköltözik az olvasókuckónkba, beleduruzsol vagy belevisít a fülünkbe, s egyszerűen nem hagy nyugodni. Beavat az életébe, beleavatkozik a miénkbe, s mintegy szertartásosan tárulkozik ki előttünk, minden értelemben.

Közben kirajzolódik egy nem mindennapi történet is, leginkább az itt és mostról: hiszen bennünket, magyarokat Kosztolányi és A szegény kisgyermek panaszai óta nem kell róla meggyőzni, hogy ha egy felnőtt szépíró azt állítja, most egy kisgyermek hangján szólal meg, azt sosem szabad készpénznek venni, s érdemes valami nagyon filozofikusat keresni mögötte. A három csomót végigolvasva végül egy különös nő lép elénk, aki a maga módján csodálatos. Azt viszont nekünk kell eldöntenünk, ő is tragikus véget ér-e.