Raymond Chandler regényei és novellái magyarul
Már nagyon hiányzott a blog bibliográfiái közül Raymond Chandler munkássága. Jelenleg az Európa kiadó elegáns sorozatában látnak napvilágot a novelláskötetek, miután a regények már megjelentek.
A hét és fél regényt, illetve a novellákat fordítójuk és címük alapján vettem fel ebbe a listába. Az angol cím utáni szám az eredeti megírás, a fordító neve után zárójelben közölt évszám a az adott magyar fordítás kiadásának éve. A kriminovellákat Chandler több esetben is átírta: ez főképpen abban nyilvánult meg, hogy a novella nyomozója nevet változtatott. Így a novellalistában megadtam azt is, ki volt az eredeti és az átírt főhős, illetve hogy a magyar kiadás melyik nevet használta. Különösen érdekes, ha a novella később valamelyik Marlowe-regény alapja lett, ezt is jelöltem. Szerepel néhány nem bűnügyi novella is, ezeknél a nem krimi felirat olvasható.

Regények
1. The Big Sleep, 1939
Örök álom (Lengyel Péter, csak a cím változott, 2008)
Hosszú álom (Lengyel Péter, 1967, 1977, 1991, 2001)
2. Farewell, My Lovely, 1940
Kedvesem, Isten veled! (Bart István, 2010)
Isten veled, kedvesem! (Juhász Viktor, 2001)
Kedvesem, Isten veled! (Molnár Miklós, 1971, 1991)
3. The High Window, 1942
Az emeleti ablak (Tandori Dezső, 2009)
A magas ablak (Gy. Szentkláray Olga, 1969, 2001)
4. The Lady in the Lake, 1943
Asszony a tóban (Gy. Horváth László, 2008)
Asszony a tóban (Gy. Szentkláray Olga, 1966, 1988, 1997, 2002)
5. The Little Sister, 1949
A hugica (Bart István, 2010)
A kicsi nővér (Szántai Zsolt, 2002)
A kicsi nővér (Feleki Kovács Klára, 1968)
6. The Long Goodbye, 1953
Hosszú búcsú (Sóvágó Katalin, 2009)
Elkéstél, Terry! (Papp Zoltán, 1972, 1973, 1991, 1996, 2002)
7. Playback, 1958
Visszajátszás (Gy. Horváth László, 2009)
Visszajátszás (Szántai Zsolt, 2003)
Visszajátszás (Szentgyörgyi József, 1987)
8. Poodle Springs, 1959 (félbemaradt négy fejezet után, Robert B. Parker befejezésével)
Philip Marlowe a nevem (Szentgyörgyi József, 1991)

Novellák
1. Blackmailers Don't Shoot (1933, Mallory)
A zsarolók nem szoktak lőni (Bart István, 2010)
2. Smart-Aleck Kill (1934, Mallory, majd John Dalmas, magyarul Dalmas)
Az okoskodó gyilkos (Bart István, 1974, 2010)
3. Finger Man (1934, névtelen, majd Marlowe, magyarul Marlowe)
A tanú (Bart István, 2010)
A fecsegő férfi (Szentgyörgyi József, 1987)
Koronatanú (Lengyel Péter, 1967, 2003)
4. Killer in the Rain (1935, névtelen, de valószínűleg Dalmas)
5. Nevada Gas (1935, Johnny DeRuse)
Nevada-gáz (Bart István, 1974, 1989, 2010)
6. Spanish Blood (1935, Sam Delaguerra)
Spanyol vér (Bart István, 2010)
Spanyol vér (Végh György, 1972)
7. Guns at Cyrano's (1936, Ted Malvern, majd Ted Carmady, magyarul Carmady)
Lövések a mulatóban (Bart István, 2011)
8. The Man Who Liked Dogs (1936, Ted Carmady; felhasználva a 2. könyvben)
9. Noon Street Nemesis / Pick Up on Noon Street (1936, Pete Agstich, magyarul Anglich)
Egy lány a Noon Streeten (Bart István, 1974, 1980, 1989, 2010)
10. Goldfish (1936, Ted Carmady, majd Marlowe, magyarul Marlowe)
Az aranyhalak (Bart István, 2011)
11. The Curtain (1936, Ted Carmady; felhasználva az 1. és 6. könyvben)
12. Try the Girl (1937, Ted Carmady; felhasználva a 2. könyvben)
13. Mandarin's Jade (1937, John Dalmas, felhasználva a 2. könyvben)
A kínai nyaklánc (Juhász Viktor, 2003)
14. Red Wind (1938, John Dalmas, majd Marlowe, magyarul Dalmas, majd 2010-től Marlowe)
Frontátvonulás (Lengyel Péter, 2010)
Vörös szél (Fazekas István (2003)
Frontátvonulás (Lengyel Péter, 1989)
Frontáttörés (Lengyel Péter, 1966)
15. The King in Yellow (1938, Steve Grayce)
A sárga Király (Sárközi Gergely, 2015)
A sárga király (Bart István, 2011)
A király sárgában (Fehér Katalin, 1987)
16. Bay City Blues (1938, John Dalmas, felhasználva a 3., 4., 5. könyvben)
Bűn és bánat (Sóvágó Katalin, 2003)
17. The Lady in the Lake (1939, John Dalmas, felhasználva a 3., 4. könyvben)
Asszony a tóban (Szántai Zsolt, 2003)
18. Pearls Are a Nuisance (1939, Walter Gage)
A gyöngy bajjal jár (Borbás Mária, 1974, 1989, 2010)
19. Trouble is My Business (1939, John Dalmas, majd Marlowe, magyarul Marlowe)
Nekem a balhé a specialitásom (Bart István, 2011)
Veszélyes szakma (Vándor Judit, 2003)
20. I'll Be Waiting (1939, Tony Reseck)
Várni foglak (Bart István, 2011)
Várni fogok (Szántó Péter, 1984)
21. The Bronze Door (1939, nem krimi)
A bronzkapu (Bart István, 2011)
22. No Crime in the Mountains (1941, John Evans, felhasználva a 4. könyvben)
23. Professor Bingo's Snuff (1951, nem krimi)
Bingo professzor tubákja (Bart István, 2011)
24. Marlowe Takes on the Syndicate / The Wrong Pigeon / The Pencil / Philip Marlowe's Last Case (1959, Marlowe)
A ceruza (Bart István, 2011)
A ceruza (Lehőcz Rudolf-Lehőcz Kornél, 2004)
A ceruza (Vándor Judit, 2003)
25. English Summer (1976, nem krimi)
Egy angliai nyár (Bart István, 2011)

A 25 novellából magyarul olvasható 20. Az Európa kiadásában 17. Az Európának még 8 novellát lenne lehetősége kiadni, ez további két kötetet jelenthet. Nagyon remélem, hogy sikerül, s ezzel egy formátumban, egy szerkesztésben megjelenik egy teljes Chandler-sorozat!

Frissítve: 2012.04.26.
15 Responses
  1. ErikBa Says:

    Nézem a bejegyzés napját, látom, hogy hétfő - nahát, én is pont most állítottam össze a Chandler megjelenéseket, csupán egy nappal előztelek meg. Igaz, én a nyomozók helyett a novellák fellelhetőségét tüntettem fel.
    Nagyon jó amúgy a listád, pár kiegészítés csupán:
    Regényeknél:
    A magas ablak 2001-ben is megjelent:
    ford. Gy. Szentkláray Olga, Szeged: Szukits

    Az Elkéstél, Terry! 1991-ben is megjelent:
    ford. Papp Zoltán, Budapest: Fabula

    Novelláknál:
    A Finger man: Magvető 1967/2., Budapest: Magvető 1967 – Koronatanú címmel, van egy ilyen antológia vagy mi az ördög:
    http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=magveto-1967-2&ID=325897

    Killer in the Rain: valóban névtelen, viszont a John Dalmas sztorikból tűnik fel benne pár karakter, maga Dalmas nincs benne.

    Az Egy lány a Noon streeten még megjelent itt is: Éjszakai ügyelet c. novelláskötet, Bukarest, 1980.

    Ki lesz a következő "áldozatod", akit feldolgozol? Én most John Goodwinen munkálkodom.


  2. Köszönöm a hozzászólást.
    Igazság szerint ez a lista két éve megvan már, és azóta bővítgetem, csak eredetileg mindig csak az egyes fordítások első megjelenését akartam feltüntetni: most csináltam a kiegészítést, mint láthatod, picit figyelmetlenül, mert pár újrafelhasználás lemaradt. (Az Elkéstél, Terry 1991-es lehagyása azért vicces, mert ez a példány meg is van nekem.:)Igazából azért változtattam, mert rájöttem, hogy más szerzőkhöz képest Chandlernek alig volt megjelenése nálunk, főleg 1990 előtt, azt a párat meg be tudtam írni.
    Egyetlen dologról még csak nem is hallottam: a Magvető antológiáról...
    Hogy nálam ki következik, arról mindig a véletlen dönt, hogy miről van kedvem írni a közeljövőben: hiszen a bibliográfiáim többnyire mellékletek egy-egy bejegyzéshez (bár néha elmegy közben a kedvem és nem írok bejegyzést:). Most Charlie Chanhez volt kedvem: igyekszem olyanról bibliográfiázni, ami itt is van a polcon és szeretem. Előbb-utóbb nem menekszik a blog például a nagy gonddal összerakott Courths-Mahler listámtól - de ő bizonyára nem izgat, mert nem krimiszerző.:) Krimiből inkább egy "vasfüggönyös-krimiajánló" (bolgártól a csehig) várható nemsokára.


  3. ErikBa Says:

    Vasfüggönyös-krimiajánló? Hm... izgalmasan hangzik. Majd szólj... valami módon.


  4. Ez bejegyzés lesz, úgyhogy ha február végén megnézed a frissüléseket, már biztosan ott lesz.:)


  5. Azazel Says:

    Ez: "Várni fogok (Szántó Péter, 1981)"

    Ide egy aprócska kiigazítás (mert nem '81-ben jelent meg):

    Raymond Chandler: "Várni fogok", ford. Szántó Péter, Mai Magazin, 1984. januári szám.


  6. Azazel Says:

    Igazából évek óta elérhető a neten még két olyan Chandler-novella, ami nyomtatásban nem jelent meg: "Az ember, aki szerette a kutyákat" (The Man Who Liked Dogs, 1936) és "Nincs béke a hegyekben" (No Crime in the Mountains, 1941) Fazekas András a Magyar Könyvklub megbízásából 5 Chandler novellát (John Dalmas) fordított egy készülő kötetbe (a másik három: Aranyhalak, Bajban utazom, Lövöldözés Cyrano mulatójában), ami végül nem jelent meg. Amúgy Fazekas fordított McBain-regényt vagy még a régi IPM-nek is regényt, szóval ezek megütik a "mértéket", attól, hogy nem jelentek meg nyomtatásban. Gardner kapcsán írtad, hogy "a kalózfordítások nem egészen azonos megítélésűek a könyvben, folyóiratban kiadott fordításokkal", ez igaz is, meg nálam is azért külön kategória, ami nem jelent meg nyomtatásban (de maga a "kalózfordítás" is furcsa szó némely esetben, mert van még a "kalózkiadás", amit Fleming izraeli kiadásaira használsz, pedig lehetséges, hogy azok szabályos kiadások, fizettek jogdíjat, talán épp a 90 körüli magyar kiadásokból 1-2 a "kalóz"). Egyébként E.S. Gardnernek is még legalább 5 krimije létezik magánfordításban (abból négy Mason):
    Mason 26 - Az eleven aranybánya esete (The Case of the Golddigger's Purse, 1945)
    Mason 37 - A fénylő ujjak esete (The Case Of The Fiery Fingers, 1951)
    Mason 74 - A csalárd válás esete (The Case Of The Daring Divorcee, 1964)
    Mason 76 - A gyönyörű koldus esete (The Case of the Beautiful Beggar, 1965)
    Cool & Lam 09 - Szabadulj meg tőlük! (Give 'Em The Ax, 1944).
    (némelyiket ismerem ezekből, de itt is olyanok a fordítók, akik amúgy is detektívregényeket fordítanak kiadóknak). Amúgy is jó pár krimi van leadva kiadóknak, akik ezeket fiókban tartják, ki sem adják kezükből, mert nem tartják nyereségesnek a megjelentetést, vagy örökre beragadtak, mert a kiadók is megszűntek (McBain, Ian Rankin, W. Diehl és mások).


  7. Nos, lehet, hogy nem jó szó a kalózfordítás.
    Én csak "kiadástörténetileg" értettem a dolgot, tehát hogy ezek a fordítások nem jelentek meg hivatalosan soha. Nem bibliográfiai tételek, egyszer ezt írtam róluk neked. És ebből a szempontból egyformák, függetlenül a fordító személyétől és a szöveg minőségétől.
    Utóbbit abszolút nem vitattam: hisz Fazekas András, ha jól emlékszem, pl. pont az utolsó még kiadott McBainnek, a Kezet rá, fiúk!-nak (is) a fordítója. Nyilván nem ő tehet róla, hogy a következő munkáját egyszerűen nem adták ki. De te is beszélsz magánfordításról, meg pl. James Bondban van beragadt műfordítói fordítás (pl. a F.A.G.Y.) és tudok rajongói fordításokról, azért e kettő egy bizonyos szempontból biztosan nem ugyanaz.
    Még sosem gondolkodtam azon, hogy mennyire volt jogtiszta az Izraelben magyarul kiadott Felming. De az semmiképp sem lehetett jogtiszta, amikor a Világvárosi Regények kiadója kiment Izraelbe, majd az ötvenes években kiadott több mint kilencszáz regényt, majdnem a teljes sorozatát újra. (Fordítók közben Magyarországon vagy a föld alatt, vasfüggöny stb.) Ettől még tök jó, meg nagyon érdekes ez a kiadás, de valamilyen szinten mégiscsak "kalózkiadás". Vagy nekem is van Izraelben újra kiadott egykori Félpengősöm. Ezekre a jelenségekre ezért használtam a kalózkiadás szót, talán túl átfogóan.


  8. Azazel Says:

    Csak pontosítás véget: nem a következő fordítása lett volna a Chandler-kötet Fazekas Andrásnak, mert a Magyar Könyvklub még 1999-ben kérte fel erre (a "Kezet rá, fiúk!" 2009ben jelent meg).
    Izraeli Világvárosi Regényekből nekem is van pár darab. Nem tudom, hogy egyezett meg a kiadó a háború előtt a magyar ponyvaszerzőkkel (mert azokat adott ki), de valamiért magát tartotta a jogtulajdonosnak. Megnéztem többnek a végét, és mindegyiknél saját magára írta be a copyrightet. Mint Aszlányi - "Aki a pénz elől menekül"-nek végén:http://kepfeltoltes.hu/view/150821/Aki_a_p_nz_el_l_menek_l_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
    Az említett két Fleming regényt egy másik kiadó adta ki, viszont a könyveket én sem láttam (de csak az alapján, hogy izraeli kiadás, nem tartom kalóznak, ahogy nálunk se lehet, mondjuk a Fabulát, Lap-Ics-ot meg a Magvetőt egy kalap alá venni). De láttam hogy több izraeli közlésnél, más külföldi regények esetében, beírták, hogy sikerült megszerezni a szerző kiadójától a jogot a magyar nyelvű kiadásra.

    Viszont még annyit kérdeznék, hogy írtad: "Az Európának még 8 novellát lenne lehetősége kiadni, ez további két kötetet jelenthet" Raymond Chandlertől az utolsó könyvet az Európa 2011-ben, 4 éve adta ki, most egyáltalán várható még tőlük szerinted Chandler? A kiadó honlapját is úgy megváltoztatták, hogy ne lehessen tudni az ilyen irányú tervekről. De ugyanígy leállt a Ross Macdonald sorozat is (közben meg iszonyú mennyiségben megy az újra kiadás a kiadóknál és hányadik Agatha Christie sorozat megy, hányadik kiadóval?, döbbenet az egész).


  9. Köszönöm a pontosítást McBain-ügyben.

    Igen, az Európában szerintem leállt mind Macdonald, mind a Chandler. Nem tudom, van-e most a folytatásra remény.

    Ami Christie-t illeti, tény, hogy ez a sorozat az egyik fenntartó oszlopa a kiadónak. Úgyhogy én nem akarom, hogy abbamaradjon, mert attól sajnos nem lesz több más krimijük...

    Egyébként az Európa mindig is adott ki Christie-t: a rendszerváltás előtt a Fekete Könyvekben (és mellette a Magvető az Albatroszban), aztán a kilencvenes évektől a Magyar Könyklub sorozatához csatlakozott az Európa, majd közben a MK ilyen értelemben kiesett, viszont egyes könyveik joga szerencsétlen módon az Aquilához jutott, de ma már ezek a kötetek is az Európánál vannak. A jelenleg megjelenő új fordítások pedig azoknak a regényeknek az Európás változatai, amelyeket a Hungaprint, majd új nevén HungaLibri (azóta megszűnt) kiadó adott ki, ezek gyalázatos minőségű, rendkívül rossz és hiányos fordítások voltak 85 százalékban, és még a kilencvenes években jelentek meg, vagyis jogos, hogy az Európa nem reprintelte, hanem újrafordította stb. őket így, tíz, tizenöt évvel később. Idén egyébként véget érnek az ilyen AC-kiadások is (amelyek nem bibliográfiai, hanem minőségi, teljességi értelemben "első" kiadások), mert most már az összes egykori Hungás kötet is megjelent az Európánál (egy jön még ősszel), tehát a jövő évtől már csak újranyomások lesznek jó sokáig.

    Természetesen foglalkoztat, hogy vajon így sikerül-e Chandlerhez, Macdonaldhoz visszatalálni a kiadónak. A magam részéről őszintén sajnálom, hogy Macdonaldnál mind az utolsó megjelent (Mindenki ellenség), mind az utolsó beígért, amiről te is írod, hogy eltűnt a honlapjukról (Az elhantolt férfi) olyan könyv volt / lett volna, ami antikvár könyvben, mégpedig igen jó fordításban könnyen beszerezhető (a Pallas-Attraktor kiadások rendre feltűnnek ma is párszáz forintért), plusz az utóbbinak még csak nem is ez, hanem az IPM-es volt az első megjelenése, tehát az Európás már a 3. lett volna. Én biztos, hogy A zebracsíkos halottaskocsit vettem volna elő, ami könyvben még sosem jelent meg, utána pedig Archer-novellák is vannak! Chandlertől tényleg számolom, itt is látható, hogy csak 8 elbeszélés kiadatlan. 3 megjelent a Szukits omnibuszában, de ahhoz elég bonyolult hozzájutni, hacsak nem tőlük veszed meg, plusz a fordítás se a legjobb. 5 meg teljesen kiadatlan magyarul. Nem tudom, mennyire lehetett a Macdonald- vagy a Chandler-sorozat bukás eladási szempontból. Ugyanakkor a sorozatrajongást biztos nem azzal lehet fenntartani, ha évekig semmit nem adunk ki tőlük...

    Az a baj, hogy az utóbbi években az évi Christie-darabszám is leesett 8-9-ről 6-ra. Kérdés, hogy ha már nem lesznek benne új kiadások (újon értem most a fent leírt, egykori Hungásakat), amelyek fontosak a rajongóknak, csak az újrázások, amelyeknek egyetlen plusza, hogy már új borítóban vannak, marad-e ugyanannyi vásárlója a szériának. Félek, nem. De azt nem tudom, őket meg lehet-e hódítani Chandlerrel vagy Macdonalddal??

    Más: érdekes, hogy milyen sikere van Chandlernek: most jelent meg A sárga Király a Carcosa árnyai című horror-fantasy-tematikus antológiában. Olyanoknak tetszik, akik még sosem olvasták. Ez számomra reményt keltő - de nem tudom, az Európának is az-e? Gondolom - nem.

    Bocs a hosszú válaszért.


  10. Azazel Says:

    Számomra az egyik "legrejtélyesebb" Chandler-novella "A ceruza", Chandler 58-ban írta, ez az egyetlen novellája, aminek eredetileg Marlowe volt a hőse, és a halála után pár hónappal jelent meg először, többször is, de mindig valami más címen ("Marlowe Takes on the Syndicate", London Daily Mail, April 6–10, 1959 -- "The Wrong Pigeon" in Manhunt February 1960 -- "Philip Marlowe's Last Case", Ellery Queen's Mystery Magazine, January 1962 -- "The Pencil", Argosy, September 1965). Ezt a novellát Bart István lefordította az "Egy angliai nyár" c. Chandler-kötetben (2011). A kolofónban azt közli, hogy "A ceruza" a "The Pencil" fordítása, és még megadja az 1959-es évet, viszont ez így nem is lehet igaz, a cím miatt. Azonban nyilván nem a magazinok egyikéből fordított, hanem megadja a forrást is: "Raymond Chandler: Collected Stories", Everyman's Library, Knopf, 2002.
    Ezt a könyvet megtaláltam angolul a neten. Most nem tudom, hogy ez egy kritikai kiadás lenne, mert a "The Pencil" utolsó bekezdése, vagyis a 11. fejezete teljesen hiányzik!?!? Viszont, szinte általános lett a későbbi novellásköteteknél, hogy ezt a novellát "The Pencil" néven adták ki. Mivel Bart István ebből fordított, nála sincsen 11. fejezet! Viszont "A ceruza", Philip Marlowe visszatérése, szerk. Byron Preiss, Indaba, 2004 Lehőcz Rudolf-Lehőcz Kornél fordításában, annak a végén ott a 11. fejezet. Sőt, a Raymond Chandler összes Philip Marlowe története 3. kötetben (2003), Vándor Judit fordításában szintén ad egy 11. fejezetet "A ceruzá"-ban.
    Annyit tudtam kideríteni, hogy Widdicombe a "A Reader's Guide to Raymond Chandler" c. könyvében azt írta, hogy ami a London Daily Mail-ban megjelent az "rövidített", és csak a Manhunt közölte a teljes verziót. Csak azt nem értem, hogy ha az a 2002-es angol kritikai kiadás lenne, miért nem a bővebb/teljes verziót közölte, vagy azt nem tartják kanonizáltnak, esetleg azt gondolják, hogy nem is Chandler írta hozzá a befejezést, s ezért ezt a változatot apokrifnek tekintik...????
    De ha meg van ez a két kiadás (gondolom meg van), úgy meg is nézheted "A ceruza" novella végét, hátha jutsz még valamire.


  11. Megnézem, amint könyvközelben leszek.
    Más: én nagyon sajnálom, hogy a magyar kiadásban (a szép, legújabb, Európa-féle) az egyéb szereplőket átírkálták Marlowe-ra ott is, ahol csak a legvégén jelent meg így a szöveg. Oké, hogy Dalmasból nőtt ki kifejezetten a Marlowe-figura, de Dalmas mégis "másvalaki". Esetleg itt A ceruzánál is valami legfrissebb-kiadás-mánia lehet az ok.


  12. A ceruza ügye.

    Igen, az utolsó rész valóban nincs benne a Bart István-féle fordításban és valóban benne van az omnibuszban és az emlékkötetben.

    Az Egy angliai nyár számoz, tíz részből áll, és ott ér véget, hogy "Kérek még egy kis pezsgőt."

    A Szukits-féle RCh Összes PM története 3. számoz, és a 11. résszel van vége, amely 4 bekezdés, onnan, hogy "Ikkyt kiadták, a nyomás alatt megtört...", odáig, hogy "A barátaira bízták. Biztonság - ezt a szót a mi mi munkánkban nem használjuk."

    A PM visszatérése nem számoz, a novellát egyben közli (vannak ugyan szünetütések, de a pezsgős mondat után nincs ilyen) - de a szöveg ugyanaz. Érdekesség: egy eltérés, hogy a Szukitsban a bérgyilkosok Torri, a PM visszatérésében Torrence fivérek néven szerepelnek.

    Források: a Szukitsnál nem lehet kideríteni, miből fordítottak, a copyrightban 1958-at adnak meg a The Pencilhez, ez rossz, ahogy van, hisz az első megjelenés 1959 áprilisa. A Lehőczös kötet problémás, hiszen 1988-ban jelent meg benne a The Pencil eredetileg, de hogy Byron Preiss honnan vette, melyik megjelenésből...? A magyar kiadás egy 2003-as utánnyomásból készült 2004-ben, de nyilván teljesen megegyezik az 1988-as állapottal. Tehát ekkor még (már) hosszabb volt a The Pencil - itt is ezt adják meg címnek.

    Mivel Chandler ugyebár meghalt, így 1960/62/65-ben, tehát az újraközlésekkor nem bővíthette ki a novellát. Az a kérdés, mikori az a változat, amelynek nincs 11. része? Én először arra gondoltam, hogy nincs ilyen, és hogy az Európásból ez a rész egyszerűen véletlenül kimaradt...

    De: az interneten hozzáférhető a 2002-es Collected Stories válogatás, és abban tényleg úgy végződik a The Pencil (ezen a címen), hogy "More champagne, please.". Szerintem az Európa ebből dolgozik: az előszót John Bayley írta, így is beazonosítható a kötet.

    Már csak azt kellene biztosra tudni, nem az-e a megoldás, hogy a 11. részt esetleg nem Chandler írta, hanem valamelyik későbbi közlésben írták hozzá a sztorihoz. Ebben az esetben értelme lenne, ha a CS lehagyja. (Ha előítéletes vagyok, valójában semmi szükség rá, az első három bekezdés megismétli azt, amiről a 10. rész végén már beszélgettek (hogy a maffiabeliek "ki fogják nyírni" Ikkyt, ha az ügyész nem teszi meg...), az utolsó bekezdés pedig módosított idézet Chandlertől (lásd: Nekem a balhé a specialitásom).) Persze ennek a bizonyításához ismerni kellene az 1959-es angol szöveget. Esetleg a fivérek nevének eltérése késői átírást sejtethet.

    Mindenesetre szerintem egy CS nem engedné meg magának hibás szöveg közlését... Ez tuti.

    Magyarázat a címre: szerintem egyszerűen a legközismertebbet választják. Ha megnézel egy RCh-bibliográfiát, ahogy te is írtad, ezt a történetet mindig The Pencilnek nevezik. Függetlenül attól, hogy az első megjelenésekor még nem ez volt a cím.

    Magyarázat az 1959-es évszámra: szerintem az Európa módszere az, hogy új kiadásból fordít, de a copyrightban az angol cím mellett mindig az első megjelenést adja meg. (A Christie-knél is ez a módszer.) Pl. a Frontátvonulás csak a késői kötetekben lett Marlowe-novella, előtte Dalmas volt, a 2010-es kötet Marlowe-ra írja át (elég rosszul), de az évszám a Dalmasos megjelenésé, 1938. Vagy Az okoskodó gyilkos eredetileg nem Dalmas, magyarul Dalmas, de az évszáma az első megjelenésé. Így A ceruza is - bármilyen, nemcsak cím- - változtatás esett rajta azután, az első megjelenési évnél szerepel.


  13. Azazel Says:

    Collected Storiest ezért említettem, hogy éppen ez miatt növeli a furcsaságot, mert kétségtelenül a novella legelső közlését tekinti kanonizáltnak. Hát igen, elég nehéz erre megoldást keresni, hisz a hsz-ed is inkább ugyanolyan kérdés, mint amit előtte én is írtam.
    Elég furcsának tartanám, hogy a Manhunt, EQMM vagy az Argosy egy v.ki által megpótolt változatot közölt volna, hogy a Manhunt szerkesztője egyszerűen beleírt volna Chandlerbe!?! Azt se értem, miért adtak neki mindig újabb címet minden kiadásnál? Talán, Chandler még címet sem adott neki? Vagy egyszerűen még a Daily Mail hagyta le a novella befejezését, amit a Manhunt pótolt? Widdicombe könyve itt van: https://books.google.hu/books?id=1-WNd4rL9YoC&printsec=frontcover&dq=Widdicombe+%22A+Reader%27s+Guide+to+Raymond+Chandler%22&hl=hu&sa=X&ved=0CC0Q6AEwAGoVChMI3oK3z7rtxwIVC9YUCh1QfAJU#v=onepage&q=Widdicombe%20%22A%20Reader%27s%20Guide%20to%20Raymond%20Chandler%22&f=false
    A 167. oldalon ír valamennyit erről, de nem tér ki rá, hogy valami difi lenne a bővebb változattal (Widdicombe-nál meg ugyan hol lehetne még alaposabb Chandler-kalauzt találni?)

    "Magyarázat az 1959-es évszámra"... most erre nem is kerestem magyarázatot, csak jeleztem, ez így csak egy kicsit megkevert adat. De teljesen érthető, hogy 1959-et írtak, hiszen éppen ez, a legelső változat van a Collected Stories-ben is.
    És persze, kösz hogy megnézted a novellákat!


  14. Azazel Says:

    Még lemaradt, hogy én a hosszabb változat eredetisége mellett teszem le inkább a garast. Matthew Joseph Bruccoli a "Raymond Chandler: a descriptive bibliography" c. könyvében (1979) is azt írja, a "Wrong Pigeon" (1961) volt a novella teljes változata, s gondolom éppen a novella végére gondol (hiszen honnan máshonnan hiányozhatna szöveg?). Gyakorlatilag ezt fogadja el hitelesnek Widdicombe is, és nem a hiányosan közölt első, 1959-es változatot. A Collected Stories pedig ezek szerint tévedésben van a "szöveghű" kiadással (amit az Európa önhibáján kívül átvett).


  15. Sajnos én nem értek annyira Chandlerhez, mint te. Még a címadást sem tudom megítélni.
    De a PM visszatérésében olvastam, hogy a Poodle Springs, az utolsó, befejezetlen regénytöredék, amit Robert B. Parker befejezésével PM a nevem címen adtak ki magyarul, már viseli eredetileg is a PS címet, pedig csak pár fejezet. Ezek után nem hiszem, hogy Ch egy még életében befejezett írásának ne adott volna címet. Ugyanakkor egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az az első, angliai közlés címe lett volna: a Marlowe a szindikátus ellen ócska és reklámízű, olyan újságos cím. Hogy most végül A ceruza vagy A bűnbak volt a Ch-féle cím - azt szerintem csak te tudod megnézni, mert nekem teljes Ch-biográfiáim nincsenek. Először az utóbbi címen jelent meg, de azóta (a PM utolsó esete megjelenést kivéve) mindig A ceruzaként. Nem lehet, hogy ez volt a Ch-féle cím, és ilyen egyszerű a dolog? Ettől függetlenül lehet, hogy a 11. résszel kapcsolatban igazad van. De - most már így marad...
    Mellesleg Bruccoli nem azért írja a Wrong Pigeont jónak, mert ez volt az első USA-megjelenés? Így lehet elfogult ezzel kapcsolatban.
    Egyébként ha jól értem, a CS az egyetlen olyan kötet, amiben minden Ch-novella benne van. Szóval gondolom, hogy ezért fordít az Európa is ebből. Lehetséges, hogy ők "kritikai szempontból" előbbre jutottak, és mégis nekik van igazuk.