Három rég várt zsebkönyvről, hosszabban

Ebben a posztban két végre folytatódó és egy friss zsebkönyvsorozat egy-egy kötete szerepel.

C. J. Cutcliffe Hyne: Az elveszett kontinens
(The Lost Continent: The Story of Atlantis, 1899)
MesterMűvek - Fantasy, Delta Vision, 2021
Vitathatatlan, hogy sokat kellett várni rá, hogy a Delta Vision MesterMűvek sorozatának Fantasy alfolyama új életre támadjon: Az elveszett kontinens a széria 6. kötete, az előző, ötödik pedig 2014-ben látott napvilágot. De tekintve, hogy minden kiadott mestermű kézhez vétele egyértelmű öröm, továbbá, hogy a sorozat alapvetően csak hasonló zsánerű, gondolatvilágú, de egymáshoz semmiben sem kapcsolódó köteteket fog össze, érdemes az új megjelenést meglepő és izgalmas önmagában szemlélni.
A szerző, Charles John Cutcliffe Wright Hyne (1866-1944) neve valószínűleg a tájékozott olvasók számára is teljesen ismeretlen. A regény témája - ahogyan az a címéből is kikövetkeztethető - Atlantisz csodálatos földrészének tündöklése és bukása. A mű pedig nemrég ünnepelte 122. születésnapját. Nos, ez így valószínűleg nem magyarázza meg, miért állítom, hogy a kalandos regényt mindenképpen érdemes megismerni annak, aki kedveli a romantikus, hősies fantasztikumot. Jobb indoklás, ha leírom, hogy elolvasása olyan élményt adott, mint Edgar Rice Burroughs A Mars ura című könyve, az első regény, amely a Mars-ciklusból a kezembe került. Az elveszett kontinens főhőse is egy szuggesztív személyiségű, kissé hierarchikus gondolkodású, ám igen bátor, szerény, tisztességes és okos férfi: Deukalión, a harcos pap. A történet kezdetén épp visszarendelik Yucatánnak, Atlantisz tartományának a kormányzói székéből, s jelentkeznie kell Atlantisz új uralkodójának, Phorinikének az udvarában. Nem tudhatja, hogy számonkérés, kivégzés vagy előléptetés vár rá: az azonban még álmában sem jutna eszébe, ami végül valódi küldetésévé válik. Kalandos útján harcol kalózokkal és dinoszauruszokkal, dacol udvaroncokkal és papokkal, mamutháton lovagol, hét tengeren hajózik, szertartásokat hajt végre szent piramisokban és életet ment a börtönben, álruhában lopózik be az ellenség táborába, s álarcot visel udvari ellenfelei között. Három nő is szerelmes bele, de ő csak egyet szeret. S végül ő válik az emberiség utolsó reménységévé.
Bár ez a fantasztikus regény nem nevezhető a szó szoros értelmében planetáris románcnak, hiszen a Földön játszódik, a misztikus történelmi távlat (vagy az alternatív idősík?), amelynek köszönhetően cselekménye során a mai emberi civilizációt megelőző korban járunk, mégis ehhez a műfajhoz teszi hasonlatossá. Világa egy politikában, háborúban, vallásban és hivatalviselésben is a végletekig merev és tagolt hierarchiákon alapuló, despotikus birodalom, ahol azonban mégis egy semmiből jött, erős nő szerezte meg magának a legfelső hatalmat, dacolva még a régi hit papjaival is. Főhőse pedig olyasvalaki, aki meglepően mély belenyugvással veszi tudomásul egyéni sorsa fordulatait, azért azonban, hogy másokat, gyengébbeket és igazabbakat megóvjon, bármire képes. Deukalión fantasys meghatározottsága ellenére (vagyis hogy egy sosemvolt, misztikus vallás papja) egészen érdekes, egyáltalán nem tipikus kalandregényhős. Az pedig, hogy ő a könyv narrátora, még azonosulásra késztetőbbé teszi az alakját.
Az álomszép borítót kapott, váratlanul megjelent könyv nemcsak az Atlantisz-téma kedvelőinek az olvasására méltó: mindenki élvezheti, aki szereti a kalandokat, a romantikát és az egzotikumot.

Sejtelmes történetek

(Klasszikus Weird I.)
MesterMűvek - Dark, Delta Vision, 2020
A Delta Vision MesterMűvek szériája Dark alsorozatának e második kötete öt év után követte az elsőt. A Carcosa árnyaihoz hasonlóan ez is novellaválogatás lett, ellentétben azonban azzal a kötettel, amely Ambrose Bierce-től a modern és posztmodern szerzőkig válogatott Sárga Király-témájú novellákat, ebben az antológiában klasszikus sejtelmes (weird) történeteket olvashatunk 1803 és 1898 között született szerzőktől.
A gyűjtemény beváltott számos ígéretet, de új írói világokat is bemutat. Feltűnnek benne  szerzők, akik korábban már szót kaptak a MesterMűvekben. Sir Arthur Conan Doyle például öt remek elbeszéléssel szerepel: neki Jobb nem firtatni címmel 2011-ben jelent meg a Delta Visionnél novelláskötete a Klasszikus alfolyamban. Jack Londontól szintén öt novella olvasható: tőle a Kóbor csillag című, metaforikus regény jelent már meg ugyanott, ugyanakkor. Az eltelt évtizedben többször is elhangzott, milyen jó lenne a MesterMűvekben ismét válogatást olvasni e szerzők tollából. Sajnos azonban a Metropolis Media rövid, ám annál nagyobb hatású fellángolása alaposan útjába állt a tervezett Jack London-kötetnek: a Galaktika Baráti Kör tagjai számára megalkotott, így eredetileg csak szűk körben terjesztett, rövid életű ajándékkötet-sorozatukban (amelyben sikerült picivel a Delta Vision szerzői kötete előtt kihozni egy iszonyúan elsietett Stanley G. Weinbaum-válogatást is, amely szerencsére csak késleltette a másik, remekül fordított Delta-féle gyűjtemény megjelenését), 2014-ben megjelent az Ezer halál című kötet, benne Jack London szinte összes fantasztikus elbeszélésével, s elsöpörte a Delta hasonló vállalkozását... Ezek után nagyon kíváncsi voltam, mi lesz Jack London és a MesterMűvek viszonya. Nos, a Sejtelmes történetekből kiderült, hogy az Ezer halál, az Emlék a pliocénból, Az árnyék és villanás, A táblácska és A Nagy Vörös című elbeszélések (mint a leginkább elsőrangú London-írások) e weird-gyűjteményben keltek új életre: általában új, olykor (szerintem) jobb magyar változatban, okos előszóval. (Érdekesség, hogy A táblácska fordítása a két kötetben tulajdonképpen azonos, az új kiadáshoz csak átnézett szöveg.) És bár az Ezer halálban valamennyi írás benne volt (Ezer halál, Emlék a pliocénból, Árnyék és ragyogás, Planchette és Az Irdatlan Vérvörös), azt a kötetet mára antikváriumokban sem lehet fellelni, így megérett az idő a Delta kötetének beszerzésére.
Hasonló a helyzet Conan Doyle-lal is, akinek 2017-től az Attraktor Kiadó szentelt kiváló és remekül fordított sorozatot. A rejtelmes történetek írói között öt kötettel, negyvennégy novellával, elbeszéléssel és kisregénnyel szerepel Sherlock Holmes megalkotója: az Attraktor sorozata virágzik, s új és új meglepetésekkel bővül. Így Doyle-tól szerzői köteteket tőlük érdemes várni. Egy weird-válogatásban mégis megkülönböztetett hely illeti meg az írót, így került be a Sejtelmes történetekbe a Szellemvásár, a Pásztorátok, a Lady Sannox esete, a Fellebben a fátyol és A parazita című elbeszélés. Az Attraktor könyveiben ezek közül csak négy olvasható (az Egy szellem kiválasztása A magányos kunyhóban, a Kisvárosi lidércnyomás az azonos című kötetben, a Lady Sannox esete A rémálom szobájában és A parazita A fekete doktorban). Az új elbeszélés, a Fellebben a fátyol nagyon érdekes kísérlet: egyszerre prehisztorikus (vagy történelmi) és reinkarnációs fantasy, de egyben ironikus lélektani novella is. Ám a másik négy írást is érdemes (esetleg újra) elolvasni: egyik weirdebb, mint a másik...
A gyűjteménynek van azonban egy másik fele is: hiszen összesen 16 elbeszélést tartalmaz. Megtaláljuk benne Sir Edward Bulwer-Lytton Kísértetjárás című műfajteremtő írását, Elizabeth Gaskell Eltűnések című rejtelmes novelláját, Fiona Macleod (aki férfi!) legendás karriert befutott A bűnevő című történetét, Stephen Vincent Benét Elemi erők című elbeszélését. Találkozhatunk egy valójában valószínűleg nem is létező íróval: 1901-ben, a filippínó-amerikai háború idején ugyanis egy bizonyos Sargent Kayme kiadott tizenegy elbeszélést egy kis kötetben, hatalmas sikert aratott vele, s könyve nem egy ötlete és fogalma klasszikussá vált. A bökkenő csak az, hogy sosem derült ki, ki volt S. K., a titokzatos novellista... Tőle a Von Tollig kapitány talizmánja című történetet olvashatjuk el. Végül a könyvet Loual B. Sugarman A szürke halál című klasszikusa zárja: egy borzongató és tragikus novella, egyértelműen kedvencem az egész kötetből. Nemigen tudok mást ajánlani, mint hogy mindenki szerezze be a könyvet, aki sejtelmes történetek olvasására vágyik...

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

(The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket, 1899)
Kapszula Könyvtár 6., Európa, 2021
Míg a poszt első zsebkönyvénél főleg magáról a műről írtam, a másodiknál főleg arról, miből, hogyan szerkesztették a kötetet, s ez miért tetszik nekem. Ennél a harmadik zsebkötetnél viszont elsősorban a sorozatról lesz szó, hiszen Poe könyve, mondható, hogy egyetlen regénye, ebben a remek, Bart István-féle fordításban is már többször, többféle formátumban napvilágot látott magyarul - sorozata azonban, a Kapszula Könyvtár még vadonatúj.
Az Európa több dologgal próbálkozott már, amióta régi, évtizedes zsebkönyvsorozatai, az Európa Zsebkönyvek (kétszer is) és a Modern Könyvtár megszűntek létezni. Valóban volt egy időszak, amikor úgy tűnhetett, hogy különböző írók különböző műfajú könyveit puha kötéses, egyforma fedélképelemeket tartalmazó szériába pakolni nem trendi: cél, hogy minden könyv egyéniség legyen, s lehetőleg elegáns, kemény kötéses, közepes méretű darab, nehogy már azt higgye valaki, hogy olcsót olvasunk... A Helikon Zsebkönyvek 2015-ös indulása azonban megmutatta, hogy a fenti vélekedés súlyos (és kicsit elitista) tévedés volt. Ezeknek a kis köteteknek az elegáns olcsósága, eltéveszthetetlen és egységes, mégis kötetenként egyedi formátuma, barátságos aprósága, sorszámozása (amely immár a 105. kötetnél jár!) gyűjtőket, követőket és rajongókat teremt, s egy teljesen új olvasóközönséget ér el és tesz érdekeltté akár klasszikusok megvásárlásában is. Azt hiszem, az erre adott egyik válasz a Kapszula Könyvtár, hirdetménye szerint "Irodalmi ínyencségek széles és színes választéka, ami ráadásul a könyvespolcodon is jól mutat!" Továbbá: "Színes. A te világod." Mint egy kapszulagardrób (megjegyzem, ez - is - egy szó): kedvünkre variálható, mindenféle érdekes kötetek sorakoznak a színes borítókban. Ami a külsőségeket illeti, a sorozat minden darabja pontosan és precízen akkora, mint egy Helikon-zsebkönyv, ugyanúgy van gerincsorszáma és egyedi borítószíne is. Fontos formai eltérés ugyanakkor a kötetek lekerekített sarka, az, hogy Tabák Miklós borítóin csak egy-egy logóméretű jelecske utal a beltartalomra (aprócska világítótorony-ábra Virginia Woolf regényén, imádkozó vagy könyörgő kezek piktogramja a Bíborszínen stb.), maga a borító pedig geometrikus mintáival, többféle tapintású-fényű felületeivel és a merészen elfordított címsorral vonzza az érzékeinket.
A minimalista külsőhöz azután sokféle beltartalom járul. Az első tizenkét könyvecske között van olyan, amelynek drágább, kemény kötéses, luxusváltozata pár éve jelent meg a kiadónál (Bíborszín, Marina, Távol Afrikától, A világítótorony, Amit sohase mondtam el, Bridget Jones naplója jön: pl. A fal), vagy régebbi címük, amelynek már nagyon elkelt egy friss, innovatív újrakiadás (Arthur Gordon Pym, a tengerész, Ronda tanár úr, Üvöltő szelek, jön: pl. Gonosz lélek közeleg). Van olyan, amely még sosem jelent meg magyarul, szerzőjének azonban stabil sorozata van a kiadónál (Gwendy és a varázsdoboz, jön: pl. Hangyák és dinoszauruszok), s van olyan is, amely félig első kiadás, félig újrázás: Hatice Meryem Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához? című kötete a címadó, friss íráson kívül tartalmazza a Csak egy hüvelyknyi férjem legyen... című, nekem nagyon tetsző regényt is. Végül - ahogyan ezzel a 2016-7-ben mindössze kilenc kötet erejéig feltámasztott Európa Zsebkönyvek is kísérletezett - vannak magyar szerzők is: de egyelőre nem kortársak (Háy, Vámos), hanem feltámasztásra érdemes régebbiek (Markovits Rodion, jön: Kádár Erzsébet). A szerkesztés tehát valóban leginkább az érdekességre, sokszínűségre koncentrál: s bár az ajánló a házikönyvtár felújítását emlegeti, ettől a sorozattól a Helikonéval ellentétben a nagy alapművek kiadása helyett sokkal inkább a folyamatos meglepetés és komfortzóna-átlépetés várható.
Miközben sok-sok sikert kívánok a könyvsorozatnak, bevallom, egyelőre legjobban a Borbás Mária fordította Üvöltő szeleknek örültem. Akik tanultak irodalomtörténetet, azoknak valószínűleg nem kell bizonygatni, miért is nevezhető meglehetősen elavultnak Sőtér István egyébként impozáns életműve, legyen szó akár a fordításokról... Hinné-e mégis bárki, hogy ezt a csodás, klasszikus, sokat elemzett regényt az utóbbi tizenöt évben nálunk szinte csak Sőtér fordításában adták ki? Eközben Borbás Mária avatott tollú, modern változata mindössze egyszer kapott lehetőséget, több mint egy évtizede... A Kapszula Könyvtárban azonban - remélem - az ő pompás Brontë-fordítása is kap egy esélyt, hogy eljusson az újabb és újabb olvasókhoz.

Linkek
Három téli találkozás Agatha Christie-vel
Három könyv krimikedvelőknek

Három regény a Typotextől, kékben
Három népszerű könyv a történelemről
Három szakszerű könyv a történelemről
Három találkozás Sherlock Holmesszal
Három érdekes könyv a történelemről
Igaz szépség s szép igazság - három könyvben

Három szépirodalmi könyvről

Három izgalmas kötetről

Három okos kötetről röviden

Három kortárs költőnő
Három történelmi könyvről

Három friss krimi
Három találkozás Ars
ène Lupin-nel
Kriminovellák és bűnügyi feladványok háromszor
Három színésznő
Újabb három szépirodalmi könyvről

0 Responses