Számomra A Mars urával kezdődött John Carter története. Egy megviselt, használt könyvpéldány került be a családi könyvtárba, én pedig nem tudtam ellenállni neki. Bár az első olvasáskor igencsak kellett figyelnem, hogy követni tudjam John Carternek, Hélium hercegének, Matai Shangnak, a korrupt és gonosz papnak és a gyönyörű hercegnőnek, Dejah Torisnak a kalandjait, s ne keverjem össze Woolát, a calotot, vagyis a bájos és hűséges, tízlábú, három-fogsorú marsi kutyát az apttal, ami viszont veszedelmes sarkvidéki ragadozó hat lábbal, mozaikszemekkel és félelmetes agyarakkal – végül csak sikerült meghódítanom a különös és ismeretlen fantáziavilágot. Edgar Rice Burroughs mintegy százéves, ám ma is lenyűgöző sci-fijének szereplői győztek – örökre megszerettem őket.

Rice Burroughs 1912-ben találta ki az első marsi (barsoomi) kalandot, ez volt A Mars hercegnője. A következő évben trilógiává bővítette a történetet: ennek lezáró könyve A Mars ura. Amikor sikerült megismerkednem a két előző kötettel, természetesen még jobban megérthettem a cselekmény egyes részleteit, de ma is állítom, ez a harmadik kötet is ideális arra, hogy megtegyük vele az első utazást Burroughs sci-fi-világába.

John Carter, az igazi virginiai úriember valamiféle különös csoda folytán került át első ízben a vörös bolygóra. Földi élete véget ért egy arizonai barlangban, ám a marsi kalandjai még csak akkor kezdődtek. Megismerhette, megszerethette és megmenthette a vörös emberek egyik császárának, jeddakjának unokáját, a szépséges Dejah Thorist, akinek oldalán Hélium város hercege, a Mars nagyura lett belőle. A boldog házasságot egy szörnyű baleset szakította félbe: Carter megmentette a Marsot, de visszakerült a Földre, ahol tíz évet kellett várnia arra, hogy visszajuthasson szeretett feleségéhez, s közben felnőtt fiához, Carthorishoz. Második útján felszabadította a bolygót Issus, a zsarnoki ál-istennő és korrupt, gyáva papjai, a thernek vallási uralma alól, ám a harc során elveszítette a neki legkedvesebbet. Dejah Thorist egy különös börtönbe zárták, mégpedig együtt halálos ellenségével, ahonnan csak egy év elmúltán kerülhetett ki, élve vagy halva. John Carter természetesen nem tud ennyi időt várni attól rettegve, hogy szerelme már halott. Inkább elindul a hercegnő felkutatására olyan marsi vidékeken keresztül, ahol nem járt még vörös ember lába. E vándorút története A Mars ura.

Miközben új kalandok, hatalmas párbajok, titkos rejtekutak felfedezése, léghajócsaták és földi ütközetek sokasága zajlik az olvasó szeme előtt, s John Carter találkozik a titokzatos sárga emberekkel, átkel a Hullabarlangokon és megismeri a bőség börtönét, az epikus, nagyívű történet számos izgalmas kérdést is feltesz. Mi történik, ha az embereket szembesítjük azzal, hogy a kultusz, amelyben hittek, szemfényvesztés volt? Hogyan szembesülhet egy világtól elzárt, magát egyetlennek és utolsónak tartó nép azzal, hogy körülötte fejlett civilizációk sokasága létezik, amely képes legyőzni is őket? Lehetséges-e különböző kultúrájú, hagyományú és önnön felsőbbrendűségükben büszkén hívő embereket rávenni a kompromisszumokra és a megegyezésre? John Carternek talán sikerülhet, de előtte vérszomjas marsi lényekkel, álnok ál-barátokkal, sőt, az istenkáromlás halálos vádjával is szembe kell néznie. Csak ezután válhat a Mars urává.

A Mars-sorozat egyformán érdekes lehet felnőttnek és kamasznak. Gyerekként olyan híres szerzőket és tudósokat inspirált, mint Carl Sagan, Ray Bradbury vagy Arthur C. Clarke. Nem véletlenül: aki elolvassa A Mars urát, rengeteg ötlettel tornáztathatja a fantáziáját, s egy egész világgal lesz gazdagabb.

Edgar Rice Burroughs-bejegyzésem és linkek a további Burroughs-kritikákhoz és -bibliográfiákhoz: Barsoomi kalandok - Edgar Rice Burroughs Mars-regényei
A cikk az Ekultúrán: Edgar Rice Burroughs: A Mars ura
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én