Iszonyú fulladásos rohamok. Megmagyarázhatatlan agresszió. Egy gyilkos zseni. Ezer végigélt halál, ezer elszenvedett feltámasztás. Lelki beteg, öngyilkos hajlamú lovak. Országokat elpusztító vegyi fegyver. A láthatatlanná levés halálos veszedelmei. A skarlát halál apokalipszise. Ilyen és ehhez hasonló témákkal találkozhatunk, ha belépünk a különös író, Jack London borzongatóan sötét, fantasztikus világába az Ezer halál című válogatáskötet segítségével.

A Galaktika Baráti Kör idei ajándékkönyve igazi csemege a klasszikus, 19. századi irodalom kedvelőinek, a sci-fi barátainak, de a Jack London-féle kaland- és állatregények rajongóinak is.

Az első kategóriába tartozók megtalálhatják Jack London szépen fordított szövegeiben azt a harmonikusan kimért, romantikus-realista elbeszélésmódot, és azt az irodalmi változatosságot, amit annyira szeretünk a kor nagy íróinak, Rudyard Kiplingnek, Herbert George Wellsnek vagy épp Ambrose Bierce-nek az elbeszéléseiben. Amikor ezek a novellák előállnak valami betegesen taszító vagy épp csillogóan szenzációs ötlettel, amilyen az átlátszó festék feltalálása, az öngyilkosságokat előidéző piaci társaság, a jövő rabszolgái poklának bemutatása vagy épp a világot vidámságra kényszerítő, titokzatos zsaroló esete, azt komótosan mesélve, feszültségkeltően szerkesztve és elképesztően szuggesztíven teszik. Az ember ül a kanapén, 2014 tavaszán, s egy rettenetes járványról olvas, amely 2013-ban elsöpörte az emberi civilizációt, és visszarepítette a kőkorszakkal vegyített középkorba a világot – és minél jobban előrehalad a szövegben, annál inkább elfeledkezik róla, hogy a novella dátumán már túlvan, hogy már „megúszta” ezt a sci-fi kalandot. A megkönnyebbülés helyett fenyegetés süt a színes és kérlelhetetlenül logikus szövegből, mégpedig olyan erős, hogy a 2013-as végítélet jelenetei átváltoznak egy rémítő, távoli jövőképpé.

A sci-fi kedvelői örömmel fognak felfedezni a történetekben sok ismerős tudományos-fantasztikus ötletet a bombázó léghajóktól és a városi civilizáció pusztulásától az orvosi oltóanyag-kísérleteken és az életre kelt (élő?) mamut vadászatán át a népességszabályozás új módszereiig és a reinkarnációig. A válogatás novellái telve vannak olyan apróságokkal, amelyeket Clarke-tól és Bradburytől, vagy épp az űroperettekből már jól ismerhetünk. De Jack London százéves, ám semmit sem avuló világában az ismerős ötletek ősforrásához juthatunk el, ráadásul a sokszor meghökkentő véget érő novellák egyáltalán nem a megszokott kliséket alkalmazzák egy-egy ilyen ötlet kibontásánál.

Aki pedig Jack Londont csodálatos természetkönyveiről ismeri, A vadon szava vagy Az éneklő kutya után kézbevéve az Ezer halált, talál majd ebben is fenséget, lebilincselő leírásokat, kulcsfontosságú állatszereplőket, sőt, a természet legyőzhetetlenségéről is elgondolkodhat egyik-másik történetet olvasva.

Ami engem illet, nekem különösen az tetszett az Ezer halálban, hogy két kedvenc London-könyvemnek, a korokon átutazó és évszázadokon át élő hőst szerepeltető Kóbor csillagnak, no meg az ironikus-kalandos Bérgyilkossági Iroda Kft.-nek az alapötletei is felcsillantak benne: előbbire a Kóbor lélek a világ ifjúkorából, utóbbira a Midász kegyencei hasonlított. A talán leghosszabb történet, A skarlát pestis disztópiája pedig olyan találó és elkeserítő volt, hogy számomra még Wells Világok harcánál is izgalmasabbnak bizonyult – már inkább Bardbury Marsbeli krónikákjának, vagy Asimov és Silverberg Leszáll az éjének súlyát hordozta így, 2014-ben olvasva. Épp ezért nem kívánhatok mást a jövendőbeli olvasóknak, mijnt hogy éljék át ők is ezt az élményt: találjanak ismeretlen kincset az Ezer halálban. Olvasásra fel! És persze rendelésre is, hisz az antológiához egyelőre az juthat hozzá, aki előfizet a Galaktika Magazinra, kedvezményesen kíván Galaktika Fantasztikus Könyveket vásárolni, vagy belép a Galaktika Baráti Körbe.

A cikk az Ekultura.hu-n: Jack London: Ezer halál
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én