Ez a poszt három könyvet gyűjt egymás mellé, amelyek színésznőkről szólnak. És beharangozok még egy váratlan vendéget is...

Az esszéíró
Szigethy Gábor: Pikáns zsoltár - Mezei Mária
Kortárs, 2021
Szigethy Gábor színháztörténész, rendező, szerkesztő, író az elmúlt század számtalan izgalmas, fontos történelmi vagy színháztörténelmi pillanatát könyvekbe foglalta már. Élő tanúja, ifjú kortársa, ismerője volt számos halhatatlan, nagy magyar színész munkásságának, s hagyatékuk ápolásával, a róluk szóló könyvek megjelentetésével nemcsak fenntartotta emléküket, de hozzájárult, hogy a késő utódok is közelebb kerülhessenek életükhöz és pályájukhoz. Gábor Júlia férjeként, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Gábor Miklós, Vass Éva, Dajka Margit és Mezei Mária hagyatékának őrzőjeként és feldolgozójaként már eddig is számos olyan esszékötetet és forrásgyűjteményt megjelentetett, amelyek bevezetnek az 1930-1990 közötti magyar színházi világ kulisszái mögé, szubjektíven, de adatoltan, s, ami a legfőbb, hangulati szempontból mindig hitelesen.
Magam is számos könyvét szeretem nagyon. Az Egy díszletmunkás emlékiratai (Holnap, 2002) például a Vígszínház néhány évét mutatja be egy fiatal, rajongó díszítőmunkás és statiszta szemüvegén keresztül. A Dallamok szavakra, színészre és politikára (Tündérrózsa, 2003) a régi, nagy pesti színházaknak, s olyan színészegyéniségeknek állít emléket, mint Soós Imre, Kálmán György vagy Jászai Mari. A kövér Szendrő (Nyitott Könyv, 2002) megrázó, különösen érdekes, első és egyetlen életrajza a komikus, színházigazgató és költő Szendrő Józsefnek. Latinovits Zoltánról 1988-ban szerkesztette az első albumot (Latinovits, Officina Nova, 1988), ezt azóta számos kötet követte, köztük a Latinovits - Jelenetek egy színész életéből (Gabo, 1999) és a Gábor Júliával közösen alkotott Álomszínészpár - Történetek Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról (Helikon, 2010). Ruttkai Éváról 1987-es az első albuma (Ruttkai, Officina Nova, 1987), ezt a Parancsolj, tündérkirálynőm! - Összegyűjtött töredékek (Zeneműkiadó, 1989) követte, amely nemcsak Ruttkaitól, de a később szokásossá váló adatolt esszéista hangján már Ruttkairól is tartalmazott töredékeket. A Tündérkirálynő - Töredékek Ruttkai Éváról (Helikon, 1997) pedig modern esszékötet lett, rengeteg ritka képpel és sosem látott dokumentummal. Ennek testvérkönyve a Margitka - Töredékek Dajka Margitról (Helikon, 1998), amely a zseniális és különleges Dajka Margit tárgyait, írásait, emlékeit és pályáját mutatja be, ahogyan a hagyatékot nemcsak gondozó, de értő kézzel és szívvel felfedező szerző láttatja.

Szigethy Gábor a szövegben emlegetett kötetei

Érdekes módon azonban amikor egy harmadik kötet megjelentetésére is lehetőség nyílt a kiadónál, Mezei Mária még nem töredék-kötetet kapott. Ehelyett egy elképesztően izgalmas forrásgyűjtemény jelent meg tőle-róla, a Levelek apámnak (1931-1938) (Helikon, 1998), amely a fiatal színésznő soha ki nem adott, édesapjának írt levelein keresztül mutatta be egy teljesen egyedi, lenyűgöző pálya kezdetét. Szintén leveleket és dokumentumokat tartalmazott a következő Mezei Mária-kötet, a Kedves hatalom! (Holnap, 2001), amely az 1945 után méltatlanul mellőzötté vált színésznő bátor és tántoríthatatlan szélmalomharcát mutatta be a különféle kultúrkorifeusoknak és színházügyi hivatalnokoknak írt és tőlük kapott levelek tükrében. Végül 2011-ben íródott meg az igazi szenzációt jelentő Mezei, Márai szerelem - Dokumentumok alapján elképzelt valóság (Helikon, 2011), amely az alcímmel ellentétben a képzeletre alig, gondosan elemzett naplójegyzetekre, szöveghelyekre, s a Mezei-hagyatékban megőrzött névjegykártyákra, levelekre, feljegyzésekre, fotókra nagyban támaszkodó bemutatása volt egy korábban szinte teljesen ismeretlen kapcsolatnak, Mezei Mária, a színésznő és Márai Sándor, az író kapcsolatának.
Mindezeknek a csodálatos köteteknek a nyomában jár az író új albuma, a Pikáns zsoltár. A Margitkához és a Tündérkirálynőhöz hasonlóan ez is esszéfüzér, amely egy-egy képből, szöveges dokumentumból, kéziratból, tárgyból vagy félreértett tényből kiindulva, irodalmi hangvételű oknyomozással mutatja be a színésznő életének, pályájának egy-egy meghatározó pillanatát. Az egyik képen a dundi, fekete hajú, tizenhét éves Mezey Macsi látható mint az 1927-es szegedi strand-szépségverseny fiatalabb győztese: mellette a helyi híresség és zsűri, Juhász Gyula áll. Vajon miként vált ebből a lányból 1931-re vörös hajú, deszkavékony, álmodozó pillantású színésznő, Mezei Mária? Más képeken párnáin elnyúlt, fásult tekintetű, romlott vampként láthatjuk a pikáns, franciás színésznőt: miként lehetséges, hogy közben mégis olyan erős istenélménye támadt, hogy 1945-ben, a sárospataki vár udvarán játszott előadódélutánján a hitéről szeretett volna beszélni a közönségnek? Mit írt leveleiben, amikor száműzték az Operett Színházba, majd a Liliputba, ahol megtették WC-felügyelőnek...? Mit csinált Fedák Sári temetésén? Miként ismerkedett meg Lelbach Jánossal, a nála húsz évvel fiatalabb rajongóval, akiből élete vigyázója és őt mindhalálig szerető férje lett? Melyik volt a kedvenc szerepe, s miért kellett harcolnia érte? Hogyan született meg életrajzi-bizonyságtételes könyve, a Vallomástöredékek, s végül miért a Református Zsinati Iroda adta ki? A kötetben mindennek története támad: színes filmkockáknak egy 1941-es, fekete-fehér történelmi filmből, Márai Sándor névjegyének, Szendrő József bocsánatkérésének, Mezei Mária 1956. decemberi rádióbeszéde szövegének, egy 1959-es besúgójelentésnek, a színésznő rajzának az Álomszínházról...
A Pikáns zsoltár pedig egyben nagyalakú, gyönyörű album is, amely portrékkal, sztárfotókkal,  jelenetfényképekkel és civilképekkel is emléket állít egy különleges tehetségű magyar színésznőnek.

Az engesztelhetetlen
Kelecsényi László:
Veled szeretnék boldog lenni - 110 éve született Karády Katalin
Joshua Könyvek, 2020
Kelecsényi László filmtörténész 1983 óta, vagyis majdnem negyven éve írja meg-megújuló könyvét Karády Katalinról. Akkor született meg a Filmbarátok Kiskönyvtárába a Karády Katalin című kötetke, amely éles, engesztelhetetlen és értelmiségi hangon számolt le Karády Katalin, a filmszínésznő épp megújuló mítoszával, kimondva, hogy ha valami megéri az egész giccses, korszerűtlen, s eleve túlmisztifikált jelenségből, hogy fennmaradjon, az Karády hangja. Azonban valami más is történt ugyanekkor: a részben megtagadott Karády-imágó mégiscsak rátelepedett egy egész szakmai életútra.
Kelecsényi azóta is párbeszédben áll önmagával, könyve korábbi változataival, az általa az első kötetben büszke levélben megszólított Karády Katalinnal, de leginkább a Karády-jelenséggel vagy Karády-mítosszal, amely máig hat. A kötet második, 1989-es kiadása egy önmagának címzett levéllel bővült, a 2010-es Karády 100 címet kapott változat pedig egy újabbal, amely ismét a szerzőnek szól: "Annak az okoskodónak, aki egykoron voltam". Most újabb variáns született a 110 éves évfordulóra. A Joshua kiadása végre elhagyta a levélformát, de a Karády dalszövegeinek soraival megnevezett fejezetek szövege nem sokat változott. Van viszont egy újabb, záró rész, amely Karády emlékezetének alakulását mutatja be az utolsó évtizedben. Az új kiadás gyönyörű képekkel is bővült. Bízom benne, hogy legkésőbb tíz év múlva megint kezemben tarthatok majd egy újabb könyvvariánst.
Magam továbbra is teljesen más véleményen vagyok, mint a szerző: becsülöm az énekes Karádyt, de jóval giccsesebbnek, az idők során sokkal inkább csak a lenyűgöző Karády-jelenség miatt fennmaradónak érzem a dalait, mint a filmjeit. Filmszínésznőként viszont kifejezetten érdekesnek és tehetségesnek tartom Karády Katalint. Ettől függetlenül kedvelem ezt a kötetet, s örülök, hogy ismét napvilágot látott. Mindenkinek ajánlom Karády filmjeit és egy korábbi posztom alapján néhány további jó könyvet is a színésznőről: Öt könyv Karádyról.

Az élharcos
Marie Benedict:
Hedy Lamarr, az egyetlen nő
Libri, 2019
Heather Terrell küldetéses írónő, különösen akkor, ha Marie Benedictnek hívják... A bostoni ügyvédnő több mint egy évtizedes, sikeres jogi pálya után, harminckilenc évesen kezdett el irodalommal foglalkozni, s csak első kötete, a 2007-es The Chrysalis című történelmi regény sikere után vált teljes munkaidőben íróvá. Eredetileg történelmi rejtélyeket és young adult műveket írt, 2018-ban azonban megalkotta saját alteregóját, Marie Benedictet, aki kizárólag olyan kevéssé ismert, erős egyéniségű nőkről készít életrajzi regényeket, akik személyiségükkel és tetteikkel komoly hatással voltak a történelemre és a (férfi)világra, s életmintát nyújthatnak a mai önálló és öntudatos nők számára. 2016-os The Other Einstein című regényében a nagy zseni szintén fizikus feleségének, Mileva Marićnak állított emléket. Ezt követte a nálunk is kiadott Clara - Egy világot felforgató szerelem története (Carnagie's Maid, 2018), amely egy ír cselédlányról szól, aki bekerül Andrew Carnagie iparmágnás házába, s ezzel nemcsak a saját, de a család életét is megváltoztatja. 2019-ben Hedy Lamarr-ról jelent meg regénye, 2020-ban Winston Churchill feleségéről (Lady Clementine), 2021-ben pedig Agatha Christie-ről. Minden témaválasztása olyan nőkre irányítja a figyelmet, akik példák lehetnek arra, hogy a nők története elválaszthatatlan a férfiakétól, még ha általában csak az utóbbiak is kerülnek be a történelemkönyvekbe.
Hedy Lamarrnak, a hollyywoodi filmcsillagnak az élete mégis kissé eltért a Benedict által bemutatott többi regényhősnőétől. Míg Einstein vagy Churchill házastársának létezéséről évtizedekig szinte egyetlen kívülálló sem tudott semmit, s Agatha Christie-t is inkább könyvein át ismertük, mint fényképei vagy az életrajzi apróságok alapján, Hedy Lamarr még ma is nagyon ismert arc minden középhaladó filmrajongó számára. Az Algír (Algiers, 1938) tragikusan gyönyörű főszereplőnőjeként, a Kedves csirkefogók (Tortilla Flat, 1942) bolondosan gyönyörű Dolorese szerepében, a Comrade X (1940) szovjet elvtársnőjeként Clark Gable oldalán, a Crossroads (1942) című film noir hősnőjeként vagy csábító, örökfiatal Delilaként (Samson and Delilah, 1949) villámgyorsan és végérvényesen meghódította a korabeli mozilátogatókat. Tökéletesen szimmetrikus arca hatalmas, sötét szemeivel, merészen ívelt szemöldökével, vérvörös, telt ajkaival, s mindehhez hihetetlenül kecses, vékony alkata mindenkit elvarázsolt, aki egyszer látta. A rejtélyes, intelligens és titokzatos kisugárzás pedig, amely filmes személyisége lényege volt, legközhelyesebb alakítását is izgalmassá tette. Audrey Hepburn finomságú hercegnő volt a rendkívül ostoba cselekményű Her Highness and the Bellboyban nyolc évvel a Római vakáció előtt, a nácik elől szökő, tragikus múltú bécsi menekültként csodálatosan játszotta a Come Live with Me-ben (1941) a nácik elől szökő bécsi menekültet, akinek egyetlen problémája, hogy férjhez is kellene mennie, meg házas szeretőjével is szeretne együtt lenni... És persze napjainkban azt is szokás róla tudni, hogy az Eksztázis (Extase) című, 1932-es filmben, amely rendezői díjat kapott a Velencei Filmfesztiválon, az akkor tizennyolc éves Hedy Kiesler volt az első színésznő, akit nagyfilmen, nagytotálban meztelenül lehetett látni egy pillanatra... Az én kedvencem tőle az 1944-es Összeesküvők (The Conspirators), amely szinte Casablanca-izgalmasságú második világháborús kémtörténet a férfi főszerepben Paul Henreiddel.

Összeesküvők: Paul Henreid mint menekülő holland ellenálló, Lamarr mint német diplomatafeleség

Az azonban valószínűleg még néhány éve is teljesen meglepett mindenkit, hogy az idők során kiderült, Hedy Lamarr az egyik legintelligensebb és legtájékozottabb műszaki feltalálója is volt korának: a szórt spektrumú technológia alkalmazójaként George Antheil zeneszerző segítségével feltalált és szabadalmaztatott egy olyan frekvenciaváltó szerkezetet, amelynek a segítségével sokkal könnyebben lehetett volna a második világháborús amerikai torpedókat irányítani és becélozni - ha a hadsereg nem utasítja el a találmányt, mivel azt egy nő nyújtotta be... Ugyanakkor fű alatt mégis felhasználták a haditengerészeti szonárbóják megalkotásakor, amelyeket a hatvanas években már bevetett az amerikai haditengerészet. Továbbgondolva pedig a találmány hozzájárult a bluetooth-technológia kifejlesztéséhez: vagyis ma is itt van velünk összes mobileszközünkben... Persze eddigre Lamarr szabadalmi joga már lejárt: mégis, legalább egyetlen egyszer, 1997-ben kapott némi elismerést azért a zseniális tudományos ötletért, amit mindössze azért nem valósíthatott meg már 1942-ben, mert nőnek született, aki ráadásul színészkedik...
Róla könyvet írni tehát kétszeresen is küldetéses, hiszen nemcsak azt bizonyíthatja be, hogy egy okos nő ugyanúgy formálhatja a történelmet vagy a tudományt, mint egy okos férfi, hanem arról is szól, miféle ostoba kategóriákkal a fejünkben élünk még ma is, amikor egy nőről és főleg egy színésznőről még mindig szinte hihetetlen, hogy egyben műszaki feltaláló (továbbá nyelvzseni és zenei tehetség) is volt, s nemcsak rúzsozott ajkú díszmadárként akarta leélni az életét...
Mielőtt ehhez az ajánlóhoz hozzáfogtam, akartam írni arról is, hogy a könyv (fura magyar címén Hedy Lamarr, az egyetlen nő - mihez képest? -, eredeti, találó címén: The Only Woman in the Room), nos, azért nem igazán jó regény. Kicsit felületes, kicsit megkérdőjelezhető, miért pont azt és annyit tartalmaz Hedy Lamarr életéből, amennyit. Olyan sok dologról lehetett volna még írni, s néhány szálat érdemes lett volna tovább-, sőt, akár végigvinni. De mivel végeredményben csupa szeretettel és örömmel gondolok vissza az olvasásra, inkább hallgatok: döntse el mindenki maga, számára csak a téma és felvetése izgalmas vagy maga a könyv is.
És folytatom azzal, hogy Marie Benedict harmadik magyarul megjelent regénye, a Mrs. Christie rejtélyes eltűnése (The Mystery of Mrs. Christie) viszont tényleg olyan regény lett, amit bátran ajánlok a krimikirálynő rajongóinak és azoknak is, akik egyáltalán nem érdeklődnek Agatha Christie élete és munkái iránt. Itt is írtam róla.

Linkek
Három téli találkozás Agatha Christie-vel
Három könyv krimikedvelőknek
Három regény a Typotextől, kékben
Három népszerű könyv a történelemről
Három szakszerű könyv a történelemről
Három találkozás Sherlock Holmesszal
Három érdekes könyv a történelemről
Igaz szépség s szép igazság - három könyvben
Három szépirodalmi könyvről
Három izgalmas kötetről
Három okos kötetről röviden
Három kortárs költőnő
Három történelmi könyvről
Három friss krimi
Három találkozás Arsène Lupin-nel
Kriminovellák és bűnügyi feladványok háromszor