Immár negyedszerre szerkesztem listába az elmúlt év szerintem legszebb könyvborítóit. A poszt mégsem a legszebb, hanem a kedvenc jelzőt viseli a címében: biztos vagyok ugyanis benne, hogy még nagyon sok gyönyörű könyv született a magyar nyomdákban a tavalyi évben. Az én listámra azonban csak olyan kerülhet fel, amit olvastam is, továbbá a fedél a hazai kiadáshoz készült, nem átvétel, s így a tervezője is magyar. Íme:

I. Undinė Radzevičiūtė: Halak és sárkányok
Tpoytex, Typotex Világirodalom - Nagy Norbert borítója
A Typotex világirodalmi sorozatának idén hat (többbnyire vaskos) kötete jelent meg, így izgalmas szerep jutott a kedvcsináló borítóiknak. Mind a hat más stílust, hangulatot idézett, de közös volt bennük a váratlanság és egyediség. A litván Radzevičiūtė különleges hangvételű regényének számos halas-sárkányos borítója született már külföldön (néhányat én is összegyűjtöttem), szerintem azonban a magyar sikerült a legjobban. Csodásan illeszkedik a történethez, amelyben a kérdés, lehetséges-e a sárkánynak hallá változni, a nyugati identitásra kérdez rá. A kínai festmények háttér-figura-viszonyát idéző, mégis modern és harmonikus látványt nyújtó sárkányképen csak utólag veszi észre az ember a halfarkat: hogy semmi sem tökéletes...

II. Ivan Turgenyev: Senilia – Prózaversek
Európa - Tabák Miklós borítója
Ezeket a nyírfákat már bizonyára sokan unják, hiszen Turgenyev kötete került 2018-as kedvenc könyveim listájának az első helyére, s szerepelt az Év Könyvei posztomban is. Én azonban egyszerűen képtelen vagyok betelni a belső és külső szépségével. Utóbbit egy színeiben és trükkjeiben is meglepően visszafogott és kiegyensúlyozott füles papírborító adja, fantasztikusan szürke nyírfatörzsek fényképével, mindössze két betűtípusból választott finom, fehér feliratokkal és egy-egy varázslatosan tökéletes, homályosított körrel a címlapon és a hátsó fülszöveg alatt. Mindez felfogható szimbolikusan, emlékezve a Turgenyev-szövegek sejtelmességére - de lehet egyszerűen csak játék a látvánnyal: mindenképpen remekül illik a kötethez.
III. Philip K. Dick: Elektronikus álmok 
Agave - Faniszló Ádám borítója
A megújult Dick-életműsorozattól elválaszthatatlanok Faniszló Ádám minimalista, terekkel-formákkal és azok hiányával játszó borítóképei. Az idei három fedélképből kettőn azonban a különös rajzosság is megjelent: a Jones szerint a világ főalakjának elmosott-elmaszatolt kontúrjai a jelenben létezőből a beláthatatlan jövőbe tolták a jövendőmondó figuráját. Az Elektronikus álmok lírai borítóján pedig (amelyen a Seholsincs bolygó és Az akasztott idegen című novellák illusztrációiból jön létre egységes fedélrajz) a sok éles körvonal határolta forma között kék grafitceruzás víz hullámzik, s szinte pointillista módon hasít lámpafény a sötétségbe. Mindez a kéznek kedves domborításokkal.
IV. Agatha Christie: Temetni veszélyes
Helikon - Tillai Tamás borítója
A Helikon Christie-sorozata ebben az évben is remek újrakiadásokkal és egyedien ötletes fedélképekkel folytatódott, tíz új kötettel. Közülük a Temetni veszélyes nemcsak azzal emelkedik ki, hogy szövege újjászületett Gy. Horváth László fordításának köszönhetően: arra is példát szolgáltatott, hogyan jelenhet meg a rózsaszín egy kötetterven úgy, hogy az mégse változzon női könyvvé. A sorozatban először egy nagy méretű emberalak is feltűnt a képen, játékos geometrikussággal, különleges színfoltokkal: de a hagyományoknak megfelelően Poirot apró kis figurája is szerepel a kompozícióban. Ráadásul a sorozat könyveit továbbra is izgalmas újra és újra kézbe venni a színes "fedélvarrás" finom kidomborodása miatt. 
V. Georges Simenon: Az evertoni órásmester
Agave - Kuszkó Rajmund borítója
Nagyon-nagyon szeretném, ha az Agave Maigret-sorozata nem váltana borítótervet, mielőtt befejeződik. Kuszkó Rajmund terve ugyanis annyira pompásan illik a témához és a formához is (a Simenon-krimik nem vaskosságukkal, hanem hangulatukkal és precíz szerkesztésükkel nyűgözik le az olvasót), s a fedelekre kiválasztott képek mindig olyan tökéletesen erősítik fel a belül olvasható szöveg hangulatát, hogy kár lenne bármit is változtatni rajtuk. Az evertoni órásmesterben nemcsak szerepel egy órás és műhelye, de megjelenik a kérdés is, mit kellett volna másképpen csinálnia egy apának: milyen javításra lett volna szükség, hogy elkerülhető legyen a tragédia. A borítón meg ott egy óra a maga titokzatosságában, javításra várva...

VI. Keith Roberts: Gőzkorszak - Pavane
Metropolis Media - Nagy Gábor borítója
Vannak olyan könyvek, amelyeknek egyszerűen varázslatos a borítójuk, s miattuk muszáj kézbe vennünk az adott könyvet. 2017-ben ilyen volt például Sarah Perry Az essexi kígyója, 2018-ban Imogen Hermes Gowar A hableány és Mrs. Hancockja: hogy sosem szerepeltek egyetlen borítólistámon sem, annak az az oka, hogy a 21. Század kiadásában az eredeti, külföldi borítóval jelentek meg nálunk. A Gőzkorszak fedélterve azonban hazai. És ha őszinte vagyok magamhoz, be kell valljam: eladta nekem a könyvet, amit valószínűleg enélkül nem olvastam volna el. Rendezett kéksége, egyszerre nosztalgikus és cyberpunkos indái (amelyek jobban megnézve fogaskerekek és gépezetek rajzának bizonyulnak), az elmosódott fotó: mindez igazán remek.
VII. Ablonczy Balázs: A miniszterelnök élete és halála - Teleki Pál (1879-1941) 
Jaffa, Modern magyar történelem - Hegyi Péter borítója
A Jaffa sorozata mindig példát mutatott rá, miként lehet úgy csomagolni okos, szakszerű, friss kutatásokon alapuló és megbízható történelemkönyveket, hogy jobban felkeltsék a figyelmet még a bestseller női regényeknél is. Egy Teleki-életrajz fedelére a legjobb a miniszterelnök fényképét tenni: amit azonban a színezés művel ezzel az egyébként is kevésbé ismert fotóval, leírhatatlan - abszolút izgalmas. Kár, hogy ugyanezt a játékot az év végén Károlyi Mihállyal is sikerült eljátszani egy fedélen: habár Hatos Pál Az elátkozott köztársaság című könyve végül is ugyanúgy megérdemli a figyelmet, mint ez a kötet.

Link
2017 kedvenc könyvborítói
2017 legkevésbé tetsző könyvborítói
2015 legszebb borítói
Szép borítók karneválja (2014)