Hercule Poirot - Agatha Christie kis belgája
Szégyen, nem szégyen, nem tudok igazán sokat a belgákról. Királyságban élnek. (Egykor az egyik belga királylány, Stefánia a közkedvelt Sissi menye lett.) Az országuk kicsi, de jelentős és igazán európai. (Brüsszelről kinek ne jutna eszébe az Európai Unió?) Állítólag finom sört főznek és szeretnek kerékpározni. Vagy hollandul beszélnek, vagy franciául, utóbbi esetben vallonok, akik többségében még ma is katolikusok.

Vajon Agatha Christie mennyit tudott róluk az 1910-es évek végén, amikor megalkotta Hercule Poirot, a zseniális, de különc belga nyomozó figuráját? Ha az Unió és a kerékpározás kiesik a sorból, nem sok marad. Talán két dolog. Egyrészt Christie világéletében igen jól beszélt franciául, ami eldöntötte, hogy francia nyelvű nyomozót fog szerepeltetni. De a dolog túl egyszerű lett volna egy marseilles-i vagy párizsi figurával. Lett hát belga - ami megteremtette a lehetőséget, hogy folyton franciának nézzék. Másrészt a németek 1914-es erőszakos bevonulása után számosan menekültek el Belgiumból, átkelve akár a békés Angliába is - ez a történelmi esemény megteremtette a lehetőséget Poirot számára is, hogy nyugalomba vonult rendőrként, hazáját vesztett öregemberként megjelenjen a szigetországban, ahol elindulhatott új magánnyomozói pályája.

Akik arra panaszkodnak az 1920-ban megjelent A titokzatos stylesi eset vagy az ezt követő második Poirot-regény, a Gyilkosság a golfpályán olvastán, hogy nem találják benne kedvenc nyomozójukat "igazinak", olyannak, mint a későbbi könyvekben, nem csodálkozhatnak. Poirot egyfajta szeretnivaló, különc Sherlock Holmes-klónként indult. Holmes sajátos módszerei közé a hegedülés, a kokainfogyasztás, a talányos következtetések megalkotása, az álruhaviselés és a Baker Street szabadcsapatának felhasználása tartozott. Poirot metódusát a kis szürke agysejtek szapora emlegetése és munkára fogása, a karosszékben való elmélyült és logikus elmélkedés, valamint talányos következtetések megalkotása és barátja, Hastings kapitány ide-oda küldözgetése alkotta. Holmes védjegye hórihorgas termete, gyűrött öltönye és legendás pipája volt, Poirot-é 165 centis alacsonysága, tojásfeje, kifogástalan öltözködése és pompás, hatalmas bajusza. Ahogyan Holmest mindenhova elkísérte Watson doktor, s buzgón kérdezgette elméleteiről, hogy az olvasó követhesse zsenialitását, a jó Hastings ugyanígy követte Poirot-t az első történetekben. (Egy ideig még lakást is együtt béreltek, közös szállásadónőtől, csakúgy, mint Holmes és Watson a Baker Streeten.) És ahogyan Holmes egyfolytában arról fogadkozott, hogy befejezi pályáját és nem vállal több ügyet, sőt vidékre vonul méhészkedni, ugyanúgy jelent meg Poirot előtt egy olyan jövő, amiben vidéken igyekszik kifejleszteni egy tökéletes frissességű főzőtökfajtát.

De itt már megjelenik a fontos különbség Sir Arthur Conan Doyle és Agatha Christie között. A méhészkedés és a töktermesztés közül az utóbbinak ugyanis van némi humoros, ironikus felhangja. Valószínűleg ez: a meleg humor és a mélységes beleérző képesség, ami Christie-t és írásait jellemezte, akadályozta meg, hogy Poirot olyan különc és merev maradjon, mint az első könyvekben és novellákban. És bár az írónő ezer helyen leírta, hogy az idők során kifejezetten megutálta Poirot-t, ráadásul zavarónak találta, hogy mivel túl öregnek teremtődött 1920-ban, a hetvenes évekre már matuzsálemi korúnak kellett volna lennie - én nem hinnék neki... Olyan csavaros, izgalmas, különleges bűntényekkel ajándékozta meg, s annyi fokozódó szeretettel és egyénítéssel írt róla az idők során, hogy mindezt muszájból, pusztán közönségelvárások teljesítése okán lehetetlen lett volna megcsinálni.

Poirot személyisége egyre megfoghatóbbá és elfogadhatóbbá vált könyveiben. Christie pazar lakomákkal ajándékozta meg. Új, hozzá illő lakásba és környezetbe költöztette (kétszer). Kis emberi dolgokat engedélyezett neki: hogy féljen a fogorvostól, feldühítsék a rossz detektívregények, gyűlöljön fázni az alulfűtött angol házakban vagy éppen szorítsa a lakkcipő, mégis ragaszkodjon sajátos eleganciájához. Jó barátokat és kísérőket adott mellé, mint amilyen a derűs, örökifjú John Stillingfleet doktor, a becsületes, vidékies rendőrnyomozó, Spence felügyelő, a tökéletes, de kissé szegletes lelkű titkárnő, Miss Lemon, vagy éppen az almakedvelő és némiképp Christie-alteregó krimiírónő, Ariadne Oliver. Bosszantó, különc rejtélyességét logikusságra cserélte. Hencegő tapintatlanságát vitathatatlan zsenialitásra. Poirot már csak akkor törte az angolt, ha lenézendő külföldinek kívánta álcázni magát az előítéletes tanúk előtt. Megértő lett, érzelmes, okos és barátságos. Elfogadta a nők kétségbeesését, az egymást szerető, de meg nem értő házastársak életének anomáliáit, a halálosan fontos házasságtörő szerelmet, a gyerekek bölcsességét és butaságát, a fiatalok szertelenségeit - de az elfogadás mellett a segítségre is mindig készen állt. Szeretett a rejtélyek kibogozása mellett szerelmeket és barátságokat is elrendezni és helyreállítani, s egyre tapintatosabban és tévedhetetlenebbül tette ezt. Igaz, álszerény maradt és szimmetriamániákus - de melyikünknek nincsen ennyi rossz tulajdonsága?

Ráadásul kibontakozott nagyon erősen morális életfilozófiája. Mottója: "Nem helyeslem a gyilkosságot". Amilyen rugalmasan és nyitottan fogadja mindenki apró gyöngeségeit, titkolt vágyait és emberi ostobaságait, olyan kategorikusan utasítja el minden könyvben az erőszakot, a mértékét vesztett becstelenséget és a gyilkosságot. Aki átlépte ezt a határt, nem ember többé, hanem vad, akit Poirot becserkész, majd zöld szeme villan, hunyorít - és eljön a leleplezés ideje. Az igazán bűnös, a gonosz egy Poirot-regényben sem menekülhet. Ám még itt is működik a szánalom: Poirot néha megengedi a bűnösnek, hogy a maga választotta módon hagyja el a világot, némi méltósággal. Csak akkor nem kegyelmez, ha a gyilkos is kegyetlen volt, indítóoka pedig embertelen: ilyenkor nem kerülheti el az akasztófát. Poirot legendás záróbeszédeiben nemcsak egy-egy bűnügy oldódik meg parádésan. A harmincas évektől kezdve a világból is megérthetünk segítségével egy-egy kicsi, kitalált, mégis valóságosnak tűnő szeletet.

Poirot a kedvenc Agatha Christie-hősöm. Legjobban a negyvenes években írt könyveit szeretem (Poirot karácsonya, Cipruskoporsó, A fogorvos széke, Öt kismalac, Hétvégi gyilkosság, Zátonyok közt, Mrs. McGinty meghalt, Temetni veszélyes), ezekben áll a legközelebb hozzám. Nagyon emberi, nagyon megértő, nagyon mulatságos, utánozhatatlan.

Poirot-regények:

1. A titokzatos stylesi eset (The Mysterious Affair at Styles, 1920)
Az első Poirot-regény, és az írónő első regénye. A krimirejtély máris igazi, Agatha Christie-féle. Az idős, gazdag és előkelő Emily Inglethorp családja körében, saját bezárt hálószobájában hal meg, a gyanú pedig szinte azonnal nála fiatalabb, rossz modorú férjére esik. Az első világháború idején játszódó pazar családi rejtély megoldása persze jóval bonyolultabb. Még jó, hogy a Belgiumból menekült Poirot Styles St. Maryben él.



2. Gyilkosság a golfpályán (Murder on the Links, 1923)
Az egykor Az ijedt szemű leány illetve lány címeken megjelent Christie-regényben másodszorra lépett az olvasók elé a nagybajuszú belga. A helyszín ezúttal Franciaország, ahol egy milliomos üzletembert találnak holtan alsóneműben, hátba szúrva a házához közeli golfpályán. A történetben fontos szerepet kap még egy csavargó, néhány kés, egy akrobatanő, az a bizonyos ideges tekintetű lány, egy zsarolási ügy, három szerelmespár, és Hastings kapitány, aki őszintén és halálosan szerelmes lesz. Poirot-nak egy kettős, duplafedeles bűntényt kell megoldania, amelynek a múltba és Angliába nyúlnak vissza a gyökerei. A megoldás pedig több, mint meglepő.

3. Az Ackroyd-gyilkosság (The Murder of Roger Ackroyd, 1926)
Agatha Christie-től ez a könyv jelent meg először Magyarországon Poirot mester bravurja címmel 1930-ban (Az ijedt szemű lánnyal egy évben). Christie harmadik Poirot-regénye volt ez, s az első, amelyikben nem szerepeltette Hastings kapitányt. Ennek ellenére a regénynek van narrátora: James Sheppard doktor, akivel Poirot King's Abbot falucskában ismerkedik meg, miután leköltözött oda tököt termeszteni. Ám a reformkertészkedés nem tarthat soká: valaki meggyilkolja Roger Ackroydot, a helyi földesurat, s Poirot máris nyomozni kezd. A regényt szokás szidni és az egekbe emelni (én az utóbbi mellett vagyok): mindkettőre ugyanaz az érv. A trükk, amit Christie a könyvben alkalmaz, egyedi és megismételhetetlen a krimitörténetben, egyszerre tisztességes és tisztességtelen, s egycsapásra híressé tette őt. A megoldás mellett azonban érdemes figyelni Caroline-ra, a doktor nővérére is, aki erősen emlékeztet a nemsokára színre lépő Miss Marple-re.

4. A Nagy Négyes (The Big Four, 1927)
A korábban A Négyek Társasága és A titokzatos Négyes címen kiadott könyv mostohagyermek Agatha Christie életművében. Egyrészt híres-hírhedt eltűnése és házassága szétesésének évében rakta össze korábban megjelent novelláiból, s többé-kevésbé maradt, ami volt, novellafüzér. (Azért szerepel itt, mert mégis regénynek tekintik.) Másrészt ez a kalandsorozat sokkal inkább illene Edgar Wallace életművébe, mint Christie-ébe. Minden benne van, amit az ős-akcióregények királya fordulatos, becsületről és titkokról szóló, epizodikus, pergő cselekményű és kissé idegengyűlölő hangulatú életművében valaha is összeírt: titkos társaságok, álruhák, világhatalom, bűnbandák, gyanús kínaiak, átoperált arcok, fúvócső-cigarettaszipkák és kedves szereplők halálveszedelme (itt épp Hastingsé). Mégis megéri elolvasni: egyrészt a sakkrejtély és a jázminrejtély igazi Christie-s ötletre épül a ponyvadíszletek mögött, másrészt csak itt találkozhatunk a titokzatos Achille Poirot-val...

5. A titokzatos Kék Vonat (The Mystery of the Blue Train, 1928)
Az egykor A kék express címen is kiadott könyvet Agatha Christie saját bevallása szerint kifejezetten utálta. Be kell valljam, ez a legkevésbé sem érdekel. Én nagyon szeretem ezt a könyvet, főképpen a hangulata miatt. Bár a rejtély össze sem hasonlítható mondjuk az Orient expresszével, a jellem- és környezetábrázolás és a könyv finom humora megéri az újraolvasást. Megölnek egy milliomoslányt a Kék Vonaton. A rendőrség egyszerre gyanúsít valami vasúti tolvajt, egy ékszermániákus francia álnemest, és a hölgy válófélben lévő, sötét múltú férjét. Megjelenik azonban Poirot, a kiváló nyomozó és Katherine Gray, a csendes, okos egykori társalkodónő, a rejtély pedig máris megoldódik. Ez az első Poirot-könyv, melynek nincs narrátora (később ilyen lesz Christie alapvető elbeszélőstílusa), s ebben tűnik fel először a kies St. Mary Mead falucska, bár még Miss Marple nélkül. (Ráadásul ebben a könyvben olvashatsz a kedvenc szereplőmről...)

6. Ház a sziklán (Peril at End House, 1932)
Ennek az érdekes Poirot-könyvnek három címe és fordítása is született magyarul (a másik kettő A vörös sál és Ház a világ végén). Nem csoda: bár korai regény, így Poirot még kissé rejtélyeskedő és körülményes benne, a probléma izgalmas, a megoldás pedig - talán - kiszámíthatatlan. Nick Buckley ellen már négyszer követtek el merényletet. Poirot attól fél, az ötödik kísérlet sikerrel járhat. A nagy tűzijáték estéjén el is dörren a pisztolylövés, de az áldozat nem Nick. Ki lehet a sötétben bujkáló gyilkos? Poirot betűlistáján A-tól K-ig sorakoznak a gyanúsítottak, a megoldás azonban ennél is bonyolultabb.

7. Lord Edgware meghal (Lord Edgware Dies, 1933)
Az áruló szemüveg és Lord Edgware rejtélyes halála címeken is kiadott könyv igazi krimicsemege. Indítása olyan ostobának tűnhet, amilyen a főszereplője, Jane Wilkinson, a gyönyörű és akaratos színésznő. Jane elküldi Poirot-t férjéhez, Lord Edgware-höz, hogy beszélje rá a főnemest, váljon el a színésznőtől. Egyúttal azt is közli, ha férje válasza nemleges, besétál a házába és leszúrja. Poirot-t szabályosan kidobják, mivel a lord állítja, egyszer már beleegyezett a válásba. Este azonban Jane besétál a házába és leszúrja őt. Japp felügyelőt elbűvöli az ügy egyszerűsége, azonban hamar rá kell döbbennie, egy ember van, aki biztosan nem gyilkolhatott: Jane. De akkor mi történt? Ki kit csap be és ki kiből csinál ostobát? Poirot és Hastings színészek, főnemesek és hűséges alkalmazottak között nyomoz, hogy rátaláljon a megdöbbentő igazságra.

8. Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express, 1934)
A regény, amely már a háború előtt is megjelent nálunk A behavazott express címmel, Christie egyik legfogósabb feladványa és legzseniálisabb megoldású rejtélye. E művével vált (ő és nyomozója) másodszorra is híressé, s ettől kezdve már vitathatatlanul a nagy detektívregény-írók közé számított. Poirot a híres Orient expresszel tér vissza Európába. A vonaton igazi kozmopolita társaság gyűlt össze: külföldi milliomos, orosz hercegnő, olasz üzletember, angol ezredes, magyar diplomataházaspár, svéd hölgy és egy idegesítő amerikai feleség is szerepel az utaslistán. Amikor az egyik férfiutast megölik, a vonat pedig a hó miatt elakad, Poirot-nak egyedül az utasok vallomása és kis szürke agysejtjei állnak a rendelkezésére ahhoz, hogy megfejtse a hihetetlen rejtélyt.

9. Tragédia három felvonásban (Three-Act Tragedy, 1935)
A Lord Edgware meghal után ismét egy színész játszik főszerepet egy Poirot-krimiben, amely Dráma három felvonásban címmel is megjelent már. Sir Charles Cartwright azonban már visszavonult a színpadtól. Vidéken él, s leginkább két dologgal foglalkozik: reménytelenül szerelmes az ifjú Eggbe és pompás kis estélyeket ad. Amikor azonban egyik este meghal a szelíd Babbington tiszteletes, később pedig egy második gyilkosság és egy rejtélyes eltűnés is történik, Sir Charles új szerepet talál magának és nyomozni kezd. Poirot kezdetben csak a háttérből segíti a színészt, a mű végén azonban rá vár a "fővilágosító" szerepe. Nem lehet azonban biztos benne, nem fordult-e elő a lehetetlen: a könyv régi címével szólva, lehet, hogy Hercule Poirot téved?

10. Hal a felhők között (Death in the Clouds, 1935)
Ha már történt gyilkosság bezárt szobában, a Kék Vonaton és az Orient expresszen, itt az ideje egy repülőn elkövetettnek is. Ebben a regényben (amely Poirot gyanúba esik és Halál a felhők fölött címen is megjelent) Poirot ismét Hastings nélkül nyomoz, Japp felügyelő segítségével, mégpedig azért, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Amikor ugyanis Madame Giselle, az ismert uzsorásnő elhalálozik a Párizs-Croydon repülőjáraton, mégpedig egy indián fúvócső lövedékétől, a sebtében összehívott angol esküdtszék elsőként Poirot-t, a "gyanús külföldit" vádolja meg a tettel, mert - csak. Poirot természetesen győzedelmeskedik ebben az elsőre őrültnek tűnő, de nagyon is földhözragadt és körmönfont bűnügyben: szinte végig orránál fogva vezet valakit, végül pedig lecsap... Érdekes módon közben egy szórakozott krimiíró és egy ifjú régész is megjelenik a szereplők közt, amelyet egy krimiírónő, egy ifjú régész felesége nyújt át olvasóinak.

11. Az ABC-gyilkosságok (The A.B.C. Murders, 1936)
A korábban Poirot és az ABC címen kiadott könyv különleges az életműben. Bár benne Hastings és Poirot együtt nyomoznak, egyes fejezetek nem Hastings tollából származó elbeszélések. Bár úgy tűnik, benne egy őrült sorozatgyilkos garázdálkodik, aki ABC-sorrendben öli meg áldozatait és mellettük egy ABC-menetrendet hagy, az igazság ennél jóval bonyolultabb. S bár úgy tűnik, ez a Christie-regény szokatlan módon végződik, hiszen a gyilkos feladja magát a rendőrségen körülbelül akkor, amikor Poirot is kinyomozza a kilétét, a megoldás egy duplacsavarral zárul, s jóval izgalmasabb, mint bárki sejthetné. Ráadásul Christie úttörő volt a krimiirodalomban azzal is, hogy a sorozatgyilkosok pszichológiájával foglalkozott regényében. Igaz, szokás szerint nem elégedett meg ennyivel: ez a könyv is a bravúros problémájú és megfejtésű Christie-regények közé tartozik.

12. Gyilkosság Mezopotámiában (Murder in Mesopotamia, 1936)
Ez a regény kezdte meg azoknak a Christie-könyveknek a sorát, amelyben távoli tájakon kis, összezárt közösségben történik gyilkosság (a Níluson, Petrában vagy épp egy kis, dél-angliai szigeten). Korábban Ne jöjj vissza… címmel adták ki nálunk, joggal. Mrs. Leidnert, az ismert svéd régész feleségét ugyanis épp az kergeti az őrületbe, hogy leveleket kap halott első férjétől, amelyekben a férfi azzal fenyegetőzik, hogy megöli a szép Louise-t, visszajön érte... Létezhet-e, hogy egy békés, tudományos régészexpedíció kísértetjárás helyszíne legyen? Vagy talán Louise Leidner beteg és lassanként elborul az elméje? Vagy a fenyegetés, amitől retteg, valós és egy élőtől ered? Mire Poirot megérkezik az expedíció állomáshelyére, Louise Leidner már halott. Leütve találták bezárt szobájában. De talán, régészeti módszerekkel, minden zavaró, felesleges apróságtól megtisztítva az esetet, Poirot felmutathatja a kristálytiszta és nagyon szomorú megoldást...

13. Nyílt kártyákkal (Cards on the Table, 1936)
Kivételes könyv a Christie-életműben. Összesen nyolc főszereplője van, négy nyomozó és négy - gyilkos. Mindőjüket a ritkasággyűjtő Mr. Shaitana hívja meg egy barátságos bridzspartira, s egyben egy lélektani kísérletre is. Ki hogyan fog cselekedni a négy gyilkos közül, miután Mr. Shaitana érzékeltette valamennyiükkel, hogy tud titokban maradt bűntettükről? A négy nyomozónak is ezt kell kiderítenie, vagyis hogy ki cselekedett, ki a tettes az újabb bűntényben: ugyanis a parti végén Mr. Shaitanát holtan találják kandalló előtti karosszékében, leszúrták. A Hercule Poirot ismét munkában címmel is megjelent könyv olyan tükörszimmetrikus és félelmetesen logikusan szerkesztett, hogy az még Poirot tetszését is elnyerné. Épp ezért a könyörtelen logika miatt lesz olyan izgalmas, titokzatos és az olvasó számára szinte megfejthetetlen a rejtély. Pedig minden apró részlet, vallomás a rendelkezésünkre áll: Agatha Christie tökéletesen nyílt kártyákkal játszik.

14. A kutya se látta (Dumb Witness, 1937)
A korábban Néma tanú címen lefordított könyv Hastings utolsó igazi könyvbeli megjelenése. 1937 és az 1975-ben kiadott utolsó Poirot-regény, a Függöny között Christie már egyetlen könyvében sem szerepeltette. Ez a mű azonban csodás búcsújáték és remek Poirot-történet. Bár haláleset csak kettő történik a viszonylag hosszú regényben, a múlt feltárása igazi izgalmakat tartogat, a szellemes, humoros, kedélyes történet pedig igényes könnyed szórakozást. Poirot levelet kap az idős Miss Arundelltől, aki szakmai tanácsot kér tőle "a kutya labdájának esetével" kapcsolatosan. A levél azonban késve ér el Poirot-hoz, s közben Miss Arundell már meghalt - úgy tűnik, természetes halállal. Poirot-t azonban nem hagyja nyugodni néhány gyanús körülmény. Ráadásul megismerkedik Bobbal, a labdához és az esethez tartozó kutyával, aki mindent tud, csak sajnos, állat lévén, néma tanú. Poirot-nak azonban sikerül szóra bírnia...

15. Halál a Níluson (Death on the Nile, 1938)
A regény, amelyben Poirot kéjutazáson vesz részt, szintén Christie krimibravúrjai közé tartozik. A hajó, amely békésen halad felfelé a Níluson Abu Szimbel felé, tele van különös, különc, érdekes emberekkel: utazik rajta olasz archeológus, német orvos, előkelő amerikai dáma, alkoholista írónő és egy bizonyos belga detektív is. És persze itt van még az ifjú milliomosnő, Linnet Doyle és újdonsült férje, Simon, akik lelkiismeret-furdalástól űzve menekülnek Jacqueline elől, aki Linnet régi barátnője és Simon eljegyzett menyasszonya - volt. Most azonban ellenség, aki mindenhová követi a két embert, akik becsapták és: halállal fenyegeti őket. Csakhogy amikor Linnet-t holtan találják, mindenki számára világos, hogy Jacqueline nem lehet a tettes. De akkor ki a bűnös? Poirot-nak rá kell jönnie, hogy a megoldás káprázatosan bonyolult, mégis pofonegyszerű.

16. Találkozás a halállal (Appointment with Death, 1938)
Az Hercule Poirot munkában címre is hallgató könyvben a kis belga ismét utazik. Ezúttal Petrába vezet az útja, ahol barátja, Carbury ezredes friss rejtéllyel várja. Az amerikai Boynton család - az idős asszony, négy gyermeke és menye - már korábban is nagy feltűnést keltett, amerre csak járt. A család minden tagja teljesen az erős, zsarnoki anya hatalma és befolyása alatt sínylődött, korától, nemétől függetlenül. Most azonban még rosszabb a helyzet: Mrs. Boynton meghalt. Az utazás egyik résztvevője, egy fiatal orvosnő pedig azt állítja, meggyilkolták. Sötét, kalandos, logikus, igazi családi történet a regény, amelyben Poirot-nak ismét csak a tanúk vallomása és egyetlen, az éjszakában hallott mondat lehet segítségére a rejtély megfejtésében.

17. Hercule Poirot karácsonya (Hercule Poirot's Christmas, 1938)
Valaki csenget… ebben a Poirot-regényben, állandóan. Az öreg Tressilian, a Lee család főkomornyikja nem győz ajtót nyitni a hazaérkező családtagoknak. Karácsonykor egyesül a Lee-família... Ám az ünnep nem hoz békét. Bár újra egy fedél alá került a mérhetetlenül gazdag, vén Simeon Lee, négy fia, három menye, lányunokája és régi barátjának a fia, kibékülés és boldogság helyett gyilkosság következik. Bezárt ajtók mögül harsan fel a szinte nem is emberi üvöltés, amellyel Simeon Lee eltávozik a földről. Amikor betörik az ajtót, rettenetes verekedés nyomait látják a szétzúzott bútorokkal teli szobában és mindent elborít a vér... Ám ebben az ízig-vérig családi bűntényben nem a horrorelemek dominálnak. A közelben karácsonyozó Poirot sok-sok kikérdezéssel, néhány ügyes kísérlettel és próbával, valamint Johnson ezredes és Sugden felügyelő segítségével jut el a megoldáshoz. Az események egyetlen hét alatt játszódnak le az arisztokratikus Gorston Hallban, s mire vége a karácsonynak, Poirot is leleplezi az ötletes és kíméletlen gyilkost. Hogy aztán olvasóként mindenki úgy érzi-e, hogy a krimi megoldása tisztességes? Én mindenesetre igen. Az alapötlet vérlázítóan bátor, okos és bosszantó, de tökéletes. Megéri elolvasni a könyvet.

18. Cipruskoporsó (Sad Cypress, 1940)
Az egyik legköltőibb Christie-könyv, amit olvastam. Szinte mindent álmok, érzelmek és emlékezések kusza hálójából kell kibogoznunk, a végeredmény mégis tökéletes és logikus. A Vádol a rózsa... címen is megjelent mű sötét és komor tényei: Mary Gerardot megmérgezték, és a tett elkövetésével Elinor Carlisle-t vádolják. Minden bizonyíték ellene szól, s ő maga is tudja, nagyon erősen akarta, hogy Mary Gerrard meghaljon. Csakhogy van egy kedves, szeplős arcú orvos, aki vissza akarja rángatni Elinort az önpusztításból és az önvádból az életbe. Így hát megkéri Poirot-t, bizonyítsa be a lány ártatlanságát. A nyomozó pedig nekikezd, hogy megtisztítsa az ügyet a zavaró momentumoktól, amelyek a bíróságot is megtéveszthetik. Sok emberrel beszél, sok pletykát hallgat meg. De vajon ki őszinte és ki hazudik? És aki leplezi az igazságot, vajon gonosz szándékból, előre megfontoltan cselekszik, vagy csak gyávaságból és ostobaságból? Lassanként kirajzolódik egy olyan bűntény, amelyet hidegvérrel és rendkívül ötletesen követtek el. A gyilkos azonban méltó ellenfelére akad Poirot-ban.

19. A fogorvos széke (One, Two, Buckle My Shoe, 1940)
Poirot elszánja magát az évenkénti fogorvosi ellenőrzésre. Nem sokkal a Mr. Morleytól való távozása után a fogorvos öngyilkos lesz a rendelőjében. A detektívet azonban nem hagyja nyugodni néhány dolog: egy pár csatos cipő, egy kedves asszisztensnő, egy rejtélyes telefonhívás, egy dühös tekintetű fiatalember, egy furcsa véletlen és egy fecsegő színésznő. Nyomozni kezd, s nem is hiába: mert az öngyilkosságról hamar kiderül, gyilkosság is lehetett. De vajon azt ölték meg, aki a célpont volt? S miért követi két másik haláleset és egy rejtélyes eltűnés is Morley halálát? A könyv érdekessége, hogy apró mozaikdarabkákból, nagyon rövid részekből épül fel és hihetetlenül humoros. A feladvány azonban a legkevésbé sem nevetséges. Poirot az idővel is versenyt fut, mivel nemsokára már gyanúsított is akad, legalábbis Japp felügyelő szerint: valaki, aki idegesítő, nagyképű, hazug - de vajon valóban ő-e a tettes? Kiderül a könnyű, izgalmas kis könyvből.

20. Nyaraló gyilkosok (Evil Under the Sun, 1941)
A könyv egy hosszú sorozat végén áll: Christie utolsó "utazgatós" krimije. (Az életműben ez után a családi gyilkosságok szaporodnak majd meg.) Adott egy kis, dél-angliai sziget, amelyre az idő nagy részében csak csónakkal lehet átevezni. Rajta egy kellemes kis szálloda, a Jolly Roger. S benne jó pár fürdővendég: családosok és magányosok, lelkész, komikus amerikai turistapáros, sportmániákus vénkisasszony, nagyhangú őrnagy és kellemes angol házaspár. Itt nyaral Poirot is, s itt adja elő elméletét a strandolás és fürdőzés bájtalanságáról: a homokon elnyúlt, hentesüzlet raktárára emlékeztető képet nyújtó testekről. Csakhogy nemsokára gyilkosság történik: az egykori színésznő, Arlena Marshall elnyúlt holttestét találják meg a homokon a Pixie-öbölben. Egyértelmű, hogy az önző, minden férfira szemet vető hölgy a szálloda szinte összes lakójának ellenszenves volt. De vajon kit bírt rá az utálata vagy valami más indok a gyilkosságra? A férjet? A mostohalányt? Valamelyik vendéget?

21. Öt kismalac (Five Little Pigs, 1943)
Carla Lemarchant különös kéréssel fordul Poirot-hoz. Mielőtt férjhez megy, szeretné tudni az igazságot az anyjáról. Tizenhat évvel ezelőtt Caroline Crale-t azzal vádolták, hogy megmérgezte a férjét, Amyast, a híres festőt. Az esetnek öt tanúja volt: a család két barátja, Caroline féltestvére, egy nevelőnő és Amyas modellje és szeretője, aki miatt a férfi el akarta hagyni Caroline-t. Az asszonyt elítélték és meghalt a börtönben. Lánya azonban biztos benne, nem az anyja volt a tettes. Poirot-tól azt kéri, nyomozzon újra az ügyben és jöjjön rá, ki volt a valódi gyilkos, az öt tanú, az öt kismalac egyike. Poirot ez ügyben bebizonyíthatja csodálatos képességeit: már nincsenek nyomok és rendőri vizsgálati lehetőségek, a házat eladták és átépítették, a tanúk emlékezete is megkopott. De Poirotnak sikerülhet ebben a borzongató, jóvátehetetlenül szomorú hangvételű regényben feltámasztania, megelevenítenie a múltat, s a sokféle emlékből és félreértésből egy katartikus zárójelenetben összeállhat az igazság.

22. tgi gyilkosság (The Hollow, 1946)
Az Angkatellek furcsa egy család. Lucy kibírhatatlan, mégis imádnivaló, Edward szinte nincs is jelen a világban, Davidnek kiállhatatlan a modora, Henrietta szobrász és igazi egyéniség, Midge szegény és borzasztóan boldogtalan, Sir Henry mindenben alárendeli magát csodás, tündérszerű feleségének, Christow doktor pedig türelmetlen önmagával és az egész világgal szemben. Mégis, mindez nem ok arra, hogy a butácska, bizonytalan Gerda Christow, a doktor felesége megelégelje a hétvégi vendéglátást és a házasságát, s épp az Angkatell-park közepén lője le a férjét. Bizonyára nem is ez az igazság. De akkor mi? Poirot-nak, aki épp a közelben vett vidéki házat magának, egy egész családnyi különc gyanúsítottal és titkok garmadájával kell megküzdenie ebben a lágy, szomorkás, lírai hangvételű regényben, amely sokkal inkább szól szeretetről, hősiességről, félreértésről és megértésről, mint gyilkosságról.

23. tonyok közt (Taken at the Flood, 1948)
A háború mindent megváltoztatott, valami elveszett a régi világból. A biztonság? A béke? A kiszámítható jövő ígérete és igézete? Poirot érzi ezt. S tudja a Cloade-család is, akik szörnyű bajban vannak. Mindannyian számítottak a vagyonos Gordon Cloade támogatására megélhetésükhöz és sikereikhez. Gordont azonban megölte egy bomba, s mindent ifjú, furcsa és lenézett felesége, Rosalind örökölt utána. Vége lett a sikereknek és a gondtalan életnek. Persze, ha Rosalind meghalna, minden úgy lehetne, mint régen. Vagy talán mégsem? A család legokosabb, fiatal tagja, Lynn ráadásul beleszeret Rosalind bátyjába, a vakmerő Davidbe. Ebben a bonyolult, szuggesztív hangulatú, szomorkás családi történetben Agatha Christie olyan fordulatos megoldást készít elő, amit szinte lehetetlen kiszámítani.

24. Mrs. McGinty meghalt (Mrs. McGinty's Dead, 1952)
A Mrs. McGinty halott címen is megjelent könyv a kedvenc Poirot-m. A legjobb Christie-könyvek hagyományaihoz illően egy vidéki falucskába, Broadhinnybe látogatunk, ahol mocskosnak és egyszerűnek tűnő gyilkosság történt: albérlője agyonütötte az öreg és fukar takarítónőt, Mrs. McGintyt. Spence felügyelő azonban biztos benne, rossz embert ítéltek el. Poirot egy egész falura való különös, anekdotába illő, sok humorral és megértéssel megrajzolt gyanúsítottba botlik, szenved a huzattól és a rémes angol koszttól, de végül megfejti a rejtélyt a krimiírónő Ariadne Oliver és saját csalhatatlan logikája segítségével.

25. Temetni veszélyes (After the Funeral, 1953)
Nagyszabású családi rejtély, amelyben Poirot szinte lehetetlen feladatot kap. Richard Abernethie csendben halt meg, otthonában. Temetése után családja a kastélyában gyülekezik végrendeletre és ebédre várva, amikor húga elkottyantja róla: "Hiszen meggyilkolták, nem?" Másnap pedig ő lesz fejszés gyilkosság áldozata. Ki mit tudott a halálesetekről és ki lehet a gyilkos? A család ügyvédje szakemberhez fordul, Poirot-nak pedig meg kell ismerkednie egy túlontúl arisztokratikus, mégis cinikus családdal az ötvenes évek Angliájában.

26. Gyilkosság a diákszállóban (Hickory, Dickory, Dock, 1955)
Miss Lemon, Poirot tévedhetetlen titkárnője sorozatos hibákat vét egy levélben. Poirot máris tudja, hogy nagy baj van. Ha a világnak nincs is vége, Miss Lemon nyugalmának igen: húga, aki egy diákszálló gondnoknője furcsa lopásokat és eltűnéseket tapasztal, s rosszat sejt. Sejtése beigazolódik, meghal egy diák. Aztán pedig mások is. Poirot beleveti magát a Hickory Road-i diákszálló rejtélyébe, kutat a modern egyetemi ifjúság, a divatszalonok és a hátizsákgyártók világában, hogy aztán eljusson az egyik leggonoszabb, legelvetemültebb és leggátlástalanabb gyilkoshoz, akivel valaha találkozott.

27. Gyilkosvadászat (Dead Man's Folly, 1956)
Ariadne Oliver nagy gondban van: rábízták egy vidéki nemesúr kastélymulatságának, egy amolyan "ki a gyilkos?"-játéknak a megszervezését, az írónő pedig attól fél, valaki egy igazi gyilkosságot fog elkövetni. Sajnos igaza lesz, a tett azonban elsőre indok és logika nélkülinek tűnik. Poirot a modern vidéki, nemesi-falusi Anglia díszletei között nyomoz, ahol azonban már semmi sem az, aminek látszik. A könyv a teljesen félrevezető Gloriett a hullának címen is megjelent.


28. Macska a galambok között (Cat Among the Pigeons, 1959)
Poirot nyomozott már vonatokon, repülőn, régésztáborban és diákszállóban, de lányiskolában még sosem. Pedig ebben a regényben a Minerva lánynevelő intézetben (az eredetiben a Meadowbankben) kell bevetnie képességeit, valaki ugyanis sorra gyilkolja a tanárnőket. És valamiért folyton az új tornacsarnokban. Mániákus gyilkos az illető? Vagy valamilyen titkot rejt a tekintélyes, de meglehetősen fantáziátlan épület? S mi köze van mindennek a ramati lázadáshoz és a fiatalon meggyilkolt Ali Juszuf herceghez? A történet nagy részében Poirot a háttérben marad, az olvasó viszont megismerhet egy ideális lányiskolát, jó néhány szeretni való, tipikus és egyéni gyerekszereplőt és tanárt, végül pedig kiderítheti, ki a gyilkos az intézetben, ki a macska a galambok között.

29. Az órák (The Clocks, 1963)
A korábban Órák címen kiadott regény különleges kísérlet a Poirot-regények sorában. Először is Poirot könyvet ír benne a detektívregény-irodalomról: Christie tehát megenged magának némi kárörvendő kalandozást elődei és pályatársai művével kapcsolatban. Másrészt Poirot ismét segítőtársat kap a titkosügynök Colin Lamb személyében, aki egy hidegháborús kémügyben nyomozni érkezik a Wilbraham Crescentre, ám Sheila Webb, az első gyilkosság sikoltozó tanúja épp a karjaiba szalad, így azután nem maradhat tétlen. A gyilkosság pedig megmagyarázhatatlan: névtelen, iratok nélküli halott férfi fekszik hátba szúrva egy vak asszony szalonjában, ahol négy óra ketyegi a 4 óra 13-at... Mint egy rossz krimiben... Ez azonban jó krimi, amelyben Colinnak és Poirot-nak sikerül megfejteni a bonyolult rejtélyt.

30. A harmadik lány (Third Girl, 1966)
A Harmadik lány címen is megjelent könyv furcsa világba viszi el olvasóit. Norma Restarick története egy lányról szól, akit senki sem kedvel igazán. Aki nem illik sem a modern kislakásokat bérlő gazdag és gondtalan fiatalok közé, sem a hagyománytisztelő arisztokrata világba. Aki zavaros szerelmekbe bonyolódik, akit nem szeretett az anyja, és aki nem szereti az apját. Aki a harmadik lány, a váltott gyermek, a problémás fiatal. És: aki felkeresi Poirot-t azzal, hogy esetleg elkövetett egy gyilkosságot. De modortalanul kifordul az ajtón, mert szerinte a nyomozó túl öreg. Agatha Christie a könyvvel bebizonyítja, hogy örökifjan, hetvenhat évesen is többet tud a "mai fiatalságról", mint azok magukról. Szereplői, Mrs. Oliver és Poirot együtt indulnak nyomozni, hogy segítsenek Normának, a harmadik lánynak.

31. Halloween és halál (Hallowe'en Party, 1969)
A régebben Ellopott gyilkosság címen kiadott késői Poirot-könyvben ismét találkozhatunk Ariadne Oliverrel. A harmadik lány fiataljai után pedig a gyerekek világába nyerhetünk bepillantást. Mrs. Oliver részt vesz egy halloween napi gyerekzsúron, amelynek a végén az almás vödörbe fojtva találnak egy kislányt. Joyce azzal hencegett a délután folyamán, hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak. Vajon hinni kellett volna neki? S mit vagy kit láthatott? A gyilkos közel lehet, ha azonnal cselekedett. De vajon ki lehet az és milyen eltitkolt bűntettet rejtegethet? Poirot ismét a múltban nyomoz ebben a költői, mégis humoros történetben, Mrs. Oliver pedig átmenetileg leszokik az almáról...

32. Az elefántok nem felejtenek (Elephants Can Remember, 1972)
Agatha Christie utolsóként írt Poirot-könyve. A végtelenül költői és nosztalgikus történetben Mrs. Oliver és Poirot ismét a múltban nyomoznak. Egy fiatal lány életében súlyos titok rejtőzik: apját és anyját agyonlőve találták a házukhoz közeli sziklán ezelőtt majd húsz évvel. Kettős öngyilkosság történt? Vagy egyikőjük gyilkos volt, míg a másik áldozat? Hogyan végződhet két kedves, középkorú, középosztálybeli ember élete ilyen brutálisan? Vagy talán az igazság valami egészen más: megdöbbentő, szomorkás és hihetetlen?

33. ggöny (Curtain, 1975)
Mintegy harminc évvel megjelenése előtt helyezte biztonságba egy bank széfjében Agatha Christie ennek az utolsó Poirot-regénynek a kéziratát. 1975-ben érezte úgy a már nagyon beteg írónő és családja, hogy itt az ideje kiadni az utolsó Poirot-rejtélyt, az utolsó, már jó előre megírt Christie-könyvet. A Függöny lezárja azt, ami A titokzatos stylesi eset lapjain elkezdődött. A megöregedett, beteg Poirot, és a még mindig naiv, kedves és becsületes Hastings kapitány visszatérnek Stylesba, a régi házba, amelyből azóta panzió lett. Idős házaspár vezeti, s érdekes vendégsereg gyűlt össze benne: a jóvágású, középkorú földbirtokos, a szótlan, korán elöregedett, kedves vénlány, a szórakozott amatőr madármegfigyelő, a kutatóorvos és képzelt beteg felesége, az ápolónővér, a gyanús szerencsevadász, s végül itt van Hastings legkedvesebb gyermeke, Judith lánya is. Poirot pedig rosszat sejt: tudja, hogy nemsokára gyilkosságot követnek el a házban. Ezt a fantasztikus, lírai hangvételű, nagyon logikus és sokkoló befejezésű könyvet nem csak azért érdemes elolvasni, mert Poirot utolsó esete. Az egyik legjobb Christie-regény, amit olvastam: méltó zárása az életműnek.

Linkek:
Egy angol író - Agatha Christie
Kedvenc tévhiteim Agatha Christie-ről
Az örök öregkisasszony - Miss Marple
Christie és a képregény
Agatha Christie és a fordítás határai
Agatha Christie összes művei
Agatha Christie kötetei magyarul főhősök és témák szerint

(A képeken a három leghíresebb filmes Poirot: Albert Finney, Peter Ustinov és David Suchet látható. Az én kedvencem az utóbbi, bár a bajszát Agatha Christie bizonyára túl aprónak találná, személyiségét pedig talán kevéssé harsánynak. Mégis számomra ez a figura áll a legközelebb a regényekéhez, főképpen a negyvenes évek pszichologizáló Poirot-jához.)

Utólagos megjegyzés: a bejegyzésben rendszeresen cserélem a kiadások borítóképét, mindig a legújabbra.  Egy esetben azonban kénytelen vagyok ettől eltérni: a Függöny új fedélrajza olyan minősíthetetlenül ronda és oly teljességgel jelentéktelen, hogy nem vagyok hajlandó az itt látható, tökéletesen találó borítóképet felváltani vele. Akit érdekel az új címkép, illetve hogy mi a véleményem a sorozat új borítóiról, olvassa el ezt a bejegyzést.
2 Responses
  1. szamárfül Says:

    "Állítólag finom sört főznek "
    Na, dear Katherine, vendégem egy belgára!