Agatha Christie kevéssé ismert könyve, a Bűnszövetkezetben az életmű egyik mostohagyermeke. Pedig érdemes rá felfigyelni. Krimirajongók jól felépített rejtélyeket találhatnak novelláiban, ínyenc olvasók élvezhetik a századelő detektívregényeinek fordulatait parodizáló részleteket, akik pedig nosztalgiát éreznek a bubifrizurás, bohókás, viharos húszas évek után, akár egy korabeli kémfilm londoni díszletei közé is odaképzelhetik magukat a Beresford-házaspár oldalán.

Néhány évvel vagyunk azután, hogy a vörös üstökű, kedves humorú, bátor Thomas Beresford, vagyis Tommy és a gyakorlatias, ötletes és elbűvölően kalandvágyó Prudence Cowley, vagyis Tuppence megfejtették A titkos ellenfél rejtélyét, s leleplezték minden idők egyik legveszedelmesebb bűnözőjét. Azóta összeházasodtak, s boldogan élték a vidám és modern húszas évek mindennapjait – míg rájuk nem köszöntött az unalom. Tuppence már ott tart, hogy kétségbeesésében vesz még egy kalapot, hacsak be nem esik az ajtón egy igazi hulla, ahogy a rémregényekben szokott…

Holttest helyett azonban atyai jóbarátjuk, Mr. Carter érkezik meg, s arra kéri az egykori Ifjú Kalandorokat, hogy ismét legyenek segítségére egy szigorúan bizalmas, de nem hivatalos nyomozásban. A Titkos Szolgálat nem sokkal korábban leplezett le egy magándetektívet, Theodore Bluntot, aki különböző információkat és államtitkokat gyűjtött be és adott tovább az orosz kormány számára. Tommy és Tuppence új feladata, hogy vegyék át a céget, a Nemzetközi Nyomozó Irodát, lessék a kék borítékban érkezett üzeneteket, s főképpen várják a titokzatos ügyfelet, az ellenséges kémszolgálat nagyágyúját, aki feleségét kerestető sertéskereskedőként fog jelentkezni, s megemlíti majd a tizenhatos számot… Természetesen – Tuppence nagy örömére – addig is mindenféle izgalmas nyomozásokban vehetnek részt, hiszen Mr. Carter szerint különösen fontos annak a látszatnak a fenntartása, hogy Blunt Nyertes Nyomozói tovább dolgoznak, épp úgy, mint eddig.

Az olvasóra tehát vár tizenhét rejtelmes, lazán összefüggő novella többek közt Sessle kapitány meggyilkolásáról, aki a golfpályán halt meg, szívében egy női kalaptűvel; egy gyöngylopásról, amelyben szerepet játszhat a fürdőszobakilincs; egy igazi poltergeistről, ahol a kopogó szellem egy örökség megtalálásához vezeti el a nyomozókat; egy titokzatos tolvajlásról, amelynek a nagykövet csizmái estek áldozatul, s még további tíz bűnügy gyilkosságokkal, gyilkossági kísérletekkel, eltűnt személyek keresésével és alibikergetéssel.

Aki pedig nemcsak a krimit, hanem a detektívregények hőskorszakának klasszikusait is szereti, külön örülhet. Tommy és Tuppence ugyanis szórakozásból valamennyi eset kinyomozásához másik nagy detektív bőrébe bújik. A mérgezett fügés szendvics rejtélyét Tommy A. E. W. Mason franciásan logikus Hanaud felügyelője, Poirot egyik ősmintája képében deríti fel. A pénzsimító hamisítók nyomába Edgar Wallace Igaz Embereit utánozva ered a házaspár. Az egyik kémnovellában mintha az elvetemült német bérgyilkos, a rettegett Tuskólábú is feltűnne… Amikor pedig Tommy a krimitörténet első vak nyomozójának, a Clinton H. Stagg által kitalált Thornley Coltonnak álcázza magát, hamarosan az életét menti meg a szemkötője.

A bravúrosan burjánzó párbeszédek nemcsak szórakoztatóak, de Christie Beresfordék csevegése ürügyén utánozza szinte valamennyi népszerű kor- és pályatársa írói stílusát is, s szerepelteti gyakran használt trükkjeiket. Mint az utánozhatatlan hangulatú Alak a ködben című elbeszélésben, ahol szinte várható, hogy Brown atya is mindjárt megjelenik a gyilkosság helyszínén. A záró rejtélyhez maga Hercule Poirot adja a megoldás módszerét: a kis szürke agysejtek megmozgatását. Magyarként mégis A sunningdale-i rejtélyre lehetünk a legbüszkébbek: ebben ugyanis Tommy a magyar származású írónő, Orczy Emma hősét alakítja, az Öregembert a sarokban.

Tommy és Tuppence könnyed kalandjai egyszerre olvashatók stílusjátéknak és szabályos detektívtörténeteknek. Izgalmasak lehetnek krimiimádóknak, rejtélyfejtőknek, de azoknak is, akik szeretik az irodalmi játékokat. Meglepetés érheti azokat is, akik ismerik a kötet első magyar kiadását No. 16 címen. Az új fordítás ugyanis nemcsak szellemesebb, kellemesebb és irodalmibb, de sokkal teljesebb is: a régi változatból hiányzik majdnem egy egész fejezetnyi szöveg s a krimis utalások mintegy háromnegyede is, vagyis épp a könyv veleje. Így a Bűnszövetkezetben azoknak is új élmény, akik már mindent tudni véltek a Beresford-házaspárról. Ajánlott kötet – mindenkinek.

A cikk kissé rövidített formában elolvasható az Ekultúrán: Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Más Ekultúrás ajánlóim gyűjtőhelye: Az Ekultúra és én