Hallottál már Rév Fülöpről? Nem, nem Révfülöpről, ami egy hely, hanem Fülöpről, aki egy személy, egy kisfiú, sőt, egy hős. Balatónia birodalmának lakosáról, Fajszföld megmentőjéről, Ádánd lovag útitársáról, aki szereti „a puszpángot reggelire, a tördemicet ebédre és a loncot vacsorára”, végigkalandozott két lovagregényt, találkozott vitézekkel és törpelényekkel, királyokkal és királykisasszonyokkal, kalózokkal és siófokkal (ami több siófot jelent)… Mert ha még nem hallottál, ideje kézbe venni a Kolibri kiadó két újdonságát, Jeney Zoltán Rév Fülöpről szóló regényeit!

Amikor belelapoztam Rév Fülöp első kalandjába, először azt hittem, ilyet nem lehet már írni a huszonegyedik században: egyszerű meseregényt, amely a lovagkor toposzait használja, fiúhőse van és meselények népesítik be. Aztán elkezdtem olvasni, és a könyv (megszámoltam, pontosan) tizennegyedik sora után eldöntöttem, hogy ez remek és nemcsak egyszer fogom végigolvasni. Bátran ajánlom minden meseregény-kereső szülőnek és gyereknek is: a kiadó ajánlása szerint már hétéves kortól ideális, s talán máris klasszikus olvasmány a Rév Fülöp.

A könyv attól tökéletesen eredeti, hogy mindvégig hű marad a játékhoz, amely szerint ő egy „balatóniai lovagregény”. Így azután megelevenedik a tó környéke, az ottani helynevek személyekké, birodalmakká és meselényekké változnak át, s miközben a fékezhetetlen nyelvi humor hullámai dobálnak olvasás közben, tényleg úgy érezzük, hogy a Balaton a mesék óriás tavává változik át, amely körül hatalmas birodalmak, rengeteg erők, titokzatos tájak és rejtélyes várak támadnak a semmiből. Rév Fülöp a tökéletes gyerekmesehős, tanulékony, okos, bátor, de néha még kissé összekuszálja az eseményeket. Ezért van mellette az első kötetben mindvégig a hős és kecses Ádánd lovag, akinek igazi kilétére majd csak az utolsó lapokon derül fény, a második részben pedig a balsoros sújtotta Diás, s az apró emberke, az előző történetből már ismerős báró Hegyeschtűy Vászoly, a barátainak csak Vaszi. Velük indul kideríteni, hová tűnhetett fajszföldi Hatodik (Torkos) Hollád király, vagy hogy hol található a csodálatos Vendeki Virág, s ki az őrzője. A mese fordulatai, a beillesztett versek és betételbeszélések kaleidoszkópjai egy felnőttet is elkápráztathatnak, a gyerekek pedig valószínűleg ugyanúgy fogják élvezni a nyelvi fergetegeket, mint a felnőtt olvasók.

Hátravan még, hogy a könyv külsőségeiről írjak: röviden persze annyi is elég lenne, hogy a két kötet gyönyörű. A fiatal és elképesztően sok stílushoz értő rajzoló, Haránt Artúr részletgazdag, finom és hagyománytisztelő, mégis mókás, sőt a nézőre cinkosan kikacsintó rajzai (sőt képtáblái és iniciáléi) egyszerre idéznek egy ódon, réges-régi mesekönyvet és illeszkednek tökéletesen ehhez a nagyon modern és játékos regényszöveghez. Különösen tetszik a rajzos előzéklap egy-két trükkje, például hogy Gyenes és Diás medálionképe elöl és hátul ugyanoda került, vagy hogy Ádánd lovag helyén hátul – inkább nem írom ide, kinek a képét láthatjuk… Mindesetre eredetien és nagyon szépen illusztrált regényszöveget vehetünk kézbe. Az pedig már a kiadó bölcs döntése, hogy mindezt fényes és selymes kemény kötéstáblák zárják maguk közé, jó fogású és jó illatú papíron, amelyen kiválóan érvényesülhetnek a részletgazdag, mesés illusztrációk, s még egy aranyszínű könyvjelző is jutott a kötetbe: így aztán olyan nemes érzés kézbe venni Rév Fülöp teljesen újmódi történetét, mint egy ódon, tizenkilencedik századi mesekönyvet.

Jól eshet minden könyvfalónak.

A cikk az Ekultúrán: Jeney Zoltán: Rév Fülöp / Rév Fülöp Fajszföldön
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
A második kép innen származik.