Ekultúra - Karel Čapek: R. U. R. – Rossum Univerzális Robotjai
Mindenki hallott róla – de senki sem olvasta: Karel Čapek Rossum Univerzális Robotjai című, 1920-as darabja mindeddig nagyon híres volt nálunk, de hozzájutni szinte lehetetlen volt: mindössze egyszer adták ki önálló kötetben magyarul, 1922-ben, az elcsatolt Kassán. Ezért úttörő a Quattrocento kiadó vállalkozása, amely M. Nagy Judit modern fordításában nyújtja át a robotika, a sci-fi és a szatirikus szépirodalom rajongóinak a R. U. R.-t.

A darab cselekménye olyan sci-fi témákat egyesít magában, mint ember és gép kapcsolatának alakulása a jövőben, a robotok jogainak problémaköre, vagy a robotok lázadásának veszélye. Ma már valamirevaló, robotokkal foglalkozó történet meg sem születhet anélkül, hogy választ ne adjon a kérdésekre: személy-e egy emberhez hasonlóvá formált robot, van-e lelke, kihasználjuk-e, ha munkára fogjuk, s mi történik, ha – köszönhetően a robotoknak – létrejön egy olyan jövő, amelyben az emberiség már nem dolgozik… Amikor azonban Čapek darabja íródott, e kérdések még megválaszolatlanok voltak. A darab jelentőségét az is mutatja, hogy ma a robotokat Čapek szavával nevezi meg a világ minden nagy és legtöbb kis nyelve. Igaz, állítólag az író először a labori szót akarta használni: a robot változat a testvére javaslata volt. Érdemes elgondolkodni rajta: vajon a labori is felváltotta volna a korban szívesen alkalmazott, ódon bájú automaton szót a nemzetközi használatban? Tartok tőle, hogy nem…

A R. U. R.-t először 1921-ben mutatták be Csehszlovákiában, s – valószínűleg inspiráló témájának köszönhetően – nagyon hamar filmvászonra, sőt tévéképernyőre került. Az első egész estés mozifilm 1935-ben készült belőle a Szovjetunióban, amikor pedig 1938-ban az angol BBC elkészítette egy harmincöt perces tévéjáték-változatát, újabb rekord született: ez lett a világ első sci-fi témájú tévéfilmje.

Čapek színművének a „kollektív dráma és vígjáték” műfaj-meghatározást adta. 1922-ben a magyar fordítás „utópisztikus kollektív drámá”-nak nevezte. Az alcím – amely a jelenlegi fordításból, talán megkopott jelentéstartalma miatt, már hiányzik, – figyelmeztetheti az olvasót: olyan darabba kezd bele, ahol a főhős nem egy személy, hanem egy csoport. Bennem azonban rögtön felmerült a kérdés, kik is e csoport tagjai: vajon az emberek vagy a robotok? Az is kérdés, valóban komédiával van-e dolgunk: míg a bevezetés nagyon mulatságos szatíra, a további felvonások egyre kétségbeejtőbbek és filozofikusabbak, míg a zárójelenet egészen tragikusnak tűnhet.

A R. U. R. ugyanis egy titokzatos szigeten játszódik, ahol a Rossum cég székhelye található. „Mindenkinek kell egy robot!” jelszóval itt gyártják a megdöbbentően emberszerű robotokat a megdöbbentően elembertelenedett és elkényelmesedett emberek. Ám a robot-előállítás már nem az alapító feltaláló, Rossum nyomdokain jár, aki egy kémiai anyag segítségével mesterséges élő szövetet készített, s ebből emberszerű, gondolkodó lényeket kívánt teremteni. Az új cél pusztán a „minimális igényű munkaerő” nagy tételben történő létrehozása. A magányos, kissé félőrülten viselkedő, s teljességgel üzleti szemléletet felvevő tudós- és igazgatógárdát, a darab emberszereplőit láthatóan nem zavarják a lélektani, erkölcsi, jogi és személyiséggel kapcsolatos apróságok: csak és kizárólag a pénz mozgatja az egész robotüzemet, s ennek érdekében mindegyikük lemondott egykori álmairól. Még az eredetileg robotjogi harcosként a szigetre érkezett Helena is elfásulttá és közönyössé válik. A lelkes lányból, aki a bevezető jelenetben önálló főhősnőnek, sőt, az egyetlen épeszű és érző lelkű embernek tűnik a darabban, a későbbiekben látszatérzelmekkel és álsajnálattal teli igazgatófeleség lesz, aki belesimul a rendszerbe. Közben azonban széthullik körülötte a világ: a robotmunkára épülő civilizáció rémálommá válik, a robotok Radius, a félig emberivé, mert fájdalmat érzővé alakított kísérleti robot vezetésével fellázadnak, s azzal az embertelenséggel fordulnak az emberek felé, amelyet azok mindig is feltételeztek róluk. A darab zárása pedig kettős dilemmát vet fel: az embereket kiirtó, mégis, érzelmeikben emberi robotok képtelenek a fennmaradásra, így pusztulásuk bizonyos, az emberiség pedig, amely már a robotlázadás előtt halálra ítélte önmagát a születésszám totális lecsökkentésével, gyakorlatilag nem is létezik többé. A teljes csődöt és tragédiát Čapek egy váratlan, költői ötlettel oldja fel: két robot, a beszélő nevű Primus és az egykori Helena robotmása szerelmesek lesznek egymásba és elindulnak egy új jövő felé.

Én azonban nehezen tudom elfogadni a befejezést valóságnak. Nem csoda, hogy a darabot negatív utópiának szokás hívni. Ha az emberiség és a robotok utolsó reménysége az marad, hogy talán, valami isteni csoda folytán a géplények egyszerre csak képesek lesznek szerelmet érezni, akkor nagyon nagy a baj. Čapek darabja sokértelmű, komor figyelmeztetés, rövid remekmű. Érdemes vele megismerkedni!

A cikk az Ekultúrán: Karel Čapek: R. U. R. – Rossum Univerzális Robotjai
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én 
A képek a R.U.R. első előadásaiból valók. Lelőhelyük: itt, itt, itt.
9 Responses
  1. Sam Reed Says:

    Kedves Katherine,

    Mivel a R.U.R. megjelent 1974-ben, mint a "Három színmű" egyike (Európa, 1974), annyira talán nem nehéz hozzájutni. Egyébként teljesen egyetértek, feltétlenül érdemes elolvasni. És "A fehér kór"-t is.


  2. Bár köszönöm a hozzászólásod, ahogy a fenti cikkben és az Ekultúrán is írtam:
    "mindössze egyszer adták ki önálló kötetben magyarul, 1922-ben, az elcsatolt Kassán".
    Önálló kötetben való megjelenésről írtam tehát, pont az általad írt kiadás miatt.

    Elég szomorú persze, hogy az emberek sokszor nem szeretnek egybekötött dolgokat olvasni és a keresők sem úgy dobják ki a találatokat egy felületes keresésénél, mintha főcímként azt írnák a címlapra, mi van benne. De a magyar internet (pl. ez a jó cikk: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:gGEvyrF3CRsJ:sfmag.hu/2011/04/05/a-robotok-szuletese-%E2%80%93-karel-capek-r-u-r/+&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a) a legtöbb helyen meg sem adja, hogy megjelent már magyarul a darab (22 óta), vagyis egyáltalán nincs benne a köztudomásban a 74-es "új" fordítás. Pedig jó. (A Quattrocento vállalkozásánál az egyetlen problémám egyébként az volt - bár ezt nem írtam le - hogy miért angolból készült az ő fordításuk. Persze ötleteim vannak...)

    Más: egy szűk tudakolózás után megállapítottam, hogy a környezetemben pl. senki sem emlékszik rá, hogy olvasta, az sem, akinek tudom, hogy megvan a Három színmű és olvasta, sőt, azt rögtön megemlítette, hogy Lem említi a darabot a sci-firől szóló könyvében. Szerintem ez az elfelejtődés azért fordulhat elő, mert míg a RUR önmagában egy szenzáció, egybekötve két kiló másik könyvvel "csak" Capek-összes. Nem biztos, hogy úgy megjegyzed.


  3. Sam Reed Says:

    Azért írtam csak annyit, hogy "talán nem nehéz hozzájutni", mert nem önálló kötetben jelent meg. Tudom, hogy te azokról írtál, de elovasni így is el lehet. Érdekes amit írsz az ismerőseidről, én is fogok végezni egy közvéleménykutatást.


  4. Az izgalmas lesz, majd írd le, kérlek!. Az enyém igen szűk volt, tehát hat emberről szólt. Lehet, hogy a te tudakolózásod másképp alakul.


  5. Sam Reed Says:

    Nem sok sikerrel jártam. Az én mintám is eleve kicsi volt, de csak hárman válaszoltak. Ők olvasták és emlékeztek is rá. De mivel sf rajongókról van szó, ez annyira nem meglepetés :-)


  6. Ez azért nem rossz. 6+3+1(te)=10 emberből négy emlékezett!:)


  7. pragmaP Says:

    Kedves Katherine! Nagyon meghoztad a kedvem a darab elolvasásához. A kérdésem a következő: melyik fordítást ajánlod inkább? A "Három színmű"-belit, vagy a legújabb, Quattrocento-féle változatot? A kommentben leírt zárójeles megjegyzésedből az előbbire tippelek, de azért gondoltam, megkérdem...


  8. A Három színmű-belit régen, az újat viszont nemrég olvastam. Szerintem lefedi egymást a két élmény. Hajlamos vagyok azt mondani, hogy a régi jobb, mert az eredetiből fordították, nem az angolból, de nem tenném le a nagyesküt.
    Ami az új mellett szól:
    új
    a Három színművet sem tudod megvenni, legfeljebb pár száz forinttal olcsóbban (1000-1500 antikvár, míg a RUR 1600 újonnan a legtöbb netes áruházban)
    színvonalas, jó szagú, szép
    Ami a régi mellett szól:
    az eredetiből fordították
    könyvtárban hamarabb megtalálható

    Egyébként érdekes, hogy a RUR-t Kosztolányi is lefordította, de csak gépiratban, előadás céljára és ebből akkoriban különböző okokból botrány lett, így végül sosem jelent meg magyarul. Az OSZK-ban megvan a gépirat: lehet, hogy azt kellene elolvasni?:) Ő ugyanis németből dolgozott...


  9. pragmaP Says:

    Köszönöm a választ! Tegnap véletlenül szembejött egy antikváriumban 600 forintért a Három színmű, úgyhogy a régi fordítást fogom elolvasni először. Aztán lehet, hogy beszerzem az új változatot is. :)
    A Kosztolányi-fordítás érdekesnek hangzik, lehet, hogy tényleg az lenne az igazi.