Ekultúra - Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Idén éppen 120 éve, hogy Karl May megírta nagy, klasszikus indiántörténetét, a Winnetout. A három vaskos kötet, amely ténylegesen megteremtette az irodalomtörténet legideálisabb indiánját, a „vörös gentlemant”, ahogy a regény alcíme nevezte, 1893-ban látott napvilágot. May (1842-1912) 1875-től találta ki első halhatatlan vadnyugati hőseit, a gyorskezű Old Firehandet, Winnetou törzsfőnököt és a hatalmas öklű vadászt, Old Shatterhandet, s folyamatosan írta róluk rövidebb műveit, mígnem a Winnetouban összerendezte a szálakat, s megteremtett egy örökéletű irodalmi legendát, saját Vadnyugatának történetét. Pályája folyamán aztán mintegy tizenöt műből álló ciklus alakult ki, melynek a Winnetou eseményei adják a gerincét, de számos, az időrendben különböző helyekre beilleszthető újabb és újabb regényben találkozhatunk kedvenc hőseinkkel. Ezek közül talán a legolvasmányosabb és a legizgalmasabb Az Ezüst-tó kincse, amellyel a Duna International kiadó egyedülálló vállalkozást indított útnak: Karl May összes indiántörténetének hibátlan, modern, teljes magyar fordításban történő kiadását.

A gyönyörű külsejű, zöldfedeles sorozat, amelynek 2012-ben (Karl May születésének 170., halálának pedig 100. évfordulóján) jelentek meg az első darabjai, jelenleg a tizenharmadik kötetnél tart, s olyan klasszikus művek láttak már napvilágot benne, mint a Medveölő fia, Az olajkirály vagy az Old Surehand. Az aranyozott és dombornyomott gerincű, mégis könnyű, kecses és kézbeillő, keményfedeles kötetek közül azonban egyértelműen Az Ezüst-tó kincse az egyik legremekebb.

A regény a May-hősök valóságos találkozóhelye. Benne randevút ad egymásnak a két legnagyobb fehér vadász, Old Firehand és Old Shatterhand. Találkozhatunk a mókás bőrszoknyában rohangáló, szórakozott alaknak tűnő Droll nénivel, akinél a bohókás külső a Vadnyugat egyik legbátrabb, legtisztességesebb és legsikeresebb fejvadászát rejti és Bicegő Frankkel, Shatterhand hírneves, különc társával. Összefut a két mulatságos páros is, a hősies Púpos Bill és társa, a mindig versben beszélő Nyakigláb Jimmy az egyik részről, s Hosszú Davy, a sokbeszédű vadász szófukar barátjával, Vastag Jemmyvel a másik részről. A kötet ármánykodó gonosza a hiú és kapzsi cornel, aki a kegyetlen csavargók, a trampok bandájával újabb és újabb rablásokat, gyilkosságokat követ el, hajszolva az indiánok kincsét és a fehérek pénzét. Szerepel a regényben még egy titkos bánya, egy még titkosabb aranylelőhely, vasútépítés, vonatrablás, egy megvadult párduc megfékezése, hajóskaland, banditahajszolás, szélhámos csodadoktor különös nevű orvosságokkal (melyek mind pusztán vízből állnak, úgy mint Aqua salamandra vagy Aqua chimborrassolaria), a Butler-farm ostroma és settenkedés titkos csatornákban, egy rettenetes vízcsapda és több indián párharc, valamint egy tökéletes önuralmú skót lord, aki mindenkivel fogadni szeretne. A sok nagy ívű, színes romantikus leírás és a hősies kalandok elbeszélése folyamatosan váltakozik a mulatságos jelenetekkel, harsány szócsatákkal és a valódi Vadnyugatot megidéző hiteles és kevésbé hiteles történelmi apróságokkal.

Aki azonban megijed attól, miképpen is férhet bele mindez egy rövid regénybe, megnyugodva dőlhet hátra, kézbe fogva a vaskos, ötszáz oldalas könyvet. Ossik János avatott fordítása ugyanis nem az a változat, amelyet nálunk ismerni szokás, hanem a May-regény teljes változata. 1964 óta valójában képtelenség volt hozzáférni a műhöz, ugyanis valamennyi, még a kétezres években árult Az Ezüst-tó kincse című könyv is Szinnai Tivadar elképesztő mértékben átírt szövegváltozatát tartalmazta. Ő szinte teljesen átformálta a szöveget, csak az események menetéből hagyott valamit. Rövidített, összevont, kiirtotta a humoros részleteket, áthelyezte a hangsúlyokat, elhagyott szereplőket, kitörölt párbeszédeket. Nála például Nyakigláb Jimmy nemhogy nem verselt, de szinte nem is beszélt. Az indiánok egyáltalán nem alkalmazták a May könyveiben a beleegyezést jelentő Howgh! formulát, ehelyett minden ilyen helyen egyszerűen Uff! szerepelt. Az utahoknál vívott izgalmas párbajok előtt egyszerűen elhagyta például a különös könyörületességnek azt a jelenetét, amelyben a fogoly Old Shatterhand titokban agyonlövi a kínzócölöphöz kötött banditát, hogy megmentse az indián kivégzéstől, vagyis attól, hogy vad kutyák marják halálra. A rövidítményben ehelyett Shatterhand csak borzongva elfordul, miközben a kutyák marcangolják a férfit… A példákat még hosszan lehetne sorolni, de felesleges. Jó tudni azonban, hogy a második világháború óta (de tulajdonképpen a magyar könyvkiadásban először) Ossik Jánosnak ez a fordítása az első teljes változat a regényből.

Mindenkinek ajánlom tehát: azoknak, akiknek eddig rossz véleményük volt Németország Jules Verne-jéről – hátha a valódi könyv olvastán megkedvelik May műveit. S az író rajongóinak, a jó kalandtörténetek kedvelőinek – akkor is meglepődnek majd, ha könyvespolcukon már ott van egy régebbi kiadás a regényből. May műve kortalan és élvezetes: felnőttnek és gyereknek is.

A cikk az Ekultúrán: Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

Linkek Karl Mayjal kapcsolatban:
Old Shatterhand ökle - Megsemmisítő átdolgozások 1.
Old Shatterhand ökle - Megsemmisítő átdolgozások 2.
Karl May leghíresebb regényei magyarul
Az Unikornis Kiadó félbemaradt Karl May-életműsorozata
A harminckötetes Karl May indiánregény-sorozat a Duna International kiadónál
A német Karl May-filmek
Indiánfilmek Gojko Mitić főszereplésével
4 Responses
  1. Unknown Says:

    Az az érzése támad az embernek, hogy te vagy ingyen kapod a Duna könyveit, vagy valamilyen nagyon közeli kapcsolatban állsz velük. (Amikor csak dicsérünk valamit, az igen visszás érzést kelt az olvasóban. Sokan ezért nem olvassák el az amazon 4-5 csillagos kritikáit.)

    Ossik fordításai is gagyik, de mivel tényleg csak gyerekek olvassák, így annyira nem számít.

    Az új Ulysses-fordítás is rendkívül gyenge lett, a Tulajdonságok nélküli emberről nem is beszélve. Na, ezeket hasonlítsd össze az eredetiekkel!


  2. A végéről kezdeném.
    Nem tudom, mi köze a témához, Ossik Jánoshoz, vagy az egész May-sorozathoz az általad említett új fordításoknak, hiszen az Ulyssest fordítói csoport alkotta újra, A tulajdonságok nélküli ember új kiadása pedig Tandori régi (1977) fordítását tartalmazza, az 1952-es, kiegészített külföldi kiadásnak megfelelően.

    Az a véleményem, hogy Szinnai Tivadar nehézkes és az író iránti tisztelet legcsekélyebb jele nélkül átírogatott, lerövidített May-fordításai teljesen elavultak, míg Az Ezüst-tó kincse vagy épp a Winnetou György Gábor készítette új fordítása jól olvasható, kellemes, teljes változat. Nem kell ezzel egyetértened, azonban furcsállom, hogy úgy gondolod, attól, hogy ez a meggyőződésem, már a kiadó embere vagyok.

    Az emberek imádják a beolvasást a másiknak, a totális "fikázást" (elnézését a szóért): véleményem szerint ez az egyik ok, amiért a 3 és kevesebb csillagos kritikákra vetődnek, a rosszmájúság ugyanis szép emberi tulajdonság.

    A Facebook és más könyves fórumok alapján az új May-sorozatot távolról sem csak a gyerekek olvassák.

    Végül: ezt az ismertetőt az Ekultúrára írtam. A könyv akkor már hónapok óta ott volt a polcomon, nem recenziós ingyenpéldányként, hanem kemény 650 Ft-ért vettem a Magyar Posta egyik fiókjában. A zöld sorozat összes példánya megvan nekem, igaz, a legtöbbet leértékelve vettem. Amiért lelkesedem, arra pénzt is áldozok, amíg módomban áll. Nem kell ingyenpéldányokkal megvenni a lelkesedésem.
    És nem is lehet.


  3. maya40 Says:

    Sajnálom, hogy nem találtam rá hamarabb erre a kritikára. Sajnos elmentem mellette "úgyis megvan már" felkiáltással és hát nekem a régi kiadások vannak meg.
    Meg aztán - restellek ilyet leírni - valahogy túl olcsónak tűnt. Én egy ABC-ben az akciós könyvek polcán láttam és onnan ritkán lehet minőségi könyveket leemelni - igaz, akkor tényleg nagyon jókat. Pótolni fogom a mulasztást és köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet erre a sorozatra.


  4. Kedves maya40!
    Remélem, tetszeni fog: az biztos, hogy ez egy teljes kiadás.