Még sosem csináltam ilyet: kilistázom azt a tíz kötetet, amelyeket könyvhetinek gondolok (1) és a leginkább szeretnék. Hogy aztán megveszem-e őket? Igen, szinte biztos...

Sven Felix Kellerhof: Hitler bunkere
Jószöveg Műhely
Nemrég sikerült nagy élvezettel végigolvasnom a szerző írótárssal együtt írt Kémek fővárosa, Berlin című kötetét, amely a hidegháborús kémkedés világát mutatta be rövid, érdekes fejezetekben, örvendetesen sok forráshivatkozással. Mivel nagyon szívesen olvasok a második világháborúról és Hitler - no meg a Harmadik Birodalom - utolsó napjai különösen érdekelnek, ennek a könyvnek is a polcomon a helye. Remélem, hogy fogásra, külsőre is épp olyan kényelmes és trendi lesz, mint a másik kötet. A borító mindenesetre már tetszik.
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Vélemény ennek a posztnak a végén.
Kertész István: Botrányok az ókorban
Kossuth
Igazából még meg kell néznem egy példányt a kötetből, mert a szerző azonos címmel a Mundus kiadónál megjelent könyve már megvan nekem, s lehet, hogy ez egy újrakiadás. De mivel annak idején vért izzadtam, mire végre antikvár megszereztem amazt, mindenképpen örülök, hogy új kiadása született a remek, ókori titkokkal teli gyűjteménynek. Ha pedig a szerző - szokásához híven - új képanyaggal, bővítéssel is ellátta a művét, akkor muszáj lesz beszereznem... (A régi Botrányok az ókorbanról itt írtam.)
Frissítés: elolvastam. Íme a véleményem.

Marosi Ernő: A romanika Magyarországon
Corvina
Végre-végre-végre! Folytatódik a Stílusok-korszakok általam nagyon kedvelt, de valamiért elképesztően lassan növekvő sorozata. Művészeti monográfia ékszerszépségű képeskönyvbe oltva, ráadásul a szerző korábbi, a gótikáról szóló műve is nagy kedvencem. Ezen kívül nagyon sokat várok tőle, mivel a hazai romanikáról külön író, a gótikával nem foglalkozó kötet talán ötven éve jelent meg magyarul. Így hát máris spórolhatok erre a darabra.
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Íme a véleményem.
Carol McCleary: A gyilkosság illúziója
K.u.K.
Nellie Bly ismét nyomoz! Míg az előző kötetben, A gyilkosság alkímiájában a világkiállításos-járványbetegséges Párizsba kirándulhattunk, összefutva Oscar Wilde-dal, Pasteur-rel, Jules Verne-nel és a londoni Hasfelmetszővel, a feminista újságírónő ezúttal világ körüli útra indul, mégpedig nem nyolcvan, hanem hetvenkét nap alatt kerülve meg a Földet. Ahogy az előző kötetben is megszokhattuk, ismét keveredik a valóság és a fikció: Bly ugyan tényleg megtette az utat, az azonban már az írónő nagylelkűsége, hogy megajándékozza az utazás során egy pompás gyilkossággal. Kalandregényt várok, a javából, s remélem, az eredeti illusztrációkat sikerül az első köteténél jobban beszerkeszteni, valamint eltűnnek az idegesítő, túlszlenges fordítási hibák.
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Íme a véleményem.

Scott Turow: Ártatlan
Agave
Az Ártatlanságra ítélve szerzője visszatér a gyökerekhez: 1987-es könyve szereplői 2010-ben kaptak új történetet. Direkt kerülök minden kritikát a könyvről, szeretném, hogyha olyan jól és önmagában hatna, mint az Ártatlanságra ítélve, amikor először olvastam. Nagyon kíváncsi vagyok, merre fordul a szereplők sorsa: hogyan változott a főhős viszonya a feleségével azok után, hogy --- szóval, az előző könyv óta, s milyen jogi machinációkkal milyen sötét csapdából kell ezúttal is kimásznia. Ami különösen izgat, hogyan fogok elfogadni egy hatvanéves főhőst: nem a leggyakoribb a (jogi) krimiben.
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Íme a véleményem.

Pataki Éva - Vajda Anikó: Hamlet halott
Athenaeum
Annyira vágyok már egy normális magyar krimire. Olyanra, amiben nem egy háttérben zajló világ-összeesküvéshez jutunk el, amiben nem tűnik fel tíz oldal után amerikai szereplő, és nem is utánoz amerikai, életidegen kliséket, amelyiknek kellemes a stílusa és főleg, amelyik a jelenben (tehát nem a Monarchia, a Horthy-korszak vagy a Kádár-kor idején) játszódik. Nagyon bízom Pataki Évában, aki kiváló filmeket írt Mészáros Mártával - és a jó témaválasztásban. Egyúttal a kiadó egész új magyar krimisorozatában (Kovács Noémi: Lélekölő, szintén nagyon várt darab, Sztanó László: Sötét hajnal, ezt nem valószínű, hogy megveszem) is nagyon reménykedem és szurkolok nekik.
Frissítés: mindkettőt beszereztem, elolvastam. Vélemény Kovács Noémi könyvéről itt, illetve Pataki Éva és Vajda Anikó könyvéről pedig itt.

Rachel Seiffert: Lore
Gabo
Nem tudom, könyvhetinek tekinthető-e a könyv, megjelenni mindenesetre most jelenik meg. Meghatónak és szépnek ígérkezik, azonkívül nagyon érdekel a jó filmek eredettörténete: mivel a Lore című 2012-es film ebből a regényből készült, izgalmas lesz majd összevetni őket. Egy csapat német gyerek vág át a háborút épp elvesztett Németországon, menekülve a megszállók, a megtorlók és saját egykori, idilli, náci élete elől. Hogyan lehet megbirkózni a múlttal, ha ilyen piszkos és szétesett? Már alig várom, hogy olvassam.
Frissítés: alkalmam volt belelapozni a könyvesboltban és nagyot csalódtam. Száraz párbeszédek, amelyek nem szikárak, hanem unalmasak. Apró történet, amely nem sűrített, hanem kínosan rövid. Végül nem vettem meg...
Újabb frissítés: mégis megszerettem, beszereztem és elolvastam. Íme a véleményem.

Syrie James: Az elveszett Jane Austen-kézirat
Cor Leonis
Van egy szabályom, hogy ne árasszanak el a Jane Austen-utánérzések. Modernt nem veszek. Vagyis se a zombik, se a könyvklub, se más mindeddig nem ejtett rabul. Most azonban megjelenik ez a furcsa öszvér: egy mai tárgyú regény, amelyben egy "elveszett" Austen-kézirat szereplőinek sorsa fonódik össze a ma élő megtaláló szerelmespár életével. Remélem, hogy legfeljebb a könyv ötven százaléka lesz szokásos romantikus történet, a maradék ötven százalékban pedig James bemutat egy olyan korhű és trükkös ál-Austen-történetet, amilyen a Jane Austen naplója is volt. A borító gyönyörű.
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Íme a véleményem.

Makkai Sándor: Táltoskirály
Helikon
Mondtam már, hogy nem szeretem Makkai Sándort? És mégis: kell a könyv. Lehet, hogy olyan bizonytalan az ízlésem, hogy ha szép külsőbe csomagolják, máris jobban csúszik? A Magyarok csillaga finom illatú, jól fogható, lapozható, gyönyörű borítójú kiadását elolvasni máris jobb élmény volt, mint bármely korábbi Makkai-olvasmányom. Lehet, hogy ez a IV. Béláról szóló regény is meg fog győzni? (Csak egyet ne: az Ördögszekért...)
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Íme a véleményem.

Karl May: Winnetou II.
Duna International
Ezt csak tiszteletbeli könyvheti könyvnek tartom: mivel valószínűleg addig fog megjelenni valamikor. Hónapok óta csúszik a kiadás, én pedig tűkön ülök, mivel közben teljességgel beleszerettem ebbe az új Karl Mayba, akit nem rövidítettek meg és írtak át felismerhetetlenné, viszont kiválóan fordítottak. Ez azonban nem a morgás helye: látom a gyakori üzenetekből, hogy a többi sorozatát kiválóan kezelő kiadó még mindig a nyomdával küszködik és a késésről nem tehet. Én megvárom a könyvet... Mert eljön a pillanat, amikor végre a kezembe vehetem Winnetou pompás, romantikus történetének második, sőt, harmadik és negyedik kötetét is. Az lesz csak igazi élvezet.
Frissítés: beszereztem, elolvastam. Véleményem nem változott: jó, mint az első kötet. Talán egy kicsit kevesebb melléütés jó lenne.

(1) Tényleg, aki nálam okosabb, elmagyarázhatná, hogy is van ez, mi számít könyvheti könyvnek (vagy épp könyvfesztiválinak). Amit épp akkor jelentetnek meg? Vagy minden, amit a kiadó felvesz a listájára? Aminek író-olvasó találkozót szervez? Vagy amit újrahasznosítva médiadobogóra emel, hogy neki is legyen könyvheti kötete? Vagy ez minden kiadónál másképp van?
(2) Eddig ketten jelezték, hogy könyvvágyak helyett könyvágyakat olvastak a címben... Nem változtatom meg. Hadd örüljön Freud!