2015. szeptember 17., csütörtök
Van Magyarországnak egy ókortörténésze, aki nemcsak nemzetközi
elismertséggel rendelkezik, s nemcsak mintegy kétszáz cikk és tanulmány
szerzője, de a tudománynépszerűsítés terén is fáradhatatlan. Kertész
István, az MTA doktora eddig több mint harminc érdekfeszítő könyvet
szentelt az ókortörténelem különböző témáinak. Kötetei, mint a Hannibal, az Ez történt Hellászban, a Botrányok az ókorban, a Nagy Sándor hadinépe vagy az Ez történt Marathónnál
egyszerre könnyű, kellemes, sőt, sokszor szellemes olvasmányok és
szakszerű történelmi kalandozások, melyek mindig a legújabb kutatások
eredményeire, sőt, nem egyszer a szerző saját filológiai vagy
eseménytörténeti nyomozásának bizonyítékaira épülnek. Bennük (újra)
megkedvelhetjük az ókori irodalmat és történetírást is. Segítségükkel
megismerhetővé, sőt, megszerethetővé válik egy nagyon távoli kor: az
antikvitás.
Úgy tűnik, két éve a szerző a Kossuth Kiadót kérte fel gazdag életműve gondozására. A 2013-ban megjelent Botrányok az ókorban című érdekfeszítő történelmi kalandozás után most újabb könyvét adták ki új címen, átdolgozva, jól olvasható, nagy példányszámú kiadásban. A Regélő Róma Kertész István 1995-ben elrejtve, kis kiadó jóvoltából a boltokba került Római regék című kötetének átdolgozása és felújítása. Nagyon örülök, hogy megjelent: úgy gondolom, nagyon kellett a magyar könyvkiadásnak ez a munka.
Ha ugyanis az ember római mítoszokat és regéket akar olvasni, látszólag sok-sok könyvet talál a könyvpiacon. Ám ha azt szeretnénk, hogy iskolások és felnőttek számára is érthető, szép magyar nyelven megírt, forrásaihoz viszont nagyon hűséges mondafeldolgozásokat vehessünk kézbe, kiderül, hogy mindössze két ilyen van... A Móra Kiadó fáradhatatlanul adja ki új és új kiadásokban az 1960 óta szinte változatlan szövegű, Trencsényi-Waldapfel Imre szerkesztette Római regék és mondákat, amelyben Boronkay Iván feldolgozásai olvashatók: ez megbízható merítés, ám szövegében, nyelvében kissé avítt. Ráadásul nemzedékek könyvespolcán megtalálható, immár több mint ötven éve. A Merényi Kiadó többször is megjelentette egy bizonyos Tihanyi István Római regék című könyvét, ám fontos tudni, hogy az a könyv Nemere István munkája, amely később az Anno Kiadónál saját neve alatt is megjelent, s szerintem lényegében nem más, mint a Boronkay-könyv „szabad átírása”, tehát semmiképpen sem tekinthető valódi forrásműnek.
Látható tehát, hogy gyakorlatilag ötven év alatt két római mondagyűjteményt termelt ki a magyar irodalom, s ezek közül a friss és új Kertész István jelen könyve. Egy teljesen saját válogatás, amelyben új alakban jelennek meg a hősök, akikről nemzedékek hosszú sora még tanult az iskolában. Romulus és Remus, a Rómát alapító testvérek, Aeneas, aki Trójából menekült a latinok földjére, a Horatiusok, akik örök esküre nyújtják kezüket a francia David festményén, Horatius Cocles, aki a hidat védte, az erényes Lucretia, Mucius Scaevola leégetett fél kezével, a makacs, igazi római Coriolanus, akinek Shakespeare is szentelt egy tragédiát, Brutus, a rettenthetetlen, a köztársaság védelmezője… Olyan alakok, akiket még ma is emlegetünk a mindennapokban, s akik visszatérő alakok a száz évnél régebbi magyar irodalomban. Sőt, néha meglepetés is érheti ismerőiket: Horatius Coclesről például minden mozinéző hallott, aki megnézte a Tom Cruise főszereplésével 2013-ban bemutatott sci-fit, a Feledést. A könyvben most elolvasható az „eredeti történet”.
Sőt, ennél többet kapunk. Először is azért, mert az egyes regéket és mondákat a szerzőtől megszokott ízes, modern, a régi időket mégis megidéző, aprólékos nyelven olvashatjuk, megfűszerezve klasszikus idézetekkel. Másodszor pedig azért, mert jól elválasztva a történetek főszövegétől, az egyes eseményekhez történelmi kommentárokat is találhatunk. Vagyis akit az érdekel, mi is igaz ebből a sok szép történetből, szintén választ találhat a kérdéseire.
A kötet ajánlható (közép)iskolásoknak, akiket érdekel a történelem, a szórakozásra vágyó felnőtteknek, akik szeretnének felidézni valamit a római regék közül, de nem akarják ezért az antik auktorokat kézbe venni, sőt, mindazok örülhetnek neki, akik szívesen olvasnak szép nyelven megírt, klasszikus történeteket. Ideje volt, hogy megjelenjen!
Link
Az ókortörténelem érdekes - Kertész István, az ókortudomány doyenje
Kertész István: Botrányok az ókorban
Kertész István: Hannibal - A pun háborúk kora
Kertész István könyvei az ókortörténelemről
A cikk az Ekultura.hu-n: Kertész István: Regélő Róma
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Úgy tűnik, két éve a szerző a Kossuth Kiadót kérte fel gazdag életműve gondozására. A 2013-ban megjelent Botrányok az ókorban című érdekfeszítő történelmi kalandozás után most újabb könyvét adták ki új címen, átdolgozva, jól olvasható, nagy példányszámú kiadásban. A Regélő Róma Kertész István 1995-ben elrejtve, kis kiadó jóvoltából a boltokba került Római regék című kötetének átdolgozása és felújítása. Nagyon örülök, hogy megjelent: úgy gondolom, nagyon kellett a magyar könyvkiadásnak ez a munka.
Ha ugyanis az ember római mítoszokat és regéket akar olvasni, látszólag sok-sok könyvet talál a könyvpiacon. Ám ha azt szeretnénk, hogy iskolások és felnőttek számára is érthető, szép magyar nyelven megírt, forrásaihoz viszont nagyon hűséges mondafeldolgozásokat vehessünk kézbe, kiderül, hogy mindössze két ilyen van... A Móra Kiadó fáradhatatlanul adja ki új és új kiadásokban az 1960 óta szinte változatlan szövegű, Trencsényi-Waldapfel Imre szerkesztette Római regék és mondákat, amelyben Boronkay Iván feldolgozásai olvashatók: ez megbízható merítés, ám szövegében, nyelvében kissé avítt. Ráadásul nemzedékek könyvespolcán megtalálható, immár több mint ötven éve. A Merényi Kiadó többször is megjelentette egy bizonyos Tihanyi István Római regék című könyvét, ám fontos tudni, hogy az a könyv Nemere István munkája, amely később az Anno Kiadónál saját neve alatt is megjelent, s szerintem lényegében nem más, mint a Boronkay-könyv „szabad átírása”, tehát semmiképpen sem tekinthető valódi forrásműnek.
Látható tehát, hogy gyakorlatilag ötven év alatt két római mondagyűjteményt termelt ki a magyar irodalom, s ezek közül a friss és új Kertész István jelen könyve. Egy teljesen saját válogatás, amelyben új alakban jelennek meg a hősök, akikről nemzedékek hosszú sora még tanult az iskolában. Romulus és Remus, a Rómát alapító testvérek, Aeneas, aki Trójából menekült a latinok földjére, a Horatiusok, akik örök esküre nyújtják kezüket a francia David festményén, Horatius Cocles, aki a hidat védte, az erényes Lucretia, Mucius Scaevola leégetett fél kezével, a makacs, igazi római Coriolanus, akinek Shakespeare is szentelt egy tragédiát, Brutus, a rettenthetetlen, a köztársaság védelmezője… Olyan alakok, akiket még ma is emlegetünk a mindennapokban, s akik visszatérő alakok a száz évnél régebbi magyar irodalomban. Sőt, néha meglepetés is érheti ismerőiket: Horatius Coclesről például minden mozinéző hallott, aki megnézte a Tom Cruise főszereplésével 2013-ban bemutatott sci-fit, a Feledést. A könyvben most elolvasható az „eredeti történet”.
Sőt, ennél többet kapunk. Először is azért, mert az egyes regéket és mondákat a szerzőtől megszokott ízes, modern, a régi időket mégis megidéző, aprólékos nyelven olvashatjuk, megfűszerezve klasszikus idézetekkel. Másodszor pedig azért, mert jól elválasztva a történetek főszövegétől, az egyes eseményekhez történelmi kommentárokat is találhatunk. Vagyis akit az érdekel, mi is igaz ebből a sok szép történetből, szintén választ találhat a kérdéseire.
A kötet ajánlható (közép)iskolásoknak, akiket érdekel a történelem, a szórakozásra vágyó felnőtteknek, akik szeretnének felidézni valamit a római regék közül, de nem akarják ezért az antik auktorokat kézbe venni, sőt, mindazok örülhetnek neki, akik szívesen olvasnak szép nyelven megírt, klasszikus történeteket. Ideje volt, hogy megjelenjen!
Link
Az ókortörténelem érdekes - Kertész István, az ókortudomány doyenje
Kertész István: Botrányok az ókorban
Kertész István: Hannibal - A pun háborúk kora
Kertész István könyvei az ókortörténelemről
A cikk az Ekultura.hu-n: Kertész István: Regélő Róma
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én