Egy angol író - Agatha Christie
Ahogyan újévi könyves fogadalmaim között szerepelt, a 2011-es évből eddig eltelt időszakot Agatha Christie-nek és remek regényeinek szenteltem. (Egészen pontosan az előző év karácsonyától kezdtem el újraolvasni a műveit.)

Az írónő teljes életműve 66 regény és 159 kiadott novella (14 kötetben és folyóiratokban). Magyarul minden regényét és valamennyi, az Egyesült Királyságban megjelent novelláját el lehet olvasni, bár az Európa kiadó jelenleg is folyó életműsorozatában még nem adták ki valamennyi művét egységes, új köntösben. (1) De ha ez meg is történik és katonás rendben ott sorakozhat majd egy könyvespolcon a teljes életmű, az olvasókra és újraolvasókra akkor is sok meglepetés vár. Hiszen minden Christie-könyv másféle. Ha szerzőjük írás közben fel is használta újra (esetleg újra és újra) ugyanazt az ötletet, részletet, fordulatot vagy trükköt, a kaleidoszkópdarabkák mindig másik képet adnak, teljeset, szépségeset és titokzatosat.

Amilyen Christie élete is volt. Ha valaki beleolvas önéletrajzába vagy életrajzaiba, sokféle Agathát ismer meg. Az elkényeztetett, boldog felső középosztálybeli kislányt, szerető család lassú, álomvilágban élő kisgyerekét, a csinos elsőbálost, a titokban író tehetséget, a vakmerő, 1914-es hadimenyasszonyt, az első világháborús segédápolót és -gyógyszerészt, a nagyon sikeres írónőt, a közepesen sikeres anyát, a válófélben lévő feleséget, a világutazót, a praktikus régészfeleséget, a romantikus vagy gyakorlatias hölgyet, aki idősebb a férjénél, a társasági életet élő, a társaságtól mégis húzódozó közönségkedvencet, a zseniális írónőt, akit nem gyűrnek le az elvárások, a népszerűség és a munkatempó, a Brit Birodalom lovagját, aki saját jogon lett Dame Agatha, végül az idős, beteges Mrs. Mallowant, aki egyik legkülönlegesebb, legjobb könyvét 77, utolsó kiváló művét pedig 82 évesen írta...

Nem kedvelem az olyan életrajzokat, amelyek a műveket a szerző életével, a szerző életének eseményeit pedig a műveivel kommentálják és magyarázzák. Mégis úgy érzem, az az életbölcsesség, tapasztalat, ötletesség, józanság és romantika, ami a Christie-könyvekből árad, valahonnan az írónő életéből, boldogságaiból és szomorúságaiból táplálkozik. Életében tévedhetett sokat, a könyvei nagy részében tévedhetetlen volt. Igaz, megértem az aggodalmat, ami regényhőse, a krimiírónő Mrs. Oliver szavaiból kicseng: mit kezdjen egy szórakoztató regényszerző azzal a rajongójával, aki állítja, hogy egy könyve "megváltoztatta az életét"? Nem, persze: a Christie-krimik nem önsegítő kézikönyvek. De ha az ember olvasóként és titokfejtőként Poirot-val együtt megérti, milyen is volt az Öt kismalac Crale-házaspárának kapcsolata, vagy elgondolkozik a "mai" fiatalságról A harmadik lányt lapozgatva, netán ráismer a saját családtagjára a Zátonyok köztben, az nagy szó: akkor Christie jóval többet tett annál, hogy írt egy csattanós krimisztorit.

Nehéz felidézni, mikortól szerettem meg a könyveit. Az biztos, hogy az első regény, amit elolvastam tőle, a Tíz kicsi néger volt jó húsz éve: úgy féltem a téli késődélután szobasarki árnyaitól olvasás közben, hogy megmoccanni is alig mertem a karosszékben... Ezt követte a Mrs. McGinty meghalt (akkori címén halott), amelyben megszerettem Poirot-t és örökre elköteleztem magam a családi és kisvárosi Christie-rejtélyek mellett. Azóta is ilyenek a kedvenceim: a Poirot karácsonya, az Egy marék rozs, a Cipruskoporsó, a Gyilkosság meghirdetve, a Temetni veszélyes vagy épp a Nem zörög a haraszt... Ám azt hiszem, elmondhatom, hogy Agatha Christie nem tudott olyat írni, amit ne szeretnék: mindenben, még a leghalványabb romantikus novellákban is találok valami olyasmit (stílust, ötletet, érzelmet), ami tetszik.

Számomra Agatha Christie elsősorban remek elbeszélő, különlegesen egyéni stílusú prózaíró és hihetetlenül ötletes, könnyed szerkesztő. És csak másodsorban nagy krimiszerző. Mielőtt ebben a vélekedésben valaki valamilyen sznobériát vélne felfedezni, megmagyarázom. Gondolom, nem állok egyedül azzal, hogy (sajnos) jó a memóriám: nem felejtem el, ki a gyilkos, sőt a detektívregény többi részletére, szereplőjére is emlékszem, néha még egész mondatokra, bekezdésekre is. Épp ezért nem pusztán a rejtélyeiért kedvelem Christie-t. Hiszen bármilyen zseniális és csavaros is az Öt kismalac, a Gyilkosság az Orient-expresszen vagy Az Ackroyd-gyilkosság megoldása, ha egyszer már tudom, milyen lenyűgöző, gonosz és mégis tisztességes megoldást készített a feladványnak az írónő, pusztán ezért, a krimiért nem lenne értelme újraolvasni a könyveket.

Mégis megéri: mert megmarad és mindig újra hat az ábrázolás, amiről már fentebb írtam, a tökéletes jellemzés - és a szöveg maga. Bemutatni egy jellegzetes, sokszor frappánsan humoros szituációban egy tipikus, mégis egyéni alakot pusztán szavain, gesztusain keresztül - ez az, amihez Christie a legkiválóbban ért. Íme egy példa a Nem zörög a harasztból: Miss Emily Barton, a viktoriánus öregkisasszony, aki rászánta magát, hogy házába fogadja lakóknak a londoni testvérpárt, Joannát és a bátyját.

"Miss Emily Barton bájos, aprócska, idős hölgy volt, aki szinte tökéletesen illett a házához. Lágy, bocsánatkérő hangon elmagyarázta Joannának, hogy még soha nem élt másutt, mint ebben a házban, sőt eszébe sem jutott volna, hogy elköltözzék, de - tudja, kedves, manapság minden olyan más - az adózás, ugye, meg aztán a részvényeim és kötvényeim, amelyeket mindig is olyan megbízhatónak véltem, sőt némelyiket maga a bankigazgató ajánlotta, és mégis, mostanában szinte semmit nem jövedelmeznek - mert természetesen külföldiek! Az ember igazán nem szívesen adja bérbe a házát idegeneknek (bizonyos vagyok benne , hogy megért engem, kedves, és nem tekinti sértésnek, maga olyan kedvesnek látszik), de valamit tenni kellett... És bevallom, nagyon visszatetszőnek éreztem volna, hogy itt férfiak éljenek!
Ennél a pontnál Joanna kén
ytelen volt színt vallani, és beszámolt rólam. Miss Emily egész jól feltalálta magát.
- Istenem, értem. Milyen szomorú!... Hiszen akkor a fivére gyakorlatilag magatehetetlen rokkant...
A szelíd, idős hölgyet ez a gondolat egészen megnyugtatta. Úgy vélte, hogy ez esetben nyilván nem töltöm az időmet durva, férfias tevékenységekkel és voltaképpen nincs oka a viszolygásra."
(2)


És megszületett: a kis idős hölgy, aki szeretetreméltóan kedves, ellenállhatatlanul fontoskodó, megbocsáthatóan sznob, tapintatlanul tapintatos, igazi vénkisasszony... Lehet őt szeretni, de nevetni is lehet rajta, egy kicsit...

Nevettetni, borzongatni, elkeseríteni - Agatha Christie mindezekhez egyedülállóan értett. Úgy tudott írni, elbeszélni és megmutatni dolgokat, ahogyan a nagy klasszikus angol elbeszélők: W. S. Maugham, E. M. Forster, Katherine Mansfield, vagy Jean Rhys, de iróniája és kis történetei miatt bekerülhetne a névsorba Jane Austen vagy Elizabeth Gaskell is. Amiben első ránézvést más Christie, az csakis szigorú ragaszkodása a krimiműfajhoz. Bár írt kalandregényt, kémtörténetet, lélektani regényt, bibliai apokrif meséket és történelmi színdarabot is, alapvetően detektívregény-író maradt haláláig. Ám így, ebben a szigorú műfajban, ahol jó szöveg, jó regény mellett jó krimit is kellett írnia, teljesedhetett ki igazán elbeszélőművészete, amely ma már a nagyok közé emeli. A bűnügyi irodalomban, az angol elbeszélők között, sőt a világirodalomban is.

Agatha Christie-ről a blogon:
Kedvenc tévhiteim Agatha Christie-ről
Hercule Poirot - Agatha Christie kis belgája
Az örök öregkisasszony - Miss Marple
Christie és a képregény
Agatha Christie és a fordítás határai
Agatha Christie összes művei
Agatha Christie kötetei magyarul főhősök és témák szerint
(1) Az első Agatha Christie-könyv magyarul 1930-ban jelent meg
Poirot mester bravúrja címen, ez ma már Az Ackroyd-gyilkosságként ismeretes. 1930 és 1947 között 24 könyvét adták ki nálunk. Ezután a Rákosi-korszak irodalomszemléletének következményeként nem jelenhettek meg detektívregényei. A jég 1958-ban tört meg, a Temetni veszélyessel. Azóta a Magvető (Albatrosz), az Európa (Fekete Könyvek, Európa Krimi), a Kolonel, majd a Hunga Print és Hunga Libri adtak ki Christie-könyveket. Ma az Aquila kiadó régi sorozatát és az Európa életműsorozatát lehet kapni a boltokban. Az új megjelenésekről mindig tájékoztat a Magyar Agatha Christie olvasók oldala és az Agatha Christie rajongók fóruma.
(2) A remek fordítás 2009-ben jelent meg Prekop Gabriella tollából az Európa kiadónál.
(3) A következő napokban további Agatha Christie-bejegyzések várhatók a blogon.
6 Responses
  1. stippistop Says:

    jajj, mennyire vártam én ezt a bejegyzést, mert sejtettem ám, hogy készülődik! :o) és nem is okozott csalódást! sőt, várva várom az újabbakat!
    szerencsére nekem -veled ellentétben- rossz a memóriám, így az újraolvasásra váró Agatha Christie-kötetek újra meg fognak lepni csavaros rejtélyeikkel. És nagyon jól leírtad A.C. világát, a józan vénkisasszonyságát... köszönöm! :o)


  2. Kedves stippistop!
    Nagyon köszönöm, hogy vártad a bejegyzésem... Én is várom a Tiéidet!
    Remek ötlet volt az egész kezdeményezés!
    Katherine


  3. szamárfül Says:

    ön mindig lenyűgöző, dear Kathy!


  4. Túl kedves, mon ami.


  5. Azazel Says:

    Nagyszerű leírás Agatha Christiről! Olyan téren is kivételes helyzetben van az írónő, hogy minden krimitémájú regénye és novellája is megjelent magyarul, némelyik már harmadik-féle fordításban is.

    Még gyerekkoromban láttam "A vád tanúja" c. filmet, ami nagyon nagy élmény volt, s később tudtam csak meg, hogy Agatha Christie egy novellájából készült, amit azt hiszem először 1925-ben jelent meg angolul. A sors fintora miatt, a novellához csak 1994-ben juthattunk hozzá, mikor "A vád tanúja és egyéb történetek" c. kötetben kiadták.

    Volt egy korábbi kiadása az "Ünnep" c. irodalmi lapban, "A koronatanú" címmel, de az nem mindenki számára volt elérhető (1943. ápr. 1-i számban). Akit érdekel ilyen krimitörténeti érdekesség:

    [IMG]http://i42.tinypic.com/30caeet.jpg[/IMG]
    [IMG]http://i43.tinypic.com/358t3dy.jpg[/IMG]

    Egyébként az "Ünnep" nagyon hasonló jellegű volt a szocikorszak alatti Rakétához (szépirodalom+a vevőcsalogató krimi). Hisz előfordultak benne olyan mára teljesen elfeledett régi krimi szerzők, mint Sapper "Bulldog Drummond fogadalma" vagy Sax Rohmer "Miniatűr múmia" c. kisregényei. Egyszerűen már alig emlékeznek Bulldog Drummond nevű verekedős detektívje, aki nagy sztárja volt a háború előtti filmeknek. Rohmer pedig az akkoriban nagy hírű Dr. Fu-Manchu-történeteket írta, azokból is sok film készült.


  6. Köszönöm a dicsérő szavakat.
    Az Agatha Christie-adatokra esetleg felhívhatnád a http://agatha.hu/index.php szerkesztőinek figyelmét. Én biztos nem fogok itt a blogon Agatha összest feltenni, mivel ezen az oldalon minden könyv-/műmegjelenés szerepel: az általad írtakat igaz, még nem néztem meg.
    Bulldog Drummonddal csak egy könyvet ismerek, ami a rendszerváltás után kijött újra. Be kell valljam, annyira nem tett rám mély benyomást, hogy háború előttieket is be akarjak szerezni... De ez szubjektív vélemény.