Louis Lucien Rogger - Egy eltűnt író nyomában
E bejegyzést már régóta tervezem, de még mindig elégedetlen vagyok az adatokkal, amik a rendelkezésemre állnak. A téma Aczél Lajos és nyolc bűnügyi története, amelyek ma is kellemesek, olvashatók, ám amelynek a szerzőjéről ma is alig tudok valamit.

Aczél Lajos eredetileg Adler néven született 1886-ban. Íróként, újságíróként az Aczél László nevet használta, ami azért fontos, mert ezen a néven "fordította" nyolc Louis Lucien Rogger (illetve L. L. Rogger) néven megjelentett, a párizsi alvilág anekdotikus figurái, kedves csavargók és gátlástalan bűnözők között játszódó detektívregényét. (Egyet Aczél László Lajos néven jelzett fordítóként.)

Ez összesen hat név egyetlen írónak, ami nem akármi, s ehhez még hozzá kell tenni, hogy regényei még életében, így, gondolom, engedélyével is több esetben új címet kaptak a Tolnainál, majd utóbb, a rendszerváltás után is átkeresztelték őket (de hogy miért, nem tudom). Így elmondható az is, hogy nyolc könyve tizenhárom címen látott napvilágot, mindmáig tizenhét kiadásban.

Ennél fontosabb azonban, hogy a sorozat, amelyben művei először megjelentek, Az Athenaeum detektív és kalandor regényei (később detektívregényei) volt, amely a Nova kalandos regényeivel és a Palladis Pengős-Félpengős regények sorozatával versenyre kelve, s csakis minőségi krimit megjelentetve próbálta meg átvenni az uralmat a szórakoztató irodalom magyar piacán a harmincas években, igaz, végül sikertelenül. A sorozat írói nagyrészt külföldiek voltak, de ahogy a Novának is kellett egy Rejtő Jenő, úgy az Athenaeum is megbecsülte kiváló magyar szerzőjét.

Egyik regénye második, Tolnai-féle kiadásában a könyv ajánlója így jellemzi az írót, ügyesen elhallgatva, hogy hazai szerzőről van szó: "Az iskolából egyenesen a harctérre ment, a harctérről, a háború után, újabb kalandokat hajszolt, talán nem is tudatosan, készakarva, inkább a sorsa, a vére kergette polgárember számára tabu utakra, furcsa emberek közé, a párisi "milieu" törvényen kívül álló üldözöttjei közé. Velük élt éveken keresztül, velük csavarogta be Franciaországot és közöttük találta meg későbbi regényeinek a figuráit - sőt, ha nem is élte át velük személyesen a Rogger-regények kalandjait, de maguktól a hősöktől hallotta őket." (1) Ebből kiderül, hogy az író részt vett a háborúban (de ki nem?), majd talán külföldi utat tett (a húszas években?), de sajnos semmit sem tudok arról, hol járt Franciaországban, meddig maradt és mivel foglalkozott.

Van azonban a már idézett ízelítő életrajzban még egy érdekes adat: "Regényei a legtöbb európai nyelven megjelentek. Amerikában filmet is készítettek belőlük, s a Paramount studióiban készült "Princess commes across" (magyarul: "Halálkabin") világsikert aratott Carole Lombarddal a főszerepben." Először úgy véltem, az életrajzíró nagyzolt (annyiban biztosan, hogy nem jutottam nyomára Rogger-regényfordításoknak egy idegen nyelven sem). Ám az 1936-os The Princess Comes Across tényleg létezik, tényleg Carole Lombard a főszereplője, s bár a filmet nem láttam, a történetleírások alapján tényleg emlékeztet egy kissé A halálkabinra. Hogy a rejtély izgalmasabb legyen (számomra), két helyen is megtaláltam az adatot, hogy a forgatókönyv (amit öten írtak, köztük a háború előtt nálunk is népszerű krimiíró, Philip MacDonald, de róla majd máskor) tényleg Louis Lucien Rogger regénye, az 1934-es (!) Halálkabin alapján készült - ahol a név Aigner László és Aczél Lajos közös álnevét jelenti. (2) Innentől kezdve már nem csak Aczél Lajost kellett üldöznöm, akiről legalább az biztos, hogy írt nyolc könyvet Rogger álnéven, hanem Aigner Lászlót is.

Először egy Aigner Lászlóhoz sikerült eljutnom, aki 1933-ban a Pesti Napló újságírója és egyben párizsi tudósítója volt. Később azonban sok mindent találtam Aigner Lászlóról (Lucien Aignerről), aki legendás fényképész, fotóriporter és mellesleg újságíró volt. 1901-ben született Érsekújváron és 1999-ben halt meg Amerikában, 1929-39-ig  Párizsban élt, és rengeteg (francia, német, angol...) lapnak készített fotóriportázsokat, többek között a Pesti Naplónak is. 1936-ban járt először az Egyesült Államokban, ahova 1939-ben költözött át, s bár ez innentől nem fontos, ha csak a Rogger-regényekkel akarunk foglalkozni, de érdemes tudni, hogy hihetetlenül híres művész lett, dolgozott a Time-nak, a Newsweeknek, a New York Timesnak, rádióműsort gyártott, portréműtermet üzemeltetett, végül pedig berendezte életműmúzeumát mintegy százezer negatívos archívummal. Ami még említésre méltó, hogy ő és egy bizonyos Aczél László a harmincas években üzemeltetett egy fotóügynökséget Párizsban Aral néven...

És itt megállt a tudományom. Mi köze volt Aignernek és az író Aczélnak egymáshoz? Mindketten újságírók voltak, mindketten éltek Párizsban. Talán együtt dolgoztak? Mint újságírók? Azonos-e a fotóügynökség-vezető Aczél László az író Aczél Lajossal (Lászlóval)? Na és Hollywooddal mi a helyzet? Ott voltak mindketten és írtak valamit A halálkabinból, amiből aztán mások mást írtak stb., s végül készült egy film? Az ottlét nem szükségszerű, viszont ha a forgatókönyv csak a könyvből készült, aminek a szerzője, Aczél Európában, netán Magyarországon ült eközben, hogyan kerül Aigner a képbe? Aigner, aki épp 1936-ban járt először Amerikában... De: egyáltalán azonos-e a filmhez regényt adó Aigner a fentebb bemutatott fotóssal? És: ha A halálkabint Aczél Lajos, az író egyedül írta, mit keres mellette bárki más neve, miért nevezik az ő álnevét közös álnévnek, miközben minden könyvtárlista és álnévlexikon szerint is Rogger csakis Aczéllal azonos?

Ennyit tudok és ennyit nem tudok Louis Lucien Roggerről. Még Aczél Lajos halála évszámát sem sikerült megszereznem. Az OSZK adatbázisa a nevéhez kapcsol egy 1944-es regényt (Esküvő négyszemközt), ami azt jelentené, hogy ekkor még élt és itthon volt (zsidó származása miatt ebben az évben ezek közül már egyik sem természetes, sajnos). Ám ez semmit sem jelent, buzgó bibliográfusok ugyanis tévesen ehhez a névadathoz kapcsoltak egy 1901-es vallásos fordítást és egy, A zsandárbáró című színművet is, amelyeket - amennyiben tényleg a későbbi Rogger-Aczél lett volna a szerzőjük - tizenöt évesen kellett volna megírnia. Vagyis a bibliográfia itt nem sokat segít.

Ez az első olyan bejegyzésem, ami csakis tanácstalanságot árul el. Remélem, csak én nem ismerem azt a modern lexikont, amelyik öt-tíz higgadt sorban már régen összegezte Aczél Lajos munkásságát, választ adva minden kérdésemre.

Ha te tudsz róla, kérlek, írd meg nekem!

Mivel ezek a regények olvasni valóak. Szerzőjüknek, Louis Lucien Roggernek pedig ott a helye Rejtő Jenő (P. Howard), Barsi Ödön (E. A. Rodriguez) vagy Spencer Walls (Havas Zsigmond) társaságában. Így aztán zavaró, hogy nem tudok róla semmit.

Művei cinkosan, kikacsintóan, mégis megértéssel ábrázolják egy lecsúszott társadalmi réteg világát: alvilági és félvilági figurákat, akiket összetart a betyárbecsület és a segítőkészség, de akik közt ugyanúgy akad fekete bárány, mint a "rendes" emberek közt, s ha körükben történik gyilkosság, éppúgy meg akarják tudni, ki tette, ahogyan azt a "normális" világban teszi rendőrség és bíróság. A főhős pedig igazán szeretni való: Gomar apót, az egykori bűnözőt, volt kasszafúrót, aki ma már derűs kispolgár, aki jóban van a rendőrökkel, bár legszívesebben kerüli őket, s akinek még mindig megvan a magához való esze, hogy ha bajba keveredik, maga váljon nyomozóvá - ismerni kell!

(1) Szöveg az Áruló kezek, Tolnai, Világkönyvtár, 1938-as kiadásban. A helyesíráson nem változtattam.
(2) Az igazsághoz tartozik, hogy egy harmadik és egy negyedik hely is írt Louis Lucien Rogger regényéről, amelyből a film készült, csakhogy címként a The Duchesst említette - ehhez azonban még hasonló könyve sincs az írónak. Hozzá is tették az adathoz, hogy ilyen mű nem létezik. De ha A halálkabint emlegették ezen az angol néven - akkor megint csak előjön az a téma, hogy valakinek el kellett jutnia Amerikába A halálkabin című magyar nyelvű könyvön kívül, és személyesen, angol címen eladni az ötletet. De ki volt az?

Linkek:
Louis Lucien Rogger bűnügyi történetei
Barsi Ödön - az ismeretlen író
Rejtő Jenő, P. Howard, Gibson Lavery és a többiek
0 Responses