Bár egyik legutóbbi bejegyzésemben szidtam egy kicsit az Európa Könyvkiadót, most nem tudok mást tenni, mint hogy leveszem a képzeletbeli kalapomat előttük. Szórakozásból végiggondoltam idei beszerzéseimet és olvasmányélményeimet, s arra jutottam: ebben az évben nálam egyértelműen az Európa bizonyult a legjobb magyar kiadónak. És még előttünk a novemberi, karácsony előtti hajtás, sok-sok ígérettel...

Ami ajándék volt számomra:
1. A tengeren várlak című megrázó elbeszéléskötet után újabb műveket adtak ki a japán Itojama Akikotól: két kisregényt a Modern Könyvtár megújult sorozatában (Balfék - A tengeri remete).
2. Új szerzőket is felfedezhettem a sorozatban: Quim Monzo Guadalajara című kötete elképesztő, posztmodernül és áltörténelmien groteszk novellákat tartalmazott, Wells Tower Elpusztítva, felperzselve című novelláskönyve pedig szívbemarkolóan érzelmes és kegyetlenül kemény írásokkal lepett meg.
3. Hosszú kihagyás után ismét új Joyce Carol Oates kisregény jelent meg, az Egy szép szűz leány: és mindenkinek, aki elolvasta a környezetemben, rövid időre felborult tőle a lelki egyensúlya. Nekem is. De olyan szép...
4. A gyönyörű, megújult Diákkönyvtár-sorozatot Lev Tolsztoj Anna Kareninájával kezdték meg.
5. Az előzőnél sokkal szebb és kézbe illőbb kiadásban jelentették meg Bram Stoker Drakulájának új magyar fordítását.
6. Sikerült befejezni a második kötettel Christian Jacq Az istenek bosszúja című regényfolyamát.
7. Újra megjelent a kiadónál Sylvia Plath Az üvegbúra című csodás könyve és Maurice Druon szellemes regénye, a Zeusz emlékiratai. Mivel mindkettőt szakadt Európa Zsebkönyv-korából ismerem, öröm új köntösben látni őket a boltokban és mások kezében...
8. Fáradhatatlanul folytatódtak Ross Macdonald Lew Archer-detektívtörténetei az Európa Krimi sorozatban. Idén négy kötetet adtak ki a szerzőtől, három olyan művet, amely először jelent meg magyarul, ráadásul köztük az első regényét, a Mozgó célt.
9. Kiadták Roger Moore szellemes-érdekes A nevem Moore... Roger Moore című önéletrajzát.
10. Lefordították Claire Tomalin mérvadó és mértéktartó, olvasmányos életrajzát Jane Austen életéről.
11. Fantasztikus tempóban bővült a Raymond Chandler sorozat, az évben négy kötet jelent meg. Két regénnyel lezárult a nagyepikai életmű és - úgy tűnik - megkezdődött az, amit eddig még senki sem vitt végbe Magyarországon, a novellák teljes kiadása. (Bárcsak...)
12. A nagysikerű Marie Antoinette után új történelmi esszé jelent meg a kiadónál Antonia Frasertől A Napkirály és a hölgyek címmel, amely XIV. Lajosnak és korának a nőkkel és a női nemmel való kapcsolatát mutatja be.
13. Egész évben ünnepelték a 120 éve született Agatha Christie-t. Író-olvasó találkozók, rendezvények és beszélgetések zajlottak, tizenegy kötet került a boltokba a Tíz kicsi négertől a Halloween és halálig, s még egy várható. A születésnapi ajándék pedig a magyarul még soha meg nem jelent Négy színmű és Jared Cade Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című oknyomozó életrajzi könyve volt. És még további könyvmeglepetések következnek!

(((Ami nem tetszett igazán:
1. A könyvekben rengeteg a sajtóhiba, a melléütés, a fölösleges szóköz - s néha fordítási hibákra is akadni, nem egyre. A Drakula tartalomjegyzéke teljesen rossz, csak minden fejezetkezdő dokumentum címe szerepel benne, mintha fejezetcím lenne. Ez dilettáns kiadványszerkesztés. Talán szükség volna egy lelkes lektorra...
2. Némelyik könyv jó minőségű, fehér papírjának és szoros kötésének köszönhetően olvasás közben harcot kell vívni, hogy a regény ne csukódjon vissza a kézre.
3. Időnként különösek a fordítóváltások. Érthetetlen például Agatha Christie Négy színműve esetében, hogy a magyarul könyvformában már megjelent Három vak egérből írt Az egérfogót miért Dedinszky Zsófia fordította le (egyébként kiválóan), sehol sem követve Molnár Gabriella négy éve már megjelent magyar novellafordítását, ott sem, ahol a két eredeti angol műben ugyanaz a mondat szerepel. (Ez egy lelkes olvasó számára - még ha jogi oka is van - illúzióromboló!)
4. Számos borító igencsak túlterhelt lett. (Feliratok, idézetek, nagy és kis képek, színek garmadája...) Valamennyi krimisorozat megsínylette a borítótervező és a borítóváltást. (Egyszer sikerül egy kiadónak kiadnia Chandler összes regényét, mégis két különböző külseje lett a mindössze hét könyvnek... Kár az egyénieskedésért. Igaz, a sorozat folytatódik. Mindkét borítótervező szép és kreatív munkát végzett, csak a gyűjtő- és hagyománytiszteletet hiányolom a váratlan formaváltásból.)
5. Amilyen kitűnő könyvkiválasztás volt a Jane Austen életrajzé, olyan kevéssé sikerült Jared Cade művéé. A lektűrös, felületes, szenzációhajhász, s íróként és "bizalmasként" önmagát a végsőkig előtérbe toló szerző könyvét a magyarul tavaly megjelent, kiváló életrajz, Laura Thompson Agatha Christie. Egy angol rejtély (Háttér, 2009) című, szakszerű, alapos és élvezetes munkája már egyetlen érvvel megcáfolta - épp egy olyan hibát, egy menetrendbeli csúsztatást róva fel Cade-nek, amilyenekkel ő pirít rá könyvében a korábbi életrajzírókra.
6. Néhány ajánlószöveg még mindig különös, például az, amely Antonia Fraser mintegy nyolcvan oldalnyi jegyzettel és hivatkozással ellátott művét regénynek nevezi...
De sebaj! A jó könyvek minden apró hibáért kárpótolnak!)))

Mindent egybevetve, kedvenc kiadóm az Európa!
Alig várom már Giovannino Guareschi Don Camillo Kisvilága című szellemes novellafüzérét, Agatha Christie Gyöngyöző ciánját, Sebastian Haffner új könyvét Poroszországról egy porosz szemével, Alexandre Dumas magyarul még soha meg nem jelent A Vörös Szfinxét és persze John Curran Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei című, sokat ígérő meglepetéskönyvét.
Remélem, a jövő évben is megengedhetem majd magamnak a könyvvásárlást. Azt már tudom, melyik kiadó oldalán figyelem majd elsőként a megjelenéseket...