2017. április 4., kedd
Az ókori elbeszélések után magától értetődően támadt kedvem ókori regényekkel nosztalgiázni. Íme az öt kedvencem közülük.
Longosz: Daphnisz és Khloé - Pásztorregény
Keletkezett: a 2. században.
Két gyermekkorában kitett, pásztorok által felnevelt gyermek szerelmi története cselszövéssel, kapzsisággal, kalózokkal és a nimfák ajándékaival.
Ez a mű volt az egyik első regény, amit valaha is elolvastam, az ókori művek közül pedig biztosan a legkorábbi az életemben. A Móra Kiadó 1985-ös kiadása, Reich Károly pompás és finom illusztrációival tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megszeressem a kalandos, szerelmes történetet. Különös módon a cselekmény finom erotikája és az idealizálás ellenére kissé kiábrándító társadalomábrázolás (szegények és gazdagok, erkölcsösek és erkölcstelenek) az első olvasáskor még egyáltalán nem volt rám hatással, mert akkoriban még csak és kizárólag a mese érdekelt (akit elraboltak, időben segítséget kap-e, aki majdnem a halálba menekül, vajon megmenekül-e, akit kitettek, megtalálja-e a szüleit). Elképesztően élveztem a ráérős, részletes leírásokat (miként néz ki a nimfák ligete, s benne a falikép, milyen környezetben tölti napjait a két szerelmes). Ma is úgy gondolom, hogy a Daphnisz és Khloé a tökéletes első találkozás a műfajjal.
Fordította: Détshy Mihály, Glória, 2001, General Press, 1994, Móra, 1985, Magyar Helikon, 1975, 1966, Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1963, Magvető, 1960, 1957, a teljes szöveg antológiában: Lakoma - A görög-latin próza mesterei, A világirodalom remekei, Európa, 1974, 1964.
Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek
Keletkezett: a 3. században.
Egy többször is hajótörést szenvedett, kalózok kezei közé került, szolgának eladott, tiszta szerelmét és hűségét sok megpróbáltatáson keresztül megőrző pár szerelmi története, amely Etiópiában végződik.
A szép, okos, bátor és hűséges, titokzatos származású Khariklea és szerelme, a daliás, érzelmes Theagenész szerelmes regénye telis-tele van lebilincselő, izgalmas kalandokkal. A hellén világtól egészen Egyiptomig és - a mintakirályságként ábrázolt, mesés - Etiópiáig kalandozhatunk a két ifjúval. (Ezért is nevezik a regényt eredetileg Etióp történetnek, de a magyar címe igazán remekül hangzik.) A könyv pompás továbblépés volt számomra a Daphnisz és Khloétól. Kiválóan alkalmas olvasni szerető (majdnem) gyerekeknek is, mert a szerelmi-érzelmi megpróbáltatások ábrázolása mellett nagyon fontos benne a romantikus, zaklatottan előrehaladó, váratlan és meglepő fordulatokkal teli cselekmény (ha valaki hamarabb elárulja, honnan jön, ha valaki tudja, kik a szülei, ha valaki kevésbé borúlátó, ha valaki másfelé indul el az úton, ha nincs annyira sötét egy barlangban..., akkor sok minden másképp történne). A leírások izgalmasak és különlegesek, a szereplők is megnyerőek.
Fordította: Szepessy Tibor, Lektúra, Kriterion, 1982, Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1976, Magyar Helikon, 1964.
Epheszoszi Xenophón: Anthia és Habrokomész
Keletkezett: a 2. században.
A komor jóslat miatt hajóútra küldött gyermekházaspár megpróbáltatásai szárazon és vízen, mialatt megtanulják, hogy a szépség nem minden, sokkal fontosabb az egymás iránti hűség.
Ezzel a kötettel már csak felnőttként ismerkedtem meg, de olvasása visszahozta a gyerekkoromat. A páratlan szépségű és érző szívű Anthia és a kissé gőgös, mégis szeretetre méltó Habrokomész hányattatásai felidézték a Sorsüldözött szerelmesek legizgalmasabb fordulatait: természetesen, mivel Héliodórosz egyértelműen merített Epheszoszi Xenophóntól. Az utószó szerint a kis regényt sok szidalom érte megtalálása óta, mivel stílusa nem túl kiemelkedő, cselekményszövése pedig kapkodó (bár ha igaz, hogy ez csak az eredeti, tízkötetes mű felére csökkentett átirata, ez nem is csoda). Mindenesetre engem elbűvölt a színes és izgalmas meseszövés, Habrokomészt pedig még kissé szerethetőbbnek is találtam, mint a mindig előbb kesergő, aztán cselekvő Theagenészt. A regényhez hozzá van kötve egy másik: Iamblikhosz Babülóniai történetekje szintén a 2. században keletkezett, de csak a bizánci Phótiosz tartalmi kivonatában maradt fenn, ennek alapján nagyon érdekes lehetett.
Fordította: Kárpáty Csilla, Az ókori irodalom kiskönyvtára, Magyar Helikon, 1975 (egybekötve Iamblikhosz Babülóniai történetekjével).
Apuleius: Az aranyszamár
Keletkezett: a 2. században.
A madárrá válni vágyó szerelmest véletlenül szamárrá változtatják: mivel visszaváltozni sokáig hol módja nincs, hol pedig ideje, él tovább szamárként, így talál magának kínzókat és szeretőt, esik át kalandok egész sorozatán, s közben jobbnál-jobb meséket és novellákat hallgat.
Azt hiszem, hozzám sokkal közelebb áll a hellenisztikus-görög (Szepessy Tibor által családregénynek nevezett) szerelmi kalandregény műfaja, mint az, amivé a regény a kortárs Rómában vált: épp ezért a két nagy szatirikus mű, Az aranyszamár és a Satyricon nehezebben talált hozzám utat. Érdekes módon utóbbit korábban kedveltem meg, hiába töredékes és, hm... kissé merész. Az aranyszamárhoz (amelyet kamaszként inkább csak becsületből olvastam végig) viszont csak felnőttként jutotam el őszinte örömmel: miután már megismertem Apuleius regényének görög novellaelőzményét, Lukianosz A csodaszamár című hosszabb és nagyon olvasmányos novelláját. Ma már úgy gondolom, hogy a regény főszereplőjének, Luciusnak a fantasztikus, erotikus, mesés, kalandos hányattatásai önmagukban is páratlanul lebilincselőek, de a belefűzött több mint harminc betételbeszélés talán még ennél is érdekesebb, élén Amor és Psyché történetével. (Korábban épp ezeket találtam különösnek.)
Fordította: Révay József, Fapadoskönyv, 2011, Európa Diákkönyvtár, Európa, 2002, Európa, 1993, Híres könyvek, Népszava, 1988, A világirodalom remekei, Európa, 1983 (egybekötve a Trimalchio lakomájával), Bibliotheca Classica, Magyar Helikon-Európa, 1971, Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1964, Magvető, 1963, 1959, 1957, A regényírás mesterei, Franklin, 1942, Nagy írók - nagy írások, Genius, 1925.
Petronius: Satyricon
Keletkezett: az 1. században.
A minden hájjal megkent csavargó, életművész, gazember, kéjenc és jó barát, Encolpius és több alkalmi társa végigkalandozzák Róma életvidám, fényűző, ordenáréan mocskos utcáit, részt vesznek Trimalchio pompás lakomáján, lopnak, csalnak, szeretkeznek, vagyis: élnek.
Kamaszkori könyvtári búvárkodásaim közben bukkantam rá a Satyricon első igazi teljes kiadására, az 1963-as változatra. Ebben először vált elolvashatóvá az egész - néhol nagyon hézagos - töredék, Horváth István Károly egyszerre klasszikus és megfelelően szókimondó fordításában. Ez a jó fogású, szép külsejű, széles margóján Würtz Ádám apró, széljegyzetként ható, finom rajzocskáival díszített, okosan megjegyzetelt változat, amely ráadásul megadta azt az örömet, hogy nem egy találomra kivett részletet olvasok, hanem a lehetséges egészet, rávett, hogy megpróbáljam magamban még azt is restaurálni, ami elveszett (bár tartok tőle, hogy a hézagokba sokkal szelídebb kalandokat képzeltem el Encolpiusnak, mint amilyeneket valójában átélhetett). Az összes töredék ugyanis legfeljebb három könyvét mutatja be az eredeti 16 (de lehet, hogy 20) kötetből álló műnek. Ajánlott azonban a Trimalchio lakomája című részlet is, amely önmagában is érdekes, Révay József fordításában.
Fordította: Horváth István Károly, Az antik világ könyvei, Szukits, 1996, 1994, Bibliotheca Classica, Magyar Helikon-Európa, 1972, Magyar Helikon, 1963. Hexameteres átköltés: fordította Csehy Zoltán, Kalligram, 2014. Átköltés: fordította Faludy György, Glória, 2002. A Trimalchio lakomája című részlet kiadásai: fordította Horváth István Károly, Téka, Kriterion, 1970; fordította Révay József, Fapadoskönyv, 2011, A világirodalom remekei, Európa, 1983 (egybekötve Az aranyszamárral), Janus-könyvek, Európa, 1977, Világirodalmi kiskönyvtár, Európa, 1958, Írástudók, Bibliotheca, 1943, Régiségek - ritkaságok, Amicus, 1920; fordította Székely István, Gross (Győr), 1900.
Linkek
Könyvpárok 13. - Ókori dekameronok
Óegyiptomi irodalom - Egyiptomi gyűjtemény 1.
Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából
Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Kertész István: Regélő Róma
Kertész István: Botrányok az ókorban
Keletkezett: a 2. században.
Két gyermekkorában kitett, pásztorok által felnevelt gyermek szerelmi története cselszövéssel, kapzsisággal, kalózokkal és a nimfák ajándékaival.
Ez a mű volt az egyik első regény, amit valaha is elolvastam, az ókori művek közül pedig biztosan a legkorábbi az életemben. A Móra Kiadó 1985-ös kiadása, Reich Károly pompás és finom illusztrációival tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megszeressem a kalandos, szerelmes történetet. Különös módon a cselekmény finom erotikája és az idealizálás ellenére kissé kiábrándító társadalomábrázolás (szegények és gazdagok, erkölcsösek és erkölcstelenek) az első olvasáskor még egyáltalán nem volt rám hatással, mert akkoriban még csak és kizárólag a mese érdekelt (akit elraboltak, időben segítséget kap-e, aki majdnem a halálba menekül, vajon megmenekül-e, akit kitettek, megtalálja-e a szüleit). Elképesztően élveztem a ráérős, részletes leírásokat (miként néz ki a nimfák ligete, s benne a falikép, milyen környezetben tölti napjait a két szerelmes). Ma is úgy gondolom, hogy a Daphnisz és Khloé a tökéletes első találkozás a műfajjal.
Fordította: Détshy Mihály, Glória, 2001, General Press, 1994, Móra, 1985, Magyar Helikon, 1975, 1966, Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1963, Magvető, 1960, 1957, a teljes szöveg antológiában: Lakoma - A görög-latin próza mesterei, A világirodalom remekei, Európa, 1974, 1964.
Keletkezett: a 3. században.
Egy többször is hajótörést szenvedett, kalózok kezei közé került, szolgának eladott, tiszta szerelmét és hűségét sok megpróbáltatáson keresztül megőrző pár szerelmi története, amely Etiópiában végződik.
A szép, okos, bátor és hűséges, titokzatos származású Khariklea és szerelme, a daliás, érzelmes Theagenész szerelmes regénye telis-tele van lebilincselő, izgalmas kalandokkal. A hellén világtól egészen Egyiptomig és - a mintakirályságként ábrázolt, mesés - Etiópiáig kalandozhatunk a két ifjúval. (Ezért is nevezik a regényt eredetileg Etióp történetnek, de a magyar címe igazán remekül hangzik.) A könyv pompás továbblépés volt számomra a Daphnisz és Khloétól. Kiválóan alkalmas olvasni szerető (majdnem) gyerekeknek is, mert a szerelmi-érzelmi megpróbáltatások ábrázolása mellett nagyon fontos benne a romantikus, zaklatottan előrehaladó, váratlan és meglepő fordulatokkal teli cselekmény (ha valaki hamarabb elárulja, honnan jön, ha valaki tudja, kik a szülei, ha valaki kevésbé borúlátó, ha valaki másfelé indul el az úton, ha nincs annyira sötét egy barlangban..., akkor sok minden másképp történne). A leírások izgalmasak és különlegesek, a szereplők is megnyerőek.
Fordította: Szepessy Tibor, Lektúra, Kriterion, 1982, Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1976, Magyar Helikon, 1964.
Keletkezett: a 2. században.
A komor jóslat miatt hajóútra küldött gyermekházaspár megpróbáltatásai szárazon és vízen, mialatt megtanulják, hogy a szépség nem minden, sokkal fontosabb az egymás iránti hűség.
Ezzel a kötettel már csak felnőttként ismerkedtem meg, de olvasása visszahozta a gyerekkoromat. A páratlan szépségű és érző szívű Anthia és a kissé gőgös, mégis szeretetre méltó Habrokomész hányattatásai felidézték a Sorsüldözött szerelmesek legizgalmasabb fordulatait: természetesen, mivel Héliodórosz egyértelműen merített Epheszoszi Xenophóntól. Az utószó szerint a kis regényt sok szidalom érte megtalálása óta, mivel stílusa nem túl kiemelkedő, cselekményszövése pedig kapkodó (bár ha igaz, hogy ez csak az eredeti, tízkötetes mű felére csökkentett átirata, ez nem is csoda). Mindenesetre engem elbűvölt a színes és izgalmas meseszövés, Habrokomészt pedig még kissé szerethetőbbnek is találtam, mint a mindig előbb kesergő, aztán cselekvő Theagenészt. A regényhez hozzá van kötve egy másik: Iamblikhosz Babülóniai történetekje szintén a 2. században keletkezett, de csak a bizánci Phótiosz tartalmi kivonatában maradt fenn, ennek alapján nagyon érdekes lehetett.
Fordította: Kárpáty Csilla, Az ókori irodalom kiskönyvtára, Magyar Helikon, 1975 (egybekötve Iamblikhosz Babülóniai történetekjével).
Apuleius: Az aranyszamár
Keletkezett: a 2. században.
A madárrá válni vágyó szerelmest véletlenül szamárrá változtatják: mivel visszaváltozni sokáig hol módja nincs, hol pedig ideje, él tovább szamárként, így talál magának kínzókat és szeretőt, esik át kalandok egész sorozatán, s közben jobbnál-jobb meséket és novellákat hallgat.
Azt hiszem, hozzám sokkal közelebb áll a hellenisztikus-görög (Szepessy Tibor által családregénynek nevezett) szerelmi kalandregény műfaja, mint az, amivé a regény a kortárs Rómában vált: épp ezért a két nagy szatirikus mű, Az aranyszamár és a Satyricon nehezebben talált hozzám utat. Érdekes módon utóbbit korábban kedveltem meg, hiába töredékes és, hm... kissé merész. Az aranyszamárhoz (amelyet kamaszként inkább csak becsületből olvastam végig) viszont csak felnőttként jutotam el őszinte örömmel: miután már megismertem Apuleius regényének görög novellaelőzményét, Lukianosz A csodaszamár című hosszabb és nagyon olvasmányos novelláját. Ma már úgy gondolom, hogy a regény főszereplőjének, Luciusnak a fantasztikus, erotikus, mesés, kalandos hányattatásai önmagukban is páratlanul lebilincselőek, de a belefűzött több mint harminc betételbeszélés talán még ennél is érdekesebb, élén Amor és Psyché történetével. (Korábban épp ezeket találtam különösnek.)
Fordította: Révay József, Fapadoskönyv, 2011, Európa Diákkönyvtár, Európa, 2002, Európa, 1993, Híres könyvek, Népszava, 1988, A világirodalom remekei, Európa, 1983 (egybekötve a Trimalchio lakomájával), Bibliotheca Classica, Magyar Helikon-Európa, 1971, Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi, 1964, Magvető, 1963, 1959, 1957, A regényírás mesterei, Franklin, 1942, Nagy írók - nagy írások, Genius, 1925.
Keletkezett: az 1. században.
A minden hájjal megkent csavargó, életművész, gazember, kéjenc és jó barát, Encolpius és több alkalmi társa végigkalandozzák Róma életvidám, fényűző, ordenáréan mocskos utcáit, részt vesznek Trimalchio pompás lakomáján, lopnak, csalnak, szeretkeznek, vagyis: élnek.
Kamaszkori könyvtári búvárkodásaim közben bukkantam rá a Satyricon első igazi teljes kiadására, az 1963-as változatra. Ebben először vált elolvashatóvá az egész - néhol nagyon hézagos - töredék, Horváth István Károly egyszerre klasszikus és megfelelően szókimondó fordításában. Ez a jó fogású, szép külsejű, széles margóján Würtz Ádám apró, széljegyzetként ható, finom rajzocskáival díszített, okosan megjegyzetelt változat, amely ráadásul megadta azt az örömet, hogy nem egy találomra kivett részletet olvasok, hanem a lehetséges egészet, rávett, hogy megpróbáljam magamban még azt is restaurálni, ami elveszett (bár tartok tőle, hogy a hézagokba sokkal szelídebb kalandokat képzeltem el Encolpiusnak, mint amilyeneket valójában átélhetett). Az összes töredék ugyanis legfeljebb három könyvét mutatja be az eredeti 16 (de lehet, hogy 20) kötetből álló műnek. Ajánlott azonban a Trimalchio lakomája című részlet is, amely önmagában is érdekes, Révay József fordításában.
Fordította: Horváth István Károly, Az antik világ könyvei, Szukits, 1996, 1994, Bibliotheca Classica, Magyar Helikon-Európa, 1972, Magyar Helikon, 1963. Hexameteres átköltés: fordította Csehy Zoltán, Kalligram, 2014. Átköltés: fordította Faludy György, Glória, 2002. A Trimalchio lakomája című részlet kiadásai: fordította Horváth István Károly, Téka, Kriterion, 1970; fordította Révay József, Fapadoskönyv, 2011, A világirodalom remekei, Európa, 1983 (egybekötve Az aranyszamárral), Janus-könyvek, Európa, 1977, Világirodalmi kiskönyvtár, Európa, 1958, Írástudók, Bibliotheca, 1943, Régiségek - ritkaságok, Amicus, 1920; fordította Székely István, Gross (Győr), 1900.
Linkek
Könyvpárok 13. - Ókori dekameronok
Óegyiptomi irodalom - Egyiptomi gyűjtemény 1.
Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából
Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Kertész István: Regélő Róma
Kertész István: Botrányok az ókorban
