Egy gyönyörű könyv. És egy gyönyörű világ. Örvénylő formák. Lámpaernyőkből kinyíló tulipánok. Fotelkarfákhoz simuló angyalok. Kancsók tetején terpeszkedő orchideák. Szitakötő-nyakék, pávatollas ágykeret, kígyók, hattyúk, jégmadarak tömör üvegből, kálák, liliomok és tavirózsák drágakőberakással. Hullámzó fém, selymes fa, lélegző kő, folyékony mozaik, csillogó bőr, rugalmas porcelán. Mélyaranyak, ibolyalilák, királykékek, méregzöldek, barackrózsaszínek, vajfehérek. Ezüst, arany, réz, bronz, tölgyfa, kagyló, ólomüveg és tűzzománc. Halálos csókok, álmodó csillagok, veszélyes tündérek.


Ez és még sok más a szecesszió: egy 20. század eleji stílus, amelyet ma is szeretünk és megidézünk. Az a stílus, amelyről Gabriele Fahr-Becker a Vince Kiadónál új változatban megjelent monumentális képeskönyve szól, új szemlélettel, több száz színes és gyönyörű képpel és részletfotóval, s okos magyarázatokkal telve.

A szecesszió sokára és nehezen nyerte el a méltó figyelmet: oly sokáig tartották túldíszített, giccses formatervezésnek vagy puszta iparművészeti ízléskilengésnek. Mára bebizonyosodott azonban, hogy van benne valami örök: valamelyik irányzatával mindig azonosulni tudunk, egyes elemei ma is épp olyan népszerűek, mint megalkotásukkor, s maga a stílus épp annyira bizonyult kortalannak, amennyire elképzelhetetlen lenne Párizs Hector Guimard szecessziós feliratai és metrótulipánjai nélkül. Bár a szecesszió annak idején vérlázítóan modernnek és naprakésznek született, ma is épp olyan friss, mint egykor. Itt vannak velünk Alfons Mucha art nouveau-hölgyei, I. J. Bilibin varázslatos meseillusztrációi, Emile Gallé rétegelt üvegtárgyakon kirügyező növényei, Tiffany exkluzív és fényjátékkal telt lámpái és tükrei.


Ez a képes album azonban sokkal többet ad, mint a legnépszerűbb alkotók és művek bemutatása. Országról országra, korszakról korszakra haladva írja le, milyen is volt a szecesszió Skandináviától Amerikáig, Nancytól Münchenig, a De Stijl művészi körétől Klimt alkotócsoportjáig. Megtudhatjuk, miben volt más a preraffaeliták munkássága nyomán kibontakozó angol szecesszió, mint a belga szimbolista tárgytervezés, mit gondoltak Gaudí Barcelonájában és a futurista Itáliában a szecessziós építőművészetről, vagy épp, hogy miben hasonlítanak Karl Koepping üvegvirágai a cseh-osztrák Jugendstil üvegművészetére.

S miközben olvassuk a szakszerű és okos magyarázó szövegeket, szépséges és ismeretlen világ tárul fel még azok előtt is, akik már rendelkeznek nem egy szecessziós albummal. Elvarázsolnak bennünket William Morris titokzatos indákkal és levelekkel teli kárpitjai, mi is beköltöznénk a fehér falú Windyhill Cottage-ba, vagy a párizsi Rue Lafontaine 60-as szám alatt található világos és hívogató szecessziós lakóházba, szeretnénk viselni vagy kedvesünkön látni Henry van de Velde nemes anyagokból tervezett látogatóruháit és René Lalique zománcos-gyémántos árvácska-brossát, s szeretnénk Munch rémálmai, Toulouse-Lautrec táncosnői, Bonnard mesevilága, Whistler szomorú portréi, Beardsley erotikus grafikái és Franz von Stuck Bűne szomszédságában élni.


A Szecesszió album, művészettörténeti kézikönyv, kislexikon, s igazi vizuális kaland is egyben. Ott a helye minden művészetszerető ember könyvespolcán.

A cikk az Ekultúrán: Gabriele Fahr-Becker: Szecesszió
Más Ekultúrás ajánlóim: Ekultura.hu és én