A címben nem szerepel elírás: ezt csak az olyan tájékozatlanoknak írom, amilyen én voltam még negyedéve. Addig ugyanis még sosem hallottam a 7tenger szerepjátékról és kártyajátékról és Théa világáról, vagyis mindarról, amiről az alább szereplő három könyv szól. Pedig kifejezetten imádom az irodalmi és történelmi kalózok kalandjait: így persze amint tudomást szereztem róluk, azonnal lelkesedni kezdtem a 7tenger kötetek iránt, amelyek egy különleges, misztikus kalózvilágban játszódnak.

Létezésük egyébként azt bizonyítja számomra - bármilyen fellengzősen is hangzik ez -, hogy az irodalom örök és néha meglepő módon örökebb, mint a kultúra modernebbnek tűnő szeletei. Bár a Delta Vision továbbra is árulja a 7tenger szerepjátékhoz szükséges játékkönyveket, illetve a kártyajáték gyűjthető kártya- és kiegészítőcsomagjait, s nem kétlem, hogy léteznek játékoskörök, akik buzgón játszanak ma is, a szerepjátékhoz tartozó honlap sosem nyílt meg, s a kártyajátékhoz kapcsolódó weboldal is némiképpen haldoklik napjainkban. A három magyar szerzők által írt könyv azonban, amelyeket talán leginkább a promóció részeként, a magyar játékosoknak szánt kedvcsinálóként jelentetett meg annak idején a kiadó, úgy meg tudott fogni engem, az anti-szerepjátékost, mintha öt perce adták volna ki. Mindhárom kiválóan olvasható, jó kis irodalom, s remekül működik önmagában, mint kalandregény (illetve kalandos novelláskötet).

Elsőként Vincent Prendergast, vagyis Juhász Viktor Keserű áramlatokon című könyve látott napvilágot 2004-ben. Számomra ez az első számú kedvenc a sorozatból. Egyrészt elképesztően izgalmas meseszövésű, kalandos, számos szereplőt mozgató, de megbízhatóan egy hősre koncentráló, szabályos kalandregény. Másrészt a szerző nem volt rest egy rövid bevezető fejezetben, olvasmányosan, a történet részeként mindent elmesélni Théáról az olyan kezdő olvasók számára, amilyen én is vagyok. (Nem olyan bonyolult ez, hisz a szerepjáték térképe tulajdonképpen egy leegyszerűsített, átírt Európa 9 vagy 10 nagy tájjal, országgal, amelyek közül a legnagyobbak a 17. századi Francia, Spanyol és Angol Királyságra és Németföldre hajaznak, a történelem és a vallások tekintetében pedig szintén rengeteg az áthallás a valóságos Európa történelméből és vallásáról.) Harmadrészt a regény középpontjában boldogulását és kötelességét kereső Robert Gillingford filmbe illően hős és antihős egyszerre, s miközben szerelmeket él át és csatákat vív meg, sosem biztos önmagában, így igen emberi, szerethető kalandor. A kötet negyedik előnye, hogy egy szabályos, titok után nyomozós, detektívregényes szállal is rendelkezik, amely a legkielégítőbb, teljes megoldást nyer annak ellenére, hogy - és ez az ötödik megemlítendő előny - Théa leginkább a mágia használata és a különös, misztikus lények létezése miatt tér el a valóságos, korabeli Európától.

Ugyanilyen kiválóan sikerült a sorozat harmadik kötete, a Rejtélyes tűz című antológia, amelyben olyan kiváló magyar fantasyszerzőktől szerepel írás, mint Szélesi Sándor, Csigás Gábor vagy Kleinheincz Csilla. Raoul Renier (Kornya Zsolt) a darkos elemeket párosítja Kasztillia kitalált történelmével, Vincent Prendergast (Juhász Viktor) önmagában is megálló előzménytörténetet ír a Keserű áramlatokonhoz (én előbb olvastam, mint a regényt, és teljesen meglepett), Hanna Tarakanova pedig a történetek által abszolút hanyagolt vidékre, Osszorországba repíti olvasóját. (Nem, ezt a szót sem írtam el.) Ráadásul remek az egész kötet megformáltsága: a történetkezdő emblémák, a térképek, a kalózos könyvjelek...

Egyedül Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) Liliom és vér című, másodiknak kiadott regénye volt, amin egy kicsit tovább kellett üldögélnem, ám ezen is csak azért, mert a szerző körülbelül két trilógiára elegendő ötletet, mozzanatot és szereplőt tömörített össze 300 oldalra, így aztán néha csak úgy kapkodtam a fejem az utazások, kardozások, utalások és szónoklatok tengerében. Ám ez az enyhe fanyalgás csak azt jelenti, hogy úgy érzem, a Liliom és vér sokkal jobb lehetett volna, ha van lehetőség a folytatásra, s még 2005-ben is jelennek meg 7tenger regények. Akkor valószínűleg egy szerzői sorozat első köteteként kellene most hivatkozni rá, s nem zavarna, hogy egy történetvonala nem zárult le egészen...

Sajnos azonban a kezdeményezésnek nem lett folytatása: úgy tűnik, a magyar piac nem tartott el egy szépreményű 7tenger könyvsorozatot. Én azonban mindenkinek ajánlom a három könyvet: annak, aki a kalózokat szereti, annak, aki a fantasyt szereti, és mindenkinek, aki szereti a jó könyveket, főleg, ha magyar szerzők munkái. A három 7tenger kötet ilyen. Evezzünk velük 7tenger hullámain!