A magyar borító

Mindig is egyik kedvenc hősöm volt Oroszlánszívű Richárd: a bátor és legyőzhetetlen angol király, aki a Szentföldre vezette keresztes lovagjait, akiről azt rebesgették, hogy párbajt mert vívni Szaladin szultánnal, a Kelet bajnokával, és akiért Robin Hood az életét adta volna. Ami persze azt jelenti, hogy Oroszlánszívű Richárd-képem valahol a történelem és a legendák határmezsgyéjén létezik, hiszen a nagy uralkodó sötétebb vonásairól nem vesz tudomást: de azt gondolom, az embernek, ha szereti a történelmet, egyszerűen szüksége van hősökre, még akkor is, ha a valóságban nem is voltak olyan tiszta és makulátlan jelleműek, amilyennek a közismert történetek mutatják őket.

Jól tudja ezt Fabian Lenk is: gyerekeknek írt történelmi detektívregény-sorozatában, az Idődetektívekben mindig találhatunk nagy egyéniségeket, igazi hősöket, különleges szereplőket, amilyen Marco Polo, a vakmerő utazó, Sir Francis Drake, a királynő kalóza, vagy Hannibál, a rettenthetetlen pun hadvezér – ám a német író e hősöket mindig megdöbbentően valós, abszolút hiteles környezetben igyekszik ábrázolni, összességében mégis inkább igaz, a legendák homályától megfosztott módon. A kötetekben van kiért rajongani és izgulni, ám az ifjú olvasók nem csak érdekfeszítő, de hiteles történelemképpel ismerkedhetnek meg. A sorozat magyarul 2009-ben indult, s jelenleg immár a tizenötödik kötete vár kiadásra A berni csoda címen. Én azonban most a kedvencemet szeretném ajánlani a tizenöt kötet közül: azt, amely Oroszlánszívű Richárd korába viszi vissza olvasóit.

Trifels vára

Az eredetiben a Die Zeitdetektive címet viselő sorozat minden – egymástól egyébként teljesen független – darabja egy-egy nevezetes korba repíti el olvasóit az ókori Egyiptomtól a szamurájok Japánjáig. Valamennyi regény főszereplője az okos Leon, a bátor Julian és barátnőjük, a kedves Kim. A kalandok közé elkíséri őket az első könyvben magukkal hozott, 3500 éves macska, Hatsepszut egykori kedvence, az öntörvényű Kija is, aki nem egyszer menti meg a gyerekek életét. A titok, amelynek segítségével utazhatnak az időben, Leon öröksége. Nagyapja, a Szent Bertalan bencés kolostor könyvtárának őre ráhagyta unokájára a kulcsot és a titkot a Tempuszhoz, az idő-tér teremhez, amelynek minden korba nyílik egy ajtaja, csak kívánni kell, s már oda is repít a múltba. Az időutazás a jelenben csak egy pillanat, a múltban viszont a gyerekek minden alkalommal egy-egy pompás rejtélyt nyomozhatnak ki.

A nagyterem

Ezúttal az érdekli őket, hogyan is szabadította ki Blondel, a trubadúr Richárd királyt, amikor hazafelé úton a harmadik keresztes hadjáratból Lipót osztrák herceg elfogta és Trifels várába záratta az angol uralkodót. Vajon igaz a legenda, mely szerint az énekes addig járt-kelt Európában, mindenhol gyönyörű lovagi dalokat énekelve, mígnem egy nap Trifels várának tornyából folytatás érkezett egy olyan vers elénekelt szakaszához, melyet maga Richárd írt, s csak ők ketten ismertek? Vajon mekkora része volt a hűséges énekesnek a váltságdíj összegyűjtésében?

Leon meggyőződése, hogy a trubadúrok mind nyavalygó puhányok voltak, gyorsan megváltozik, amikor egy rablótámadás közepette ismerkednek meg az igencsak bátor dalnokkal. Az igazi kalandok azonban még csak ezután kezdődnek: emberrablás, tolvajlás, üldözés a havas erdőben, izgalmas vívás, menekülés egy titokzatos álarcos férfi elől… Közben a gyerekek belesodródnak egy hihetetlen eseménysorozatba, hiszen maguk is segíthetnek abban, hogy az idős anyakirályné, Aquitániai Eleonóra végre eljuttathassa Richárd váltságdíját, a százezer ezüstmárkát a kapzsi VI. Henrik császár és a még kapzsibb Lipót herceg kezéhez. De vajon ki az álarcos, akinek szintén a váltságdíjra fáj a foga? Valamelyik uralkodó, aki nem kíván osztozni a társával? Vagy egy különlegesen nagyhatalmú rablóvezér? S sikerül-e a terve: megszerezni a titkos úton-módon szállított pénzt?

1196 körüli rajz: Richárd király és Henrik császár

Miközben a kalandos nyomozás folyik, a gyerekek megismerkedhetnek egy zsivajgó középkori várossal, ellátogathatnak Trifels lovagvárába, alkalmuk nyílik megnézni a német koronaékszereket, s pompás középkori lakomákat fogyaszthatnak el. Mi pedig a kötet olvasójaként rengeteg hiteles és érdekes információt tudhatunk meg Richárd koráról: például arról, hogyan étkeztek a korszakban, miként árulták a szöveteket, melyek voltak a leghíresebb középkori hangszerek, mi az az egyenes kard és hol a gombja, mit csinált a latrinatisztító és így tovább.

Miközben a történet tényleg remek, s még számomra, felnőtt történelemrajongó (és lelkes krimiolvasó) számára is szórakoztató, a reménybeli gyerekolvasók sok izgalmas dolgot meg is tanulhatnak a kötetből. Ezt segíti, hogy a regény végén megtalálható Richárd tényszerű életrajza és egy remek fogalomgyűjtemény is. Ami azonban ennél fontosabb, hogy a sorozat e kötetében is olyan igényes szöveggel találkozhatnak a kilenc éves gyerekolvasók, amely pontosan az ő korosztályuknak készült és nagyon átgondolt szókincsű - kerüli a felesleges idegen szavakat, minden történelmi fogalmat megmagyaráz szószedetben -, ám mégis irodalmi és olvasmányos.

A klenódiumok (másolatai)

Ki nem állhatom a didaktikus könyveket, de szeretem a jó, élményt adó, továbbvezető olvasmányokat. Márpedig az Oroszlánszívű Richárd az utóbbi fajtába tartozik: ha jókor kerül jó kézbe, egy életre elindíthatja ifjú olvasóját a könyvek vagy a történelem szeretete felé. Ajánlom tehát mindenkinek: nyomozzon az idődetektívekkel!

A cikk az Ekultura.hu-n: Fabian Lenk: Oroszlánszívű Richárd
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Link: Az Idődetektívek sorozat magyarul megjelent kötetei 
Képek itt, itt, itt és itt.