Winnetou. E név a legcsodálatosabb, legnemesebb és legbölcsebb indiáné mindazok közül, akik valaha is feltűntek a világirodalomban. Lehet, hogy James Fenimore Cooper Csingacsgukjának jelleme izgalmasabb és összetettebb az övénél. Lehet, hogy Liselotte Welskopf-Henrich Tokei-ihtója valóságosabb, szenvedőbb ember nála. Sat-Okh és Szürke Bagoly könyveiben pedig biztosan több a hitelesség, mint az ő kalandjaiban. Mégis, ha egyetlen indián hőst lehet csak kiválasztani a sok közül, nekem mindig Karl May tökéletes indiánja, az apacsok fiatal főnöke jut elsőnek az eszembe. Winnetou, aki nemes, bátor, békeszerető, mélyen érző és találékony. A „vörös gentleman”, aki annyira megszerette európai barátját, Old Shatterhandet, hogy végül az életét adta érte.

Karl May (1842-1912) német író százhuszonegy éve, 1893-ban jelentette meg hatalmas vállalkozását, eredeti formájában háromkötetes romantikus nagyregényét, a Winnetout, amelyben máig ható módon rajzolta meg az amerikai Vadnyugat legendájának egy szeletét. Már 1875-től írt olyan történeteket, amelyekben vakmerő európai hősök és nemes indiánok tűntek fel: így született meg Old Firehand, a Medveölő vagy Sivatag Szelleme figurája, s természetesen ekkor találta ki Winnetounak és német barátjának, a félelmetes ökölcsapásairól híres Old Shatterhandnek az alakját is. A Winnetou, der Rote Gentleman című monumentális, kalandos regény azonban keretet adott minden addig és később megírt eseménynek, hiszen bemutatta a szereplők múltját és életének végét is. Kiderült belőle, miként került Old Shatterhand a Vadnyugatra, és hogyan nyerte el ragadványnevét, mikor lett Winnetou az apacsok főnöke, s hogyan kezdődött életre szóló barátsága a fehér vadásszal, milyen volt Old Shatterhand egyetlen szerelme, s hogyan halt meg Winnetou, épp olyan nemes célokért, amelyekért életében is küzdött.

A teljes Winnetou-ciklus, melyet May élete végéig folyamatosan írt tovább, összesen mintegy tizenöt műből áll, ám a legnagyobb ismertségre és közkedveltségre természetesen maga a Winnetou tett szert a könyvek közül. A nemes indián alakja több mint száz évvel megalkotójának, Karl Maynak a halála után is élő és izgalmas: tanúskodnak erről a Winnetou-filmek (melyekből 1962-68 között csak a németek tizenegyet készítettek), a Winnetou-rajzfilmek, a Bad Segebergben minden évben megrendezett Karl-May-Spiele-k, az egyéb német és amerikai Karl May-fesztiválok, a Karl May-múzeumok, a szerzőnek és hősének szentelt külön Wiki-adatbázis – és az is, hogy a Duna International Kiadó gyönyörű, zöld keménykötéses Indián történetek sorozatában végre megjelent a Winnetou első teljes, modern magyar nyelvű fordítása.

Aki beszerezi és elolvassa az új, négykötetes kiadást, olyan élményben részesülhet, amiben talán még soha magyar olvasó. Bár a Winnetounak számos fordítása született az eltelt száz évben, ez a mostani, György Gábor által készített magyar változat mindenképpen egyedülálló. Winnetou kalandjai először 1904-ben kerülhettek fel a magyar olvasók könyvespolcára, Szekrényi Lajos fordításának nyelvezete azonban már szinte kiadása évében elavult volt, s a fordító helyenként át is írta a szöveget. A második teljes, Kosáryné Réz Lola fordítását tartalmazó kiadásra 1927-ben került sor, mára azonban ez is sok szempontból régiesnek, muzeálisnak tűnhet egy lelkes olvasó szemében. E két szövegen kívül pedig gyakorlatilag csak és kizárólag nem teljes, rövidített, átdolgozott és átírt magyar változatok hagyták el a nyomdát. Közülük is kiemelkedik a legismertebb átdolgozás, amelyet a Móra Könyvkiadó jelentetett meg számos alkalommal 1966-os születése óta. Ez a – néha egy kötetben is kiadott – rövidítés, amely Szinnai Tivadar munkája volt, nem csak annyiban tér el az eredeti May-féle regénytől, hogy kicenzúrázták belőle a kereszténységre utaló részleteket, Winnetou halotti imáját és még néhány, politikailag aggályosnak ítélt bekezdést. Szinnai jelentősen lerövidítette az eredeti regényt, ugyanakkor helyenként hosszabb magyarázó részleteket írt bele, fontos filozófiai eszmefuttatásokat vágott ki belőle, nem átallott cselekményelemeket (párbajokat, hosszú beszélgetéseket, vagy éppen egy szereplő halálát) elhagyni, másokat viszont (így hosszú, humorosnak szánt párbeszédeket és tudóskodó magyarázatokat) betoldani. Ezt már csak annyi is meggyőzően bizonyítja, hogy míg a May-féle könyv bevezetéssel kezdődik és huszonegy meg még egy fejezetből áll (s a mostani, új magyar változat ugyanígy tesz), addig a Szinnai-féle átírás mindössze tizenkilenc részben elintézi a cselekményt, kihagyva a szerzői elő- és utószót, és például a May-féle bevezető mondatokat, sőt, az első fejezet egész első felét hiába is keresnénk ebben az átdolgozásban.

Így elmondható, hogy a Duna International négy kötetének megjelenése több, mint egyszerű könyves örömhír, és több, mint reklámértékű üzleti adat. Irodalomtörténeti jelentőségű, hogy végre nekünk, magyaroknak is van teljes, modern Winnetounk. Ízelítőként álljon itt kedvenc részletem, amely örökre megkedveltette velem Winnetou alakját, mindkét fordításból. Az első kötet e fejezetében Old Shatterhand kiszabadítja Winnetout, s levág a fejéről egy hajfürtöt. Később e fürttel bizonyítja, hogy ő mentette meg. Szinnai Tivadar átdolgozásában ez olvasható: „Pillantásom ekkor Winnetou hajára tévedt, mely vállát verdeste. Bal kezemmel megfogtam egy vékony fürtjét, és jobb kezemmel levágtam. Utána tüstént újra elnyúltam a fűben. Miért vágtam le azt a hajfürtöt? Hogy szükség esetén bizonyíték legyen a kezemben, mellyel igazolhatom, hogy én szabadítottam ki Winnetout.” Ugyanez György Gábor új változatában így hagzik: „Közben a szememre hullott Winnetou csodálatos haja, amely a feje tetején sisakszerű tincsben terült szét, majd hosszan és súlyosan a hátát verdeste. Bal kezemmel megragadtam egy kis hajtincset, jobbal levágtam, majd ismét a földre ereszkedtem. Hogy ezt miért tettem? Hogy szükség esetén bizonyíték legyen a kezemben arra nézve, hogy én voltam a kiszabadítója.” Lehet vitatkozni azon, kinek nyeri el a tetszését az új magyar fordítás minden kifejezése. Egy azonban tény: az állandó rövidítés, átírás kényszerében Szinnai itt mindössze fél sort hagyott el, ám máris kimaradt a romantikus csodálatnak az a képe, amelytől Winnetou élővé, igazi emberré, ismerős szereplővé válik az olvasó szemében magasztos fabáb helyett. A „csodálatos”, „sisakszerű”, „hosszú”, „súlyos” haj eltűnt, egyetlen jelző maradt a „vékony" fürté, amely egészen más hatást kelt, mint az eredeti leírás szavai.

Az ilyen apróságokért (is) megéri kézbe venni a Winnetou új kiadását. Ha pedig befejeztük, érdemes figyelni az újságárusokat: már kapható a folytatás, az utolsónak írt Winnetou-regény, a Winnetou öröksége első kötete.

A cikk az Ekultura.hu-n: Karl May: Winnetou I-IV.
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Írások a blogon Karl Mayjal kapcsolatban:
Old Shatterhand ökle - Megsemmisítő átdolgozások 1.
Old Shatterhand ökle - Megsemmisítő átdolgozások 2.
Ekultura.hu - Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Karl May leghíresebb regényei magyarul
Az Unikornis Kiadó félbemaradt Karl May-életműsorozata
A harminckötetes Karl May indiánregény-sorozat a Duna International kiadónál
A német Karl May-filmek
Indiánfilmek Gojko Mitić főszereplésével