2010. július 30., péntek
Aki azt hitte, már ismeri, téved. A 2006-ig közkézen forgó fordítás (első kiadásában még figyelmeztetve a tényekre, magyarítás), Bartos Tibor Drakula gróf válogatott rémtettei című munkája körülbelül olyan viszonyban van az eredeti könyvvel, mint az űrhajós Barbie Tyereskovával. Mint új címe is sejteti, e magyarítás túlbeszélt és idézőjelbe tett, teljesen átdolgozott, rövidített és hosszabbított változat, amibe egészen új elemek kerültek, miközben a történet bizonyos részei egyszerűen elhagyattak. Persze nagyon szórakoztató lehet olvasni, csak épp ez nem a Drakula című regény. (1) Ettől függetlenül 1985-től ötször adta ki öt kiadó számtalan utánnyomásban, utoljára 2006-ban az Ulpius versenyeztette az Európa akkor megjelenő új változatával. De - azt hiszem - amióta az (Sóvágó Katalin avatott fordítása) megjelent, nem érdemes más Drakulát keresni: a világhíres rémregény végre tényleg megszületett magyarul.

Nekem a 2010-es második kiadás került a kezembe, amely már visszafogott borítótervével is különbözni igyekszik a többi, vérben fürdő regénytől. Jól teszi, hisz sok másban is eltér tőlük.
Akármennyire modern legendának is tűnhet Drakula gróf vérszívásainak története, a regény a 19. század végén íródott, 1897-ben. Épp ezért fantasztikus kaland végigolvasni: kitűnő horrortörténet sok előre látott és még csak nem is sejtett rettenettel, titokkal, nyomozással és igazi századfordulós hangulattal. De több is ennél: megmutatja, hogy a nagyívű körmondatok néha borzongatóbbak, mint a cselekménydús leírások, a hideg objektivitással és részletességgel tudósító, mit sem értő újságcikkek kétségbeejtőbbek, mint a gyors menetű párbeszédek, a páratlan tempójú akciónál rettenetesebb lehet elmondani valakinek, mit tettem, végül egy rettegő, halálsápadt, hálóinges nő riadt pihegése jóval erotikusabb lehet a vad vámpírszexnél.
A könyv sok szem


Amilyen változatos lesz a szöveg a szereplők írásaitól és feljegyzéseitől, olyan izgalmas a nyomozás, amiben részt vehetünk olvasóként. Eleinte - úgy a regény közepéig - minden kétségbeejtően érthető, s szinte jó lenne rákiabálni a szereplőkre, hogy vigyázzanak Drakulával, aki a hátuk mögö

A nőknek egyébként is óriási szerep jut a történetben. Köztudott, hogy Drakula fiatal nők vérét szívja, mégpedig nem minden erotikus felhang nélkül. Ugyanilyen zavaróan izgató egy-egy vámpírnő halála is. ("Ajka szétnyílt és nem olyan halkan lélegzett, ahogy szokott, hanem hosszan, rekedten zihált... Alvajáró révetegséggel kinyitotta fényét vesztett, rideg tekintetű szemét, és (megszólalt) olyan bársonyos bujasággal, amit még sose hallottam a szájából... A test reszketett, vonaglott, vad görcsökben rángatózott; úgy csattogtatta hegyes, fehér fogait, hogy összeharapdálta az ajkát, amely skarlátvörös

Ám ami Stoker regényének történethűségét illeti..., hát, arról jobb nem beszélni. Az a kulturális katyvasz, amit Jonathan Harker buzgón lejegyzetel útinaplójába, illetve amit Drakula megoszt vendégével Erdély és Magyarország történelméről, törökökről, oláhokról, szlovákokról és csehekről (utóbbiak vajon hogy kerültek Bukovinába?), székelyekről, s legfőképpen a saját múltjáról, minden, csak nem hiteles történelem. (2) Én mégis szívesen megengedem magamnak azt az értelmezést - még ha Stoker ezzel nem is értene egyet -, hogy a grafomániás Harker történelmi-földrajzi-néprajzi gyorsjegyzetei kitűnő paródiáját nyújtják azoknak a rólunk szóló külföldi útleírásoknak és naplóknak, amelyeket a 18-19. században a látottakból sokszor semmit fel nem fogva, a hallottakból sokszor semmit sem értve buzgón vezettek és hazatérve büszkén adtak ki az angol és francia utazók (lásd az Alföld hírét a nagyvilágban). Csak éppen van egy különbség: hogy Harker megtanulja komolyan venni azt a titokzatos helyet, ahova ellátogatott: Drakula kastélyát.

Más szempontból közelítve: ennek az ál-Erdélynek a hangulatteremtésen kívül nincs is sok szerepe a regényben. Ami belőle szükséges - hófödte hegygerincek, hatalmas hágók, sziklacsúcsok, romos várkastély és farkasok kórusa -, valójában nincsen helyhez kötve. Egy a fontos: hogy a jó öreg Angliától mindenben különböző, távoli, idegen, zord és fenyegető hely legyen. Ahonnan négy fejezet után Stoker - nagyon bölcsen - átteszi a helyszínt Londonba, a civilizációba. Mert ugyan kit érdekelne, ha mindenféle ősi szörnyek egymást ennék a világvégi meseországban. De hogy itt járjanak közöttünk...

S ha már a félelmetes erdélyi vérszívó megjelent Anglia modern világában, olyan méltó üldözőre van szükség, aki hasonlóan más, mint az átlagemberek: Abraham van Helsingre, az amszterdami filozófusra, metafizikusra és természettudósra. A csodálatos professzor Dr. Seward mestere és mentora, de lassanként valamennyi pozitív szereplő védelmezőjévé és apafigurájává válik. Ő az egyetlen idősebb férfiszereplő a könyvben hősies ifjak és védtelen nők között, természetesen Drakulát leszámítva. A tudós egyszerre idegen és ismerős, hisz Drakulához hasonlóan neki is megvannak a manírjai: kissé töri az angolt, igen dagályosan és körülményesen fejezi ki magát (ebben hasonlít például Sherlock Holmeshoz vagy Hercule Poirot-hoz), végül szeret előbb cselekedni, s csak aztán magyarázatot adni. Ám jósága, humanizmusa, önfeláldozó emberszeretete és higgadtsága az angol szereplők mintaképévé teszi.
Szükség

Végül egy dologról szeretnék még írni: arról, milyen lenyűgöző a 19. század (főleg a második fele) és a romantika az irodalomban. Ekkor születik meg Frankenstein szörnye (Mary Shelley, 1818). Ekkor indul el útjára Bőrharisnya (James Fenimore Cooper, 1823). Ekkor következik be az Usher-ház vége (Edgar Allen Poe, 1839). Ekkor utazik először természettudományos

1 Néhány részlet a régi és az új fordításból, szemléltetve, hogyan nem sikerült komolyan venni az ódon rémtörténetet a régi fordításnak, milyen jó viszont az új változat.

R: - Én vagyok Drakula. Azt ajánlom, Mr. Harker, kerüljön beljebb...
Ú: - Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!
R: - Megtalálta végre a békességét. - Van Helsing szembefordult velem. - Életének vége csak, sajna. Halála ezután kezdődik.
Ú: - Ó, szegény lány, csak hogy megtalálta a békét! Végre vége! - A professzor felém fordult, és komoly ünnepélyességgel felelte: - Nem úgy - ó, jaj! - nem úgy. Ez csupán a kezdet.
R: A gyermek ocsúdván a Babirka néni csábítása felől rebegett.
Ú: Miután kissé magához tért, ő is előadta a közkeletű történetet, miszerint a "véreső hölgy" csalta el.
És a regény utolsó mondata: R: Akkor döbbentem rá, hogy kívül állok az ostya körén.
Ú: Azután, szívet tépő bánatunkra, egy mosollyal és egy sóhajjal meghalt a hős gentleman.
Két megjegyzés ehhez: a régi "fordítás" utolsó mondata sehol nem szerepel az eredeti regényben; az új fordítás meghaló szereplője sehol sem szerepel a régi "fordításban". A könyvben egyébként ezután még következik egy epilógus is, de ezt a régi változat nem is tartalmazza.
2 Ezért furcsállom, amikor halálosan komolyan nyomozzák a 15. században élt havasalföldi vajda, Vlad Dracul (Sárkány) és fia, Vlad Tepes (Karóbahúzó), a Draculea (vagyis Sárkányfi) történetét és a vámpírsághoz való kapcsolódását. Úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy Stokert három dolog ragadta meg a valahol olvasott sztoriban:

3 Úgy gondolom, hogy mindmáig Lugosi Béla a legjobb Drakula, s a vele készült 1931-es film a legkitűnőbb feldolgozása Stoker regényének. Valószínűleg sokakat felbosszantok vele, de nálam a második helyet Richard Roxburgh félőrült Drakulája kapja a 2004-es Van Helsingben.
4 Jó kis recenzió a regényről Pável blogján!