Letagadhatatlan, hogy a legtöbb ember, aki egy percre az ókori Egyiptomba képzeli magát, fáraó szeretne lenni. Vagy esetleg fáraónő. Nem véletlen, hogy a legizgalmasabb egyiptomi társasjátékot, a szenetet szívesen nevezik a fáraók játékának. Pedig mindenki játszhatja, még én is...

A játék mai népszerűsége onnan is eredeztethető, hogy Tutankhamon sírleletei között több játéktáblát is találtak. Az egyik szenetkészlet a fent látható, gyönyörű, sötét színű fából készült, elefántcsont berakásos játékdoboz, amelyik egy ébenfa asztalon és szánon áll. Az asztal lábai arannyal fedett oroszlánmancsokban végződnek, praktikus fiókjában lehet tartani a dobópálcákat és a bábukat, amelyek elő is kerültek. Igazán kedvcsináló. A másik híres sírlelet ez a játéktábla, amit egy virágdíszes táblácskákkal díszített ébenfadobozra alakítottak ki aranyból és elefántcsontból. Szintén elefántcsont játékbábui a sír másik kamrájából kerültek elő, de a múzeumban végre ismét találkozhattak. Ám a szenet Tutankhamonnál sokkal idősebb, valószínűleg már i. e. 3500 körül is játszották, így elképzelhető, hogy ez a világ legrégebbi táblásjátéka.

A játék, amit neveznek magyarul zenetnek is, nemcsak szórakoztatásra jó. Sok újbirodalmi sírkamra falán látni jeleneteket, ahol a szereplők (egyedül, partner nélkül) szenetet játszanak, mivel egy ilyen játszma (ahogy Kákosy László írja) értelmezhető "Ozirisz boldogító közelségébe való érkezés"-ként is, sőt, kifejezheti azt is, hogy a halott szívesen játszana még élő szeretteivel "úgy, hogy a hangja hallatszik, de nem látni őt". (Ez a szimbolikus gondolkodásmód tetszik nekem: a képen üres a játszmát kezdő halottal szembeni hely, mert élőt nem lehet vele együtt ábrázolni, a valóságban viszont a halott helye üres, hiába várjuk őt a szenetasztal mellé... De a maga módján mindenki játszik.) A játéktáblán való sikeres előrehaladás összefüggésbe hozható a túlvilág felé vezető, bonyolult próbákkal és varázslatokkal teli úttal. Nem csoda, hogy a szenetet megemlítik a Halottak Könyvében és a Koporsószövegekben is.

Ha azonban egyszerűen csak játszani szeretnénk, mindezzel talán felesleges is foglalkozni, hiszen a szenet előnye, hogy - ha az embernek van dobókockája (vagy dobópálcája) és megfelelő számú bábuja - akár kézzel, papírra is megrajzolható, ami elvesz ugyan a varázsából, de varázslatossá tud tenni egy unalmas estét.

Ahogy a többi egyiptomi játéknak, a kutya és sakálnak, a kígyójátéknak és a tjaunak (amit talán nem is így hívnak, s ami talán a szenet egy változata), a szenetnek sem maradt fenn mellékelt játékszabálya. Két magyar nyelvű könyvvel is találkoztam, amelyek megkísérelték ezt gyerekek számára reprodukálni. "Emily Sands kisasszony" Egyiptológia című nagyméretű képeskönyvében egy letisztult vonalú, szép táblát, tasakból kivehető bábukat és dobópálcákat, valamint egy részletes szabályt is találni. A Felderítők sorozat Sírvadászok kötetében pedig kivehető játéktábla rejtőzik egy titkos fiókban csinos skarabeuszbábukkal együtt. A két szabály azonban erősen eltér. Szintén más az inernetes szenet is.

Az alábbiakban egy "kombinált-kiegészített" saját játékszabály-változat következik. A bábu szó sajnos kissé túlteng benne, s olvasva talán bonyolultnak tűnik. De játszva - nagyon egyszerű!

1. A szenettábla háromszor tíz vízszintesen egymás alá helyezett mezőből áll. A menetirány "fordított s-alakú". A 15., a 26., 27., 28. és a 29. mezőket különböző jelképes ábrákkal szokás megjelölni.
2. A szenetet két személy játszhatja, mindkettejüknek 5-5 bábuja van, amiket felváltva helyeznek el az első tíz mezőn.
3. A játékot az kezdi, aki először 1-et dob. Eltérően más játékoktól, itt a játékosnál akár sokáig is megmaradhat a dobás joga: addig léphet folyamatosan, bármelyik bábuját mozgatva egymás után, amíg 1-et, 4-et, 5-öt vagy 6-ot mutat a kockája. 2-es vagy 3-as dobása esetén ezt a lépést még meglépheti, de a dobás joga ekkor átkerül a másik játékoshoz. (Dobópálcák esetén nincsen 6-os.)
4. A bábuk átugorhatnak más bábukat, saját bábukat is, és több bábut is egyszerre. Egy mezőn azonban csak egy bábu állhat. Ha a bábu olyan mezőre lép, amin ott áll az ellenfél, a két bábu helyet cserél. Abban az esetben azonban, ha az ellenfél bábujával szomszédos mezőn is az ő bábuja áll (a két vagy több egymás melletti azonos bábu egymást "védi"), a cserét nem lehet végrehajtani. A 26., 27., 28., 29., 30. mezőkre a csere már nem érvényes.
5. Ha a játékos egyetlen bábujával sem tud lépni, passzolnia kell, s függetlenül utolsó dobása értékétől, a lépés joga a másik játékosé.
6. A 26. mezőre minden bábunak pontosan rá kell lépnie. Ha a játékos túldobja a 26.-t, vissza kell mennie a 15. mezőre és a következő körben onnan folytatnia a bábujával. Kivétel, ha saját vagy az ellenfél bábuja épp rajta áll a 26.-on vagy a 15.-ön. Mivel ilyenkor a lépés végrehajthatatlan lenne, a bábuval nem lehet lépni. Ha ez a bábu az egyetlen lépőképes, marad a helyén, és a másik játékos következik. Ha valaki visszakerült a 15. mezőre, a dobás joga a másik játékosé, függetlenül a 15.-re vivő dobás értékétől.
7. Visszalépés nincsen, az nyer, aki "lemegy a tábláról", akár már a 26. mezőn 5-öt vagy 6-ot dobva. Nehezítés, hogy a 27. mezőről csak 4-sel, a 28. mezőről csak 3-sal, a 29. mezőről csak 2-sel lehet belépni. A 30. mezőre érkezve azonban bármilyen dobással bejut a bábu.

A játék érdekességét a versengő stratégiák (előreszaladó vagy egymást védő bábuk), a bosszankodás (többszöri visszarepülés a 15. mezőre, visszatartó bábucserék), a játék vége felé pedig a gyakori passzolás, bábubeszorulás és a megfelelő dobásértékekben való vad reménykedés adja.

Ha muszáj - fittyet hányva minden óegyiptomi hagyományra - a játékot négy- vagy ötszemélyessé lehet bővíteni.

Ilyenkor mindenkinek két bábuja van, és egymással szemben állnak fel a kezdéshez az első sor nyolc vagy tíz mezőjén (azaz 1,2,3,4,(5,5,)4,3,2,1 sorrendben), ami hihetetlen szentségtörésnek tűnhet, de így több ember is részt tud venni ugyanabban a játszmában. Természetesen ilyenkor illik végigjátszani a partit, hisz még a harmadik (vagy a negyedik) hely megszerzése is izgalmas lehet. A fenti szabályok változatlanul használandók.

Az persze kérdés, mennyi köze van ennek vagy bármilyen szenetszabálynak az eredetihez és így az óegyiptomi kultúrához. De ha egy kis változatosságot hoz a Scrabble, a Cluedo, a Ki-nevet-a-végén és a grandiózus családi társasjátékok közepette, már megérte. Igazán izgalmas a világ első igazi táblásjátékát kipróbálni, tudva, hogy már ötezer évvel ezelőtt is ezzel játszottak a Nílus partján. Minden játékos egy percre oda is képzelheti magát az ókori Egyiptomba: akár fáraónak vagy fáraónőnek...

Ui: A képeken II. Ramszesz fáraó felesége, Nefertari, a Deir-el Medinai-i Szennedzsem és a halotti papiruszáról híres Ani játszik szenetet (utóbbiak a feleségükkel). Az állatkép a thébai szatirikus papiruszról való, a kék szenetkészlet pedig III. Amenhotepé, Tutankhamon feltételezett nagyapjáé volt.

Más egyiptomi tárgyú bejegyzések a blogon:
Egyiptom és a könyvborítók
A fáraó átka és a múmia titka? - Carter Tutanhamonról