A Valamit... új sorozat a blogon. Olyan témákat igyekszem érinteni benne, amiknek - rá kellett jönnöm - kevés vagyok az átfogó megírására. Újra és újra előjönnek, mindig újra kedvem támad írni róluk, de a teljes kép legfeljebb mozaikdarabkákból áll össze. Ezért a bejegyzések linkgyűjteménnyel kezdődnek, ahol igyekszem feltüntetni, mit írtam már korábban a témáról a blogon. Ezután következik valami - abból a végtelenből, amiről írni lehetne.

Bevezető linkgyűjtemény

A világirodalomról, mint olyanról végképpen lehetetlen írni. De azért sokszor írtam már kedvenc köteteimről. Az Ekultura.hu és én oldal linkjei számos jó könyvhöz elvezetnek. A következő linkek csupa olyan bejegyzéshez visznek, ahol kifejezetten friss világirodalomról írtam: Négy kemény könyv érzelmes nőknek, Hamlet és a király, Varázslat Joanne Harris módra, Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok, Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom, Nagyon Modern.

Könyvek

Jenny Erpenbeck: Otthon
Modern. Maradandó. Megható. Családtörténet darabokban. Legszívesebben máris újraolvasnám. Számomra eddig a L'Harmattan kiadó kortárs európai regénysorozatának legjobb darabja

Arnaldur Indriðason: Hidegzóna
Az első Erlenduröm. És igen, biztos, elhiszem másoknak, hogy lesz jobb is az életművön belül, de nekem ez a legjobb. Mert megfogott magának, és nem engedett a végéig. Remek, hangulatos, fájdalmas, izgalmas, kicsit magyar. És a legkevésbé sem csak krimi.

Walter Jens: A vak
Elkeserítő, megható, álomszerű, költői kisregény. Vakságról szól testi és lelki értelemben. Bemutatja, hogyan lehet feldolgozni a váratlanul jött fogyatékosságot, s hogy ki lehet-e békülni a világgal, ha ez történt velünk. Ám van számos másik olvasata is: nekem kapcsolatokról, jövőről, családról és a háborúról is szólt.

Matti Yrjänä Joensuu: A nyomozó
Nagyon jó krimi és nagyon elkeserítő történet a másságról, a rasszizmusról, a nemtörődömségről, a rosszul működő, – pedig esetleg jól működni akaró – rendőrségről. Túl aktuális itt és most. Pedig mintegy húszéves és finn.

Ariel Kenig: A szünet
Egyszerű, követhető, mégis logikátlan és költői történet. El lehet-e zárkózni a világtól, ha megundorodtunk tőle? Értelmes-e a perspektívátlanságba menekülni a szűk perspektívák elől? Van benne kamaszdüh, groteszk és irónia is. Meg szerelem, apakomplexus és Renault-gyár. Nagyon jó első könyv. Egy kicsit Georges Perec Az alvó emberére emlékeztet.

Tuna Kiremitçi: Minden ima az égbe száll
Megríkatósan szép és izgalmas kisregény Törökországból. Két nő, egy idős, a világtól búcsúzkodó és egy fiatal, dühös, saját lábára állni akaró beszélgetései, találkozásai, csatái adják a történet keretét, melyben mindkét nő mesél a másiknak, mindkettő saját élete nagy szerelméről. Vajon melyik a maradandóbb? És melyik milyen véget ér(t)? Külön hála a gyönyörű és jól fogható könyv tervezőjének.

J. M. Ledgard: Zsiráf
Jó kis regény, de azért egy kis csalódást okozott. Kíváncsi vagyok, hogy a kommunista „csehszlovákság”, amit – talán anekdotikusan – hangsúlyozott, mennyire komoly a szerző részéről. Én ugyanis csakis kínosan cseh illetve szlovák csehszlovák állampolgárokat ismertem. Itt pedig mintha a csehszlovák nagy népi együttséget nem a hatalom sugallná, hanem benne élne a szereplőkben. A könyv szimbolizmusa és narrációja viszont tetszik.

Herta Müller: A rókák csapdába esnek
Életem meghatározó könyve, az egyik első „kortárs” regény, amit olvastam. Valamint az első mű, amit a rendszerváltó Romániáról kezembe vehettem. Mindent szeretek benne: narráció, hősök, anekdoták, szövegfolyam… (Új fordításban A róka volt a vadász címre hallgat.)

Maria Nurowska: Egy életünk van
Különös kötet, amelyben két ember életútja idéződik fel, két nézőpont csap össze: a férjé és a feleségé. Mindketten más utat találtak, máshol élték le az életüket, másmilyenné nevelték a gyermeküket, mégis önmaguk maradtak, s mégis hasonlítottak egymásra abban, hogy (talán) nem jól élték végig azt a bizonyos egyetlen életet. Vagy mégis? Olvasmányos kötet, számvetés a lengyel történelemmel is. (És köze sincsen ahhoz, amit a fülszöveg ír róla.)

Georges Perec: Az alvó ember
Elvonulás a világtól valami új keresése, bezártság, tökéletes magány – ezek jellemzik a főhőst, az alvó embert. Furcsa kisregény: kb. negyven éve íródott, mégis olyan, mintha a sokat emlegetett, még mindig szülőjéhez kötött, magát el nem tartó mai fiatal nemzedékről szólna. Lehet, hogy mégsem változtunk annyit az eltelt időben? Lehet, hogy a mai problémáink nem is olyan egyedülállóak? (Perec A dolgok című másik kötetéről itt írtam.)

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Kicsit őrült, nagyon szellemes, meglepő és modern családregény, olyan huszonegyedik századi. Az ikertornyok ledőlésétől és a nemi identitáskereséstől a szeretet és barátság különböző fokáig, egy gyerek őszinte és bájos történetétől az emlékekig és a hamis nosztalgiáig kalandozhatunk fel s alá egy remekül megépített, anekdotikus, realista, mégis groteszk család-világban. Igencsak ajánlott könyv.