2013. augusztus 25., vasárnap
Mostanában olvastam őket, s annyira tetszettek, hogy szeretném őket nagyon röviden ajánlani.
Érdekes, hogy valamennyi vagy francia vagy török szerző műve. Ez nyilván arról is mesél, mely irodalmi programoktól kapott támogatást a kiadó. De kit érdekel: szeretem a francia irodalmat, s épp kezdem megszeretni a törököt, többek közt a Minden ima az égbe száll és a Fekete tej hatására.
Érdekes az is, hogy valamennyi könyv szép. Úgy tűnik, itt valakik értenek a borítótervezéshez...
Csodálatos, hogy valamennyi regény friss, befogadható és ismeretlen. Valódi kortárs világirodalom.
Olvassunk Jószöveget!
Az 1973-as születésű író karcsú kötete 2007-ben jelent meg hazájában. A kisregény húsz fejezete egy-egy beszélgetés két nő, az idős német asszony, Madame Rosella és a fiatal török lány, Pelin között. A téma: a szerelem, az élet és a halál. Madame Rosella a létezés végéhez közeledve szeretné visszaidézni a fiatalságát, Isztambulról mesél tehát, ahol a háború éveit töltötte egy nagyon különös szerelem foglyaként. Pelinnek is mesélni kell, ő azonban először látszólag csak zavaros érzelmeket tud kiteregetni, ostoba udvarlókkal, elnyomó apával, gyermekét elhagyó anyával. Ahogy azonban haladunk előre a történetben, egyre több nézőpontból látjuk ugyanazt, egyre inkább megkérdőjelezhetővé válnak az alapvető, közhelyes vélekedések szeretetről, szerelemről, gyűlöletről, szülőkről, gyerekekről és társakról. A regényben nincs narrátor, nincs értékelés és nincs kommentár. Ehelyett a két nő, az idős, a világtól búcsúzkodó és a fiatal, dühös, saját lábára állni akaró beszélgetései, találkozásai, csatái adják a történet keretét, melyben végül mindkét nő mesél a másiknak élete nagy szerelméről. Vajon melyik a maradandóbb? És melyik milyen véget ér(t)? Megríkatósan szép és bájosan izgalmas kisregény. Tíz csillag a tízből.
Az 1971-es születésű írónő Törökország talán legolvasottabb szépírója. A Fekete tej elolvasása után nem nehéz megérteni, miért. A 2007-ben született kötet elméletileg egyetlen nagy életélmény irodalmi lenyomata: az írónő életében megjelent szülés utáni depresszióé. A feminista játékokat is űző Şafak regénye azonban emellett csodálatos nőtörténet, esszéregény, mese, egy önsegítő könyv paródiája, sőt, azt hiszem, érzelmes utazás is. Elénk állít egy öntudatos és magát ismerni vélő nőt, aki szembesül azzal, hogy gyereket akar. Miután viszont minden észérv ellenére behajózik a házasság, majd a gyermekvárás révébe, hirtelen összeomlik és már maga sem tudja, mit szeretne. Lehet egy nő egyszerre jó író és jó anya? És ha igen, miért nem? Miért bizonyít a lehetőség ellen a világ összes nőtapasztalata Tolsztoj feleségétől Muriel Sparkig? És ha mégis, hogyan lehetne kilépni a szülés utáni depresszióból? A nő belső hangjai Cinikus Entellektüell asszonytól Praktikus Észen, Lélek Dervisen, Csörtető Törtetőn, és Szatén Szenvedélyen át egészen Gondoskodó Madártej asszonyig mind egyszerre beszélnek és mind mást akarnak. Vajon sikerülhet legyőzni őket, s velük együtt a depresszió Lordját? A játékos, hol prózaverses, hol komolyan elemző regény minden kérdésre szellemes és frappáns választ ad. Tíz csillag a tízből.
Az 1971-es születésű írónő, aki filozófus és tanár is egyben, 2009-es, Femina-díjas könyvében (látszólag) személyes történetet mond el. Az Akárki, aki mindig új és új alakot ölt, az édesapja, aki bipoláris zavarban szenved haláláig. A könyv fejezetei az apa alakváltozatait követik, aki megszűnik szülőnek, sőt embernek lenni, s helyette hős lesz, figura és elveszett lélek: James Bond, kalóz, bohóc, gyermek, kabil, hajléktalan vagy jezsuita, netán Antonin Artaud vagy maga a semmi.... Miközben kibontakozik a kétlányos csonka család élete, az apa új házassága, útkeresései, okos professzori életszelete, követhetetlen kaleidoszkópban láthatjuk azokat a pillanatokat, amik nem normálisak, amelyek megnehezítik az azonosulást, amelyek belezavarnak a boldog család képébe. S megjelenik egy felnőtt lány is (elvben az írónő), aki szeretetre vágyik, és "normális" reakciókra, de általában kívülálló marad, mert mindig csak azt a tökéletes apát keresi, akire kisgyerekkorából emlékszik, ám az nem létezik, sőt felnőttként rá kell jönnie, hogy sosem létezett: hiszen a "bi" már akkor ott lapult minden mosolyban és minden logikátlan cselekedetben... Tragikus, őszinte, mégis felemelő, s témája ellenére könnyen olvasható modern regény. Kilenc csillag a tízből.
Az 1967-ben született írónő, aki már első regényeivel berobbant az irodalom élvonalába, ezt a hitchcockian sokkoló és freudian lélekfürkész könyvét 1995-ben írta. Története egyszerű: az idős házaspár (a nyugdíjas professzor és lányos bájú felesége) beköltözik álmai vidéki házába. Sehol egy tolakodó szomszéd, hangoskodó boltsor vagy kellemetlen ismerős, a Ház pedig, nagybetűvel, mindkettejük vágyainak netovábbja, a megtestesült tökély. Egészen addig, míg a közel-s-távol egyetlen szomszéd, a különös Bernardin úr be nem csönget. A hívatlan vendég nem beszél, nem törődik sem az udvariassági formulákkal, sem semmi mással. Viszont minden délután négy órakor megérkezik, s ha nem engedik be, vadul kopog és dörömböl. Elbújni előle nem lehet, s nem hat rá sem a durva udvariatlanság, sem a gyilkos irónia. Mit akar? Miért jön minden nap? Hogyan él? Ki valójában? S mit tehet az elbeszélő, a ház gazdája, amikor úgy érzi, a látogatások beszennyezik az életét, elveszik az otthonát...? A könyv erőssége fordulatainak váratlansága és a szellemes és meglepő dialógusok sora. Kilenc csillag a tízből.
A talán legjobban tisztelt török író, a Nobel-díjra is többször jelölt, 1923-as születésű Kemal 1972-ben írta meg bájos kisregényét, amely a mesék, mondák és hagyományok világát eleveníti fel egy könnyed, mégis tragikus, apokrif mesével. A kurd fiú, Ahmet és a pasa lánya, az okos és önálló Gülbáhár szerelme egészen sosem teljesedhet be. Pedig egymásnak rendeltettek, s az Ararát várja őket első nászukra. Ahmet azonban szembekerül a nagy hatalmú pasával, amikor nem hajlandó neki visszaadni elkóborolt, s új gazdájául Ahmetet választó csodalovát. A ló miatt Ahmetet elfogják, börtönbe zárják, halállal fenyegetik, szerelme pedig bármit megtenne, hogy megmentse. De vajon mit tesz meg valójában? Öngyilkosság, gyilkosság, vérbosszú, próbatételek és az Ararát édes-bús dalai váltakoznak egymással a regényben. A letehetelen és lebilincselő, költői történet egy idegen világba repít és nem enged el. Nyolc csillag a tízből.
Az 1962-ben született író és irodalomprofesszor Renaudot-díjas és Martin Beck-díjas regénye 2003-ban jelent meg, s azóta több mint huszonöt nyelvre fordították le. Amikor az ember belekezd a könyvbe, eleinte nem érti, mi is volt olyan fantasztikusan újszerű és izgalmas a regényben, hogy díjakat kapjon. Ahogy azonban halad előre a történet, s egyre mélyebb szakadékok nyílnak meg benne, egyre szuggesztívebb lesz a hangulata, érthetővé válik, mit ünnepeltek a zsűrik. A Szürke lelkek lehetne a háború borzalmairól szóló könyv, ám nem az. Csak a háború borzalmainak felsorolása ismétlődik benne mintegy mantraszerűen. Lehetne történelmi krimi is, hiszen gyilkosságokról szól, melyeket egy Verdun-közeli kis faluban követnek el. A hatóság megtalálni véli a tetteseket, ám a vallomásra erőszakkal veszi rá őket. A narrátor különös titkok nyomába jut, s úgy tűnhet, egyedül ő az, aki valójában tudja, ki is a gyilkos. A cselekmény egy pontján azonban hirtelen rá kell jönnünk, minden viszonylagos, s lehet, hogy a gyilkos személye nem is fontos. Persze szólhatna a könyv a francia társadalomról is, hiszen olyan örök típusokat ábrázol, melyek jellegzetesen franciák, ám nem kötődnek kizárólagosan egy-egy korszakhoz. De szólhatna a nőkről és a szerelemről is. Hányféle útja van a szerelemnek és melyik hová vezet: a beteljesüléshez, a tragikus halálhoz, a nemtörődömséghez, az önbecsapáshoz, az öngyilkossághoz, az önmegtagadáshoz...? Cseppet sem szürke, nagyon sokféleképpen olvasható könyv. Nyolc csillag a tízből.
Elsőrangú macskaregény, amely először 2010-ben jelent meg. Mindent, amit leírhatnék róla, már leírtam itt: Három cicás regény. Nyolc csillag a tízből.
