A kötet igazi szenzációja az évnek: ahogy ugyanis alcíme hirdeti, ez A világ első igazságügyi orvostani kézikönyve 1247-ből. Aki tehát kinyitja, képzeletben hétszázhatvanhét évet repülhet vissza az időben a Szung-dinasztia – vagyis a puskapor alkalmazása, az iránytű és a papírpénz feltalálása és az első enciklopédia megírása – korába, s máris ott találhatja magát egy professzionális halottkémi vizsgálat helyszínén. 1247-ben Magyarországon még folyik a tatárjárás utáni újjáépítés, a korszak európai történelme tele van lovagokkal, harcokkal és politikai intrikákkal. Mindeközben a világ túlsó végén egy okos és precíz kínai tudós megjelenteti élete munkáját a törvényszéki orvostanról, ráadásul nyomtatásban…

Song Ci (1188-1249) magas rangú hivatalnok volt, már huszonkilenc éves korában elnyerte a legmagasabb hivatali címet, s élete során számos járás főnökeként osztott igazságot és folytatott le halottkémi vizsgálatokat. Munkáját kiválóan végezte, különösen az élete második felében, Hunan tartományban töltött időszaka tette híressé. Műve, mely eredetileg A bűnök elsöprésének összegyűjtött jegyzetei címet viseli, azonnal alapművé vált, s még a 19. században is gyakran került kiadásra: a magyar fordítást is egy 1854-es példány magyarázó ábrái kísérik. Európában hasonló művet csak a késő reneszánsz idején, az 1600-as években írtak először.

A szerző 53 hosszabb-rövidebb fejezetben veszi végig tudománya szabályait és legfontosabb problémáit. Olvashatunk az alapvető halottkémi ismeretekről, hogy kiknek és hogyan kell lefolytatniuk az eljárást, milyen módon kell a látottakat jegyzőkönyvbe rögzíteni, mit és milyen sorrendben kell megfigyelni egy holttesten, s a különböző jelek milyen következtetésre vezethetnek. Megtudhatjuk, hogy a vízbefúlt ember testének tartásából hogyan lehet belökésre vagy beesésre következtetni, miként lehet felismerni a különböző mérgek hatását, s hány csontja is van egy felnőtt embernek. Mintát találhatunk arra, hogyan kell viselkedni, ha a járásbíró bűntényt gyanít: például a gazdag örökhagyó akasztásos „öngyilkossága” idegenkezűség jeleit mutatja.

Song Ci példái nemcsak szemléletesek, de jó képet adnak a halottkémi „nyomozás” nehézségeiről is. Mit kell tenni például, ha a vizsgálat vezetőit valaki megpróbálja megvesztegetni? Milyen növényi szerek segítségével lehet zúzódásokat imitálni egy holttesten, ha bajba akarom keverni azt, akivel az illető utoljára verekedett? Milyen hibákat követhet el a felületes halottkém? Bár a könyv témái mind összefüggésben állnak a halállal, közben arról is értesülhetünk, hol lakozik az életerő az emberben, vagy, hogy az egyhónapos magzat olyan, mint a fehér harmat, a kéthónapos pedig, mint az őszibarackvirág…

Látható tehát, hogy a Quattrocento kiadó új sorozatában, a Kínai kuriózumokban megjelent könyvecske igazi ritkaság. De vajon – jelentősége ellenére – lehet-e egy ilyen könyvet élvezettel elolvasni? Szerintem: igen. Amikor családom tagjai megláttak kezemben Egy kínai halottkém feljegyzéseivel, kissé idegenkedve néztek rám: mégis miféle olvasó az, akinek tetszik a villámcsapás okozta halálesetek leírása? Song Ci könyvéhez azonban szerintem legalább három szempontból is érdemes közelíteni.

Először is sokan szeretnek detektívtörténeteket olvasni vagy krimit nézni. Aki ezt teszi, nem a halál brutalitására, hanem a logika győzelmére, a nyomozásra kíváncsi. Ezt az élményt pedig ebből a könyvből is megkaphatja, szembesülve például Song Ci egyik példájával: mi a teendő, ha a holttesten két embertől származó, két halálos sérülés is található, de az első már a halálát okozta. Mindketten gyilkosok? Vagy a második nem? A második indok, hogy a kötetből alaposan megismerhetjük a korabeli Kínát: a leggyakoribb halálmódok és a vizsgálat lefolytatásának szabályai elénk rajzolják a korszak társadalmát és a precízen megszervezett, többnyire kiválóan működő adminisztratív rendszert. Gazdag családok titkokat őrző villáiba, nyüzsgő piacterekre, veszélyes országutakra, sőt, a szülőszobákba is ellátogathatunk, s megismerhetünk egy fejlett és kifinomult civilizációt, ahol a halál szörnyű, de az emberi élet érték.

S ez a harmadik számomra fontos dolog a kötetben. Az egész kézikönyv igen magas erkölcsi alapon áll. Éppen azért született, hogy a halottkémek ne letudandó, undorító feladatként tekintsenek embertársaik holttestének vizsgálatára. Hiszen ha felületesen végzik a munkájukat, gyilkos maradhat felelősségre vonás nélkül, vagy éppen egy ártatlant vádolhatnak meg hamis, félreértelmezett bizonyítékok alapján.

Az abszolút értelemben vett igazság Song Ci szerint feltárható: nem kell hozzá filozófia és elvont absztrakció, csakis szorgalom, tudományosság és kemény munka. No meg egy jó kézikönyv. Ezért írta meg A bűnök elsöprésének összegyűjtött jegyzeteit, s ezért olvashatjuk ma is: kuriózumot megillető élvezettel.

A cikk az Ekultura.hu-n: Song Ci: Egy kínai halottkém feljegyzései
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A három festmény Ma Lin 13. századi, Szung-kori kínai festő képe, az első címe Alkonyi tájkép, a másodiké Jao császár, a harmadiké pedig Szelet hallgatni a fenyők közt. Az utolsót épp 1247-re szokták datálni, amikor Song Ci könyve megjelent.