Ma négy olyan könyvet szeretnék ajánlani, amit véleményem szerint kár volna kihagyni az olvasmányaid közül. Főleg, ha hölgy vagy. Mind a négy nagyon kemény, sötét történet, s mind a négy igazi irodalom, tele egyedi narratív megoldásokkal és rendhagyó szövegötletekkel. Mind a négyet nagyon szeretem, de nehezen olvasom újra, mert érzelmileg igencsak megterhelőek, ugyanis elhozzák a katarzist...

1. Iselin C. Hermann: Expressz ajánlott!
Polar Könyvek, Bp., 2003, 184 oldal
A dán írónő levélregénye 1999-ben jelent meg és nagy vitákat kavart. Ha manapság, az ezredfordulón az olvasó világ képes megbotránkozni egy regényen, mert az elképzelhetetlenül, botrányosan és izgatóan erotikus, akkor biztos lehetsz benne, a szerző tud valamit az írásról. A történet különleges és kalandos: Delphine, a fiatal dán lány beleszeret egy középkorú, francia festő képébe és a képen keresztül a sosem látott, sosem ismert férfiba is. Felkeresi tehát egy nagyon őszinte, merész hangú levélben, a férfi kimérten, de kedvesen válaszol, s megkezdődik egy levelezés, amelyben a távoli szerelmesek tabukat döntögetnek: örök testi és lelki szerelmet esküsznek látatlanban és házasságot törnek elementáris erejű szavakban. Az ódon műfaj, a levélregény új életre kel, szexis, szépséges és meglepő prózát olvashatunk. Aztán a cselekmény eljut a csúcspontra: Delhine és Jean Luc nem bírják tovább egymás nélkül, s a lány elindul a távoli francia kisvárosba, hogy találkozzon szerelmével. A végkifejlet azonban olyan megrázó, mint egy földrengés: a kettős csavart biztosan nem felejted el. Könnyed nyelvű, rövid, súlyos könyv, igazi irodalom.
Ha gyümölcs volna, lédús, vérvörös gránátalma lenne.

2. Ali Smith: Hotel Világ
Bastei, Bp., 2002, 248 oldal
Lehet, hogy már találkoztál a könyvvel egy antikváriumban: de megláttad a pinkpacsuli színű borítót vagy a Bastei füzetes regénykiadó feliratát a címlapon és már vissza is raktad a polcra némi megvetéssel. Legközelebb ne tedd! Az 1962-es születésű írónő regénye valódi irodalom, 2001-es megjelenése óta több mint öt rangos könyvdíjat elnyert már. S ha valamelyik szín nagyon nem illik hozzá, az a rózsaszín: hiszen a könyv halállal kezdődik és végződik. A nevetségesen kisszerű és értelmetlen halálba zuhan a tizenkilenc éves angol lány, Sara Wilby, a könyv hat fejezetében pedig ez után a halál után nyomozhatunk érdes, ironikus, sötét és költői szövegek között: hogyan lehetséges, hogy így érjen véget egy élet? És mi az a halál? A Hotel Világ (vagy Glóbusz Hotel), Sara munkahelye egyértelmű szimbólum a regényben, de jóval több is annál: holtpont az időben és a térben, ahol találkozik hat idősík ("a múlt, a múlt jelenje, a jövő, a jelen múltja, a múlt jövője és a jelen") és hat szereplő: Sara életének részesei és idegenek, akiknek a sorsát széteső szavaikból, különös monológjaikból és tudatfolyamaikból nyomozhatjuk ki visszafelé. Végül megjelenik valami nagyon-nagyon fájdalmas érzés, valahol, a gyomrunkban, aztán összeszorul a torkunk - és ekkor ér véget a regény. De addigra már minden jóvátehetetlen. Nagyon jó könyv.
Ha gyümölcs volna, sötétvörös, aprószemű, fanyar meggy lenne.

3. Joyce Carol Oates: Hőség
Trívium, Bp., 2004, 312 oldal
Az amerikai szerzőnőtől sok regényt választhattam volna (eddig 13 jelent meg magyarul, épp most friss az Egy szép szűz leány az Európa kiadónál), mégis egy novelláskötetet ajánlanék figyelmedbe. A Nobel-díj várományosként emlegetett Oatesnak ez a könyve eredetileg 1991-ben jelent meg Amerikában, de semmit sem veszített aktualitásából, s bámulatosan árulkodik tehetségéről. Oates mindig, amióta csak ír, az élet sötét oldalát rajzolta meg tökéletesen kidolgozott és angyalian nyugodt szövegű, halálpontosan szerkesztett írásaiban. A Hőség számos emlékezetes novellát tartalmaz, melyeknek közös alapélménye a félelem. Valamennyien biztonságot és békét akarunk magunk körül, különösen vágyunk erre, ha nők vagyunk. A világ azonban - bármennyire szeretnénk meggyőzni magunkat róla - nem ilyen. Közönyös, erőszakos, magánnyal és brutalitással teli. Előfordulhat például, hogy erőszakos gyerekek támadnak rád: szerencsére nem bántanak, de megszégyenítenek és elveszik a ruhádat. Ott állsz egy teljes élettel a hátad mögött, negyvenhat évesen, Meztelenül. Vagy épp otthon vagy gyönyörű otthonodban, bájos kislányoddal, épp hazavárod gyöngéd és kedves férjed, amikor ketten belépnek a hátsó ajtón és az egyiknél ott A kés. Rettenetes a Hőség, amikor az egyik novella végén valaki "felkiált, aztán belebotlik valamibe, ami lepedőkbe csavarva hever a padlón". Vagy ott van Joel története, aki feleségével, Kimmel elveszíti a kisbabájukat, aztán Házkeresésre indul, de csak önmagát találja meg. Sötét, komor, szörnyű történetek: igazak, elkeserítőek és sokáig velünk maradnak az álmatlan éjszakákon. Mégis felemelő olvasni őket, mert sajátosan, nyugtalanítóan szépek és rendjén lévők.
Ha gyümölcs volna, torokszorító, savanykás egres lenne.

4. Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben
Geopen, Bp., 2003, 436 oldal
Az 1951-ben született angol szerzőnő 1995-ös, első regénye eredeti címén a Behind the Scenes at the Museum címre hallgat. Ez talán még inkább kifejezi, milyen is ez a látszólag hagyományos, monumentális családregényként induló, majd egyre személyesebbé és szívszorítóbbá váló könyv. Egy élet tárgyai, emlékei és képei között járhatunk fel s alá az iróniával és némi csalódott tisztánlátással visszatekintő főszereplő, Ruby vezetésével, aki 1951 és 1992 között éli életét, melyet 13 fejezeben mond el. Minden róla szóló történethez tartozik azonban egy másik, egy lábjegyzetes, amellyel az előző századfordulóig, családja, szerettei és utáltjai messze múltjába kalandozhatunk vissza, szép, független és furcsa nők sorsát ismerhetjük meg, akik elhagytak egy férfit, vagy elvesztettek egy férfit, hozzákényszerültek egy férfihez, vagy rajongtak egy férfiért, akik elrontották a sorsukat és akik megjavították, akik álmokban éltek és akiket megfosztottak az álmaiktól. Szerelem és csalódás, boldogság és kiábrándulás, női és férfitörténetek váltakoznak egymással a könyv lapjain, lebilincselően, bonyolultan, mégis követhetően, s közben Ruby életének titkaira is lassan fény derül, utolsóként arra, miért nem lehetett ő édesanyja "drága, drága gyöngye"... S miközben Ruby megfejti önmagát, mi, olvasók is közelebb juthatunk ahhoz a megfejtéshez, milyenek is valójában a nők. Cseppet sem romantikus vagy giccses, mégis varázslatos könyv, ami az első néhány lap olvasása után beszippant és nem enged el többet.
Ha gyümölcs volna, pazar illatú, halvány rózsaszín őszibarack lenne.

Remélem, belekóstolsz valamelyik könyvbe, s te is megszereted legalább úgy, mint én. Jó csemegézést!

Frissítés: kiváló elemzések Entropic blogján az Expressz ajánlott!-ról és a Hotel Világról!

Ui: Ezt láttad már?