Különös dolog történt velem ma a fórumra menet… Először kis híján kioldódott a tógám, valószínűleg azért, mert nem hajlítottam be eléggé a bal könyököm. A macellumban büdös halat akartak rám sózni, és nem tudtak denariusból visszaadni. Aztán majdnem leöntöttek szennyvízzel egy különben igazán csinos, vörös homlokzatú emeletes ház tetejéről. Ennek ellenére összességében mégiscsak jó napom volt: találkoztam több amicusommal, szereztem belépőt a holnapi gladiátorjátékokra, és végül sikerült eljutnom Hercules templomáig, ahol a megistenült hős tiszteletére ingyenlakoma fogyasztható minden augusztusi áldozatkor. Most viszont sietnem kell: épp Plautus-komédiát játszanak a színházban! Természetesen Philip Matyszak útikönyvét viszem magammal oda is. Különben honnan tudnám, mire futja az Antik Rómában napi öt denariusból?

A rangos brit Thames & Hudson kiadó történelmi útikalauz sorozata segítségével valahogy így lehet elképzelni egy napunkat a nyüzsgő ókori fővárosban, Rómában. A 2008-ban útjára bocsátott széria az ókori Róma útikalauzával indult meg Magyarországon, a Scolar kiadó gondozásában, s mára már az ötödik köteténél tart. Az angol sorozatcím, a Traveling on 5 is mutatja, hogy a kötetek abszolút gyakorlati tanácsokat adnak a tapasztalatlan (idő)utazóknak, hogyan is boldoguljanak a kiválasztott történelmi helyszíneken öt helyi valutából, vagyis – olcsón, de jól. Az általam olvasott öt könyv közül talán az Antik Róma nyújtja a legszórakoztatóbb paródiáját egy mai útikönyvnek, miközben sikerrel varázsol át bennünket Kr. u. 200-ba, a római utcákra.

A jól áttekinthető szerkezetű kötet minden mikrotörténész és pletykakedvelő olvasó vágyálma. Olyan apróságokat is megtudhatunk belőle, mint hogy merre forduljunk a Palatinuson, ha az Aranyházhoz igyekszünk, mit kell mondani, ha az ember ismerős rabszolgával fut össze az utcán, hány lábat ér egy kettőslépés, hogy készül a csontlében főtt pele, hány ünnepet ülnek a római nők áprilisban, hogyan lehet udvariasan megszólítani egy örömlányt, ha extra szolgáltatásokat is szeretnénk kérni, vagy hogy mennyi ideig tart tengeren az utazás az egyiptomi Alexandriától, Nagy Sándor egykori fővárosától a kis-ázsiai Epheszoszig (ahol nem szabad elmulasztani a világ hét csodája egyikeként emlegetett Diana-templom megtekintését, ugyanis 62 év múlva a gótok le fogják rombolni!). Kiváló listákat találhatunk benne olyasmikről, amiket mindig tudni akartunk: a gladiátorok fajtáiról, Róma fő vízvezetékeiről, Róma dombjairól és kerületeiről (költözz az elit Caeliusra, kerüld a csóró Transtiberiumot) vagy épp a csodálatos fürdőkről. A könyv fejezetei segítségével betekinthetünk a lakomák, a szórakozás és a vallás világába, megtudhatjuk, hol és mit érdemes vásárolni, kitől kérhetünk segítséget, ha kiraboltak vagy megöltek bennünket, majd a könyv – útikönyvhöz híven – a látnivalók bemutatásával és római sétaútvonalak leírásával zárul. A tájékozódást remek térképek, 32 rajz és 11 színes, elbűvölően részletes számítógépes rekonstrukció kíséri: utóbbiak mintha fotók lennének egy olyan kor épületeiről és utcáiról, amikor sajnos még nem találták fel a fényképezést...

Ami azonban a legjobb a könyvben, a szöveg állandó humora. Hiszen: ki nem tévedt már el egy útikönyvet szorongatva, mert véletlenül letért a sétaútvonalról és ki ne érezte már úgy, hogy az útikönyve teljesen felesleges dolgokat tartalmaz, ahelyett, hogy tájékoztatna, mondjuk, a legközelebbi nyilvános illemhely használatáról. Az Antik Róma alaposan kiparodizálja az efféle fontoskodást. Ott van például a gyakori kifejezések gyűjteménye: ebben a könyvben itt olyan hasznos mondatokat találhatunk latinul, mint Az ivóban szituáció kifejezései között A boromat akarom, vagy kérem vissza a pénzemet, A szállás témakörben a Tűz van a szobámban, vagy a Találkozás idegenekkel kifejezéscsokorban a Ne öljön meg, itt az összes pénzem formula. Az én két kedvencem egyébként a Britanni ite domum (ami a legkevésbé sem azt jelenti, hogy „A Britanni nevűek a házba mennek…”) és a Re vera, cara mea, mihi nil refert (vagyis: „Édesem, fütyülök rá”).

Lehet, hogy nemzedékek sóhajtottak fel boldogan, amikor eltörölték a kötelező latinoktatást, s biztos, hogy minden középiskolás rémálma, amikor meg kell tanulnia a római köztársaság intézménytörténetét – Philip Matyszak mulattató útikönyve azonban olyan történelmi kalandozást biztosít, aminek a végén már nem utált műemléktemetőként, hanem élő és örök, modern városként gondolunk majd az ókori Rómára. És máris utaznánk oda. Megint.

Linkek
Utazzon a történelemben! - A Scolar kiadó Útikalauz-sorozata
Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából
Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból
Charles FitzRoy: Reneszánsz Firenze napi öt forintból
Donald P. Ryan: Ókori Egyiptom napi öt debenből
A cikk az Ekultura.hu-n: Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A borítókról: olvasás közben egy bajom volt. Miközben a belül igazán gyönyörű és elegáns kivitelezésű könyvet forgattam, folyton morogtam a magyar kiadóra, mondván, hogy volt képes ilyen illúzióromboló, érdektelen, ráadásul fehér alapszíne miatt gyorsan besárguló, bepiszkosodó borítót tervezni erre a remek könyvre. Azután jött némi keresés az interneten és nagy-nagy ámulat: ez a borzadály az eredeti angol kiadás védőborítójának pontos átvétele. Valószínűleg a briteknek sem tetszett, mivel a kemény kötéses kiadás később szép borítót kapott, amelyen már a könyvben szereplő egyik látványkép látható, a puha kötéses változat fedelére pedig a csini bőröndjét hurcoló császárszobor került. Mindezt csak azért írom le, hogy aki az első három (Róma, Athén, London) könyv fantáziátlan magyar borítóját szeretné szidni, szidalmait ne a Scolarnak címezze: ezt nem ők rontották el...