2010. május 7., péntek
Volt egyszer egy könyvsorozat. Kecses, kicsi, kézbeillő és karcsú kötetek. A szivárvány és a nyomdaipar minden színében pompáztak és minden másodikat érdemes volt elolvasni. Úgyhogy mindegyiket meg kellett venni, lesz, ami lesz. Aztán lehetett róluk beszélgetni, hisz valószínűleg más is épp ugyanazt a kötetet olvasta épp ugyanakkor.
Azt hiszem, ha a hatvanas években már élek, lelkes vagyok és fiatal, folyton ezekre a könyvekre spórolok. Nem drágák, de azért elkérnek értük öt-hét forintot, később tízet. Amelyiket nem tudom megvenni, kölcsönkérem. Szépen néznek ki a polcon és - kitágul tőlük a világ.
A nevük: Modern Könyvtár. Nem túl eredeti, hiszen az Athenaeumnak az 1910-es évektől kezdve futott egy ilyen irodalmi sorozata. De találó. Mert ezek a könyvek tényleg modernek, izgalmasak és lehetőség szerint aktuálisak.
Az első finom, vékony kisregény 1957-ben jelent meg: gondolom az időzítés nem véletlen. Félicien Marceau aranyos, szívhez szóló (és talán nem is olyan jelentős) novellája, az Antoinette kisasszony gyémántjai hosszú, a rendszerváltás utánig nyúló sort nyitott meg.
Kiadtak a sorozatban Max Frisch- és Dürrenmatt-regényt, T. S. Eliot-verseket, színdarabot Edward Albee-től, Jean-Paul Sartre-t (elsőnek épp az Egy vezér gyermekkorát) és Slavomir Mrozeket, Truman Capotet és Bernard Malamudot (kedvencemet, A segédet), Elia Kazant és Ingmar Bergmant.
Itt jelent meg könyvformában először Arthur Miller A bűnbeesés utánja, Fukazava Hicsiró Zarándokéneke, Anthony Burgess Egy tenyér, ha csattanja. És persze Le Clézio is, pont negyven évvel azelőtt, hogy megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat és hirtelen minden magyar kiadó (újra)felfedezte volna...
Persze, voltak szovjet írók és "kötelező témák" is. De minden könyvet kiváló ízléssel választottak, nem pedig eszmei okokból "nyomták be" a sorozatba. Kit zavart, ha Muriel Spark vagy Robbe-Grillet mellett szerepelt egy könyv Kubáról? Főleg, ha Jevgenyij Jevtusenko írta és Rab Zsuzsa fordította... Olga Bergholz Nappali csillagokját pedig a körülzárt Leningrádról és a szerelemről minden nőnek érdemes elolvasni, aztán meg sírni rajta egy kicsit...
Nemcsak dráma, regény és vers jelent meg a sorozatban, de tanulmányok is, például az esszébűvész Tom Wolfe Kandírozott mandarinzselészínű áramvonala (hihetetlen cím...) vagy Josef Skvorecky Egy detektívregény-olvasó ötletei című parádés kiskönyve, amelyik - azt hiszem - először hozta mifelénk divatba a témát könyvformában: irodalom-e a krimi?
Személyes kedvencem a sorozatból Ann Quin Három című regénye, szívszorító, szép, és Nagyon Modern.
Hogy miről jutott eszembe az egész? Könyvesboltban jártam.
Ismét (még mindig) van Modern Könyvtár. Igényesen összeválogatott és szerkesztett sorozat, méltó az Európa Kiadóhoz. Kecses, kicsi, kézbeillő, többnyire karcsú kötetek, aranyos, színpompás, a régire is emlékeztető borítóval. Az áruk, hm... 2000 Ft körül. A példányszámuk, sejtem, jóval kisebb, mint a régieknek.
Megjelent néhány régi klasszikus, Joyce Carol Oatestól, Danilo Kistől, de sok az új is, például Itojama Akiko elkeserítően szép történetei. Személyes kedvencem is van, Guillermo Martínez Oxfordi sorozata.
Elmentem könyvesboltunkba egy hónap után, s szegény kis Modern Könyvtár (alaposan eldugva, az ábécésorrendbe rendezésnek köszönhetően karmagasság fölött) pont ugyanott árválkodott, mint ahova némi nyújtózkodás árán visszatettem előző alkalommal, ugyanaz (az egyetlen) példány, csak most már egy kis porréteg is volt rajta. Láthatólag sokan keresték, forgatták, töprengtek rajta, hogy megvegyék-e... Hogy mi a baj: túl sok a könyv, túl kevés a pénz, túl komoly az irodalom, túl rohadt a világ? Mindegyik. Mindenesetre bánatomban megvettem. Hiszen Nagyon Modern.
