A címben szereplő különírás szándékos. Az alább felsorolt friss olvasmányaimban az a közös, hogy valahogyan valamennyi szép. Hangsúlyozottan, esztétikusan, művészien, meghatóan az. Bármit is jelentsen a szép szó.

Mileta Prodanović: Kert Velencében
A szerb posztmodern jeles képviselőjének első és mindmáig egyetlen magyarul megjelent regénye. Két nemzedéknek állít emléket, a felbomlófélben és nyitódófélben lévő nyolcvanas évekbeli Jugoszlávia a világot megváltoztatni, netán megváltani akaró kamaszainak és 1996 tüntető, harcoló, összezavarodott, reformokat követelő fiataljainak. Mi a kapcsolat a két nemzedék közt? Mi a közös két korszak manipulatív technikáiban? Újra tudjuk-e értelmezni a saját fiatalságunk? A könyv nagyon jó kérdéseket tesz fel, s látszólagos énregényként, valójában azonban fölöttébb trükkös konstrukció mentén kényszerít arra, hogy szembenézz önmagaddal (is).
Mitől szép? Először is a kiváló fordítástól. Másrészt attól, ahogyan a kemény és sötét témákon átdereng a hit a kultúrában és a fiatalságban.
Ami nem tetszik: nincs ilyen. Még a zárótanulmány is szép.

Paolo Maurensig: A lüneburgi variáns
Olasz kisregény, mégis igazi közép-európai történet. A három elbeszélő hang egyetlen történetet fűz össze, amely a második világháborútól napjainkig ível. Mi köze a sakknak a halálhoz? Mi köze a játszmáknak az élethez? Miért lesz öngyilkos egy sakkmester, s mit jelentenek a a különös, gombból készült sakkfigurák a rongytáblán, amit otthonában találnak? Miért tűnik el a világ szeme elől a fiatal sakkzseni? Mi a küldetése? Meglepő, egyre gyorsuló tempóban haladó, költői és nagyon mélyen szimbolikus történet, amit mégis könnyű elolvasni.
Miért szép? Mert megszabadulni aztán már nehéz a történettől.
Ami nem tetszik: hogy a Park Kiadó e remek szépirodalmi sorozata korán elhalt.


William Brodrick: Büntetlenül
Vaskos, mégis magát olvastató angol regény. Nem családtörténet, bár lehetne az. Nem is holocaustregény, mert jóval bonyolultabb annál. Számos idősíkban haladva előre, a bűn, felelősség, felelősségrevonás és a háborús bűnök elévülésének kérdése mellett könnyedén röppen át számos súlyos és izgalmas témán: például, hogy mitől lesz valaki szerzetes, hogy mi történik velünk, ha betegségünk miatt lassan elveszítjük a személyiségünket, vagy hogy ha feladatunk jót cselekedni, a gonosszal is jót kell-e tennünk? (Nem cselekszünk akkor másokkal rosszat?) Sokban tudnám hasonlítani a szintén a Geopen kiadónál megjelent Kémnők és Leningrádi Madonnák című regényekhez: modern, újszerű a háborúképe, teljesen egyedi a világa, kemény, nehéz olvasmány, mégis könnyű olvasni, olvasmányos.
Miért szép? Szép a téma és feldolgozása. Szép a párhuzam, hogy az egyik főszereplő pap, aki korábban jogász volt, míg a szerző jogász, aki korábban pap volt. És szép, hogy a történet kulcsfiguráját állítólag az édesanyjáról mintázta Brodrick.
Ami nem tetszik: hogy nincs több forrásom Geopen-kötetekre.

Orson Scott Card: Bűvölet
A tavalyi MesterMűvek sorozat mostoha sorsú darabja, amely tulajdonképpen látszólag még 2013-ban jelent meg, de valójában csak 2014 januárjában: én ráadásul még csak most tudtam hozzájutni. Vaskos és páratlanul egyedi hangvételű könyv. A Csipkerózsika mese parafrázisa, a huszadik századi zsidó sors mitikus-misztikus feldolgozása, a fogyasztói társadalom filozofikus ábrázolása, az orosz népmesék világának a nyugat-európaiéval való groteszk keresztezése, időutazós fantasy, lélektani regény... Írjak még ilyeneket? Ez a könyv egyszerűen önmaga, de annak bűvöletes.
Mitől szép? Attól, hogy Orson Scott Card írta. Meg hogy látomásos, abszolút szuggesztív hangulatú és egy kicsit őrült.
Ami nem tetszik: hogy a sorozat további tagjai igencsak beakadtak január óta. De majd talán májusban...

Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
Immáron a hetedik Bradbury-válogatás az Agave-kiadótól. Ezúttal huszonhárom a nyolcvanas években kötetbe szerkesztett novellát kaphatunk a szómágustól, hangulatosat és többnyire tragikusat persze. Nem állítom, hogy ez a legjobb Bradbury-gyűjtemény, ami valaha is a kezembe került (az számomra - szégyen, nem szégyen - mindig is a magyar összeválogatású Kaleidoszkóp című kiskozmosz lesz), de igazán változatos és különleges összeállítás.
Mitől szép? Hogy minden, de minden az érzelmekről szól benne. Szerelemről, barátságról, búcsúról, magányról... Jelenlegi két kedvencem belőle a Szerelem című novella és a címadó elbeszélés.
Ami nem tetszik: a csepegősen-harsányan amerikai-giccses borító. Szerintem a könyv ennél halkszavúbb.

Bernard Cornwell: Szorul a hurok
Jó stílusú, de komótos tempójú történelmi krimi az 1810-es évek Angliájából. Egy kissé John Dickson Carr A London Bridge rejtélye című, korszakváltást jelentő történelmi detektívregényét idézi, hiszen még mindig olyan korszakban játszódik, amikor az igazi nyomozónak nem igazán lett volna feladata, hisz a vádlott nem kérhetett védőt, csak önmagát védhette, a halálos ítéleteket pedig számos alkalommal felületes vizsgálat és társadalmi előítéletek alapján hozták. Az elszegényedett katonatiszt, Rider Sandman is csak alkalmi nyomozó, aki a waterlooi győzelem idején kitüntette ugyan magát, de az angol arisztokraták igencsak sértettek, amikor (egyik ajánlója kérésére) utánuk merészel nyomozgatni. Az azonban mégsem rendjén való, hogy egy fiatal, tehetséges festőt felakasszanak egy olyan gyilkosságért, amit nem ő követett el...
Mitől szép? Nagyívű tablón ábrázolja a korszak Londonját, társadalmát, igazságszolgáltatását és alvilágát. Úgy tud a nyomorról írni (a huszadik században, egy akciódús, kalandos detektívregényben), hogy az mocskos marad, mégis felmagasztosul.
Ami nem tetszik: Cornwell elég sikeres író ahhoz, hogy soha ne húzzon ki egy sort sem a műveiből. Legalább is így tűnik a helyenként hosszadalmas szöveg alapján.

Stephanie Barron: Egy boszorkány portréja
A Jane Austen nyomoz sorozat harmadik tagja kissé kortévesztő, de álomszép magyar borítót kapott, s az írónő képességei sem változtak hátrányukra. Ez a regény legalább olyan izgalmas, mint A titokzatos Tiszteletes volt, ám sokkal kevésbé kalandos, inkább fordulatosan, de tisztességesen, bűnjelek után nyomozós történet, mint Az udvarház rejtélye.
Mitől szép? Hogy a rendezett, kedélyes, romantikus szövegvilág egy kicsit még a valódi Jane Austent is képes megidézni. És persze a borítótól.
Ami nem tetszik: hogy évente csak egy kötet lát napvilágot a sorozatból... És a teljességgel félrefordított magyar cím.

Levélbe öltözik a fa - XIV.-XVI. századi cseh szerelmes versek
A Kalligram gyönyörű külsejű, igényes válogatása tökéletes gótikus hangulatot teremt az olvasó köré. Az ízléses könyvdíszek, a bájos miniatúrarészletek, a finom fogású könyv, a mértéktartó jegyzetek, amelyek beavatnak a középkori szerelmi költészet szimbolikájába, egy teljesen ismeretlen világot tárnak fel a magyar olvasó előtt.
Miért szép? Például ezért:
Angyalkám, gyönyörűséges,
minden fölött tökéletes,
kegyelemmel teljes,
választottam kegyes.
Minden nyíló rózsa közt a legszebb,
mindhalálig béklyós rabod leszek,
a te egyetlen híved! (F. Nagy Piroska fordítása)
Ami nem tetszik: olyan nincs. Hiszen az előbbihez még kotta is volt!

Hódolat és hódítás - A trubadúrköltészet remekei
Több, mint harminc trubadúr szerelmes versei a 11-13. századból Báthori Csaba fordításában. Bájos, kis képecskékkel díszített könyvecske, amelyben időrendi sorrendben, rövid életrajzi bemutatás kíséretében szerepelnek a leghíresebb lovagköltők és énekmondók egy-két költeménnyel. Eddig csak egy ilyet ismertem: a "Vágyba felöltözve, ruhátlan" című, Képes Júlia válogatta és fordította kötetet. Annak a magyarításai hangulatosabbnak tűnnek a szememben, ám a Hódolat és hódítás nagy előnye a sok-sok még ismeretlen szerző bemutatása, megelevenítése.
Miért szép? Mert igazi költészet.
Ami nem tetszik: néhány költői megoldás, például az anakronisztikus bugyi szó szerepeltetése egy versben a folttalan virág, a talmi lom, s a kurván sincs szebb szirom kifejezésekkel.

Link
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép