Friss és magyar - Történelmi kötetek a Jaffa kiadótól
Ez a bejegyzés az utóbbi évek egyik legjobb történelemmel foglalkozó könyvsorozatáról szól, melyet a Jaffa kiadó bocsátott útjára. (1). Többnyire fiatal történészek olyan témákkal néznek szembe benne, amelyekről évtizedek óta nem, vagy esetleg még sosem született objektív, elemző kötet a magyar történetírásban. A kiállítás, megformálás igényes, modern, huszonegyedik századi, a tartalom maradandó és inspiráló. A sorozat máig kilenc kötetet számlál: ám idén már megjelenés előtt áll a tizedik. Remélem, sikerül tartani az évi három kötet tempót, mert alig várom, mi kerül be legközelebb a sorozatba: most elsőként Takács Tibor Szoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban című kötete.

Amikor az első könyv, a Trianon-legendák a boltokba került, még mélységes sznobizmussal közelítettem hozzá. Csillivilli (bár nagyon hatásos) külső, kiadóként a Jaffa, amely csak Dr. Csernus, Tari Annamária, Soma Mamagésa és Szendi Gábor könyveiről volt ismert előttem, meg az én sok-sok előítéletem, hogy szakszerű, a történelemmel foglalkozó könyvet csak elismert műhely adjon ki, mondjuk az Osiris vagy a Napvilág, s a fensőbbséges tudat, hogy én ennek a könyvnek az anyagát már olvastam a Romsics Ignác szerkesztette Mítoszok, legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemről tanulmánykötetben, úgyhogy ez csak még egy bőr lehúzása a rókáról - mindez oda vezetett, hogy nem is vettem meg. De azután csak ott keringtem folyton a könyv körül (szó szerint: lakóhelyem azóta bezárt könyvesboltjában a történelem egy jól körbejárható, alacsony polcon lakott), majd hirtelen elhatározással csak megvásároltam. És borzasztóan tetszett. Az új, könnyed stílusú, de a mélységekig szakszerű és dokumentált szöveg elvarázsolt: ma is bármikor szívesen újraolvasom a könyv fejezeteit. Azóta mind a kilenc kötet megtalált (2): legtovább gyakorlatilag a - sznobok számára - nagyon szerencsétlen című A rohonci kódon haboztam, de amikor beszereztem, számos filológusi örömben és remek szórakozásban volt részem.

Mindenkinek csak ajánlani tudom: figyelje a Jaffa kemény kötéses, látványos kiállítású, kiváló beltartalmú történelmi köteteit!

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák
2010
A sorozat nyitó darabja volt, és mindjárt megadta az alaphangot. És nemcsak azért, mert pátoszosan vagy ironikusan nézhető borítójával mindjárt bebizonyította, hogy lehet egy szaktörténelemmel foglalkozó könyv trendi és vevőhívogató külsejű is. Nagyon tetszenek a rövid, okos, maximálisan dokumentált fejezetek, amelyek sorra felemlegetik a leghíresebb tévhiteket (Apponyi Albert három nyelven elmondott trianoni beszédéről, Clemenceau magyar menyéről, a Franciaországba cipelt román örömlányokról, a hajózhatónak hazudott patakokról, a tudatlan antantszakértőkről és az ármánykodó szabadkőművesekről), majd szórakoztatóan és megbízhatóan cáfolják őket. Különösen érdekes a kortárs ostobaságok, mint például a rózsadombi paktum ügyét tárgyaló fejezet és A politika Trianonja illetve a Trianon a társadalomban című, a trauma politikai és közbeszédbeli felhasználást elemző rész. Kár, hogy csak 2006-ig tekinti át a helyzetet: érdekelne egy folytatás...

Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1941-1944
2011
A sorozat következő Ablonczy-féle kötete a Trianonhoz hasonlóan mélységesen átpolitizált, közben azonban sok szempontból kevésbé kutatott témát választott magának: Észak-Erdély második világháborús visszacsatolását és öt éven keresztüli Magyarországhoz tartozását mutatta be. Nagyon tetszik a cím, amely vállalta a "visszatérés" szót, hiszen magyar szemszögből természetesen valóban hazatérésről, visszakapásról lehetett beszélni. És pontosan ez a címben vállalt szubjektivitás teszi lehetővé, hogy maga a könyv végletesen objektív legyen, bemutatva, milyen következményekkel járt románokra, zsidókra, észak-erdélyi és a Dél-Erdélyben, Romániánál maradt magyarokra, valamint az anyaországra ez a visszatérés. Sokakra a kezdeti öröm után igen negatívokkal - és akkor még meg sem adtuk a visszatérés árát... Különösen érdekes az Erdély ma is divatos tájait az anyaország számára felfedező és imidzselő (és más tájait máig hatóan elhanyagoló és elfelejtő) turizmuskoncepció, amelyről a szerző Nyombiztosítás című tanulmánykötetében is közölt már adatokat. Illetve feltétlenül megemlítendő az a komoly politikai vita, amelynek során Székelyföld villamosításába addig nem voltak hajlandók belekezdeni, míg a megépítendő erőmű székely épületstílusáról nem születik döntés - nem is történt meg a villamosítás...

Láng Benedek: A rohonci kód
2011
Felfedezés volt a könyv, miután végre elszántam magam a megvételére. Ugyanis ilyen érdekes, izgalmas írást a titkosírásokról még nem olvastam. (Hatására szereztem be Simon Singh Kódkönyv című történeti áttekintését.) A könyv tárgya egy kis, 450 oldalas, rajzokkal díszített, rejtélyes írásjelekkel teleírt minikódex, amely 1838-ban került elő a Batthyány-család rohonci levéltárából és talán 17. századi munka. Vagy - mint sokan gondolják - hamisítvány. Egy biztos: titkosírása, amennyiben a benne található jelek kiolvashatók, mindmáig megfejtetlen. A tudománytörténész hihetetlenül izgalmas kultúrtörténeti és történelmi kalandozás során igyekszik bizonyítani, hogy a mű valódi, s segítséget nyújt a továbbhaladáshoz, egyúttal saját ötletei mellett a kódexszel foglalkozó Tokai Gábor és Király Levente elméleteit is ismertetve. No meg a rengeteg ősmagyar, dákoromán és szanszkrit ostobaságot, amit a könyvre ráhúztak a századok, pontosabban a végtelenül áltudományos huszadik század. Kiváló tudományos kalandozás sok-sok képpel, logikus és érdekes szöveggel, és annak vállalásával, hogy sok mindent nem tudunk még a világ dolgairól - például a Rohonci kódexről sem...

Papp István: A magyar népi mozgalom története 1920-1990
2012
Ez a könyv annyira tetszett, hogy második elolvasása után hamarjában írtam róla itt a blogon is. Fantasztikusan logikus, fegyelmezett és nagyívű áttekintés. Szabó Dezső Az elsodort falujától Illyés Gyula ötágú sípjáig, Németh László szárszói beszédétől Veres Péter parasztimázsáig, a kifejezetten fasisztává váló Erdélyi József útvesztésétől a hamvába holt Új Szellemi Frontig, Szabó Zoltán Cifra nyomorúságától Bibó István européer igazibb / igazabb magyar-megkülönböztetéségéig, a "fekete bojtár" Sinka István mellőzött életművétől Csoóri Sándor költészetééig kalandozhatunk a témák, történetek, összefüggések és elméletek között. A könyv számos új kérdést tesz fel és válaszol meg. Hogyan értelmezte (át) a Monarchia idejét és Trianont a népi mozgalom korról korra? Miképpen érdemes több mint fél évszázad után a Nyugat-Napkelet vagy a népi-urbánus vitára tekinteni? Hogyan, miért kapcsolódott a mozgalom időről időre a szélsőjobboldalhoz, a Nemzeti Parasztpárthoz, a Petőfi Körhöz, 1956-hoz? Még hosszan lehetne sorolni az érdekfeszítő témákat, melyek a Kovács Imrét és Féja Gézát, Püski Sándort és Erdei Ferencet, Szabó Pált és Sarkadi Imrét, Zilahy Lajost és Kodolányi Jánost egyként megidéző kötetben sorakoznak. A téma aktuálisabb, mint gondolnánk.

Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban
2012
Különleges és nehéz téma az ÁVO, ÁVH és egyéb társszervezeteik Rákosi-kori története. Egyrészt a források többsége száraz, hivatalos és természetesen egy speciális, leszűkített nézőpontból született, így értelmezése - főleg a nagyközönség számára érdekes értelmezése - bizonyára nehéz. Másrészt köztudomásunk telve van a témával kapcsolatos mítoszokkal, illetve a szubjektív élményekből táplálkozó, abszolút igaz, de érzelmek színezte történetekkel. Aki ávós, az üt, vallat, kérdez - ezt tudjuk. De vajon köztudomású-e, milyen felkészítés után, hányan, hol vagy épp miről vallatták az embereket? Vagy hogy hogyan lett valaki ávéhás? Mi volt a különbség zöldávós és kékávós között? Milyen volt a sport és a politikai rendőrség kapcsolata? Hogyan irányította a szervezetét Péter Gábor, és rajta, a közismert néven kívül kik irányították még? Mikor jött létre az ÁVO? És mikor, hogyan szűnt meg? Ha csak arra gondolunk, hogy a Terror Háza megnyitása óta mindenki tudja, mit is jelent az Andrássy út 60.... - illetve dehogy tudja, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a "borzalmak házában" először nem a kommunisták, hanem a nyilasok ütötték fel a tanyájukat, valamint, hogy az épület(tömb) 1950-től már nem Andrássy, hanem Sztálin út 60. néven szerepelt, 1951-ben pedig az ÁVH el is költözött onnan a szép fehér irodaházba, a korábbi belügy helyére, a Jászai Mari térre... Persze ettől a Terror Házában bemutatott kegyetlenségek mértéke nem lesz kisebb: de már ebből az egy példából is jól látható, hogy Müller Rolf kötete sok izgalmas, kevéssé ismert tényt kínál olvasójának.

Paksa Rudolf: A magyar szélsőjobboldal története
2012
A könyv külseje elképesztően szuggesztív. Ugyanakkor riasztó is, ahogy mostanában sok-sok árpádsávos felület. Árpád-házi királyaink - élükön Imrével, akinek az idején a 12. század végén megjelent a vörös-ezüst vágásos címerpajzs (még futó oroszlánokkal) - valószínűleg csak csodálkoznának, látván, mit tesz a történelem választott színeikkel. A könyv a magyar szélsőjobboldal történetét mutatja be a dualizmus időszakának Antiszemita Pártjától  a Jobbik és a Magyar Gárda koráig. Természetesen nem maradnak ki a huszadik század közepének fajvédői, hungaristái, nyilasai és fasisztái sem (azt például biztosan kevesen tudják, hogy volt Magyar Fasiszta Párt is, Szálasi Ferenc nyilaskereszteseitől függetlenül), de az emigrációs szélsőjobboldal ténykedését ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a rendszerváltás szélsőjobboldali irányzatainak és a MIÉP-nek a történetét. Különösen izgalmas az összegző fejezet, amely a kirekesztő rendpártiság eredetét igyekszik meghatározni, illetve a Nacionalista újromantika című rész, amely napjaink szélsőjobboldali hagyományokra épülő, nemzeti radikális könyv-, szuvenír- és programbizniszét mutatja be.

Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus
2013
A szerző ugyanazon évben három kötetet is szentelt a magyar szélsőjobboldalnak. Az első a fentebb bemutatott A magyar szélsőjobboldal története, amely már kiemelten foglalkozott a nyilasmozgalommal. A második az Osiris kiadónál napvilágot látott, mintegy négyszáz oldalas nagymonográfia, a Magyar nemzetiszocialisták. A harmadik pedig a Szálasi Ferenc és a hungarizmus című életrajz. Utóbbi szintén igazi hiánypótló, hiszen a politikai, "kossuthkiadós" brosúrákon kívül Szálasiról igazi életrajz vagy bemutatás nem készült a Kádár-korszak végéig, sőt, azóta is inkább csak tanulmányok születtek életéről és koráról. A szerző könyve népszerű életrajz, jegyzetapparátus nélkül, ám hosszú forrásjegyzéke bizonyítja, az olvasó mindent megtalál benne, amit egy szakszerű kötettől elvárhat. Bennem is csak annyi hiányt hagyott a kötet, hogy igazán jó lett volna egy - akár szubjektív - értékelő fejezet. Bár világosan érzékelhető a szerző törekvése, hogy ne tegyen igazságot, s a tények beszéljenek magukért a Szálasi-kultuszokról és ellenkultuszokról szóló utolsó fejezetben, úgy érzem, A magyar szélsőjobboldal történetében benne volt egyfajta állásfoglalás, ami ebben a műben nem. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlható, akit érdekel a korszak, Szálasi (egyébként nem különösebben érdekes) élete és a hungarizmus (páratlanul ostoba és szégyenletes, ugyanakkor kifejezetten érdekfeszítő) története.

Kádár Gábor - Vági Zoltán: A végső döntés - Berlin, Budapest, Birkenau, 1944
2013
Ez a kötet volt számomra a 2013-as év legnagyobb történelmikönyv-élménye. Egy pillanatra eltekintve a téma rettenetes voltától: azt kell, mondjam, ilyen kiválóan megírt könyvet történelemről régen olvastam, mivel egyszerűen élvezetes volt a kristályosan tiszta és mindent felölelő történelmi utat járni, amelyre a szerzők meginvitálták az olvasót. A téma a magyarországi zsidóság elhurcolása és megsemmisítése, amelynek idén van a hetvenedik évfordulója. A könyv azt mutatja be, hogyan jutott el két irányból és két különböző indítékkal a Német Birodalom és a Magyar Királyság odáig, hogy megszervezze, elősegítse és végrehajtsa a magyar holocaustot. "Véleményünk szerint  a magyar zsidók csaknem kétharmadának pusztulását két erő, két törekvés tragikus találkozása okozta. - írják a szerzők. - Az egyik a náci Németország  népirtási programja, az Endlösung volt. (...) (A) másik döntő tényező egy igen virulens történeti hagyomány volt, amelyről a hazai közgondolkodás fájdalmasan nem akar tudomást venni. (...) (A) befogadó attitűd mellett a magyar történelem szerves részét képezte az idegennek tekintett elemek diszkriminatív korlátozásának, kiszorításának, elűzésének szándéka is. A második világháború évei alatt ez az elképzelés a politikai elit nagy részének gondolkodását rabul ejtette. (...) Az etnikai tisztogatás évtizedes szándéka által motivált magyar politika és közigazgatás 1944-1945-ben nem tudott és nem is akart nemet mondani a kínálkozó lehetőségre, és tudatosan vált a nácik tettestársává a népirtásban." 1944. május 15. és július 9. között több mint 437 ezer zsidót hurcoltak el a megsemmisítő táborokba: páratlan hatékonysággal. Köszönhetően személy szerint Adolf Eichmann-nak és Endre Lászlónak, általánosságban viszont két teljes ország együttműködésének. Az ezzel való szembenézéshez tökéletes segítség a könyv, amely nehéz témája ellenére könnyen olvasható, és maradandó olvasmányélményt ad annak, aki belekezd.

Tabajdi Gábor: Kiegyezés Kádárral - "Szövetségi politika", 1956-1963
2013
Még soha nem volt szó a sorozatban korábban a hozzánk legközelebbi múltdarabról, a Kádár-korszakról. A kiadónál már publikáló (2) Tabajdi Gábor doktori értekezésének népszerű könyvvé átformált változatát kézhez kapva arról olvashatunk, hogyan is jött létre a híres kompromisszum Kádár János, 1956 forradalmának véreskezű, oroszok küldte leverője és a szabadságharcot elvesztő, a megszállást visszakapó magyar nép között. Hogyan valósult meg a társadalmi megegyezés, mi vezetett az "aki nincs ellenünk, az velünk van"-jelszavú konszolidációhoz és a többé-kevésbé békésen gyarapodó fridzsiderszocializmushoz avagy gulyáskommunizmushoz? Erről beszél ez a kötet, amely számos levéltári forrás és egyéb dokumentum feldolgozásával először térképezi fel azt a közeledést, amellyel a hatalom lassanként megnyerte a számára legfontosabb társadalmi rétegeket és csoportokat, s megtalálta az utat, amely a nosztalgikusan emlegethető, jóléti hetvenes évekhez, illetve a barátian bölcs és átlagemberes Kádár elfogadásához és megkedveléséhez vezette el az 1956-59-ben megzsarolt és diktatórikus eszközökkel letört magyar társadalmat. Csak azt nem értem, miért az öreg Kádár van a borítón az agilis, fiatal, hatvanas évekbeli helyett, aki mindezt végigcsinálta?

Linkek:
A sorozat további darabjairól:
Takács Tibor: Szoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? - Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből
Tulipán Éva: Ostrom 1956-ban - A Köztársaság tér emlékezete
Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938-1945 - Az első bécsi döntés és következményei

Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon - A keletnémet és a magyar állambiztonság kapcsolata 1955-1989
Papp István: Szemek a láncban - Játszmák a magyar állambiztonság történetében
Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj - A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája
Varga Krisztián: Ellenség a baloldalon - Politikai rendőrség a Horthy-korszakban
Fedinec Csilla: „A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja”
Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök - Ravasz László élete
Szelke László: A Gresham a nácik ellen - Az ellenzék, az embermentés és az ellenállás hálózatai 
Takács Tibor: A párttitkár halála - Egy 1956-os gyilkosság történetei
Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! - A magyar turanizmus története
1956: Erőszak és emlékezet
A sorozat köteteinek listája:
A Jaffa Kiadó történettudományi sorozata 

(1) S szerkesztője időről időre Ablonczy Balázs. A kilenc kötetből háromban szerepel sorozatszerkesztőként a neve, egyben nincs benne, de a köszönetnyilvánításból kiderül, hogy ő kérte a szerzőt a kötet megírására, kettőt pedig - ő maga írt: ez kilencből hat kötet. Mindenképpen elmondható, hogy egy egész fiatal történésznemzedék könyvsorozata ez: még ha sorozatneve nincs is...
(2) Születőben van a kiadónál egy másik történelmi sorozat is, amely eddig két hasonló megformálású, mozaikos szerkesztésű, puha kötéses darabból áll, ezek: a nagy sikerű, már két kiadást megért, Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor által írt Budapest a diktatúrák árnyékában című fővárosi sétákat ajánló "útikönyv", a másik Tabajdi saját műve, A III./III. krónikája. Ezekről itt írtam: Elhallgatott múlt - Három történelemkönyv a Jaffa Kiadótól . Ezen kívül megemlítendő a nemrég megjelent, nagyalakú, Ungváry Krisztián szerkesztette tanulmánykötet, a Búvópatakok - A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989. Erről a könyvről itt írtam: Négy új könyv a magyar állambiztonságról.
2 Responses
  1. pável Says:

    akár lehetne az is a Jaffa kiadó tört. sorozatának alcíme hogy Bambi :P
    Amúgy tényleg mind remek (az első Abl. dupla sorközeit leszámítva), egyetértek.


  2. Aha.(;
    Visszatekintve már kezdem érteni a dupla sorközt, ami akkor - leírtam - sznobériából idegesített. Hívogatóbb, talán többekhez szól, netán olyanhoz, aki "pártos" és nem biztos, hogy elolvasná... Meg a sorozatnak is első kötete, gondolom, még tesztelte az olvasói készségeket. De a könyv olyan jó, olyan használható és olyan szórakoztató, hogy most már zavarna, ha más lenne.:)