Az év eleje különleges csemegét kínált minden lelkes detektívregény-rajongónak: a Kossuth Kiadó ugyanis februárban új sorozatot indított, amelyben spanyol nyelven író krimiszerzőket ismertet meg a magyar olvasókkal. Miközben a skandináv krimiknek óriási divatja támadt az utóbbi időben, s Dunát lehet rekeszteni a kiváló és a kevésbé kiváló szerzők magyarul kiadott köteteivel (az előbbi, kiváló kategóriába például olyanok tartoznak, mint a már magyarul is több mint tíz regényt számláló Henning Mankell vagy Jo Nesbø), a műfaj spanyol és dél-amerikai képviselői jószerével teljesen ismeretlenek nálunk. Van tehát honnan és miből válogatni az új sorozatnak, amely mindjárt három könyvvel, egy spanyol, egy urugayi és egy argentín szerző krimijével indult, s az év folyamán még további három kötet megjelentetését és két további szerző magyar megismertetését ígéri.

Pablo De Santis, a Párizsi rejtély szerzője argentín író, kötete pedig nemcsak spanyol nyelvű, de különleges történelmi krimi is, amely a 19. században játszódik. A kötet fülszövege is kiemeli, hogy fő rejtélye elválaszthatatlan a kortól, melyet megidéz: az 1889-es párizsi világkiállítás idején nyomoznak ugyanis főhősei. A frissen felépülő, s sokak által szörnyszülemény építménynek tartott Eiffel-torony második teraszának lépcsőjéről zuhan ki egy francia detektív, aki épp a torony építését ellenzők csoportja után nyomozott. A könyv azonban sokkal több, mint e bűnügy megfejtésének története.


Pablo De Santis ugyanis igen sokoldalú szerző (újságíró, gyerekkönyvek készítője, a képregények jó ismerője), s műve nem egyszerűen krimi, de különleges, posztmodern irodalom is. Benne egy különleges társaság játssza a főszerepet, a Tizenkét Detektív, akik között a világ legtöbb nagy országának, kultúrájának akad képviselője, s akik mind egyéni, sajátos módszereikkel nyomoznak. Magrellit, az olaszt Róma Szemnek is nevezik, Hatter a nürnbergi német bolondul az érdekes játékokért, Caleb Lawson pedig egészen Sherlock Holmes-féle figura, akin eddig csak egy ügy fogott ki, Hasfelmetsző Jacké. Madorakis, az athéni detektív egyben filozófus is, Rojo, a toledói hihetetlen kalandok részese, Zagala, a portugál egy néger szolgával dolgozik együtt, Novarius, az amerikai, egykori Pinkerton-nyomozó pedig egy sziú indiánt alkalmaz segédjének. Sakawa, a japán nyomozó mindent keleti módszerekkel derít ki, Castelvetius, a holland viszont egy olyan segéddel együtt, akit még soha senki nem látott. Végül ott a két francia: Darbon, Párizs kedvence és a jöttment, lengyel származású Arzaky, előbbi fő vetélytársa…

Nem csoda, hogy ezek után a regény első száz oldala még nem is a párizsi rejtéllyel foglalkozik, hanem a bűnüldözőknek-e furcsa csapatát, s az elbeszélőt mutatja be. Utóbbi, Salvatrio, egy cipész fia, aki a zseniális Reanto Craig, Argentína leghíresebb (és Buenos Aires egyetlen) mesterdetektíve mellett tanulgatja a szakmát. Így amikor Craig egy másik, tehetséges tanítványa eltűnik, alkalma adódik végigkísérni egy különleges nyomozást a hindu mágus, a kivéreztető gyilkos és az eltűnt adlátus ügyében – hogy vele együtt beláthassuk, a mesterdetektív élete sem csupa zseniális megfejtés és derűs babéraratás.

Ez az első, különös és kiábrándító rejtély szolgál bevezetőként a regény furcsa világába, ahol kaleidoszkópszerűen rendeződik egymás mellé filozófia és szórakoztatás, bűnügyi esetleírás és a világkiállításra büszke Párizs bemutatása, a detektívtörténetek közhelyeiről és a bűn mibenlétéről való töprengés és a fordulatos kalandok sorozata. Mindent megtudhatunk az öngyilkossági járványról és a bezárt szoba rejtélyéről, megismerhetjük az akasztott balerina és a titokzatos képrablás esetét, nyomozhatunk egy gyilkos könyvtolvaj és egy még gyilkosabb képhamisító után, foglalkozhatunk milétoszi Thalesz történetével, a nagyvezír tulipánjainak tanúságával, a húsevő halak ügyével. Kiderül, miről szólt a beteljesült jóslat esete, hogyan gyilkolhat egy toronyszoba és egy lábjegyzet, vagy hogy hány év után szűnik meg a gyűlölet az emberben? Milyen nyomot rejthet egy Grimm-mesegyűjtemény első kiadása? Mi köze a szfinxnek a detektívszakmához? Milyen gyilkos a tücsökvadász? Mire hasonlít jobban egy gyilkos utáni nyomozás: egy Arcimboldo-képre, arra, amikor egy üres lapra írunk szavakat, vagy amikor Aladdin táblájával játszunk? Tényleg hasonlít az Eiffel-torony egy combcsontra?


Miközben e furcsa, apró rejtélyek is megoldódnak, a könyv krimiszála is terebélyessé nő: az első haláleset után egy második, majd egy harmadik is történik. De vajon ki lehet a tettes? A kastélyába visszahúzódott különc? A könyvformájú házban élő okkultista? Vagy valaki más? A megoldásért mind a tizenegy detektív és valamennyi segédjük is versenyt fut, azonban csak egy találhat rá a valódi, egyetlen megfejtésre. Vagy talán mégsem?


Ahogy feltárulnak előttünk a titkok ajtói, efféle mondatokon gondolkodhatunk: „van egy pillanat, amikor a gyilkosság magunkra hagy gondolatainkkal és logikátlanságunkkal.” „A tudomány (…) a kérdések megsemmisítése.” és „A hibák csak hibákhoz vezetnek el, az igazsághoz az ügyesség vezet.” Filozófia, játék, izgalom – a spanyol krimisorozat első kötete telitalálat: megérdemli a figyelmet.

Linkek
2. kötet: Francisco González Ledesma: Szomszédom a halál
3. kötet: Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra
4. kötet: Marta Sanz: Black, black, black 
5. kötet: Carmen Posadas: Öt kék légy
6. kötet: Pablo De Santis: Gyilkosok és kertek
A Kossuth kiadó Spanyol krimi sorozatának kötetei 

A cikk az Ekultura.hu-n: Pablo De Santis: Párizsi rejtély
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én