Április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Erre a napra választottam ki az alábbi könyvajánlót. Bár nem magyar regény, örök történet.

Zofia Posmysz Egy nő a hajón című könyve idén ötvenkét éves. A lengyel írónő eredetileg rádiójátéknak írta meg a 45-ös kabin utasának történetét, majd sikeres film is készült belőle Andrzej Munk rendezésében, s csak mindezek után, 1962-ben jelent meg a regényváltozat, melyet 1965-ben adott ki először az Európa kiadó a Modern Könyvtár sorozatban. Később lett egy újabb, 1967-es kiadása is: az én alapvető olvasmányélményem ez a kis barna könyv. Villámgyorsan elolvasható, finom, halk szavú - és mélységesen megdöbbentő történet. Megható, de elkeserítő, felháborító, de a katarzist is elhozó.

Zofia Posmysz 1923-ban született Krakkóban. A háború alatt megjárta Auschwitz és Ravensbrück poklát. 1945 óta ír. Amikor azonban először olvastam a hajón utazó nő történetét, még fogalmam sem volt arról, hogy egy holokauszttúlélő könyvét tartom a kezemben, amely személyes élményeken alapul. Azt sem tudtam, idős, vagy fiatal ember írta a könyvet - akkoriban minden írót öregnek képzeltem, holott a szerző még negyven sem volt, amikor megírta a művét. Teljes háttér-tudatlanságban, pusztán a második világháború eseményeit ismerve kezdtem bele a könyvbe, s életem meghatározó élményévé vált.

A tartalmáról szándékosan nem írnék semmit, hadd lepjen meg mindenkit, aki kézbe veszi. Elég annyit tudni, a cselekmény nem egy táborban játszódik. Főszereplője egy német házaspár, akik külföldi kiküldetésre utaznak egy tengerjáró hajón. Az unalmas út során megismerkednek egy útitársukkal, aki mindenáron beszélgetni szeretne a háborúról. Boldog, hogy végre igazi németek állnak szóba vele, mert - mint panaszolja - eddig nem találkozott olyan némettel, aki hajlandó lett volna neki mesélni a háborúról a saját szemszögéből. A házaspár pedig örömmel nekikezd a kérdések megválaszolásának...