Itt az április, könyvekkel tele
Januárban írtam egy kívánságlistát (Mit várok legjobban a közeljövő könyves megjelenései közül?), aztán márciusban szerkesztettem még egyet (Márciustól már ezekre is vágyakozhatom). Az elsőn hét könyv szerepelt, amelyből máig hat jelent meg: én pedig valamennyit elolvastam és mindről írtam itt, a blogon is. A másodikra már előrelátóan tizenöt jövőbeli megjelenést vettem fel, melyek közül eddig tíz jelent meg, én pedig mindet elolvastam, és írtam róluk. Most hirtelen ismét olthatatlan kényszert érzek, hogy iderendezzek néhány frissen megígért könyvmegjelenést. Legtöbbjük az április végi könyvfesztiválra fog a boltokba érkezni, néhány egy kicsit később. Remélem, ha szerencsém segít, ezek a könyves olvasmányvágyaim is teljesülhetnek majd. Mások pedig - remélem - találnak a könyvek közt olyat, amit ők is szívesen elolvasnak majd.

Vonyó József: Gömbös Gyula
Napvilág - április 25.
A Napvilág kiadó életrajzi kismonográfiái közül a Horthy Miklósról írott talált meg elsőként. Turbucz Dávid óriási űrt betöltő könyve vitákat kavart, de szintézist is létrehozott. S mindaddig, amíg a szerző tervezett nagy műve, egy átfogó Horthy-biográfia meg nem íródik, ez a kormányzónak szentelt kicsi, alapos életrajz tölti majd be a szerepét. A sorozat következő darabja ismét vitatott és izgalmas személyiség életútját idézte fel: Hajdu Tibor Ki volt Károlyi Mihály? című könyve (különösen Károlyi önéletírásával együtt olvasva) sok új szempontot vetett fel, hogy az olvasó odaképzelhesse a politikus grófot a megfelelő történelmi piedesztálra. Most pedig Magyarország azon miniszterelnökének életrajza lát napvilágot, aki Bethlen István konszolidációja után először fordított gyökeresen az ország külpolitikai orientációján az olaszok és a németek felé, először látogatott el Hitlerhez a regnáló miniszterelnökök közül, s először hirdetett meg bizonyos fajvédő elveket is tartalmazó nemzeti munkatervet. Életútjáról eddig csak Gergely Jenő rövidebb művét olvastam, amely számos hivatkozást tartalmazott Vonyó József résztanulmányaira. Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez az új életrajz, s mennyiben formálja majd (át) a véleményem Gömbösről.
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.

Takács Tibor: Szoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban
Jaffa - április 24.
Az alcím három fogalmából (futball, állambiztonság, Kádár-korszak) kettő fölöttébb érdekel, egy általában nem. (Elég könnyű kitalálni, melyik lehet a kakukktojás.) Ebben a leosztásban viszont mindhárom érdekfeszítővé válik. Takács Tibor könyve a Jaffa kiadó remekbe szabott, új történelmi sorozatának új kötete, amelyet olyan kiváló, átfogó könyvek előztek meg, mint Papp Istvánnak a magyar népi mozgalomról írt áttekintése, Paksa Rudolf  művei a magyar szélsőjobboldalról illetve Szálasi Ferencről, Ablonczy Balázs a Trianon-legendákról írott kötete, vagy épp a legújabb, Tabajdi Gábornak a korai Kádár-rendszer kompromisszumairól írt munkája. Ha csak feleolyan jó lesz ez a könyv, mint Kádár Gábor és Vági Zoltán a magyar holocaustról szóló A végső döntése, már ott a helye a polcon.
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.

Charles FitzRoy: A szultán Isztambulja napi öt kurusból
Scolar - már kapható
Végre-végre-végre! Már azt hittem, hogy az egy év kényszerszünet örökre szól, s nem folytatódik tovább a Scolar kiadó Útikalauz-sorozata, melynek segítségével a történelemben utazgathattunk az ókori Athéntól és Rómától a reneszánsz Firenzéig, és az Erzsébet-kori Londontól az ókori Egyiptomig. Most azonban itt az új kötet, remélhetőleg sok-sok izgalmas kortörténeti adalékkal, furcsa szokások és különös szereplők bemutatásával, s sok-sok művészeti alkotással, történelmi aprósággal megspékelve. A szerző, a Firenze-könyv írója, Charles FitzRoy az idegenforgalom kiváló ismerője, s nem mellesleg angol lord. Ha Isztambul-kötete csak fele olyan érdekes lesz, mint a szívemhez nagyon közel álló másik, a Firenzéről szóló, akkor feltétlenül érdemes lesz elolvasni.
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.

Georges Simenon: Maigret és az idegek harca
Agave - május 8.
Ha már egyszer megjelent az idei második friss kiadású Agatha Christie, a Gyilkosság a csendes házban, a klasszikus krimi háza táján a következő vendégnek ismét Maigret felügyelőnek kell lennie. A Maigret és a három nő után megjelenő regény korábbi: 1931-es, vagyis Simenon első Maigret-történetei közé tartozik. A magam részéről boldoggá tesz, hogy az Agave idén a szokásos "vegyetek meg egy roman durs-t, akkor kaptok egy felügyelős könyvet is"-módszer helyett mindjárt két Maigret-vel kezdte az évet (ha április még kezdetnek számít), én ugyanis - bár megtérítésem valamennyire sikerült, s minden nem-Maigret Simenon-műnek is lelkes olvasójává váltam - még mindig a felügyelőért rajongok igazán, s folyton azt számolgatom, hányat kell még aludni, míg a róla írt hetvenöt regény mind megjelenik könyvformában. Egyébként ha a Maigret és az idegek harca kijön, már csak kilenc így kiadatlan regény marad: kezdek reménykedni, hogy talán megérem a kiadástörténet végét...
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.

Kristina Ohlsson: Az 573-as járat
Animus - április 24.
A skandináv krimiszerzők közül három lett igazi kedvencem: a Libri által kiadott Mons Kallentoft mellett az Animus egy régi, újabban sajnos hanyagolt, s egy frissen felfedezett, új szerzőjét kedveltem meg, az izlandi Arnaldur Indriðasont és a svéd Kristina Ohlssont. Utóbbinak három év alatt ez lesz a negyedik könyve magyarul, s nem méltatlanul. Az Ohlsson-krimik bonyolultak, intelligensek és realisták, az írónő nyomozója, Fredrika Bergman pedig a skandináv krimik átlaghősnő-dömpingében is kiemelkedik problémás és karakteres egyéniségével. Mivel ebben a regényben a megoldandó probléma sokkal kevésbé magánélettel kapcsolatos nyomozásnak, mint inkább terrorfenyegetésnek tűnik, remélem, új oldaláról ismerhetem meg a már megszokott főhősöket.
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.
 
William Boyd: SOLO - Az új James Bond-regény
XXI. Század - április 22.
Most jönne az a rész, amikor hosszasan fortyogok azon, hogyan is lehetséges, hogy miközben Ian Fleming eredeti Bond-könyvei közül (tizennégy van egyébként) még mindig csak nyolc olvasható magyarul, ezzel a regénnyel együtt immáron hatra nő a megjelentetett folytatáskönyvek száma - nem kellene talán inkább végre a mestert kiadni a - bármily kiváló - epigonok helyett? De - nem fortyogok. Inkább örülök, hogy van mit olvasnom, s nagy várakozásokkal nézek a vaskos (több mint háromszáz oldalas) új Bond-regény elébe, amely Jeffery Deaver legújabb, modernizált Bond-folytatása után ismét a nosztalgikus-hidegháborús hatvanas évekbe repíti vissza főhősét.
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.

Carola Dunn: Daisy és a jégbefagyott Don Juan
Ulpius-ház - április 28.
E kötettel kezdetét veszi magyarul is Daisy Dalrymple húszas években játszódó nyomozásainak sorozata, amely máig huszonegy kötetet számlál angolul, s állítólag a szórakoztató történelmi krimik egyik legjobbja. Már ha elfogadjuk, hogy egy angol születésű, de amerikai írónő hiteles történelmi detektívregényt tud írni a húszas évek angol arisztokráciájáról. Carola Dunn egyébként egy megnyerően csúnya, szőke hajú, középkorú, mulatságosan öltözködő hölgy, akivel nagyon barátságos beszélgetéseket lehet találni a neten, s ezek igazi bizalmat ébresztettek irányában, főképp, mert humorosnak mutatták. Miután teljes lelkesedéssel szegődtem az Ulpius nemrég indított Maisie Dobbs-sorozatának rajongójává (a szerzőnő Jacqueline Winspear, az idő a húszas-harmincas évek Angliája, mindmáig tíz van a krimikönyvekből, s ezt tavaly év végén vezette be az Ulpius), s nagy csalódással láttam, hogy a nyárra beígért új M. C. Beaton-féle Az utazó házasságközvetítő-sorozat történelmi ugyan, de nem krimi - természetesen ezt a történelmi detektívregény-szériát is alig várom már. Ráadásul júniusban jön a Daisy és a télikert rejtélye is...
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj - Bűbájoló történet
I.P.C. Könyvek - már kapható
A férfiak mindig panaszkodnak, hogy milyen unalmasak az újabb fantasyregények, mivel képtelenek kigondolni egy vadonatúj, sajátos szabályokon nyugvó mágiarendszert. Az amerikai írónő azonban, aki civilben bábmester, s csak nemrég kezdett írni, már első regényében előállt egy fantasztikusan új mágiával teli világgal. Egy olyan Jane Austen-kori, 19. század eleji Angliát rajzolt az olvasó elé, amelyben bűbájolni a mindennapok része: bűbájjal díszítik a szalonokat, teszik messze zengővé a zongorajátékot, ékesebbé a feltűzött frizurát, pontosabbá a vadászpuska találatát - ám ahol a bűbájolásnak feltételei, szabályai és törvényei vannak. Ebben a környezetben találkozott a rút kiskacsának tartott idősebb leány, sziporkázó húgának gardedámja, idős szüleinek támasza, a csodásan bűbájoló Jane és a tehetséges bűbájképfestő, a mogorva és előítéletes Mr. Vincent. A magyarul ostoba címet és rémes borítót kapott Tünékeny illúziók valódi Bűbájoló történet volt: teljesen eredeti, talán inkább hölgyeknek szóló, de ötleteivel a férfiakat is elszórakoztató mese. Utóbbira vall, hogy megkapta a Campbell-díjat és jelölték Nebula-díjra a sok sötét és disztópikus sci-fi között... A folytatás, az Üvegbűbáj a Napóleon visszatérésében reménykedő, illetve attól rettegő Belgiumba repíti ifjú házas hőseit, s az ígéretek szerint még több izgalmat és még több bűbájolási részletet fog tartalmazni. 2012-ben ezt is jelölték Nebula-díjra. Meglátjuk!
Frissítés: Megjelent és itt írtam róla.

Bizonyára lehetne még folytatni, de a mai bejegyzésbe ez a nyolc kötet fért bele. Remélem, nemsokára a kezemben is tarthatom majd valamelyiket.
2 Responses
  1. Tipi Topi Says:

    Le a kalappal az olvasási iramod előtt. El sem tudom képzelni, hogy sikerül ennyi könyvet elolvasnod, én egyszerűen képtelen vagyok lépést tartani a szerzeményeimmel. Hol van a titkod nyitja? :)


  2. Nos, ezeket még csak szeretném elolvasni.:) Egyébként meg köszönöm a csodálatot, de egyszerűen csak gyorsan jár a szemem.
    Egyúttal köszönöm a díjat még egyszer!