Ritka, hogy egyszerre, egy időben három olyan könyv is szembejöjjön az új megjelenések között, amelyet ismerek már - és mégsem. Most azonban ez történt. Tulajdonképpen mind Kondor Vilmos novelláit, mind Ormos Mária Hitler-életrajzát feltettem már egyszer a könyvespolcomra, s egy fél Luther-regényem is volt már. Most azonban valamennyi könyv és téma újjászületett, egy kicsit másképp.

Aranyérem: Cs. Szabó Sándor: Luther 2. - Az igazság és az élet
Harmat, 2018

Tudom, hogy elfogult vagyok, de biztos voltam benne, hogy ez a regény ilyen jó lesz - és az is lett... Amikor 2017-ben, a reformáció ötszázadik évfordulóján, sok izgalom és nagy várakozások után napvilágot látott Cs. Szabó Sándor nagyszabású életrajzi vállalkozásának első kötete, felfedezés volt elolvasni. Nemcsak nagyon hiteles, de nagyon jó könyvnek is bizonyult. Akkor ezt írtam róla:
"Cs. Szabó Sándor szuggesztív Luther-figurája a lehetőség határáig abszolút hiteles: a könyv hátterét ugyanis elképesztő mennyiségű forrás, Luther-szöveg és történelmi szakmunka adja. Biztos vagyok benne, hogy a szerző egyike azoknak, akik a világon a legtöbbet tudják Lutherről. Életrajza azonban nem adatsorok dramatizálása, hanem teljességgel saját stílusú, szuggesztív és költői nyelvű, egyedülállóan megszerkesztett szépirodalom. Bár a kor iránt érdeklődők találhatnak benne szójegyzéket és térképet is, a könyv alapvetően filmszerűen érdekes és hallható, látható, szagolható, tapintható részletekkel teli, átélhető jelenetek sora, amelyek rendkívül hitelesnek hatnak.
A visszatekintésekkel, nézőpontváltásokkal, belső monológokkal teli regényszöveg mindennél pontosabban megidézi Luther korát, ám mindez csak háttér egy mozgósító erejű, megdöbbentően élő fiatal Luther-alak mögött. Számunkra idegen, régi, történelmi világban találkozhatunk vele, ahol mások a tekintélyek, a szokások és az elvárások: mégis, annyira rokonszenves, hogy szeretnénk jobban megismerni. Tökéletesen tudunk vele azonosulni, pedig nem tökéletes, hibátlan jellem: mégis elkísérjük minden megpróbáltatásában, vele töprengünk és őrlődünk, az ő kíváncsisága vagy öröme minket is fellelkesít, ha kell, vele gyászolunk... Végül kiderül, hiába könyvalak, legalább olyan bonyolult személyiség, mint bármelyik valódi ismerősünk."
Ezek a gondolatok maradéktalanul igazak a második kötetre is, amely folytatja és befejezi az elsőt: csak a második idézett bekezdés "fiatal Luther" kifejezését kell kicserélni. Míg Az út ugyanis valóban Luthernek a reformációhoz vezető, nagyon személyes lelki, szellemi útját mutatta be 1483-tól 1517-ig, a mintegy száz oldallal vastagabb második részben a reformátor további életével ismerkedhetünk meg 1518-tól 1546-ban bekövetkezett haláláig. Szerintem fantasztikus ötlet volt épp a 95 tétel megszületésénél "vágni", mivel így pompás második rész született. Benne először - a már megszokott, mozaikos, időugrásos szerkesztéssel - lelassul az idő, ahogyan próbáljuk megismerni az igazságot: túl a 350. oldalon is még csak 1522-ben vagyunk. Ezután azonban az első kötethez hasonlóan megnő az időbeli ugrások hossza, s a legjellemzőbb kérdések felvetésével, a legkülönlegesebb életpillanatok felidézésével, jelenetekbe rendezésével járjuk végig Luther további életét. Így teljesedik be a nagyon találó cím ígérete, s így lehetséges, hogy a könyv annyit ad, amennyit ép ésszel szépíró még vállalhat. Egyrészt teljes, tényeken alapuló, mégis nagyon személyes képet Luther személyiségéről korokon és évtizedeken át, másrészt a reformáció, az 1510-es, 1520-as évek Lutherjének tökéletes bemutatását. A könyv mindenben elképesztően hű a történelmi tényekhez (nagyon megéri például elolvasni a wormsi birodalmi gyűlés jeleneteit: hiszen tudható, Luther sosem mondta ki a híres szállóigét - Itt állok, másként nem tehetek -: de vajon akkor mit is mondott?), mégis olyan izgalmas, mint egy film. Az egyes vitajelenetek Luther és ellenfelei között annyira élők és igaziak, hogy az ember legszívesebben hangosan olvasná fel őket.
Biztos vagyok benne, hogy a kétrészes regényt még sokszor újraolvasom majd, s mindig találni fogok benne valami különlegeset és izgalmasat. Bravúros, fölényes tudású, remekül megírt kalandozás ez egy olyan történelmi személyiség világában, akit érdemes sokkal jobban megismerni.

Ezüstérem: Kondor Vilmos: A haldokló részvényes - Új és régi történetek
Libri, 2018

Hát: nem is gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire tetszeni fog! Nemrég fejeztem be A korona ügynökét, s függetlenül attól, hogy nagyon élveztem olvasni, nem éreztem olyan átütőnek és különlegesnek, mint annak idején A másik szárnysegédet. (Persze valószínűleg csak azért, mert a jót is meg lehet szokni...)
Viszont amikor a kezembe vettem ezt a részben újrázott, részben gyökeresen átalakított novelláskötetet, visszatért a régi tűz: annyira beleszerettem ismét a Kondor Vilmos-féle múltvilágba, hogy elővettem a Budapest Noirt is újra, s jelenleg szépen olvasom bele magamat Gordon Zsigmond kalandjaiba - és borzasztóan élvezem a bűnügyektől az atmoszférateremtő leírásokon és a kulturális érdekességeken át a pompás jellemábrázolásig, tokkal, vonóval! Mindennek az elindítója, A haldokló részvényes című kötet meg csak figyel szerényen az éjjeliszekrényről...
Ebben az új kötetben megtalálható mind a hat történet, amelyet annak idején, 2012-ben az író beválogatott a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című, még az Agave Könyvek kiadásában megjelent kötetébe. Ugyanakkor ezekhez négy újabb írás járul, amelyek - megtartva a kronológiai sorrendet, tehát beilleszkedve a régebbi kötet 1920 és 1937 között játszódó novellái közé - még több pillanatfelvétellel örvendeztetik meg Gordon Zsigmond rajongóit. A címadó elbeszélés egy gátlástalan csalás története, amelynek az eredetisége leginkább abban áll, ahogyan a szövegnek köszönhetően beleízeledhetünk a történetébe. A László László esete a libazsírral, az ideoplazmával és a detektívekkel egy anekdotikus bűnügysorozat esetének kibontása, amelyre már történt utalás az egyik korábbi elbeszélésben. A Megvan a belvárosi beretvás gyilkos igazi stílusbravúr: semmi más, mint egy cikk, egy eset, meg pár élet... Ráadásul valódi fejléccel: mivel a Libri által kiadott Kondor-könyvekben immár hagyományos, hogy semmilyen extra-különös szövegszedéstől sem riadnak vissza. (A kötetben más ilyen beillesztett darabkákat is találni, mint például egy gyönyörű iratcímzést.) Végül Az Est regattájának igazi vesztese egy, az eredeti kötet darabjaihoz fogható, aprólékosan kidolgozott, s szívszorító tárgyú novella, amelyet szintén egy "igazi" bűnügyi riportcikk zár le.
A hátralévő hat írás (öt novella - Ifjú Mariska hétköznapi halála, Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes, Wallenstein Ödön gyengéje, A Nyavalya tudja, Négyen voltak - és egy kisregény, a Pernahajder volt-e Shock Jenő?) ugyanaz, mint a korábbi novelláskötetben, s változatlanul tetszik nekem. Ám miután újraolvastam őket, majd elolvastam azt is, mit írtam róluk annak idején, meg kellett állapítanom, hogy azóta sok mindent másképp látok. Változatlanul a Négyen voltak a kedvencem, amelyben jelentős szerepet kap Tábori Kornél is, ám A Nyavalya tudja című elbeszélést sokkal-sokkal többre értékelem, mint korábban, az Ifjú Mariska hétköznapi halála pedig ezúttal őszintén megragadott patikamérlegen kimért szomorkásságával.
Összefoglalva: ennek az újrázásnak nemcsak annyi értelme volt, hogy új olvasók számára is elérhetővé váltak a régi történetek, vagy hogy - egyszer majd - egységes sorozat kerülhet fel a gyűjtők polcára, amelyen legkésőbb a Szélhámos Budapest megjelenése óta mindenképp akadt egy könyvészeti kakukktojás. Valójában egy új könyv született, amely tartalmában mindenképpen csak jobb lett a bővítéstől. Ezért is ajánlom mindenkinek.

Bronzérem: Ormos Mária: Hitler
Kossuth, 2018

Az idén nyolcvanhét éves professzor asszony történészi munkássága a 20. század egyik megkerülhetetlen teljesítménye. Egyéni látásmódja, alapossága, sziporkázó stílusa bármely könyvét izgalmas és fontos olvasmánnyá teszi. A Kossuth Kiadó életműsorozattal köszöntötte a 85. életévébe lépett Ormos Máriát: 2016 óta önéletrajza, a Remények és csalódások, A Föld felfedezése és meghódítása című összegző munka, s a széles panorámát megrajzoló Gondolatok az ember történetéről című könyve mellett talán legjelentősebb nagy munkája, a Hitler-életrajz látott napvilágot eddig, ráadásul a sorozat idén végre elegáns és egységes új külsőt is kapott.
A Hitler annak idején közvetlenül a rendszerváltás után készült el. Első kiadása (amely számos utánnyomásban napvilágot látott) 1993-as volt (a T-Twins Kiadónál), majd készült belőle egy második változat 1997-ben (a Polgár Kiadónál). Úgy gondolom, hogy nagyon itt volt az ideje egy harmadik kiadásnak, mivel a korábbiak vagy lapokra szétestek, vagy teljességgel kifogytak. Pedig ez a biográfia alapvető a magyar olvasók számára, több okból is. Egyrészt azért, mert élvezetes, alapos és egyéni hangú áttekintés a 20. század e félelmetes diktátorának életéről. Másrészt, mert bizonyos fejezetek sajátosan magyar szempontból közelítenek a témához, amit hiába is várnánk külföldi Hitler-életrajzoktól: így szó esik Hitler és Horthy politikai kapcsolatáról, Magyarország német megszállásáról vagy a magyar zsidóság elhurcolásáról. Harmadrészt, mivel Ormos Mária teljesen egyedi, átfogó elemzését adja benne Hitler szellemi alapjainak a Mein Kampf szövegének beható értelmezésével. Negyedrészt pedig, mivel a könyv terjedelme ellenére is átfogható, könnyen kezelhető, monumentális zsebmonográfia, ellentétben mondjuk Ian Kershaw óriási, kétkötetes vállalkozásával.
Ám itt el is jutottam oda, amiért az új Hitlernek ebben a posztban csak bronzérem jutott, alapvetően kiadási okokból. A kötet ugyanis az 1997-es könyv szövegének változatlan újraszedése. A köztes húsz évben azonban rengeteg minden történt a magyarul is elolvasható Hitler-életrajz frontján: számos részkutatás látott napvilágot népszerű és tudományos formában is, többek közt John Lukacs, Anna Maria Sigmund, Brigitte Hamann vagy Andrew Roberts tollából. Legfőképpen pedig elkészült, sőt, magyarul is megjelent Ian Kershaw óriási és azóta is megkerülhetetlen, kétrészes nagymonográfiája, a Hitler - 1889-1936: Hybris (1998, magyarul 2003) és a Hitler - 1936-1945: Nemezis (2000, magyarul 2004), amelynek az ismerete, használata nélkül ma már nem lehetne megírni semmilyen Hitler című magyar könyvet. Ormos Mária munkája viszont e könyvekre egyáltalán nem reflektál: joggal, hiszen szövege legfeljebb 1997-es, amikor az említett művek nagyrészt még nem is léteztek.
Ez a szituáció azonban mindenképpen megért volna egy rövid, tömör előszót a harmadik kiadásban: igaz, kis betűkkel feltüntetik benne a belső címlap hátulján, hogy a kiadás alapja a Polgár változata, de ez nem elég. A kötet időben való elhelyezése nélkül kínos, amint Ormos Mária eredeti, helyén hagyott bevezetője vázolja, mennyire nincsenek könyvek magyarul Hitlerről (egy 1968-asra és egy 1989-esre tud csak hivatkozni): miközben ma már a téma iránt érdeklődő laikus is tucatnyit tud felsorolni, amelyekből például sokkal kevesebb kérdőjellel rekonstruálható Hitler ifjúkora, mint ahogyan a jelen könyv még megteheti. Ráadásul valamely kiadói munkatárs a kötet irodalomjegyzékébe mégis beleírta - hiányosan - Kershaw kötetének adatait, szóval még úgy is tűnhet, mintha a szerzőn számon kérhető lenne az újabb szakirodalom.
Senki sem csodálkozik rá, hogy Louis Bréhier nem használja a múlt század végének bizantológiai szakirodalmát pompás kötetében, a Bizánc tündöklése és hanyatlásában: hiszen kiadásaiból a laikusok számára is egyértelmű, hogy egy ma is meghatározó, de 1947-es kötetet olvasnak. Jó lenne, ha a Kossuth hasonlóan gondosan bánna Ormos Mária könyveivel: hiszen kiválóak, és megérdemlik. Hírek szerint nemsokára érkezik az utoljára 2000-ben megjelent Mussolini.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
Hármaskönyv 9. - Békebeli krimi háromszor
Hármaskönyv 10. - Történelmi arcképek háromszor
Hármaskönyv 11. - Nők és világirodalom háromszor
Hármaskönyv 12. - Kádár János és kora háromszor 
Hármaskönyv 13. - Három folytatásról röviden 
Hármaskönyv 14. - Írek, skótok, angolok - és mind klasszikusok
Hármaskönyv 15. - Szép irodalom háromszor
Hármaskönyv 16. - Torokszorító izgalmak
Hármaskönyv 17. - Három regény a német ellenállásról 
Hármaskönyv 18. - Könyvsaláta - kiegészítve