Barsi Ödön (1904-1963)

Barsi Ödön minden munkái... Ha nem is kapott ilyen hangzatos sorozatcímet, 2010-2013 között a Fapadoskönyv Kiadó jóvoltából napvilágot látott egy életműsorozat. Keretében Barsi Ödönnek, a két világháború közötti szórakoztató-regény-írás egyik koronázatlan királyának nyolcvankilenc műve jelent meg: egy különleges pálya teljes lenyomata. Nemrég ismét kedvem támadt beleveszni ebbe a szövevényes, kalandos, izgalmas világba, s az olvasás eredménye több maratoni hosszúságú bejegyzés lett: összefoglaló Barsi Ödön írói munkásságáról annak alapján, amit elolvashattam tőle és megtudhattam róla.

Ez az első poszt bemutatja Barsi életét, amely kalandos és izgalmas volt, s benne foglaltatott a történelem, ahogy Barsi sok kortársáéban is.

Barsi Ödön 1904. április 18-án született Budapesten Rodriguez Ödön néven. Édesanyja, Hlavács Olga tanítónő volt, édesapja, dr. Rodriguez Béla államtudományi doktor, pénzügyminisztériumi titkár. Ő 1914-ben, az első világháborúban elesett az orosz fronton: így a leendő író tízévesen félárva lett. Édesanyja hadiözvegyként trafikot nyitott, így, és rokonai segítségével igyekezett felnevelni két fiát.

Az író bátyja, Rodriguez Endre

Barsi Ödönnek szoros volt a kapcsolata bátyjával, Rodriguez Endrével (eredetileg Andor, később André, 1899-1975), aki színész és filmrendező volt, s olyan művek kapcsolhatók a nevéhez, mint a Néma kolostor (1941) Jávor Pállal, a Kalotaszegi Madonna (1943) Sárdy Jánossal, vagy a Machita (1944) Karády Katalinnal. A két testvér több könyvet is részben együtt írt: Barsi Ödön első kiadott regénye, az 1933-as A nevető halál még kettejük nevével a borítóján jelent meg.

Barsi Kőszegen tanult a katonai alreáliskolában. Érettségit Budapesten tett a Bocskay István Reálgimnáziumban. Nehezen döntött további tanulmányairól: először az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be, majd azt félbehagyva színésznek készült. 1929-ben végzett a budapesti Színiakadémián (egy évben Sulyok Máriával és Egri Istvánnal), vizsgaelőadásán Rostand Cyranojában játszotta a címszerepet. További szerepei közül megemlítendő Damis Moliére Tartuffe-jéből, a Faust címszerepe, az Euripidész-féle Medea Iaszonja, Attila az Ellákban, Shakespeare III. Richárdja, A velencei  kalmár Antoniója, végül az Elektra Pyladese. Barsi 1929-30 között a Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja volt, 1931-ben a Belvárosi Színház alkalmazta, 1931-32-ben egy erdélyi turnén, Kolozsvárott, Nagyváradon, Temesváron és Aradon lépett fel, majd 1933-ban a Kamaraszínház tagja lett. Ahogyan a Magyar Színházművészeti Lexikon írja, "jellemszerepeket kapott", mint Keve Kállay Miklós A liliomos királyfijában, Flórián Harsányi Zsolt és Hunyady Sándor Tizedik kérőjében, vagy a Jogtanácsos Martonffy Endre Nemes rózsájában. De szerepelt klasszikus művekben is: volt Montano Shakespeare Othellójában, Michelangelo Az ember tragédiájában. A késői filmnéző számára érdekes, hogy játszott olyan korabeli, népszerű darabokban is (Torockói menyasszony, A kölcsönkért kastély), melyekből később film készült.

A fiatal B. Szeleczky Piroska

Igazán azonban a rendezés érdekelte: 1930-ban megszerezte a rendezői diplomát is a Színművészeti Akadémia tanfolyamán. Szintén 1930-ban házasodott meg: (B.) Szeleczky Piroska (1908-1992) festőművész, rajzoló, keramikus, textilművész (Szeleczky Zita színésznő távoli rokona) lett a felesége, akivel még az Iparművészeti Főiskolán ismerkedett meg. 1939-ben született meg fiuk, Béla.

Barsi Ödön 1933-ban publikált először detektívregényt, de írói pályája igazán akkor fordult nagyot, amikor 1935-ben a Magyar Rádió tízéves fennállása alkalmából kiírt hangjáték-pályázatán egyszerre nyerte meg az első és a második díjat. A nyertes téma, Gárdonyi Géza Isten rabjai című művének dramatizálásához később visszatért, hiszen 1942-ben Barsi írta az Isten rabjai című mozifilm forgatókönyvét is: a filmben Bulla Elma és Szilassy László játszották a főbb szerepeket. A második helyezést Sienkiewicz Quo vadisának átültetésével szerezte meg.

A Magyar Rádió ifjú tehetsége

Míg az eredmények előtt a Magyar Rádió számlaosztályán dolgozott, a pályázatnak köszönhetően 1935-től a Rádió rendezője, lektora, dramaturgja és szerzője lett. Hangjátékai számos témát öleltek fel: feldolgozott klasszikusokat, mint a Gösta Berling, írt ünnepi alkalmakra (Karácsonyi álom, Szilveszteri kaland, Húsvéti legenda), dolgozott a gyerekeknek (Pehelyke), s készített olyan eredeti műveket, amelyekből később prózája született (Az ördög hegedűse, Komédiások).

Mindvégig kitartott munkája, de az elvei mellett is. Háborús naplójában megörökítette: jelen volt a stúdióban 1944. október 15-én is, a kiugrási kísérlet idején, amikor többször is beolvasták a Rádióban Horthy proklamációját. A nyilas hatalomátvétel után azonban már nem volt hajlandó dolgozni: ő és családja a háborút a Ráday utcai lakásban és egy nógrádverőcei nyaralóhely magányában vészelte át. 1945-48 között, a Rádió újraindítása után főrendező lett: fáradhatatlan munkáját csak kényszerű nyugdíjaztatása szakította meg a "fordulat évében".

Kiterjedt társadalmi életet élt, barátai közé számtalan művész tartozott

Rádiós tevékenysége mellett vidéken és a fővárosban is bemutatkozott mint színházi rendező: 1937-ben Harsányi Kálmán Ellákját, 1938-ban pedig Madách Imre Az ember tragédiáját rendezte (utóbbit jó barátja, Németh Antal társrendezőjeként) a Nemzeti Színházban, 1943-ban a Pécsi Nemzeti Színházban állította színpadra az Ellákot és egy Húsvéti passiót, majd 1948-ban, egyik utolsó nagy munkájaként a Szegedi Nemzeti Színházban rendezte A három testőr saját maga készítette színpadi feldolgozását az egyik főszerepben Bessenyei Ferenccel.

Nagy műveltséggel rendelkezett, így nem csoda, hogy műfordítással is foglalkozott, például kedvence, Poe és Hoffmann műveivel. A tudomány és a tudományos fantasztikus irodalom a háború idején keltette fel érdeklődését. 1944-ben és 1946-ban két sci-fije is megjelent, később rendszeresen publikált a Természettudományi Közleményekben, s 1956-ban alapító tagja lett a Társadalom- és Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) Asztronautikai Bizottságának (amelynek ma a MANT a jogutódja).

Az utolsó megjelent kötet 1947-ből

Barsi Ödönt a kommunista hatalomátvétel után meghurcolták: 1948-ban kizárták a Szociáldemokrata Pártból, elvesztette állását a Rádiónál, s "egészségi állapotára való tekintettel" nyugdíjazták. Később megkíséreltek eljárást kezdeni ellene arra hivatkozva, hogy annak idején a Turul-mozgalom egyik vezetője volt, de a nyilvánvalóan hamis vád nem állta meg a helyét. Publikálni nem engedték, annak ellenére, hogy életművében a közben teljesen tiltólistára került szórakoztató regényműfajok mellett ott voltak a rendkívül igényes szövegű, magyar témájú életrajzi munkák is: az új rendszernek azonban semmilyen módon sem volt szüksége Barsira. Az író így fizikai munkát végzett (mint a szénlapátolás), s közben az asztalfióknak írt, többek közt különös hangulatú állatmeséket, amelyek ugyan igen szórakoztató és bájos gyerekirodalmi munkák, de egy olvasatukban a diktatúrában élő, elnyomott ember lelkének látleletét is képesek nyújtani. E művek 2013-ban Az erdő meséi című posztumusz kötetben láttak napvilágot. Barsi titokban a Szabad Európa Rádió számára is dolgozott: Rákosiról készített maró hangvételű szatirikus hangjátékot. 1956-ban, a forradalom bukása után azonban reményei csalódottságba fordultak. 1963-ban hosszú, türelemmel viselt betegségben halt meg.

Eredeti első kiadások címlapjukon a Rodriguez / Barsi névvel

Barsi Ödön ma sokak előtt csak mint E. A. Rodriguez ismeretes. Amikor ugyanis publikálni kezdett, pompás hangzású eredeti vezetékneve lett az első és legkedveltebb írói álneve. A Rodriguez név dr. Barsi Béla, az író fiának kutatásai alapján egy a 18. században a Bánátba települt, spanyol, andalúz eredetű, közvetlenül azonban talán Brüsszelből érkező őstől származik. A névalakot a korai leszármazottak egy része később Rodryra, Roderichre vagy Rodrichra változtatta (amelyben az az érdekes, hogy ilyesféle neveket - Roderich, E. A. Rodry, E. Girdo - Barsi Ödön is használt aztán, mint további írói álneveket), Barsi Ödön közvetlen felmenői azonban megtartották, így az író édesapja, dr. Rodriguez Béla is még ezt viselte. A család nőági felmenői között akadt német ajkú mester és budai polgárlány is, az író édesanyja, Hlavács Olga pedig egy felvidéki mérnök lánya volt szlovák és német (augsburgi) ősökkel. Barsi Ödön 1930, a házassága után kezdte el használni a Barsi névalakot, a háború idején pedig hivatalosan is felvette. Így azután az eredetileg ősi családi név, a Rodriguez csak mint egzotikus írói álnév él tovább.

Barsi Ödön közvetlen leszármazottai ma a Barsi vezetéknevet viselik. Fia, dr. Barsi Béla, aki számos alapvető kutatással járult hozzá a Rodriguez-család történetének, Barsi Ödön életének és pályájának, s az író műveinek jobb megismeréséhez, tudós orvos. Három unokája közül, akiket Barsi Ödön már nem ismerhetett, az egyik szintén orvos, a másik azonban a művészeti vonalat vitte tovább aranyollós filmvágóként.

A rendszerváltás utáni szép és kevésbé vonzó külsejű Barsi-kiadások

Barsi Ödön rádiós tevékenysége sajnos lassanként a homályba vész. Írói, regényszerzői munkássága, fantasztikus termékenysége, témáinak sokasága azonban ma is lenyűgöző, s a nyolcvanas évek végétől sok kiadásban, sokakhoz jutott el egy-egy könyve. Barsi ma népszerűbb lehet, mint valaha, köszönhetően annak, hogy - a család jóvoltából - valamennyi munkája elérhető modern kiadásban, s e-bookban is, több műve hangoskönyvként is kapható, sőt, öt első kiadás is napvilágot látott tőle 2011-13-ban.

Az író talán maga sem hitte volna, hogy az ezredforduló meghozhatja a korábban oly megvetett "ponyvaműfajok" felvirágzását, s lehetnek, lesznek majd olyanok, akik az író halála után fél évszázaddal is örömüket lelhetik, lelik a Barsi-regényekben. Ezek közé a rajongók közé tartozom én is: örömmel vallom magam Barsi Ödön könyvei kedvelőjének.

Egy regény újjászületése: egyik kedvencem, a Játék a halállal első, 1942-es, második, 2004-es és harmadik, 2013-as, életműsorozatos kiadása

A Barsi Ödönről írt bejegyzéseim közül a következő az író műveit mutatja majd be.

Linkek
Barsi Ödön - az ismeretlen író (az első életrajz- és méltatáskísérletem)
Barsi Ödön: Egy lélek visszatér (poszt az író egyik legérdekesebb regényéről)
Barsi Ödön regényei (teljes műlista)
A képek innen, innen, innen, innen, innen származnak.

Felhasznált források
Dr. Barsi Béla, A Rodriguez/Rodrigues család története, Matrikula, 2014/3, 1-36. (link)
Dr. Barsi Béla, A Rodriguez/Rodrigues család története (második, befejező rész), Matrikula, 2014/4, 12-38. (link)
Dr. Barsi Béla, Új adatok a Rodriguez család történetéhez, Matrikula, 2015/1, 43- 44. (link)
Dr. Barsi Béla, Az Adorján, Frideczky és Szeleczky családok genealógiája és története az „Adorján-Szeleczky Levéltár” tükrében, Matrikula, 2015/3, 6-38. (link)
Dr. Barsi Béla, A bánáti Rodriguez család eredete a XVIII. századi hadtörténet tükrében - A spanyol ős, Matrikula, 2016/1, 1-12. (link)
Barsi Ödön életrajza a Magyar Színházművészeti Lexikonban (link)
Barsi Ödön életrajza a MASFITT oldalán (link)
Barsi Ödön életrajza a Wikipédián (link)

Miközben az üzletekben már kezdenek kifogyni a legkeresettebb sikerkönyvek, a posta csomagküldő hálózata egyfolytában akadozik, sőt, a futárszolgálatok dolgozói is elkezdtek már készülni a szabadságukra, én még mindig könyveket találok és ajánlok. Végül is attól, hogy valami karácsony előtt jelenik meg, még nyugodtan válhat kiváló tavaszi ajándékká vagy nyári olvasmánnyá is. Következik tehát - szándékaim szerint - az idei év utolsó új megjelenés-ajánlója: ezzel a hétpontos listával immár százháromra nőtt az általam idén könyvajánlókba foglalt kötetek száma. Jó olvasást mindenkinek!

Sir Arthur Conan Doyle: Összes Sherlock Holmes története 1-2.
Szukits, megjelent
Végre: a sokak által hiányolt, hatalmas omnibusz kiadás új fordításokkal feljavított, újraszerkesztett változata ismét napvilágot látott a szegedi könyvműhely kiadásában! Az elmúlt években nem egy szomorú kommentet vagy megjegyzést olvastam itt-ott arról, milyen kár, hogy az immár tizenöt éve, 2001-ben megjelent, nagy, kétkötetes, kemény kötéses Sherlock Holmes-összes mindenhol kifogyott... Most itt az új változat, amelybe már a két korai regény, a Tanulmány vörösben és A Négyek Jele is vadonatúj, friss fordításban került be. A borító talán kissé rafinált, de szintén professzionális. A magam részéről alig várom már az újabb "szóló" köteteket is. Vélemény: külön most nincs, hisz a kötet minden darabjáról írtam már, például itt.

Sir Arthur Conan Doyle: A Négyek Jele
Szukits, megjelent
Nem is olyan régen még arról lelkendeztem itt, a blogon, hogy a Szukits Holmes-kiadási terveit még az sem húzhatta keresztül, hogy a Helikon két kis zsebkönyvvel "szabálytalanul előzött": a szegediek igenis kiadták a legelső Sherlock Holmes-könyvet, a Tanulmány vörösbent, mégpedig teljesen új, modern fordításban, amely Szalai Judit munkája. Számomra ez a kiadvány többet ért, mint a Helikon egy évvel korábbi Tanulmány vérvörösbenje, az ugyanis jó kiadás volt, de nem elég jó, hiszen egy százéves szöveg felfrissítése szerepelt benne, szemben a Szukits új szövegével. Ugyanezt lehet most elmondani az új Holmes-kötetről, a Szukits-féle A Négyek Jeléről is: ez is teljesen újjászületett. Vélemény: külön most nincs, csak még egyszer leszögezem, hogy az új fordítás tényleg kiváló.

Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia - Rejtő Jenő emlékére
Szépmíves, megjelent
Erről a könyvről már korábban írni akartam, magam sem tudom, hogyan maradhatott el... A Karádyról szóló emlékkönyvvel együtt a frissen létrehozott Szépmíves Könyvek terméke, egyúttal végre alapos és méltó emlékezés Rejtő Jenőre, sokak kedvenc magyar írójára. Reményeim szerint  párja lesz a szintén a szerző által írt-szerkesztett Az ellopott tragédiának, amelyet azonban csak elképesztően nehezen, a PIM-ben lehet jelenleg beszerezni. És mindenki elméjéből kitörli Matuscsák Tamás méltatlan próbálkozását, a Rejtő Jenő elveszett naplóját, amely csak növelte a végre ki- és megismerhető írói életrajz és pálya körül burjánzó legendákat és káoszt... Vélemény: itt.

Püski Levente: A Horthy-korszak szürke eminenciása - Károlyi Gyula (1871-1947)
Kronosz, megjelent
Ez a rövid, ám annál érdekesebb témának szentelt könyv szinte észrevétlenül jelent meg. A Sziluett - Korszerű történelmi életrajzok sorozata a 2014-es négy és a 2015-ös egy kötet után az idei évet is négy újdonsággal zárta: a várvédő Zrínyi Miklós, a Mátyás király által bebörtönzött Váradi Péter érsek és a Horthy-kor diplomatája, Kánya Kálmán után ismét egy huszadik századi politikus, a rövid ideig miniszterelnöki tisztséget betöltő Károlyi Gyula került a reflektorfénybe, akit joggal nevez a cím szürke eminenciásnak, hiszen hol a háttérből, hol az előtérből jelentősen meghatározta a huszadik század első felének magyar történelmét, mégis, eddig szinte semmit sem lehetett róla olvasni. Vélemény: itt.

Susan Bordo: Boleyn Anna - A leghírhedtebb angol királyné
IPC, megjelent
A karácsony egyik fénypontja lesz számomra ez a vaskos és érdekfeszítő könyv, amelyben a neves genderkutató(nő) teljesen új fényben mutatja be Boleyn Annát, VIII. Henrik második feleségét. Mivel házasságtörés és vérfertőzés vádjával fogtak perbe és fejeztek le, ennek eredményeképpen ki kellett volna törlődnie a nagyszerű angol történelemből - ám mégis mindenképpen bevonult a nagy történelmi alakok közé, ha másképp nem, akkor mint I. Erzsébet királynő édesanyja. A szerzőnő a vele kapcsolatos mítoszokat, toposzokat és a róla kialakított különféle közismert imázsokat vizsgálja, igazságot szolgáltatva Annának, s bemutatva azt is, miért és hogyan szoktuk szemlélni a történelem híres nőalakjait... Vélemény: itt.

Robert K. Massie: A Romanovok - Az utolsó felvonás
IPC, megjelent
Három könyv előzte meg magyarul ezt a negyediket: a Nagy Katalin - Egy asszony portréja (2013, angolul 2011), amely kissé terjengős, ám monumentális életrajz a cárnőről, a Nagy Péter élete és kora (2014, angolul 1980), amelyért a szerző annak idején Pulitzer-díjat kapott, végül a Miklós és Alekszandra (2015, angolul 1967), amely Massie első nagy történelmi munkája volt. Mivel ez a könyv, ha nem is avult el, de mára már igen "régi", írója egyfajta utóiratként egy újabb művet fűzött hozzá 1995-ben, amely a történet lezárásaként bemutatja a cári család pusztulását, haláluk rejtélyének megoldódását és emlékük utóéletét. A kiadó most ezt is megjelentette, teljessé téve Massie orosz életrajz-tetralógiáját. Vélemény: itt.

Bud Spencer & Terence Hill Anekdoták  - Bud Spencer és Terence Hill Gyűjtemény 2.
Vintage Media, 2016
Folytatódik az izgalmas gyűjtemény, ezúttal már az egyik mester, Bud Spencer halála után. Az újabb könyv anekdotákat ígér a párosról és filmjeikről. A szerzőről vagy a könyv eredetijéről megint lehetetlen bármit is kideríteni, vagyis a rajongóknak ismét "vaktában" kell könyvet venniük, akárcsak a Bud Spencer & Terence Hill Sztori esetében: azért remélem, a fordítás valamivel élvezhetőbb lesz... Pedig csak egy kis energia kellene, és máris egészen rendes könyv születne... De mit lehet tenni, ha magyar rajongó az ember, ennek a könyvnek így is mindenképpen a polcán a helye! Vélemény: itt.

Linkek
Könyvek, amelyekre érdemes várni 1.
Könyvek, amelyekre érdemes várni 2.
Szorgosan gyűjtögetett megjelenések
Folytatjuk: nyárvégi könyvlista 
Őszi újdonságok
Megjelennek még az ősszel 
Könyvek télre 1.
Könyvek télre 2.

E mai poszt azért készült, hogy megörökítsen egy élményt. A szerteágazó könyvrendezés közepette ugyanis olyan olvasmányokat kerestem, amelyek sajátos, erős, szuggesztív hangulatukkal élménnyé teszik azt a kevés időt, amit rájuk fordíthatok, továbbá körülbelül egy helyen fognak lakni az új könyvrendemben, vagyis nyugodtan pakolászhatok tőlük... Így esett a választásom először csak néhány, majd utána egyre több Palladisos krimire. A híres Pengős és Félpengős kötetekről már többször is írtam a blogon, ám most ezeknek az olvasása valami olyan fantasztikus hangulatba kergetett, amiről mindenképpen be kell számolnom. Ezek a könyvek ugyanis (eredeti, nem pedig szkennelt vagy e-bookos formájukban) egyszerűen visszarepítettek hetven-nyolcvan évet. A kissé porladó lapok, a szeretettel javítgatott kötések és gerincek egy-egy olyan kötet maradványai voltak, amely még emlékezhet Horthy Miklós rendszerére vagy a második világháborúra, és amely átvészelte a Rákosi- és a Kádár-korszakot. Olyan könyv, amelyet szeretettel rejtegettek és őrizgettek valamelyik polc tetején vagy könyves szekrény belsejében, vagy amelyik egy-egy pincében-padláson élt át hosszú évtizedeket.
Némelyikben névbeírások találhatók,  vagy éppen pecsétek: egykori tulajdonosok ex librisei, kölcsönkönyvtárak és dohányárudák jelzései ("a rongált könyvet meg kell venni"-figyelmeztetésekkel). Másokba bele-bele írtak (nyilván nem volt kéznél más papír): Gardner Különös tanúja egy egészen finomnak tűnő hókifli-receptet tartalmaz, Eberhart egyik ápolónőregényében havi költségeket számolgatott-összesített valaki, egy Van Dine pedig pótolhatatlan feljegyzéseket őriz az ötvenes évekből arról, mi kell egy motor gyertyacseréjéhez... És minden egyes Palladisos kötet színes, vonzó, filmképes borítója mögött ott van egy csomó ismeretlen olvasó, aki előttem birtokolta, olvasta, őrizte éppen ezt a kiadást. Aki ugyanúgy szerette a krimit, a külföldi szerzőket, a modern világ modern kalandjait, mint én: csak éppen nálam akár fél évszázaddal korábban. Egészen különleges belegondolni. Éppen ezért becsülöm sokra ezeket a köteteket. Igaz, könyvként is kedves társak: némelyik esetében meglepő, hogy nyolcvan éve ellenére milyen kitűnő állapotban élt túl napjainkra, miközben egy-egy velem egyidős sárga Albatrosz-könyv magától, álltában is szétesik a rossz ragasztónak köszönhetően.
Ezeket az ódon krimiket teljesen egyedi élmény kézbe venni és olvasni. Róluk és szerzőikről íródtak az alábbi bejegyzések is, amelyeknek itt teszem közzé a linkgyűjteményét.

Blogbejegyzések az ódon detektívregények nem avuló szerzőiről*
Az Elfelejtett detektívregények sorozat posztjai
Elfelejtett detektívregények 1. - S. S. Van Dine
Elfelejtett detektívregények 2. - Mignon G. Eberhart 
Elfelejtett detektívregények 3. - Alice Campbell
Elfelejtett detektívregények 4. - Mary Roberts Rinehart
Elfelejtett detektívregények 5. - Charles Baldwin
Elfelejtett detektívregények 6. - Philip MacDonald
Elfelejtett detektívregények 7. - Milton M. Propper
Elfelejtett detektívregények 8. - Öt régi jó könyv
Elfelejtett detektívregények 9. - Patricia Wentworth
Elfelejtett detektívregények 10. - C. Fraser-Simson
Elfelejtett detektívregények 11. - Mansfield Scott
Elfelejtett detektívregények 12. - Öt jó régi könyv
Elfelejtett detektívregények 13. - A. K. Green 
Posztok ódon külföldi detektívregény-szerzőkről
S. S. Van Dine: A kínai négyszög
Okos, könnyed, sziklaszilárd - Erle Stanley Gardner Perry Masonje
Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
E. D. Biggers: Charlie Chan folytatja 
Fordítunk vagy átirkálunk? - Charlie Chan folytatja 
Író a vadonban - James Oliver Curwood 
Posztok ódon magyar detektívregény-szerzőkről
Barsi Ödön - az ismeretlen író
Barsi Ödön: Egy lélek visszatér
Louis Lucien Rogger - Egy eltűnt író nyomában
Louis Lucien Rogger: A grenoble-i gyors
Rejtő Jenő, P. Howard, Gibson Lavery és a többiek
Láttad már? - Rejtő Jenő-sorozat
Jouvain: Az elveszett közlegény 
A Vörös Pimpernel - modern magyar mítosz

Bibliográfiák ódon detektívregény-szerzőkről
Charles Baldwin detektívregényei
Barsi Ödön regényei
Anthony Berkeley magyarul megjelent művei
E. D. Biggers Charlie Chan könyvei
James Oliver Curwood magyarul megjelent regényei 
Mignon G. Eberhart detektívregényei magyar nyelven
Erle Stanley Gardner detektívregényei magyarul
Orczy Emma bárónő könyvei magyarul
Orczy Emma Vörös Pimpernel sorozata 
Philip MacDonald detektívregényei magyarul 
Rejtő Jenő összes regénye és kisregénye
Mary Roberts Rinehart detektívregényei 
Louis Lucien Rogger bűnügyi történetei 
Seldon Truss bűnügyi regényei magyarul 
S. S. Van Dine detektívregényei
Edgar Wallace Afrika-könyvei 
Patricia Wentworth regényei magyarul 

*A fenti linkgyűjteménybe felvettem néhány nekem nagyon kedves vendéget is. Curwood sokféle műfajban publikált a kalandos detektívregénytől a kalandregényen át a romantikus lélektani történetig. Hasonló igaz a mindenki által ismert Rejtőre. Orczy Emma bárónő magyar detektívtörténet-író is volt, ide mégis felvettem azt a bejegyzést is, amelyet híres történelmi kalandhőséről, a Vörös Pimpernelről írtam. Végül Edgar Wallace-nak nem a krimiszerzői munkássága a kedvencem, hanem a Sanders-kötetei, így itt erről találhatsz olvasnivalót.

Óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy a Typotex Kiadó idén nekem adta Az év recenzense címet. Ennek örömére összegyűjtöttem azokat a bejegyzéseimet, amelyek az évek során a Typotex Kiadó könyveiről születtek: a pompás tudományos kötetekről, a Science in Fiction és a Typotex Világirodalom sorozat darabjairól, vagy éppen csak úgy...

A Typotex Világirodalom sorozatról (2015-2016)
Typotex Világirodalom 1. - A Nő és a Kasztrált 
Typotex Világirodalom 2. - Szlovák szerzők dicsérete 
Typotex Világirodalom 3. - Két kis kötet nemcsak nőknek 
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 1.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 2.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 3.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 4.
Cecilie Enger: Anyám ajándékai 
Jens Johler: A világ hangolása - Bach ifjúsága 
Anne Lise Marstrand-Jørgensen: Hildegard I. 
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom 
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei  

A Science in Fiction sorozatról (2013-2016)
Tristan Garcia: Browser zsinórjai 
Danyiil Harmsz: Esetek - Válogatott írások 
Ignaczy Karpowicz: Csoda
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Levent Mete: Rika agyában
Judith Schalansky: Darwinregény
Harald Voetmann: Plinius szerint a világ
Janusz L. Wiśniewski: Intim relativitáselmélet 
Interjú Ignacy Karpowiczcsal, az Égiek és földiek szerzőjével  
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek (Jacek Dukaj: Más dalok)
Tavalyi könyvek, idei vélemények 1. (Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét)
A Typotex kiadó Science in Fiction szépirodalmi sorozata 

Egyéb Typotex-könyvekről (2013-2016)
Egy ironikus pesszimista - Stanisław Lem esszéi (Stanisław Lem: Szempillantás, DiLEMmák, Sex Wars)
Marijke Huisman: Mata Hari - A legenda él 
Most olvastam 15. - Még néhány könyv bölcsészeknek (Sándor Klára: A székely írás nyomában, Nyelvrokonság és hunhagyomány)
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek (Németh István: Az élet csalfa tükrei)
Sherlock Holmes újra nyomoz - A legjobb folytatásregények (Raymond Smullyan: Sherlock Holmes sakkrejtélyei)
Venetianer Pál ismeretterjesztő munkái (Venetianer Pál: Génmódosított növények) 
10 könyv a Typotextől (Erik Hornung: Az egy és a sok, Kapitánffy István: Hungarobyzantina, Wilfried Stroh: Meghalt a latin, éljen a latin!, David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak, Almár Iván - Galántai Zoltán: Ha jövő, akkor világűr, Timothy Ferris: A világmindenség, Leon Lederman - Dick Teresi: Az isteni a-tom, Carl Sagan: Korok és démonok, Venetianer Pál: Génmódosított növények, Raymond Smullyan: Sherlock Holmes sakkrejtélyei)

A Typotex könyvei listáimon (2013-2016) 
2015 legszebb borítói  (2 kötet)
2015 legjobb könyvei (6 kötet)
A legjobb könyvek 2014-ben (4 kötet)
A legjobb olvasmányok 2013-ban (4 kötet)

A Typotex valamiképpen évek óta az én kiadóm. Nagyon régen volt, amikor kezdő egyetemistaként összegyűjtöttem a pénzecskémet és beszereztem egy Hungarobyzantinát, az első könyvet a kiadásukban. Azóta valahányszor új és új érdeklődésem támad (kozmológia, génmódosítás, festészet, szépirodalom) mindig szembetalálkozom egy-egy újabb Typotexes könyvvel, ami csak azt várja (akár évek óta, akár friss megjelenésként), hogy kézbe vegyem. Kíváncsi vagyok a következő évekre, hiszen közben a Typotex is nagykorúvá vált, akárcsak én: egyre többféle és egyre szebb művet ad ki, s - remélem - egyre többen olvassák a könyveit. Minden jót kívánok nekik - s így magamnak mint olvasónak is.

Alig mertem elkezdeni írni ezt a bejegyzést, hiszen kérdés volt, akad-e egyáltalán olyan, aki hetekig tartó szünet után még olvas a blogomon...
Azután a számok megnyugtattak: az előző hetek bejegyzései rekord rákattintásszámot mutattak, bizonyítva, hogy kedves, hűséges olvasóim időről időre visszanéztek hozzám, talán reménykedve abban, hogy nem ért véget a blogom mindörökre három novemberi történelemkönyv ajánlójával...
És tényleg: visszatértem. Az elmúlt hetekben sokkal inkább könyveket pakoltam, hurcoltam, rámoltam és rendeztem, mint hogy olvastam volna őket. De most már, így, karácsony közeledtével, lassacskán visszakerül minden az eredeti kerékvágásba: így az olvasás és a blogírás is.

A múlt héten szomorúan vettem kézhez a korábban előfizetett A magyar történelem rejtélyei sorozat utolsó csomagját: a három zárókötetet. Szerencsére azt, hogy véget ért a kellemes, mindig örömmel befejeződő várakozás - vajon milyen is lesz ez vagy az az album, megtalálom-e majd benne a kedvenc témámat, rögeszmémet, s mivel fog meglepni az adott könyv szerzője: és mindig jó lett, meglepett és megörvendeztetett egy-egy kötet - felváltotta az elégedettség. Egyrészt úgy gondolom, aki beszerezte a sorozatot vagy csak egy-két kötet belőle, nem csalódott, hanem ugyanazt érezte, mint én. Ez a gyűjtemény valóban azt adta, amit ígért, vagyis megbízható, szakszerű, ötletesen és szép külsővel összerakott ismereteket roppant érdekes témákról, s egyenesen a téma szakértőitől. Másrészt az utolsó három kötet is igazi csemege volt, s visszafogottabb címük és borítójuk ellenére is nagy-nagy meglepetést kínált mindegyik.

Ott volt rögtön Zeidler Miklós Trianon című kötete, amely méltán pályázhat a legadatoltabb album címre. Ez lett a széria utolsó darabja, amelynek szokásos negyvennyolc oldalára sikerült áttekinthető rendben beszorítani tizennégy színes térképet, tizennyolc hosszabb-rövidebb keretes írást olyan páratlanul érdekes dolgokról, mint a titkos magyar-francia béketárgyalások, a Vörös térkép, a Millerand-levél vagy épp a trianoni béke aláírása körüli politikai és nemzeti hercehurca, egy duplaoldalas időrendi táblázatot arról, amivel senki sem szokott tisztában lenni: vagyis hogy miként születtek meg a Monarchia utódállamai, Csehszlovákia, "Nagy-Románia" és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Szerepel továbbá negyvenhárom fekete-fehér és tizennégy színes fénykép, egy imponáló irodalomjegyzék, amelyben egyébként a Trianonról sokat publikáló, mindent tudó szerző szerényen a háttérbe húzódik. S elég megnézni egy-egy oldalt, hogy kiderüljön, milyen aprólékos adatoltság jellemzi a könyvet. Az általam találomra kiválasztott 31. oldalon például, egyetlen hasábban tíz szám és évszám, mintegy huszonöt személy- és földrajzi név, s legalább tíz-tízenöt történelmi fogalom szerepel. Igaz, így a kötetnek kevésbé csevegő, rejtélyekre rákérdező és azokat megfejtő a hangvétele: de ezt a szerepet Ablonczy Balázs Trianon-legendák című könyve már úgyis pompásan ellátta. E kötetben viszont páratlanul sok pontos adatot találhatunk a témáról, szemléletesen összefoglalva.

A másik friss album, Fónagy Zoltán Kufstein, a megtorlások jelképe című könyve nálam mindenképpen kiérdemelte a legteljesebb témafeldolgozás címet. Adott ugyanis egy nem túlságosan nagyméretű tiroli vár, amelyet a 13. században építettek, de igazi történelmi szerepre csak a 18. század végétől kezdett szert tenni: ekkorra alakították ugyanis várbörtönné. Itt raboskodott Kazinczy Ferenc és Wesselényi Miklós, de nagy számban 1849 után érkeztek ide magyar rabok: Czuczor Gergely, a nyelvészprofesszor, Lázár György gróf, Beniczky Lajos, akiről Jókai Az új földesúr romantikus hősét, Garanvölgyi Aladárt mintázta, vagy épp Teleky Blanka grófnő és segítőtársa, Leövey Klára. A szerző bemutatja a szabadságharc utáni megtorlás mechanizmusát, az 1849 előtti kufsteini és birodalmi börtönviszonyokat, majd azt, hogy Kufsteinben rémítő híre ellenére viszonylag kevesen raboskodtak, s köztük is mindössze ötven magyar, a szabadságharc bukásához kapcsolhatóan ideküldött fogoly. Ők azonban tökéletesen leképezték a Világos után felelősségre vont társadalmat, hiszen akadt köztük férfi és nő, egyházi és világi személy, katona és polgár, katolikus szerzetes és görögkatolikus pap, református lelkész és evangélikus szuperintendens, honvéd őrnagy, százados, alezredes és tábornok, de gerilla őrnagy is, gyógyszerész, jegyző, ügyvéd, kormánybiztos, főispán és képviselő, öreg és fiatal, tüdőbeteg és makkegészséges, belenyugvó és makacsul ellenálló, a börtönben meghaló, s Kufsteint fél évszázaddal túlélő. Az album bemutatja egyéni sorsukat, s ezen keresztül egy egész, egyszervolt történelmi korszakot: elképesztően kerek összefoglalás.

Végül a legizgalmasabb a három utolsó album közül egyértelműen Csorba László Széchenyi Döblingben című, szerény címet viselő könyve. A szerző, Széchenyi modern életrajzírója hosszú idő óta kutatja és kíséri figyelemmel annak a rejtélykomplexumnak a bogozódását, amelynek fő kérdése: öngyilkos lett-e Széchenyi és ha igen, hogyan tehette? Ez az unikális album nemcsak mindent tartalmaz a kérdéskörről, de - igazi "rejtélykönyvhöz" illően - sok apró, különleges, fura, meglepő vagy épp megdöbbentő mozaikdarabkából rakja össze a nagy egészet: abszolút izgalmas, lebilincselő, mint egy krimi, ám eközben tökéletesen szakszerű, megbízható és adatolt is. Már az megtetszett, hogy az előszó Baka István Döbling című verséből idézett... Kísérteties volt megnézni azt a két fotót, amely Széchenyi döblingi ingét és kendőjét ábrázolja: vélhetőleg ezeket viselte az öngyilkosságakor, s ma is van rajtuk egy kis folt - az ing fehér alapon rózsaszín kockás... De nem kevésbé megrázó végignézni Angerer fényképfelvételeit a gróf szobájáról, amelyek a halál után készültek: látni azt az otthonosan összevissza környezetet, amelyben meghalt. És csak úgy sorjáznak a témák: miért omlott össze Széchenyi 1848 nyarán? Mit árulnak el betegségéről a naplói és orvosainak feljegyzései? Egyáltalán, miféle intézet volt ez a döblingi Görgen és őrültek lakják-e ma is? Milyen körülmények között, hogyan élt itt a gróf 1860-ig? Kényszerítették? Dühöngött? De hát akkor hogyan írhatta meg a Blicket? És számos újságcikkét? Kik segítették abban, hogy a Timesban publikáljon? Hány betegsége volt egyáltalán? Több? Miért tagadják sokan a betegség tényét? Milyen volt a gróf és családja viszonya a döblingi tíz év alatt? Ki felügyelte a birtokait? Hogyan készült Széchenyiről arckép 1858-ban, anélkül, hogy a rajzoló meglátogatta volna? Mivel töltötte a gróf utolsó heteit? És honnan szerzett fegyvert? Miért volt halálakor lőporos a bal keze is? Hívő létére hogyan ölhette meg magát? És ha öngyilkos lett, hogyhogy egyházi temetést kapott? A sok-sok kérdésre mind választ ad a könyv: szellemes, érdekes, izgalmas - a széria egyik legjobb darabja. Méltó búcsúzás az egész sorozattól.

Linkek
Rejtélyes magyar történelem 1. - A Szent Korona
Rejtélyes magyar történelem 2. - Ki bombázta Kassát?
Rejtélyes magyar történelem 3. - Sisi-legendák
Rejtélyes magyar történelem 4. - Avarok és magyarok
Rejtélyes magyar történelem 5. - Gyémánt, botrány, korrupció 1849-ben
Rejtélyes magyar történelem 6. - Az Árpád-házi királysírok
Rejtélyes magyar történelem 7. - "Koporsó tömlöcét aki elkerülte" - Petőfi halála és a legendák 
Rejtélyes magyar történelem 8. - Három szerző - négy titok
Rejtélyes magyar történelem 9. - Három album - három száműzött
Rejtélyes magyar történelem 10. -  Árpádok, Hunyadiak, Jagellók - Középkori királyrejtélyek
A magyar történelem rejtélyei sorozat kötetei

Ebben a novemberi búcsúzó olvasmányposztban hat olyan 2016-ban megjelent kötetről szeretnék írni, amelyeket eszembe sem jutott volna elolvasnom, ha... A ha szócska után többféleképpen lehetne folytatni a mondatot az egyes könyvek esetében, de a lényeg, hogy utólag örülök, hogy elkészülhetett ez a poszt: több lettem azzal, hogy ezt a hat művet is ismerem.

Kepes András: Világkép
Libri
Valamiért kifejezetten utálom azt a fordulatot, hogy "kimozdulni a komfortzónából". Kepes András új könyve esetében mégis ez történt velem. Általában nem szokásom ugyanis előre megfontoltan bölcs könyveket olvasni. Márpedig a Világkép ilyen: egy valóban saját világképet nyújtó és egyben az olvasó világképét is formáló, okos és érdekes kötet. Nem tudom, mi a titok, talán az, hogy Kepes András elképesztően hiteles személyiség: de ezúttal cinikus énem békén hagyott és kellemesen elmerültem egy ember élményeinek, olvasmányainak és tanácsainak színes és lebilincselő világában. És valószínűleg az én világképem is változott.

Szabó T. Anna: Törésteszt
Magvető
A költőnő versesköteteit mindig nagyon szerettem. Könyvtáram büszkesége a Rögzített mozgás, amelyet nekem dedikált Szabó T. Anna. Azonban ha valaki ilyen sok pompás verset (és gyermekverset és gyermekkönyvet) ír (továbbá kiváló műfordító), akkor különleges új szerepben látni: a prózaíróéban, novellistaként. A Törésteszt költői, okos, női és kegyetlen szövegeket tartalmaz: a négy tulajdonság különböző mértékben jellemzi a sokszor egészen rövid, mégis nehezen felejthető írásokat, amelyek súlyosakat kérdeznek. Mennyit bír el egy nő? Miért nem működnek az emberi kapcsolatok?

Hartay Csaba: Holtág
Athenaeum
Más körülmények között talán bántó volna azt írni egy könyvről, hogy igazi, karácsonyi olvasmány: ilyenkor ugyanis sokszor megveszünk olyan giccses sztorikat is, amelyeknek hivatásuk a szívmelengetés. De aki csak belekezd a Holtágba, máris tudni fogja, miért alkalmas arra, hogy karácsony táján, amikor amúgy is átgondoljuk a szeretetkapcsolatainkat, nosztalgiázunk és hozzábújunk a családunkhoz, belefeledkezzünk, megsirassuk a végét és megjegyezzük, hogy mindenképpen újra akarjuk olvasni. Egy nagyapa és egy unoka kapcsolata tárul fel, a maga egyszerűségében és bonyolultságában: a háttérben pedig ott kísért a halál.

Timár Krisztina: A látszat mesterei - Tü/körben 1.
Athenaeum
A történet pompásan indul: egy magzat gondolatait, érzelmeit és érzékleteit hallhatjuk, láthatjuk, tapinthatjuk és képzelhetjük el. A világ azonban, amelybe készülődik, idegen, misztikus és különös: benne élni bűvölet és teher... Számomra teljességgel besorolhatatlan a mű: elvileg nagyon erős hangulatú fantasy, valójában azonban sokkal inkább tömény magasirodalom, amelybe József Attilától Várkonyi Nándoron át Bahtyinig sok mindenkit sikerült becsempészni. Sajnos a fülszöveg és a csúf borító teljesen félrepozicionál. Remélem, a következő rész külseje kevésbé visz majd tévútra, hiszen a különleges történet megérdemli a vonzó kiadást. 

Viola Judit: Sasok a viharban - Hősiesség és ármány a magyar múltból
Athenaeum
Manapság a történelmi regények olvasói nagyon szerencsések: sok ilyen kötet születik hazánkban is. A szerzői névsor élére én mindig Benkő Lászlót írnám fel, akinek a Lazi adja ki történelmi munkáit, de legalább még négy-öt kiadót fel lehetne sorolni, amelyik hivatásának tekinti a magyar történelemről írt, friss történetek kiadását. Ezeknek a könyveknek a nagy részét azonban férfiak írják. Épp ezért üdítő kivétel Viola Judit tervezett történelmi trilógiájának első kötete. A Sasok a viharban  önmagában is pompásan megálló, szép nyelvű történet, amely IV. Béla uralkodásának végén, a király és fia viszályának idején játszódik.

Clive Cussler - Justin Scott: A pokol feneke
Partvonal
Bár az ízelítők történelmi krimiként, az "amerikai Sherlock Holmes" eseteiként mutatják be Isaac Bell nyomozó kalandjait, A pokol feneke (és előzménye, az egyedül Cussler írta A sátán bankárja, amely 2015-ben jelent meg nálunk) sokkal inkább a kalandregény műfajának jeles darabja. Mint valamiféle urbánus Indiana Jones, Isaac Bell robbantások, gyilkosságok, üldözések és katasztrófák közepette halad rendületlenül a célja, az adott kötet Nagy Bűnözőjének leleplezése felé, "a 21. századi Jules Verne"-élményt pedig a nosztalgikus részkezdő és fejezetdíszítő illusztrációk sora és a sok-sok technikai részlet erősíti.

Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Olvasmányposzt 8. - Négy legendás nyomozás 
Olvasmányposzt 9. - Akik hozzák a formájukat 
Olvasmányposzt 10. - Donna Leon visszatér 

Ez a rendhagyó olvasmányposzt, amelyet (miután az előde négy könyvről szólt), mindössze két kötetnek szeretnék szentelni, valójában egyetlen diadalüvöltés - amúgy, csendesen. Ezzel ugyanis mindenképpen tartozom azután, hogy egyik kedvenc kortárs krimiszerzőmnek, az amerikai, de Velencében élő Donna Leonnak ismét detektívregényei jelentek meg magyar nyelven.

Az írónő immár huszonöt regényt írt pompásan megalkotott felügyelője, Brunetti nyomozásairól: az első, a Méregpohár az operában 1992-ben jelent meg, az utolsó, The Waters of Eternal Youth című pedig idén. Én 2012-ben ismerkedtem ezekkel a könyvekkel, jelesül először A névtelen velenceivel, amely magyarul ugyan csak 2012-ben látott napvilágot, de eredetileg a széria harmadik kötete volt 1994-ben. Ám semmit sem öregedett, 2013-ban, amikor lehetőséget kaptam rá, hogy ajánljam, ezt írtam róla: "A névtelen velencei tehát kiváló kikapcsolódás, hiteles detektívregény egy megnyerő nyomozóval, de – egyszerűen – jó olvasmány is. Nehéz letenni, sajátos hangulattal bír, s a gyors lélegzetű krimitörténet mögött olyan kérdéseket feszeget, mint például az, hogy miként viszonyulunk a prostitúcióhoz, hogy mennyire tudunk toleránsak lenni a homoszexualitással kapcsolatban (...). Leon leplezetlen őszinteséggel, csipetnyi cinizmussal és mély emberismerettel teli tükröt tart az átlagemberek elé: miközben elszórakoztat és lebilincsel a nyomozással, s azzal, hogy mindezek a szinte ismerős átlagemberek nem itt, nálunk, hanem a csodás Velencében élik az életüket."

Talán a leírtak alapján érthető, miért olvastam azután el szép szorgosan Donna Leon magyarul megjelent valamennyi regényét, szám szerint kilencet (Méregpohár az operában, Halál idegenben, A névtelen velencei, Végzetes áradás, Nemesi kisugárzás, Gyilkosság receptre, Felsőbb körök, Vérző kövek, Bíbornál is sötétebb), majd pedig miért is gyűjtöttem össze: igazi rajongóvá váltam, s időnként semmi sem okozhatott volna nagyobb örömet, mint ismét belefeledkezni Brunetti világába egy vagy több regény újraolvasásával. Egy hosszas, pamfletszerű posztot is írtam Donna Leon regényeiről, amelyek - úgy éreztem és érzem - nemigen kapták meg nálunk azt a pozitív kritikai visszhangot, amit más országokban igen, sőt, hajlamosak voltak elveszni a bestsellerek tengerében. Ez az írás, a Vita Velence felett - Donna Leon sok érdekes kommentet és reakciót váltott ki, amelyek alapján azután meggyőződhettem róla, hogy szerencsére rajtam kívül még sok-sok olvasó kedveli Donna Leon regényeit Magyarországon. Annál szomorúbb voltam azonban, hogy miközben én épp rajongóvá váltam, a Leon-regények kiadása leállt, s négy éven át nem jelentek meg újabb kötetek.

De azért bíztam a Geopen Kiadóban. Számomra ők elsősorban az igényes szépirodalom megjelentetői, s igen sok könyvük megvan a könyvtáramban. Sorozataik kiválasztásában is mindig a jó ízlés és a különleges, az átlagtól érdekesen eltérő dolgok keresése vezeti őket: gondolom, ezért szerepel szerzőik közt Donna Leont is. Bizalmam ismét megtérült: legnagyobb örömömre 2016 végén két Donna Leon-krimi is megjelent az idén húszéves cég gondozásában!

A korábbi, Ha nincs kegyelem című könyv, amely angolul 2002-es, s elnyerte a Chorine Nemzetközi Könyvdíjat, már az első néhány oldal után olyan érdekesnek tűnt, hogy nem tudtam letenni. Ebben Brunetti - tőle szokatlanul - a múltban kényszerül kutatni, hogy rájöhessen, ki ölhette meg a fiatal, kedves egyetemista lányt, Brunetti feleségének diákját, aki mindössze egy kérdést tett fel a felügyelőnek: kegyelmet kaphat-e valaki a halála után, akit közvetlenül a második világháború után, kisebb háborús bűnért ítéltek el. A felügyelő olyasmibe ártja magát, ami tulajdonképpen nem is tartozna rá, hiszen munkahelyén meg vannak róla győződve, hogy Claudia halálának semmi köze fogadott nagymamája panaszaihoz, s egyáltalán, ehhez a különc osztrák nőhöz, aki egy pazar lakásban él, elképesztő értékű műkincsek között, mégis éhezve és nyomorogva. Brunettit azonban igenis érdekli ez a kapcsolat, s nyomába ered a több mint fél évszázada történteknek: elsikkasztott és elkótyavetyélt zsidó vagyonoknak, embermentőknek és olasz partizánoknak, szélhámosoknak és műtárgyaknak - míg végül elszomorító és különös véget ér a nyomozása.

A másik Az aranytojás című krimi sokkal frissebb, 2013-ban jelent meg eredetileg: s sokkal tempósabban, kevésbé meglepően indul, mint az előző regény. Most viszont, hogy elolvastam, azt mondom, elképesztően jó, súlyos és megdöbbentő könyv, amit feltétlenül érdemes elolvasni. Brunetti itt is egy apróságra figyel fel a történet kezdetén: tragikus körülmények között meghal a szellemi fogyatékos és süket, furcsa fiú, aki a lakásukhoz közeli mosodában dolgozott alkalmi kisegítőként. A felügyelő először csak azért foglalkozik az üggyel, mert a felesége, Paola eltelik lelkifurdalással, amiért nem figyelt eléggé a fiatalemberre, aki - úgy tűnik - öngyilkos lett. Azonban hamarosan különös dolgok derülnek ki: először, hogy a fiú valójában a negyvenes éveiben járó felnőtt ember volt, másodszor, hogy a boncolás alapján semmi baja nem volt a hallásának, harmadszor, hogy viszont mintha soha nem is élt volna - nincs semmilyen papírja,  személyi igazolványa, útlevele, még születési anyakönyvi kivonata sem. Vajon hogyan élhetett le mintegy negyven évet úgy, hogy a bürokrácia szempontjából nem is létezett? Miért zárkózik el mindenféle vallomástól az anyja? Egyáltalán az anyja-e a különös nő, aki valamiféle titkot őriz, s valamilyen jó hírre vár? A detektívrejtély megoldása frappáns és tökéletes, ám végtelenül izgalmas és elkeserítő is. Remekül ábrázolt alakok, gazdagok és szegények, kiválasztottak és átlagemberek lépnek elénk a regényben, s egy tökéletesen felépített világot mutatnak be, amelyben a pénz az úr és nincs helye szánalomnak...

Örülök, hogy olvashattam a két regényt: bizalommal ajánlom másoknak is. Ideális karácsonyi ajándékok krimi- és Velence-kedvelőknek. Ráadásul A névtelen velencei és a Vérző kövek kétségbeesett könyv-áttervezői próbálkozásai után a két új kötet a megszokott, elegáns, hosszúkás méretben, jól olvasható szövegtükörrel, pompás borítóval került a boltokba. Csak remélni tudom, hogy mihamarabb követi majd őket a következő regény is!


Linkek
Vita Velence felett - Donna Leon
Ekultura.hu - Donna Leon: A névtelen velencei
Donna Leon velencei detektívregényei
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Olvasmányposzt 8. - Négy legendás nyomozás 
Olvasmányposzt 9. - Akik hozzák a formájukat

Ez a bejegyzés négy krimiről szól. Mindegyik igazán élvezetes olvasmány: számomra azonban az is összeköti őket, hogy mind a négy szerzőtől számos könyvet olvastam már, így azután el is vártam, hogy ezek a könyvek jók legyenek. Azok voltak, ahogy azt megszokhattam, hozták a formájukat.

Faye Kellerman: Orosz rulett 
Harlequin, 2016
Most már tény: Faye Kellerman ismét olvasható és olvasott krimiszerzővé vált magyarul! Köszönhetően a Harlequinnek, amelyet általában a romantikus szerelmi történetek és regényfüzetek kiadójaként szokás ismerni, egy idő óta azonban igényes és minőségi thrillereket és detektívregényeket is megjelentet a Mira sorozatban. Brenda Joyce, Lori Foster, Tess Gerritsen véleményem szerint még inkább nevezhetők romantikus írónőknek, akik krimiszerű történeteket írtak, a frissebben kiadott írók, Faye Kellerman, Daniel Silva, Karin Slaughter és May Kubica viszont egyszerűen csak és kizárólag jó krimi- és pszichothriller-szerzők, így mára a sorozat köteteit azoknak is érdemes figyelni, akik a romantikáért nem különösebben lelkesednek. A felsoroltak közül számomra egyértelműen Kellerman a legjobb: az 1952-ben született írónő igazi amerikai nagymester: Decker és Lazarus sorozata immár huszonhárom kötetes, s legalább olyan elismert, mint a férje, a szintén thrilleríró Jonathan Kellerman könyvei. A Harlequin a széria 18., Szemfényvesztés és 19., Fojtogató szenvedély című kötetei után ezúttal a 20., magyarul Orosz rulett című kötettel jelentkezett, amelyik egyaránt kedvez azoknak, akik a sorozatot Peter Decker nyomozó, felesége, a kedves és öntudatos Rina és fogadott fiuk, az öntörvényű zongorazseni, Gabe alakjáért követik, s azoknak is, akik egy kiszámíthatatlan és kegyetlenül izgalmas krimire vágynak.

Arnaldur Indriðason: Gyalázat
Animus, 2016
Arnaldur Indriðason 1961-es születésű izlandi író. Nemcsak skandináv krimit ír tehát, de kifejezetten izlandit. Állandó főhőse a töprengő, megértő, okos és empatikus, mégis egyre szörnyű múltjával és problémás gyermekeivel kínlódó Erlendur felügyelő, akinek 1997 óta 15 regényt szentelt. Ezek közül magyarra sajnos csak azokat fordították le, amelyek más országokban is megjelentek, így valószínűleg sosem fogom megtudni, hogyan is lépett színre Erlendur az első, Synir duftsins című kötetben: a legkorábbi magyar nyelven kiadott könyv ugyanis a sorozat harmadik tagja, a Vérvonal. Amilyen fájó a hiány, annyira jó azonban ez a kötet, s követői, a Kihantolt bűnök, a Távoli hangok, a Hidegzóna, a Hideg nyomon és a hosszabb várakozás után végre kiadott Hipotermia. A Gyalázat a széria kilencedik tagja, magyarul a hetedik kötet Arnaldur Indriðasontól, s mindjárt rendhagyó történet is. Benne ugyanis a szakácstudásával már a korábbi kötetekben feltűnt Elínborg nyomozónő, Erlendur munkatársa viszi az ügyeket: az ő feladata kinyomozni a meggyilkolt fiatalember halálának rejtélyét, akinek a szervezetében és a ruhájában is életveszélyes randidrog van, s aki - úgy tűnik - maga volt a szexuális ragadozó, ám most mégis áldozatul esett. Vajon ki és miért gyilkolhatta meg? Csendes, szomorkás, lebilincselő történet a könyv, amely nem hangoskodik, nem bestsellerkedik és nem fontoskodik. Csak teszi a dolgát: jó olvasmányt ad szürke napokra.

Håkan Nesser: Az utolsó csepp
Animus, 2016
Håkan Nesser 1950-es születésű svéd író. Dél-Svédországban született, de ma már New Yorkban és Londonban él. Eddig összesen harmincnégy könyvét adták ki, melyeknek mintegy fele detektívregény: közülük tíz pedig egy sorozatot alkot, mivel mindegyikben Van Veeteren főfelügyelő, a mogorva és öntörvényű detektív a főszereplő, akit ügyei felderítésében mindig a logikája és a megérzései vezetik, s aki, ahányszor csak teheti, kilép a rendőri munka monoton és elkeserítő rutinjai közül, de igazságérzete és bölcsessége mindig visszakergeti nyomozni. Nesser a hazájában már a kilencvenes évtizedben befutott ezzel a sorozattal, de 2006-ban, amikor a széria második regényét számos nyelvre lefordították, hirtelen nemzetközi sikert is aratott, mint skandináv krimik szerzője. Magyarul 2007-ben lett egy könyve a  Skandináv krimik sorozat egyik nyitókötete. Ezután öt könyvvel folytatódott a széria. Az utolsó csepp a legfrissebb ezek közül: egy elkeserítő és mégis olvasható, súlyos tematikájú, mégis ironikus hangvételű, s véleményem szerint meglehetősen férfias sztori Münster nyomozásáról, nagyon öreg, elhanyagolt és meglepő módon mégis lottónyertes férfiakról és magányos, házsártos idős asszonyokról, négy váratlan halálról és eltűnésről, meg arról, hogy miért is nem talált Van Veeteren megnyugvást az antikváriusságban. A könyv csak megerősített abban, hogy most már aztán tényleg nagyon megszeressem Nesser sajátosan sötét hangulatú könyveit: ezért készítettem róla egy raktárbejegyzést is - s alig várom a további négy Van Veeteren-regényt.

Lee Child: A baj nem jár egyedül
General Press, 2016
Lee Childnak (*1954) immár húsz könyve olvasható magyarul: 1997 óta ugyanis minden évben ír egyet. Valamennyinek Jack Reacher a hőse, a becsületes, intelligens és brutális igazságosztó, a magányos vándor, aki sehová sem tartozik, de bárhol feltűnhet, hogy segítsen az ártatlanokon és elnyomottakon. A General Pressnek köszönhetően az író összes regénye szép kiadásban és remek fordításban jelenik meg 1999 óta folyamatosan: mára tizenegy kötet második kiadásban is a boltokba került, segítve azokat, akik később szegődtek az író és hőse rajongóivá. A legújabb Reacher-újrakiadás a Nincs visszaút, amelyből most készült film Tom Cruise-zal a főszerepben. Én azonban nagyon örültem A baj nem jár egyedül ismételt megjelenésének is: ebben ugyanis Reacherrel ugyan a jelenben találkozhatunk, mégis egy kissé bele lehet látni a katonai múltjába. A Hiba nélkülből már ismerős volt katonanő, Neagley és Reacher ugyanis ismét összeállítják az elitcsapatot, a különleges nyomozók teamjét - már aki életben maradt közülük. A feladatuk: rájönni, kik azok, akik immár a sokadik embert gyilkolják meg az egykori különleges egységből, még élve kilökve őket egy helikopterből a sivatag felett. A pergő thriller igazi olvasmányélmény, s hozza azt a pluszt, amiért nemcsak rajongója vagyok Lee Childnak, de a legtöbb könyvét már sokszor újra is olvastam: hiszen ha tudom is, mi egy Reacher-történet megoldása, az elbeszélésmód ötletessége mindig újra meglep.

Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Olvasmányposzt 8. - Négy legendás nyomozás