2013. március 10., vasárnap
A bejegyés furcsa címe arra utal, hogy ezúttal a STB Könyvek Könyvkiadó Kft. által kiadott néhány kötetről esik szó: csupa olyanról, amely keleti, japán, kínai, indiai, tibeti bölcsességeket és műrészleteket tartalmaz. Mivel a kiadó könyvei könyvesbolti forgalomban sem túl drágák (legfeljebb kétezer forintosak), élelmiszerboltok, posták, utcai kirakodók polcain, kosaraiban pedig már néhányszáz forintért megtalálhatók, ideális olvasmányok lehetnek egy hosszú utazáson, váratlan várakozásnál, nyugtalan, munkás időszakban esti olvasmányképpen, amikor az embernek csak pár perce van önmagára. Szép kiállításuk, szinte hibátlan szedésük jó kis ajándékkönyvvé is teszi őket.
Aki szereti a bölcs, szórakoztató keleti meséket, azoknak A sivatag démonjai és a Létünk indái című köteteket ajánlom. Mindkettőben buddhista tanmesék és történetek szerepelnek, a könyvecskék szövegeiben azonban az élvezeten, a jó sztorin van a hangsúly, nem pedig a tanításon. Nem kell hívőnek lennünk, hogy élvezni tudjuk az önfeláldozó bika, a táncoló páva, a pislogó herceg vagy a majomkirály ősi meséit, s hogy tanuljunk a drágakőeső, a csodafa vagy a szélszarvas és a mézfű esetéből. Mindkét kötet eredeti, páli nyelvű és átdolgozott, angolból fordított dzsátakák, tanító mesék és szöveggyűjtemények alapján készült.
A bölcsesség szirmai és a Gyémánt és lótusz című két gyűjtemény sokban hasonlít az előbbi kettőhöz. Ezek azonban olvashatók gondolati, filozófiai utazásként is. Előbbiben a leghíresebb indiai buddhista tanításgyűjtemények bölcsmondásainak, verseinek, rövid elmélkedéseinek és tanító meséinek tematikus gyűjteményét találhatjuk meg nagyobb ciklusokba rendezve (A Tan hangja, Vétkek és megtisztulás, Hosszú élet és megszabadulás stb.), utóbbi pedig zen buddhista tanmesék és versek gyűjteménye, amely a nagy igazságok keresésétől az átadásukig vezeti el olvasóját apró anekdoták, tanmesék és szép versrészletek közepette. Íme az egyik legismertebb, sokértelmű zen történet belőle:
"Egy szerzetes megkérdezte Tung-san mestertől: - Mi Buddha? - Három font kender - válaszolt Tung-san."
Érdemes belepillantani a kiadó két rendhagyó kötetébe, Kicune két munkájába is. Az egyik A szamuráj erényei (Példabeszédek, legendák és tanmesék a hét fő erényről), a másik Az ágyas (Párnakönyv a középkori Japánból). Kicune, a titokzatos középkori japán író valójában Szántai Zsolt, a fenti négy kötet válogatója, szerkesztője, fordítója, aki ebben a két könyvében már szerzővé lép elő és irodalmi játékot űz: előbbiben a szamurájerkölccsel összekapcsolható japán és kínai tanmeséket, utóbbiban pedig a keleti (japán, kínai és indiai) erotikus irodalom legjobb szövegeinek szemelvényeit írta át és fűzte fel egy általa kitalált mesés kerettörténetre. A könnyen emészthetővé történetesített két könyvecske, amely azt játssza, hogy valódi, középkori klasszikus alkotás, bárkinek kedvet csinálhat a valódi japán és kínai irodalom megismeréséhez is.
Bár lehetne még ajánlani tibeti halottaskönyvet és indián dalokat is a kiadó összeállításában, én a kedvencemmel zárnám a sort. Az 1000 japán vers valóban tízszer száz haiku és waka Szántai-féle fordítását adja tematikus és szerzők szerinti csoportosításban: olvasható sorban, találomra, évszak szerint, érzelmekhez kapcsolva, újra és újra... Íme a három kedvenc haikum belőle:
Nincs más, csak a gyász,
Magamra veszem megint
apám kabátját. (Ikkjú)
Az eső elállt.
Két szomszéd ház élvezi
a tisztaságát. (Issza)
Eltűnt a ködben
a falu. A fenyvesben
hol az ösvényem? (Rjókan)
Az említett kötetek:
1000 japán vers, STB, Kistarcsa, 2009
A bölcsesség szirmai, STB, Kistarcsa, 2010, Trajan, Bp., 2007
A sivatag démonjai, STB, Kistarcsa, 2010
Gyémánt és lótusz, STB, Kistarcsa, 2010, Trajan, Bp., 2004
Létünk indái, STB, Kistarcsa, 2010
Kicune: A szamuráj erényei, STB, Kistarcsa, 2009, Trajan, Bp., 2006
Kicune: Az ágyas, STB, Kistarcsa, 2009, Trajan, Bp., 2007
Szántai Zsolt mellett az egyes kötetek fordítójaként közreműködött még Tokaji Zsolt és Darvas Gabirella.
A fordításhoz, összeállításhoz egyetlen megjegyzésem van: nagyon hiányzik a forrásmunkák felsorolása, annak szerepeltetése, melyik mese honnan van merítve, milyen kiadásból van fordítva, illetve, hogy az egyes versek szerzői (különös tekintettel az ismeretlenekre) mikor éltek. Ettől a pár oldalnyi adattól teljesen hitelesek lennének a könyvek...
Aki szereti a bölcs, szórakoztató keleti meséket, azoknak A sivatag démonjai és a Létünk indái című köteteket ajánlom. Mindkettőben buddhista tanmesék és történetek szerepelnek, a könyvecskék szövegeiben azonban az élvezeten, a jó sztorin van a hangsúly, nem pedig a tanításon. Nem kell hívőnek lennünk, hogy élvezni tudjuk az önfeláldozó bika, a táncoló páva, a pislogó herceg vagy a majomkirály ősi meséit, s hogy tanuljunk a drágakőeső, a csodafa vagy a szélszarvas és a mézfű esetéből. Mindkét kötet eredeti, páli nyelvű és átdolgozott, angolból fordított dzsátakák, tanító mesék és szöveggyűjtemények alapján készült.
A bölcsesség szirmai és a Gyémánt és lótusz című két gyűjtemény sokban hasonlít az előbbi kettőhöz. Ezek azonban olvashatók gondolati, filozófiai utazásként is. Előbbiben a leghíresebb indiai buddhista tanításgyűjtemények bölcsmondásainak, verseinek, rövid elmélkedéseinek és tanító meséinek tematikus gyűjteményét találhatjuk meg nagyobb ciklusokba rendezve (A Tan hangja, Vétkek és megtisztulás, Hosszú élet és megszabadulás stb.), utóbbi pedig zen buddhista tanmesék és versek gyűjteménye, amely a nagy igazságok keresésétől az átadásukig vezeti el olvasóját apró anekdoták, tanmesék és szép versrészletek közepette. Íme az egyik legismertebb, sokértelmű zen történet belőle:
"Egy szerzetes megkérdezte Tung-san mestertől: - Mi Buddha? - Három font kender - válaszolt Tung-san."
Érdemes belepillantani a kiadó két rendhagyó kötetébe, Kicune két munkájába is. Az egyik A szamuráj erényei (Példabeszédek, legendák és tanmesék a hét fő erényről), a másik Az ágyas (Párnakönyv a középkori Japánból). Kicune, a titokzatos középkori japán író valójában Szántai Zsolt, a fenti négy kötet válogatója, szerkesztője, fordítója, aki ebben a két könyvében már szerzővé lép elő és irodalmi játékot űz: előbbiben a szamurájerkölccsel összekapcsolható japán és kínai tanmeséket, utóbbiban pedig a keleti (japán, kínai és indiai) erotikus irodalom legjobb szövegeinek szemelvényeit írta át és fűzte fel egy általa kitalált mesés kerettörténetre. A könnyen emészthetővé történetesített két könyvecske, amely azt játssza, hogy valódi, középkori klasszikus alkotás, bárkinek kedvet csinálhat a valódi japán és kínai irodalom megismeréséhez is.
Bár lehetne még ajánlani tibeti halottaskönyvet és indián dalokat is a kiadó összeállításában, én a kedvencemmel zárnám a sort. Az 1000 japán vers valóban tízszer száz haiku és waka Szántai-féle fordítását adja tematikus és szerzők szerinti csoportosításban: olvasható sorban, találomra, évszak szerint, érzelmekhez kapcsolva, újra és újra... Íme a három kedvenc haikum belőle:
Nincs más, csak a gyász,
Magamra veszem megint
apám kabátját. (Ikkjú)
Az eső elállt.
Két szomszéd ház élvezi
a tisztaságát. (Issza)
Eltűnt a ködben
a falu. A fenyvesben
hol az ösvényem? (Rjókan)
Az említett kötetek:
1000 japán vers, STB, Kistarcsa, 2009
A bölcsesség szirmai, STB, Kistarcsa, 2010, Trajan, Bp., 2007
A sivatag démonjai, STB, Kistarcsa, 2010
Gyémánt és lótusz, STB, Kistarcsa, 2010, Trajan, Bp., 2004
Létünk indái, STB, Kistarcsa, 2010
Kicune: A szamuráj erényei, STB, Kistarcsa, 2009, Trajan, Bp., 2006
Kicune: Az ágyas, STB, Kistarcsa, 2009, Trajan, Bp., 2007
Szántai Zsolt mellett az egyes kötetek fordítójaként közreműködött még Tokaji Zsolt és Darvas Gabirella.
A fordításhoz, összeállításhoz egyetlen megjegyzésem van: nagyon hiányzik a forrásmunkák felsorolása, annak szerepeltetése, melyik mese honnan van merítve, milyen kiadásból van fordítva, illetve, hogy az egyes versek szerzői (különös tekintettel az ismeretlenekre) mikor éltek. Ettől a pár oldalnyi adattól teljesen hitelesek lennének a könyvek...