2018. február 13., kedd
A sors úgy hozta, hogy 2017-ben három Sherlock Holmes-folytatásregény is napvilágot látott: mindegyik egy-egy már létező sorozat és brand tagja volt, s ráadásul mindegyik tetszett nekem valamiért. Ezért ebben a posztban ezt a könyvhármast szeretném ajánlani.
Andrew Lane: Tűzvihar - Ifjú Sherlock Holmes 4.
Főnix, 2017
Megérkezett végre: az angol regény-, novella-, újság- és forgatókönyvíró Ifjú Sherlock Holmes-szériájának negyedik kötete is elérhető már magyarul. Angolul 2010 és 2015 között látott napvilágot a sorozat összesen nyolc darabja: így magyar rajongóként bizakodom, hogy egyszer a mi nyelvünkön is olvashatóvá válik majd ez az izgalmas, szellemes, korhű, s szerencsés módon immár lezárt széria. Az első két kötetet, amelyben 1868-ban megismerkedhettünk az akkor még csak tizennégy éves, különc iskolásfiú Holmesszal, még a Lybrum Kiadó adta ki kemény kötésben és érthetetlen, valamiféle animét idéző rajzos borítóval. A Halálfelhő 2010-ben, a Vörös pióca 2011-ben, vagyis az eredeti megjelenésekkel egy évben jutott el hozzánk, egészen jó fordításban. Ezután azonban hosszú, reménytelen csend következett, amelyet csak 2015-ben tört meg a Főnix Könyvműhely által végre kiadott harmadik rész, a Fekete jég. Ez ugyan puha kötésben készült el, de az eredeti kiadásból átvett, szuggesztív borítójával, kellemes fordításával és persze igencsak izgalmas történetével azt hiszem, képes volt új rajongókat szerezni a projektnek. (Itt írtam róla.) Engem is elbűvölt: ma is emlékszem, amikor egy pompás nyaralásról hazaútra térve elkezdtem olvasni a soproni vasútállomáson.
A negyedik kötet azonban ismét két évet váratott magára, ráadásul nem mondhatnám, hogy nagy reklámkampánnyal jelent meg: még én is alig vettem észre, hogy létezik. Pedig talán még a Fekete jégnél is izgalmasabb cselekmény jellemzi, terjedelemre pedig több mint száz oldallal hosszabb amannál (aminek nem a terjengősség, hanem a sok sztoricsavar az oka). A Tűzviharban Holmes és hűséges cigány barátja, Matty a regény elején családi titkok nyomába erednek: végre megfejtik a rejtélyt, miért viselkedik Holmes nagybátyjával olyan kihívóan és tiszteletlenül az egyre kibírhatatlanabb Mrs. Eglantine, a házvezetőnő. Majd a két barát (a hegedűművész házitanító Rufus Stone-nal kiegészülve) Holmes barátjának és mentorának, Mr. Crowe-nak a nyomába ered, aki lányával váratlanul és érthetetlenül menekült el a városból a távoli Skóciába. Holmes, aki egyre magabiztosabban használja különleges képességét az elemzésre, titkosírásfejtésre, az emberi természet kiismerésére és a rejtjelek követésére, újsághirdetéseket, fejetlen nyulakat, titkos alaprajzokat és mormon prédikációkat tanulmányoz, megismerkedik a bőrcserzés, a medvehecc, a gyűszűvirág és az ökölvívás fortélyaival, menekül vonaton és sziklás fennsíkon, míg végül megfejti a járkáló halottak és a tetovált ember rejtélyét. Közben pedig leleplez egy gyilkost és egy kicsit a szerelemmel is foglalkozik...
Az inspiráló magabiztossággal vezetett cselekmény lépten-nyomon tele van utalásokkal a klasszikus Holmes-történetekre (nem véletlen, hogy a Doyle irodalmi örökségét kezelő társaság az ifjúsági regényszerzők közül egyedül Lane-nek adott felhatalmazást, hogy regényeket találjon ki az ifjú Holmesról), de önmagában, sőt, azt hiszem, még a sorozat előző három darabja nélkül is megállja a helyét. (Legfeljebb Rufus Stone kiléte "lóg egy kicsit a levegőben", ha korábban még nem olvastunk semmit a sorozatból, de annyi azért érthető, hogy Holmes barátja.) Talán a legjobb ifjú Holmes-regény lenne ez - ha nem lenne a fránya magyar fordítás. A kiadó - helyesen - 11+ korhatár-besorolással árulja a könyvet, én azonban valójában nem örülnék igazán, ha a 11 éves fiam egy nyelvi hibákkal ilyen önzetlenül teleszórt magyar szöveget olvasna napokon vagy akár heteken át. Ettől függetlenül máris rajongok a könyvért és mindenkinek ajánlom (na, jó, még a 11 éveseknek is, ha szeretnek olvasni). Mégis, jó lenne a következő kötet lefordítása előtt elgondolkodni egy nyelvi lektor felvételén. Méltatlan ugyanis ezt a remek sorozatot ilyen dagályos és ugyanakkor hibás nyelvezettel adni a magyar olvasók kezébe.
Irene Adler (Alessandro Gatti - Pierdomenico Baccalario): A bűn fejedelme - Sherlock, Lupin és én 10.
Manó Könyvek, 2017
Hű, de élveztem! Idén immár hatodik évébe lépett a Sherlock, Lupin és én sorozat iránti rajongásom, s az új évet egy 2017-es kiadású kötettel ünnepeltem, A bűn fejedelmével. Nos, ennek alapján hármat lehet találgatni, ki is lépett benne igazán színre.... És már az első válasz is találni fog!
Az Irene Adler ifjúkori emlékezéseit megörökítő ifjúsági detektívregény-sorozat eredetileg olasz, a köteteket a sikeres gyerekkönyv-szerző, Alessandro Gatti jegyzi (a 9.-től kezdve Pierdomenico Baccalarioval együtt). De ez talán nem is fontos, hiszen szoktam hallani, amikor a könyvesboltban valaki Irene Adler legújabb regényét keresi. (Hogy az olaszoknak miért muszáj ezt csinálniuk a szerzőnevekkel, egyébként nem értem: furának találom, amikor egy szívesen olvasó magyar tízéves azt hiszi, a kedvenc írója Geronimo Stilton, vagyis egy (mese)egér.) Akárhogy is nevezzük azonban a szerzőt: bár erre az ifjúsági sorozatra Doyle örökösei nem adták áldásukat, méltó folytatás és szép tisztelgés az angol író életműve előtt. Az egyes regények ugyanis nemcsak jó krimik, de igazán minőségi gyerekkönyvek is. Olaszul eredetileg 13 kötetesre tervezték a sorozatot (ekkor készült is egy szép lezárás), de azután a nagy sikerre való tekintettel folytatták, most tart a 17. résznél. Az, hogy nálunk már tíz kötet (A fekete dáma, Utolsó felvonás az Operában, A skarlátvörös rózsa rejtélye, A katedrális árnyéka, A fehér kastély, A Szajna árnyéka, A Kobra bosszúja, Szfinx a Hyde Parkban, Rókavadászat gyilkossággal) megjelent, egyszerűen hihetetlen: ilyen hosszú, összefüggő, ugyanakkor minőségi, másik gyereksorozatot nehéz találni.
Ebben az új könyvben tehát színre lép egy szereplő, aki már nagyon hiányzott a Holmes-történetekből (bár egy korábbi történeten már átvillant az alakja): körmönfont ellenség, aki szereti a rejtvényeket, s egyszerre haszonleső és kisstílű alak és magabiztos szuperbűnöző. Bár egyelőre még csak fiú - ahogyan Holmes és Arséne Lupin is, akik nyomoznak utána. Miközben Irene döntést hoz a múltjával és a jövőjével kapcsolatban is, barátaival egy angol gyerekvers és egy titokzatos ábra nyomába veti magát, hogy egy suszterműhely, egy előkelő szálloda, sőt, a Kristálypalota meglátogatása után végül egy bálon fussanak össze az események szálai. - Őszintén: alig várom a következő részt!
George Mann: Lélekdoboz - Viktoriánus - steampunk Sherlock Holmes 3.
Szukits, 2017.
A vállalkozás 2011-ben indult és máig tart: a zsánerirodalom legjobb, legsikeresebb szerzői keltik életre Sherlock Holmest és Dr. Watsont egy-egy eredeti, steampunk kalandra. Bár a letagadhatatlan inspirációt Guy Ritchie Holmes-filmjei nyújtották, az eredetileg angol széria mára rég túlnőtt az Árnyjáték árnyékán. Az elmúlt években egy tucat kötet jelent meg olyan szerzők tollából, mint Mark A. Latham, Cavan Scott, James Lovegrove és Guy Adams, s 2018-ra is két újabb regény megjelenését ígéri a Titan Books. Magyarul a Szukits fogott bele a széria kiadásába 2015-ben egy viszonylag friss regénnyel, James Lovegrove Lidércnyomásával, majd a sort Guy Adams Isten lehelete című könyve folytatta. 2017 végére pedig megérkezett a harmadik magyar regény: George Mann-nak, a Mechanikus London megalkotójának tollából. Mivel ő amúgy is kifejezetten járatos a steampunkban, talán a három közül eddig a legélvezetesebb és legkövetkezetesebb folytatást szerkesztette meg, amely az első világháború idején játszódik.
Holmes már réges-rég visszavonult méheket tenyészteni, Watson doktor pedig tisztesen őszbe csavarodott. Mycroft Holmes és barátai azonban visszahívják őket Londonba egy utolsó, nagy nyomozásra, amely rejtélyes és megoldatlan halálesetekkel kapcsolatos. A változatlanul ruganyos léptű, rugalmas észjárású és rossz modorú Holmes azonnal a Temzébe fulladt parlamenti képviselő nyomába veti magát, a detektíveskedést azonban hátráltatja a háború. London ellenséges bombáktól retteg, amelyeket német zeppelinek szórnak szét éjszakáról éjszakára. Watson, akinek szembe kell néznie szeretett sofőrje halálával, rájön, ilyen nyomozásban még sosem volt része. A rejtély pedig, amely a titokzatos lélekdoboz nyomába küldi a híres párost, talán még sosem volt ennyire körmönfont.
Ahogy az eddigi két kötetben, úgy itt is az adott szerző gondoskodott róla, hogy a hősök összefussanak az olvasó által jól ismert más irodalmi figurákkal is - Mann természetesen Sir Maurice Newburyvel hozza össze Sherlock Holmest, ám arról is gondoskodik, hogy hommáge-nak funkciója is legyen a cselekményben. Az olvasmányos, rövid fejezetekből álló regény nagyon kellemes olvasmány - bár jelentősége és minősége azért nem éri el teljesen Mann eredeti, saját sorozatáét. A magam részéről nagyon várom a negyedik kötetet is, amely címe alapján (Dr. Moreau serege) jóleső Wells-parafrázist rejthet magában.
Link
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Főnix, 2017
Megérkezett végre: az angol regény-, novella-, újság- és forgatókönyvíró Ifjú Sherlock Holmes-szériájának negyedik kötete is elérhető már magyarul. Angolul 2010 és 2015 között látott napvilágot a sorozat összesen nyolc darabja: így magyar rajongóként bizakodom, hogy egyszer a mi nyelvünkön is olvashatóvá válik majd ez az izgalmas, szellemes, korhű, s szerencsés módon immár lezárt széria. Az első két kötetet, amelyben 1868-ban megismerkedhettünk az akkor még csak tizennégy éves, különc iskolásfiú Holmesszal, még a Lybrum Kiadó adta ki kemény kötésben és érthetetlen, valamiféle animét idéző rajzos borítóval. A Halálfelhő 2010-ben, a Vörös pióca 2011-ben, vagyis az eredeti megjelenésekkel egy évben jutott el hozzánk, egészen jó fordításban. Ezután azonban hosszú, reménytelen csend következett, amelyet csak 2015-ben tört meg a Főnix Könyvműhely által végre kiadott harmadik rész, a Fekete jég. Ez ugyan puha kötésben készült el, de az eredeti kiadásból átvett, szuggesztív borítójával, kellemes fordításával és persze igencsak izgalmas történetével azt hiszem, képes volt új rajongókat szerezni a projektnek. (Itt írtam róla.) Engem is elbűvölt: ma is emlékszem, amikor egy pompás nyaralásról hazaútra térve elkezdtem olvasni a soproni vasútállomáson.
A negyedik kötet azonban ismét két évet váratott magára, ráadásul nem mondhatnám, hogy nagy reklámkampánnyal jelent meg: még én is alig vettem észre, hogy létezik. Pedig talán még a Fekete jégnél is izgalmasabb cselekmény jellemzi, terjedelemre pedig több mint száz oldallal hosszabb amannál (aminek nem a terjengősség, hanem a sok sztoricsavar az oka). A Tűzviharban Holmes és hűséges cigány barátja, Matty a regény elején családi titkok nyomába erednek: végre megfejtik a rejtélyt, miért viselkedik Holmes nagybátyjával olyan kihívóan és tiszteletlenül az egyre kibírhatatlanabb Mrs. Eglantine, a házvezetőnő. Majd a két barát (a hegedűművész házitanító Rufus Stone-nal kiegészülve) Holmes barátjának és mentorának, Mr. Crowe-nak a nyomába ered, aki lányával váratlanul és érthetetlenül menekült el a városból a távoli Skóciába. Holmes, aki egyre magabiztosabban használja különleges képességét az elemzésre, titkosírásfejtésre, az emberi természet kiismerésére és a rejtjelek követésére, újsághirdetéseket, fejetlen nyulakat, titkos alaprajzokat és mormon prédikációkat tanulmányoz, megismerkedik a bőrcserzés, a medvehecc, a gyűszűvirág és az ökölvívás fortélyaival, menekül vonaton és sziklás fennsíkon, míg végül megfejti a járkáló halottak és a tetovált ember rejtélyét. Közben pedig leleplez egy gyilkost és egy kicsit a szerelemmel is foglalkozik...
Az inspiráló magabiztossággal vezetett cselekmény lépten-nyomon tele van utalásokkal a klasszikus Holmes-történetekre (nem véletlen, hogy a Doyle irodalmi örökségét kezelő társaság az ifjúsági regényszerzők közül egyedül Lane-nek adott felhatalmazást, hogy regényeket találjon ki az ifjú Holmesról), de önmagában, sőt, azt hiszem, még a sorozat előző három darabja nélkül is megállja a helyét. (Legfeljebb Rufus Stone kiléte "lóg egy kicsit a levegőben", ha korábban még nem olvastunk semmit a sorozatból, de annyi azért érthető, hogy Holmes barátja.) Talán a legjobb ifjú Holmes-regény lenne ez - ha nem lenne a fránya magyar fordítás. A kiadó - helyesen - 11+ korhatár-besorolással árulja a könyvet, én azonban valójában nem örülnék igazán, ha a 11 éves fiam egy nyelvi hibákkal ilyen önzetlenül teleszórt magyar szöveget olvasna napokon vagy akár heteken át. Ettől függetlenül máris rajongok a könyvért és mindenkinek ajánlom (na, jó, még a 11 éveseknek is, ha szeretnek olvasni). Mégis, jó lenne a következő kötet lefordítása előtt elgondolkodni egy nyelvi lektor felvételén. Méltatlan ugyanis ezt a remek sorozatot ilyen dagályos és ugyanakkor hibás nyelvezettel adni a magyar olvasók kezébe.
Manó Könyvek, 2017
Hű, de élveztem! Idén immár hatodik évébe lépett a Sherlock, Lupin és én sorozat iránti rajongásom, s az új évet egy 2017-es kiadású kötettel ünnepeltem, A bűn fejedelmével. Nos, ennek alapján hármat lehet találgatni, ki is lépett benne igazán színre.... És már az első válasz is találni fog!
Az Irene Adler ifjúkori emlékezéseit megörökítő ifjúsági detektívregény-sorozat eredetileg olasz, a köteteket a sikeres gyerekkönyv-szerző, Alessandro Gatti jegyzi (a 9.-től kezdve Pierdomenico Baccalarioval együtt). De ez talán nem is fontos, hiszen szoktam hallani, amikor a könyvesboltban valaki Irene Adler legújabb regényét keresi. (Hogy az olaszoknak miért muszáj ezt csinálniuk a szerzőnevekkel, egyébként nem értem: furának találom, amikor egy szívesen olvasó magyar tízéves azt hiszi, a kedvenc írója Geronimo Stilton, vagyis egy (mese)egér.) Akárhogy is nevezzük azonban a szerzőt: bár erre az ifjúsági sorozatra Doyle örökösei nem adták áldásukat, méltó folytatás és szép tisztelgés az angol író életműve előtt. Az egyes regények ugyanis nemcsak jó krimik, de igazán minőségi gyerekkönyvek is. Olaszul eredetileg 13 kötetesre tervezték a sorozatot (ekkor készült is egy szép lezárás), de azután a nagy sikerre való tekintettel folytatták, most tart a 17. résznél. Az, hogy nálunk már tíz kötet (A fekete dáma, Utolsó felvonás az Operában, A skarlátvörös rózsa rejtélye, A katedrális árnyéka, A fehér kastély, A Szajna árnyéka, A Kobra bosszúja, Szfinx a Hyde Parkban, Rókavadászat gyilkossággal) megjelent, egyszerűen hihetetlen: ilyen hosszú, összefüggő, ugyanakkor minőségi, másik gyereksorozatot nehéz találni.
Ebben az új könyvben tehát színre lép egy szereplő, aki már nagyon hiányzott a Holmes-történetekből (bár egy korábbi történeten már átvillant az alakja): körmönfont ellenség, aki szereti a rejtvényeket, s egyszerre haszonleső és kisstílű alak és magabiztos szuperbűnöző. Bár egyelőre még csak fiú - ahogyan Holmes és Arséne Lupin is, akik nyomoznak utána. Miközben Irene döntést hoz a múltjával és a jövőjével kapcsolatban is, barátaival egy angol gyerekvers és egy titokzatos ábra nyomába veti magát, hogy egy suszterműhely, egy előkelő szálloda, sőt, a Kristálypalota meglátogatása után végül egy bálon fussanak össze az események szálai. - Őszintén: alig várom a következő részt!
Szukits, 2017.
A vállalkozás 2011-ben indult és máig tart: a zsánerirodalom legjobb, legsikeresebb szerzői keltik életre Sherlock Holmest és Dr. Watsont egy-egy eredeti, steampunk kalandra. Bár a letagadhatatlan inspirációt Guy Ritchie Holmes-filmjei nyújtották, az eredetileg angol széria mára rég túlnőtt az Árnyjáték árnyékán. Az elmúlt években egy tucat kötet jelent meg olyan szerzők tollából, mint Mark A. Latham, Cavan Scott, James Lovegrove és Guy Adams, s 2018-ra is két újabb regény megjelenését ígéri a Titan Books. Magyarul a Szukits fogott bele a széria kiadásába 2015-ben egy viszonylag friss regénnyel, James Lovegrove Lidércnyomásával, majd a sort Guy Adams Isten lehelete című könyve folytatta. 2017 végére pedig megérkezett a harmadik magyar regény: George Mann-nak, a Mechanikus London megalkotójának tollából. Mivel ő amúgy is kifejezetten járatos a steampunkban, talán a három közül eddig a legélvezetesebb és legkövetkezetesebb folytatást szerkesztette meg, amely az első világháború idején játszódik.
Holmes már réges-rég visszavonult méheket tenyészteni, Watson doktor pedig tisztesen őszbe csavarodott. Mycroft Holmes és barátai azonban visszahívják őket Londonba egy utolsó, nagy nyomozásra, amely rejtélyes és megoldatlan halálesetekkel kapcsolatos. A változatlanul ruganyos léptű, rugalmas észjárású és rossz modorú Holmes azonnal a Temzébe fulladt parlamenti képviselő nyomába veti magát, a detektíveskedést azonban hátráltatja a háború. London ellenséges bombáktól retteg, amelyeket német zeppelinek szórnak szét éjszakáról éjszakára. Watson, akinek szembe kell néznie szeretett sofőrje halálával, rájön, ilyen nyomozásban még sosem volt része. A rejtély pedig, amely a titokzatos lélekdoboz nyomába küldi a híres párost, talán még sosem volt ennyire körmönfont.
Ahogy az eddigi két kötetben, úgy itt is az adott szerző gondoskodott róla, hogy a hősök összefussanak az olvasó által jól ismert más irodalmi figurákkal is - Mann természetesen Sir Maurice Newburyvel hozza össze Sherlock Holmest, ám arról is gondoskodik, hogy hommáge-nak funkciója is legyen a cselekményben. Az olvasmányos, rövid fejezetekből álló regény nagyon kellemes olvasmány - bár jelentősége és minősége azért nem éri el teljesen Mann eredeti, saját sorozatáét. A magam részéről nagyon várom a negyedik kötetet is, amely címe alapján (Dr. Moreau serege) jóleső Wells-parafrázist rejthet magában.
Link
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
