Ekultura.hu - Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
Miért nem ad ki egy magyar kiadó sem Erle Stanley Gardner-krimiket? E költői kérdésre ugyan több választ is el tudok képzelni, mégis felteszem, újra és újra. Egyik kedvenc detektívtörténet-íróm ugyanis épp a háromnevű egykori védőügyvéd, akinek bátor, pengeéles logikájú és pimaszul gátlástalan nyomozója, Perry Mason természetesen szintén jogász, az ártatlanok védelmezője. A krimikben általában kétfélét szeretek: a lassan, komótosan, anekdotikusan nyomozgató lassabb menetűeket, amilyen egy Agatha Christie, vagy egy jó skandináv krimi, s a villámszerű váltásokkal, váratlan fordulatokkal és feszültséggel tele gyorsabbakat, amilyet Dashiell Hammett vagy Lee Child ír. A Perry Mason-történetek természetesen a második típusba tartoznak. Különlegességük azonban, hogy – a szóban forgó gyilkosság(ok)on kívül – teljes mértékben hiányzik belőlük az erőszak. Ehelyett a feszültséget, a rohanó tempó érzetét a szavak adják bennük: remekül csűrt és csavart szavak, Perry Mason kikérdezései, kutatásai és természetesen tanúkihallgatásai.

A legjobb Erle Stanley Gardner-krimi, amely magyar nyelven is elérhető, véleményem szerint A házmester macskájának esete című. Persze aki vet akár csak egyetlen pillantást a vállalhatatlan könyvborítóra, valószínűleg kételkedik majd ebben az állításban. Gardnert ugyanis utoljára az 1930-as években becsülte meg a magyar könyvkiadás. Akkoriban a Palladis Kiadó legendás Pengős és Félpengős regénysorozatának egyik friss szenzációja volt a szerző, akinek már az eredeti megjelenés évében, 1933-ban kiadták az első detektívregényét, s attól kezdve a háború kitöréséig gyakorlatilag minden krimijét azonnal lefordították. Azóta azonban – bár a Kádár-korszak enyhülésétől, 1958-tól kezdve 1999-ig újra szép számmal jelentek meg regényei nálunk – Gardner a krimiirodalom perifériájára csúszott: mint aki nem elég maradandó. Történeteit förtelmes borítókkal küldték a boltokba, mutatva, hogy arculatkialakításukba semmi energiát nem fektettek. Egyes regényeit úgy tálalták, mintha csak a népszerű amerikai televíziós sorozat epizódjainak megkönyvesítései lettek volna: holott a Raymond Burr főszereplésével nálunk is vetített széria teljesen független volt a kortárs Gardner-könyvektől. Az ezredforduló óta pedig egyetlen Gardner-regény sem jelent meg nálunk. Ezért aki Perry Mason-regényeket szeretne olvasni, korábbi, sokszor rémes külsejű kiadásokkal kell, hogy megelégedjen. Ezek közé tartozik A házmester macskájának esete is.

A történet először 1935-ben jelent meg Amerikában, azonban semmit sem öregedett azóta. Szövevényes cselekménye egyszerűen, de nagyszerűen kezdődik. Perry Masont ugyanis egy mogorva házmester keresi meg, aki arra kéri, képviselje egy örökösödési ügyben – no, nem őt, hanem a Kazánkő névre hallgató perzsa macskáját. A milliomos Peter Laxter, annak a magánvillának az ura, ahol a házmester és macskája élnek, ugyanis elhalálozott, mégpedig egy rejtélyes tűzesetben. Vagyona három unokája közül kettőre szállt: s a két fiatalember most ki akarja tenni a macskát a házból, ahol pedig Laxter végrendelete szerint joga lenne élni. Mason képtelen ellenállni a bogaras különc kérésének, így akcióba lép a macska érdekében. Közben azonban érdekelni kezdi néhány dolog: például a tűzeset; az, hogy a két fiúörökös miért is utálja annyira egymást; no meg az is, miért nem perelt az örökség miatt a harmadik unoka, a bájos és szerény Winifred… Mikor azután újabb haláleset történik, s néhány gyémánt, rossz helyen lévő macskalábnyom és egy zugügyvéd is szerepet kap a bűnesetben, az ügyvéd teljes erőbedobással nyomozni kezd…

Egy Perry Mason-történetben az a jó, hogy folyamatosan új fordulatot vesz. Rengeteg benne a párbeszéd, amelyek mind feszült izgalmúak; előfordulhat, hogy egyetlen szereplő sem olyan, amilyennek mutatja magát; a megoldás pedig tisztességes ugyan, de mindig olyan körmönfont, hogy szinte lehetetlen kitalálni. Ezenkívül állandó bennük a harc Mason és a mögötte mindig néhány lépéssel lemaradt rendőrök, így ebben az esetben a lövöldözős kedvű, agresszív Holcomb őrmester, továbbá a beszédes nevű és végtelenül makacs Hamilton Burger kerületi ügyész között. Ugyanígy jó találkozni minden Mason-regényben az ügyvéd hűséges és bájos titkárnőjével, Della Streettel, akinek ebben a könyvben még arra is alkalma adódik, hogy eljátszhassa Mason feleségét…

Ám a Gardner-krimik legfőbb aduja maga a főszereplő, Perry Mason.

Különleges személyiség, aki nagyon szereti a kalandot: örömmel vállal el minden olyan tiszta ügyet, ami érdekességgel, különlegességgel kecsegteti. Szigorúan az igazság és a becsület oldalán áll, és ha hisz valamiben, akkor azért makacsul, kitartóan és minden körülmények között kiáll. Bátor és mindig vállalja a kockázatot, ám a felelősséget is tetteiért. Kedvenc mondása, amelyet akkor hangoztat, ha a feje fölött összecsapni látszanak a hullámok: "Majd azon a hídon is átmegyünk, ha odaérünk." Emellett Mason igen jóképű is: nagyon magas, széles vállú, karcsú csípőjű, hosszú lábú férfi, akinek egész megjelenése erőt sugároz. Ha bajba kerül vagy védőbeszédet mond, tekintetét mereven előreszegezi, állát előrefeszíti, majd sarkán előre-hátra hintázva indít ellenállhatatlan verbális és észbeli támadást ellenfeleivel szemben. Igazi harcos, akinek a stílusa is lehengerlő tud lenni, akár egy faltörő kos. Ugyanakkor képes igen szelíd, visszafogott és megértő lenni azokkal, akik megérdemlik ezt. Remek humorérzéke van, kiválóan ért az iróniához. Amikor ideges és tanácstalan, mindenkit az őrületbe kerget azzal, hogy hatalmas menüket eszik végig jó étvággyal és nem hajlandó az adott ügyről beszélni. Ha pedig töpreng, folyamatosan járkál és igényli, hogy valaki (például a hűséges Della) végighallgassa a monológjait. Képes azonban mély érzelmekre is: barátait és munkatársait a legváratlanabb pillanatokban lepi meg őszinte és póztalanul kedves köszöneteivel, dicséreteivel. A gyengék, elesettek, magányosok mindig számíthatnak feltétlen, sok esetben ingyenes és nagyvonalú segítségére. Hitvallása, hogy ügyfelei a szerződés megkötésekor minden képességét, szellemét és testét, gondolatait és cselekedeteit is megszerezték maguknak, vagyis maximális védelmet, erőbedobást és önfeláldozást érdemelnek meg.

Aki tehát szeretne megismerkedni egy ilyen gáncstalan, mégis kedvesen modoros figurával, s vágyik néhány új, lebilincselő, gyorsmenetű krimire, nyugodtan vegye kézbe Erle Stanley Gardner Mason-regényeit. És kezdje például A házmester macskájának esetével. Nem fog csalódni.

A cikk az Ekultura.hu-n: Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én 

A bejegyzést könyvborítók kísérik: a két magyar, az első amerikai és későbbi külföldi kiadások fedélképei.

Linkek: 
Okos, könnyed, sziklaszilárd - Erle Stanley Gardner Perry Masonje
Erle Stanley Gardner detektívregényei magyarul
1 Response
  1. Nagyon szeretem Gardner regényeit. Olvasni és felkutatni a kiadott magyar köteteket- pazar elfoglaltság! Jó szívvel ajánlom minden krimi rajongónak és szurkolok, hogy végre legyen új Gardner könyvkiadás kis hazánkban.