Patricia Lewin amerikai írónő két magyarul megjelent thriller, a Rohanás a végtelenbe és a Nyomtalanul eltűnt szerzője. Ugyanakkor még csak nem is létezik. A Patricia Lewin ugyanis csak egy a háromból, melyet Pat Van Wie, a Bell Bridge Kiadó vezető szerkesztője írói álnévként használ. A Bostonban élő szerzőnő mindmáig összesen három letehetetlen és csavaros akcióregényt publikált Lewinként, 2005 óta azonban mintha  minden írói álarcával együtt eltűnt volna.

A figyelmemet első regénye keltette fel: elolvastam, és annak ellenére, hogy számos gyengéjét vettem észre, mindjárt megkedveltem. A második könyv újabb, nagyon jó olvasmányélményt adott: sokkal jobban megírtnak és hihetőbbnek tűnt, mint az előde. Úgyhogy kutakodásba fogtam, hogy ráleljek még valamire Patricia Lewintől. Szomorúságomra azonban semmit sem találtam.

Pat Van Wie az internet alapján továbbra is vezető szerkesztő a kiadójánál - ahol főként romantikus könyvek, fantasyk és young adult kötetek jelennek meg -, továbbra is tanít kreatív írást Texasban és továbbra is tart előadásokat írótáborokban. Továbbra is tény, hogy  van nyolc saját neve alatt és Patricia Keelyn néven (a Ballantine-nál, a Bantamnél és a Harlequinnél) megjelentetett romantikus könyve, melyeket különböző rangos díjakra neveztek. 2006 óta azonban semmilyen személyes üzenetét nem sikerült fellelnem a neten, a honlapja pedig jelenleg nem működik. Kíváncsi vagyok, miért vonult vissza az írástól (ha tényleg visszavonult), amikor olyan remekül csinálta?

Persze az is igaz, önéletrajzában szerepel, hogy eredetileg programozói képzettséget szerzett és tizenkét éven át dolgozott az IBM-nél úgy, hogy közben egy szót sem írt. Lehetséges, hogy újabb tizenkét év után (első kötete 1994-ben jelent meg) az írásról váltott át valami egészen másra?...

Bármi is legyen az igazság, valami biztosan megmarad: a három könyv. Melyek közül sajnos csak kettő olvasható magyarul, ám azok igazán jók és élvezetesek. Ami egyébként fura, mert a két kötet témája alapján egyáltalán nem "nőies". Nem azt mondom, hogy nő nem írhat jó thrillert, hisz ott van rá számos példa Mary Higgins Clarktól Joy Fieldingen át Ruth Rendellig. De azért ha azt mondom, olvasok egy thrillert, amiben az elvált feleség rejtélyes múltbeli események után nyomoz, melyek a frissen megvett házához kötődnek, te máris rávágod - nagyon helyesen -: ezt nő írta. Ha pedig azt mondom: a könyvem egy kiégett FBI ügynök fegyverropogással teli harca egy bűnszövetkezet ellen, fogadsz rá, hogy férfi írta. És általában nyersz is. Patricia Lewin azonban mindkét könyvében férfitémát választott, amit viszont női nézőpontból igyekezett elmesélni.

Az első, amelynek a regény lényegét remekül kifejező angol címéből, a Blind Runból sikerült megalkotni a költőien értelmetlen Rohanás a végtelenbe formulát, angolul 2003 elején jelent meg, magyarul pedig 2006-ban. Főszereplője Ethan Decker, az egykori kormányügynök, aki a szeptember 11. után megszervezett egyik terrorizmuselhárító elitharcos-csapat fejeként levezényel egy akciót, melynek következményeként a bosszúálló ellenfél meggyilkolja a fiát. A kiégett Decker faképnél hagyja feleségét, az orvosnő Sydneyt, a főnökeit és egész addigi életét, majd elrejtőzik egy sivatagi búvóhelyen. Amikor évek múltán felkeresi egy volt csapattársa, s két gyereket bíz rá, legszívesebben nemet mondana arra, hogy bármibe is belekeveredjen. Társát azonban nem messze Ethan házától megölik, ráadásul az ügynök úgy véli, tudja ki a tettes, s arra is rájön, volt felesége, Sydney is veszélyben van. Itt kezdődik a rohanás, melynek végén azonban nem a végtelenbe, hanem egy csavaros és fordulatos nyomozás végére jutunk el. Bár Ethan kissé hisztérikus jellem férfi létére, s egy alkalommal olyan ostoba hibát követ el a történet folyamán, amit én sem csináltam volna meg lelkes kriminézőként, nemhogy egy valódi titkos ügynök - összességében, mégis érdekes és kalandos, szerethető főszereplőket felvonultató, eredeti regény a Blind Run, amely nemcsak filmszerűen pergő, de nyugodtan újraolvasható, jól megírt könyv is. Nekem különösen a gyerekszereplők tetszettek benne.

Így aztán nem véletlen, hogy a második kötet, az Out of Reach, vagyis Nyomtalanul eltűnt még sokkal jobban tetszett. Ebben ugyanis minden volt és jelenlegi gyerekek körül forog. A regény 2003 végén jelent meg Amerikában, nálunk pedig 2007-ben. Főszereplője nő, Erin Baker, az okos, kemény és képzett CIA-ügynök. Múltjában van egy tragikus titok: tizenkét éves volt, amikor valaki elrabolta az őrizetére bízott kishúgát, a hétéves Claire-t. A kislányt csak évekkel később találta meg a rendőrség, amikor már testileg és lelkileg kihasznált, érzelmileg labilis kamasz lett belőle. A történet jelenében a tengerentúli kiküldetéseiről Amerikába visszahelyezett Erin épp szokja, hogy újra gondoskodnia kell elmegyógyintézetben élő húgáról, és annak kislányáról, amikor a parkban szemtanúja lesz egy újabb gyerekrablásnak. Ráadásul az a benyomása, hogy a tettes azonos Claire soha meg nem talált elrablójával, akit akkor, régen látott egy pillanatra. Egyetlen ember hisz neki, Alec Donovan, a megszállottan kutató FBI-ügynök. Megindul a versenyfutás egy kisfiú életéért... Ennek a thrillernek sokkal keményebb, ám sokkal hihetőbb az alaptémája, mint az előzőnek. A cselekménye is szerteágazóbb, hiszen ugyanolyan fontos benne Erin nyomozása vagy bűntudata, mint Claire betegsége és múltja, vagy Donovan elkötelezettsége és elméletei. A főszereplők is sokkal reálisabban és mélyebben vannak ábrázolva, Alec, a férfiszereplő hihetően, "férfiasan" viselkedik, Erin pedig kifejezetten összetett karakter. Végig élveztem a titok utáni nyomozást, a regény fordulatai pedig többször is megleptek. Így ha valaki csak egy könyvet olvashat el Patricia Lewintől, ajánlom neki ezt.

Ugyanakkor sajnálom, hogy az írónő mindmáig utolsó könyve, az Out of Time (2005), amely a Nyomtalanul eltűnt önmagában is megálló folytatása, s benne ismét Erin nyomoz, már nem jelent meg magyar fordításban. Úgy gondolom ugyanis, hogy ez a regény a Rohanás a végtelenbénél biztosan sokkal jobb, már csak a főhőse miatt is - jó lenne, ha elolvashatnám. Igaz, a két könyv magyar fordítása sok kívánnivalót hagy maga után, például a becéző formulák furcsa, érzelemtelen magyarítása vagy az összetett mondatok terén: én mégis jobban érzem magam, ha egy könyvet magyarul olvashatok.

Mivel azonban csak két magyar regény elérhető Patricia Lewintől, ezzel kell beérnem. Ajánlom őket mindenkinek. Azt pedig csak remélem, hogy az írónő egyszer még ismét visszatér a thrillerek írásához.