Nagyon szeretek összeesküvés-elméletekről olvasni. De csak akkor, ha valaki szépen, lassan, okos szóval lesöpri őket az asztalról. Mifelénk legelkötelezettebben talán Hahner Péter történész műveli a legendaoszlatást, általában inkább a szaktörténelem, mint a közélet és a társadalomlélektan felől közelítve. Amikor 2010-ben napvilágot látott első tévhitcáfoló könyve, a 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, azt hiszem, nem várt, óriási sikert aratott. Megérdemelten követte hát a folytatás, az Újabb 100 történelmi tévhit, majd A Vadnyugat című könyv, melyben negyven állítólag közismert, valójában félreismert személy és talány nyomába eredt, szakszerű és legendamentes fényben mutatva be Vadnyugatot. Végül következett az amerikai elnökökről szóló műve, Az USA elnökei, amely szintén számos tévhitet oszlatott el. Kiderült belőle például, hogy Truman sokkal több volt, mint az elnök, aki parancsot az atombomba leadására; hogy Nixon a Watergate-botrányig nem is vezette rosszul az országot; vagy hogy egyáltalán nem biztos, hogy Thomas Jefferson viszonyt folytatott a rabszolganőjével. És - az is megállapítható volt e kötetből, hogy alighanem messze túlértékeljük John Fitzgerald Kennedy elnökségét: nem utolsósorban tragikus halálának, az ennek nyomán keletkezett legendának, s természetesen a meggyilkolásával kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek köszönhetően.


A szerző remek új könyve, A nem létező rejtély, pontosan ezzel a témával foglalkozik. Mintegy háromszáz oldalon át mutatja be, milyen elképzelések keletkeztek az elnök életével és halálával kapcsolatban, s mennyi ezekből az igazság. Hahner Péter hatalmas szakirodalomra támaszkodva, objektíven, ám olvasmányosan söpri le az asztalról a huszadik század talán legkiterjedtebb összeesküvéselmélet-gubancát.


Mielőtt azonban mindazok abbahagynák ajánlóm olvasását, akik úgy gondolják, Kennedyt tényleg nem Lee Harvey Oswald ölte meg, vagy legalább is nem egyedül hajtotta végre a gyilkosságot, gyorsan leírnám, hogy szerintem A nem létező rejtélyt nemcsak a szkeptikusoknak, hanem az alternatív elméletek vallóinak is érdemes elolvasniuk. Egyrészt, mert nálunk soha nem adták ki a Warren-jelentésnek még csak részleteit sem, csakis a hatvanas években megjelent két cáfolata áll rendelkezésre. Így Oswald felmentői – hacsak nem végeznek havonta tematikus, idegen nyelvű kutatást a neten – igazán azt sem tudhatják, mivel vitatkoznak, és milyen érveik vannak. Másrészt a téma két modern összefoglalása sem elérhető magyarul (Gerald Posner hatszáz oldalas és Vincent Bugliosi ezerhatszáz oldalas könyve). Hahner Péter viszont használta mindezeket: így azután akár a kétkedők, akár a rábólintók táborába tartozik valaki, mindenképpen a téma első modern összefoglalását tartja a kezében.


A szépen építkező, rövid fejezetekből álló könyv először is az előző korok politikai merényletei, illetve az Egyesült Államokban elkövetett elnökgyilkosságok között helyezi el Kennedy halálát. S mindjárt meglep egy-két adattal. Mert hányan tudják vajon, hogy az amerikai elnökök közül nemcsak Lincoln és Kennedy esett merénylő áldozatául, hanem James A. Garfield (1881) és William McKinley (1901) is? Utóbbival egy anarchista végzett, előbbivel azonban egy csalódott (és nem normális) támogatója, aki bebeszélte magának, hogy Garfield őt teszi meg párizsi konzulnak, majd amikor – érthető módon – kinevezése elmaradt, csalódásában megölte az alig négy hónapja regnáló elnököt. Jelentéktelen és szánalmas eset mindkettő: és talán hihetőbbé teszi, hogy Kennedyvel is jelentéktelen merénylő végzett, szánalmas indokból.


Ezután Kennedyvel és feleségével, az álompárral ismerkedhetünk meg objektív szűrőn át. Hiszen ha a Kennedy-gyilkosság az áldozat személye, tettei miatt olyan más, mint minden addigi merénylet, akkor meg kell találni azt a pontot Kennedy pályáján, ahol valakiknél betelt a pohár, és megszületett az elnök halálos ítélete. Mint a kötetből láthatjuk azonban, ilyen pont nemigen létezik. Kennedy a külpolitikában leginkább félsikereket ért el, a belügyek iránt kevéssé érdeklődött. Űrkutatási programja valóban zseniális előterjesztés volt, azonban még két évig élt elfogadása után. Hruscsovot, a szovjet fenyegetést, a kubai válságot remekül kezelte, ám e sikereket is évekkel túlélte. Polgárjogi intézkedései viszont egyszerűen nem foghatók az utódáéhoz, Lyndon B. Johnsonéhoz: Kennedy csak a felszínt kapargatta, készült ugyanis a következő választásra. Vietnámba pedig a közhiedelemmel ellentétben nem kevesebb embert kívánt küldeni, hanem több ezerrel többet küldött. Így azok az elméletek, melyek rasszista vagy háborúpárti megbízókat sejtetnek Oswald, vagy más gyilkosok mögött, valójában tévúton járnak. Kennedy 1963. november 22-én épp azért volt Dallasban, Texasban, hogy minél több déli szavazót szerezzen magának közelgő újraválasztásához.


A könyv ezután részletesen és alaposan mutatja be a három dallasi gyilkosságot: Kennedy meggyilkolását, Oswald menekülését, aki eközben agyonlőtt egy őt felismerő rendőrt, s végül Oswald meggyilkolását, melyet Jack Ruby követett el. Akár kétkedők, akár elfogadók vagyunk: olyan információk sorakoznak egymás mellett, melyek hasznosak lehetnek egy Kennedyről folytatott vitában. Nekem már az első fejezet címe is tetszik: A fűzője ölte meg Kennedyt? Talán nem mindenki tudja ugyanis, hogy az elnök számos súlyos betegséggel küzdött, s emiatt állandóan viselt egy fémszálakkal erősített műanyagfűzőt. Aki a gyilkosságról készült filmen furának látja az eltalált elnök testmozgását, gondoljon arra, hogy a fűző miatt nem tudott előredőlni. Ezért tekinthető közvetve az a gyilkosának: ha ugyanis az első, nem halálos lövés után Kennedy elhanyatlik az ülésen, mint a közben megsebesült Connally kormányzó, a következő, halálos fejlövés nem találta volna el…


Hahner Péter bemutatja a gyilkost és a gyilkos gyilkosát is. Elénk áll egy jelentéktelen és szánalmas, ugyanakkor önmaga fontosságába végtelen hitet vető, lelkileg sérült, magányos, torz gondolkodású fiatalember. Kiderül, miért vált Oswald tizenhárom évesen kommunistává úgy, hogy soha nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba, hogy miért utazott el a Szovjetunióba, és mit írtak róla a KGB aktái, meg az FBI megfigyelői, valamint hogy miért tért vissza mégis Amerikába, és miért vásárolt magának puskát. Annyit előre elárulok: nem azért, mert beszervezték… Ugyanakkor megtudhatjuk például azt is, hogy nem Kennedyt akarta elsőként megölni: áprilisban ugyanis már rálőtt egy nyugalmazott tábornokra, ám annak csak a haját érte a golyó, Oswald pedig elmenekült. Láthatjuk, mennyire vágyott a közismertségre, mekkorát csalódott, hogy a kutya sem várta, amikor hazaért a Szovjetunióból, s mekkora elégedettséggel töltötte el a néhány órás gyilkos hírnév, ami megadatott neki. Ugyanilyen részletesen ismerhetjük meg Rubyt is, az örök lelkesedő és örök elégedetlen, folyton intézkedő, sürgő-forgó, ám ezzel inkább csak nevetségessé, mint közkedveltté váló zsidó bártulajdonost, aki a postán várakozott, amikor elgondolta magában, hogy Amerika épp a hősre vár, aki megszabadítja a népet a gonosz elnökgyilkostól – majd ment, és lelőtte Oswaldot…


A könyv további öt fejezete mindazokat az elméleteket dolgozza fel, melyeket az idők során Kennedy-ügyében megalkottak. Kennedy elpusztítójaként olvashatunk a maffiáról, a KGB-ről, a CIA-ról, az FBI-ról, a náci háborús bűnösökről, Howard Hughesról és – sok más mellett – Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnökről is… Mérlegelhetjük az idővel csak szaporodó tanúk beszámolóját, azt, mennyire volt megbízható és sikeres a Warren-bizottság vizsgálata és az őket követő vizsgálódások sora, s azt is, mi igaz Oliver Stone JFK című filmjéből.


A mérete ellenére enciklopédikus és lebilincselően részletes könyvet az összeesküvés-elméletekről való rövid töprengés zárja. Itt találtam a következő idézetet: „Történelmi tévhitek és összeesküvés-elméletek mindig lesznek, és ha meggondoljuk, hogy ennek végső soron a történelem iránti érdeklődés, a politikai vezetők iránti egészséges bizalmatlanság, a meghirdetett igazságok megkérdőjelezésének vágya, a szilárd tájékozódási pontok iránti igény, és a „szükségszerűen szebb” emberi élet iránti vágyakozás a végső oka – akkor talán nem is kell keseregnünk azért, hogy oly sokan nem hisznek a történészeknek.” Ez derített fel, amikor rá kellett jönnöm, olyan ismerőseim is hisznek Kennedy meggyilkolásának konspirációs változatában, akikről nem is gondoltam volna. Végül is: akár elfogadjuk Hahner Péter könyvének állításait, akár nem, a történelemről gondolkodunk, szabadon és kreatívan. Márpedig ha van valami jó a múlt tanulmányozásában, akkor az, hogy ezt megtehetjük.


A cikk az Ekultura.hu-n: Hahner Péter: A nem létező rejtély - Tizenöt kérdés és válasz a Kennedy-gyilkosságról
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én 
A képek a gyilkosság előtt és után készültek, az utolsó előttin az új elnök, Johnson teszi le az esküt. Lelőhelyek: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt. A Dallas utcáin való autózás képei csak tetszési, nem pedig valódi sorrendben vannak.