2014. szeptember 28., vasárnap
A blog idei sorozatát tovább folytatva ismét történelmi olvasmányaim közül választottam ki néhányat. Mind a négyben közös, hogy olyan témákkal foglalkozik, melyek igen vitatottak vagy épp szokatlanok. Lehetséges-e úgy írni az i. sz. 1. század Palesztinájának életéről, hogy Jézusról nem beszélünk? Elfogadja-e a történelem iránt érdeklődő nagyközönség, hogy - amint a történészek jó húsz éve meggyőződtek róla - Báthory Erzsébet nem fürdött vérben és nem volt szadista őrült sem? Érdekes lehet-e a leghosszabb ideig hatalmon maradó magyar miniszterelnök élete, ha Tisza Kálmánról általában csak annyit szoktunk tudni, ő volt a Generális? Lehetséges-e összefoglalni egyetlen kötetben, mit is jelentett a cigánykérdés szó hazánk történetének elmúlt hatvanöt évében? Kiderül - a könyvekből.
Scott Korb: Élet az 1. évben: Mindennapok az 1. század Palesztinájában
Európa, Tudományos Diákkönyvtár, 2012
A kiadó e sorozata némiképp hamvába holt. Egyrészt nehéz fenntartani és népszerűsíteni egy szériát úgy, hogy - a kiadó elháríthatatlanul újszerű borítótervezése jegyében - a bele tartozó kötetek külsején ma már semmi sem árulkodik a sorozathoz kapcsolódásukról. (Nem véletlen, hogy 2012, a borítóváltás óta az OSZK sem tudja, mely könyvekkel bővült azóta a Tudományos Diákkönyvtár: az új megjelenések külön szerepelnek náluk, de nincsenek a sorozatba besorolva.) Másrészt a tudomány nagyon sokrétű fogalom: vagyis az, hogy valaki megveszi Korb fenti történelmi eszmefuttatását, még nem jelenti azt, hogy a sorozat az evolúcióról vagy Einstein-féle relativitáselméletről írt darabjait is beszerzi majd (hogy csak azokat a műveket említsem, amelyeket elolvastam). Ettől függetlenül színvonalas és érdekes könyveket sikerült lefordítani a TD-ba: s a Jézus koráról, de hangsúlyozottan nem Jézusról szóló ismeretterjesztő munka is felettébb élvezetes, szórakoztató és szakszerű. Megismerhetjük belőle azt a világot, amelyben az Újszövetség alakjai mozogtak: de valószínűleg több szó esik benne Heródesről, mint Jézus Krisztusról, tekintve, hogy a szerző meggyőződése szerint előbbi sokkal tipikusabb alakja volt korának, mint az utóbbi. (Nos, ha Jézus a Messiás, akkor ez nem is csoda...) Hol és hogyan éltek, mit ettek és ittak, hogyan gyógyítottak, mivel fizettek, miben hittek és miért lázadoztak az 1. századi Palesztina lakói? Mindez kiderül a végtelenül könnyed, csevegő hangvételű, kajánul provokatív, de megbízható könyvből, amelynek igazi szépségét talán - furamód - a lábjegyzetei adják. Öröm mosolyogni, nevetni, dühöngeni, netán vitatkozni a szerzővel és a kötettel. Polcra vele!
Szádeczky-Kardoss Irma: Báthory Erzsébet igazsága
Nesztor, 1993
Fél éve enyém már a könyv, azóta szeretnék írni róla, de egyszerűen nem ment eddig. Annyi elégedetlenség növekszik fel az emberben a hatására, amivel lehetetlen írásban megküzdeni. Így röviden csak annyit: ahogy e remek kötet bemutatja, Báthory Erzsébet nem volt vámpír, nem kínzott lányokat, és nem volt unintelligens, közönyös, szürke molylepke-típusú nő sem. Körülbelül ugyanolyan főúri asszony volt, mint kortársai: aki keveset levelezik, sokat utazik, nagy birtokokra felügyel, és legfontosabb váraiban igyekszik gyógyító központokat létrehozni, ahol nem boszorkánysággal, hanem gyógyfüvekkel és korabeli (néha felettébb idétlen) orvosi eszközökkel gyógyítanak. Hogy azután miért végezte házi őrizetben, önálló cselekvési jogától megfosztva, gyilkos boszorkány, vérben fürdő szadista őrült, leánykínzó bűnöző hírében, de bíróság elé soha nem állítva, törvényesen el nem ítélve? Erről valószínűleg Thurzó György nádort kellene megkérdezni, aki - felhasználva egy valóban őrült saját rokona perének és kórtörténetének részleteit - egy koncepciós, majd eltussolt majdnem-pert szervezett a 17. század elejének egyik legbefolyásosabb nemesözvegye ellen, valószínűleg színtiszta politikai okokból. A könyv a jogász szerzőnő kandidátusi értekezésének népszerűvé egyszerűsített változata: utóbbi egyszerűsítést azért sajnálom, mert az MTA Kézirattárában elhelyezett eredeti mű vaskos jegyzetanyagot tartalmazott, amelyet ez a kisebb könyv sajnos tételesen nem ad meg (mivel úgy valószínűleg kétszeres lenne a terjedelme), bár már közölt forrásjegyzéke is lenyűgöző méretű.
Az, hogy filmen, televízióban és a külföldi, színes bulvárképeskönyvekben Báthory Erzsébet nővámpír marad, kevéssé érdekel. De hogy legtöbb, a történelem iránt érdeklődő beszélgetőtársam még manapság is legfeljebb Péter Katalin 1985-ös könyvééig jutott el a témában, számomra felfoghatatlan. Mindenkinek, akit érdekel, ajánlom a fenti - bár igen nehezen megszerezhető - alapkönyvet, és a következő könyveket:
Lengyel Tünde - Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet: Egy asszony élete, General Press, 2010 - A Szádeczky-Kardoss Irma kandidátusi dolgozatára is építő könyv új szempontokat vet fel a vallomások értékelésével, a korabeli gyógyászattal és azzal kapcsolatban, miért csak az 1700-as évek elején jelent meg egyáltalán a vérvád Báthory Erzsébettel kapcsolatban. A vaskos kötet elolvasásához idő kell, s mikrotörténeti eszmefuttatásai unalmasak lehetnek a kizárólag a botrányok iránt érdeklődőknek, viszont a fenti könyvvel ellentétben ennek aztán abszolút bőséges és ellenőrizhető a jegyzetanyaga is. Én nagyon élveztem: hiszen a Báthory-ügyben még sok az apró kérdés. Egyet kivéve: hogy Báthory Erzsébet nem kínzott nőket.
Nagy László: A rossz hírű Báthoryak, Kossuth, 1984, 1985 - Talán az első olyan mű volt, amely nem az addig szokásos nézőpontból tekintett Báthory Erzsébet személyre. Második kiadásában, mely a nagy sikerre való tekintettel szinte azonnal napvilágot látott, már cáfolja Péter Katalin több, modernnek és megbízhatónak tűnő, ám alaptalan feltételezését (levelekkel, öltözködéssel, Báthory Erzsébet házasságával kapcsolatban) is. Elsőként értékeli, milyen bizonyítékokra is támaszkodik immár két évszázada a történetírás Báthory Erzsébettel kapcsolatban, s bemutatja, hogy azok valójában nem megbízhatóak (pl. egy Báthory Erzsébet halála után 115 évvel később keletkezett krónikarészlet stb.). Igaz, felvet egy később megcáfolt, szerelmi viszonyra utaló elméletet is. Összességében azonban remek kiindulás, rövid, tömör, meggyőző.
Mindenképpen elkerülném azonban Péter Katalin A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet (Helikon, 1985) című könyvét, amely rengeteg kortárs bírálatot kapott, s amelyet Nagy László, Benda Kálmán, majd Szádeczky-Kardoss Irma kutatásai teljességgel megcáfoltak. (A történésznő "védelmére" annyit, hogy nagy segítséget nyújtott az őt mindenben cáfolni akaró Szádeczky-Kardoss Irmának, amikor az általa használt jegyzőkönyveket a rendelkezésére bocsátotta: úgy tűnik, a történettudományban nemcsak dúló harcok léteznek!)
Végül menekülnék Nemere István Péter Katalin könyvéből összevágott borzalmától, amely mindmáig a legkönnyebben elérhető és legolcsóbb könyv a témáról, ám a legostobább is, hisz nyolc, sőt, tizenöt évvel a történészi viták tulajdonképpen egyértelmű lezárulta és a "Báthory Erzsébet nem öldökölt"-elmélet kimerítő (sőt, unalmas) adatolása után is makacsul a szadista vádat hangoztatja. (Oscar Welden: Báthory Erzsébet magánélete, Anno, 2002, Nemere István: Báthory Erzsébet magánélete, Könyvmolyképző, 2009).
Ami Szádeczky-Kardoss Irma könyvében kifejezetten megfogja az olvasót: az, ahogyan rendet tesz Báthory Erzsébet arcképeivel kapcsolatban. Az, ahogyan végigvezeti, milyen sebesülései is voltak Annának, az egyik "legsúlyosabban megkínzott" lánynak. Az, ahogyan kideríti, ki írta, Báthory Erzsébet végrendeletét. Az, ahogyan kinyomozza a nemes tanúk genealógiáját, akik mind a Thurzók familiárisainak bizonyulnak.... Nagyon jó könyv!
Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere
Napvilág, 2003
Be kell vallanom, hogy négy hónappal ezelőttig fogalmam sem volt róla, hogy ez a könyv egyáltalán létezik. Ami csak azért furcsa, mert nagyon érdekel a dualizmus kora, és a leghosszabb ideig hivatalban maradt magyar miniszterelnök vitatott, ám izgalmas személye: mégsem ért utol a könyv. Pedig a szerző nevét jól ismertem népszerűsítő művekből: mind a Pannonica, mind a Kossuth Kiadó sorozatában ő írta meg a dualista időszak történetét, és az utóbbi kötetből készült, Nagy György szerkesztette-vezette tévésorozatban is ő mutatta be a korszak nagy alakjait. A Tisza Kálmánról írott monográfiája azért nagyon fontos könyv, mert gyakorlatilag elődök nélkül, hatalmas saját forráskutatások után született meg, és - mert nagyon élvezetes. A könyvből megismerhetjük a már harmincévesen országos hírű, jelentőségű politikussá váló Tiszát, ellenzékiségének és miniszterelnökségének valamennyi fontos eseményét, politikai gondolkodásának alapelveit, egész kormányzati rendszerét, lemondásának okait, s azt is, hogyan támogatta fiát, Tisza István a politikussá válásban. A kötet vállalja, hogy egyelőre csak a miniszterelnöki tevékenységről adhat teljes és adatolt képet (így Tisza belügyminiszteri, pénzügyminiszteri, képviselői és egyházfőgondnoki működéséről csak rövidebben számol be): ám ez is elég, hogy teljesen új fényben (egyáltalán, a szokásos közhelyek mögé bevilágító fényben) láthassuk a 19. század egyik legmeghatározóbb politikusát. A kötet izgalmas képet ad Tisza barátságairól, családjáról, magánéletéről is. Mindenkinek bizalommal ajánlom: remek, szakszerű és olvasmányos könyv!
Majtényi Balázs - Majtényi György: Cigánykérdés Magyarországon 1945-2010
Libri, 2012
Már volt alkalmam a blogon írni a Nyitott Könyvműhely, majd a Libri által megjelentetett modern történelmi sorozatról, amelyben Majtényi György két korábbi, nagy sikerű könyve, a Kádár-korszak uralmi elitjéről szóló K-vonal és a Kádár János magánéletét bemutató Vezércsel is napvilágot látott. Jó látni, hogy a megszokott és néha csalódást okozó "régi" kiadók mellé hogyan zárkóznak fel olyanok, mint a Libri vagy a Jaffa, lehetőséget nyújtva a (fiatal) történészek különböző csoportjainak, hogy a huszadik századi magyar történelemről, társadalomról írjanak. Ez a könyv azonban különbözik sorozattársaitól abban, hogy úgy próbál meg a cigányság magyarországi történetről írni, hogy mégsem ír történelmet - mivel a szerzők úgy vélik, hamis az az elképzelés, hogy a történész a múlt tényeiből képes az igazságot feltárni. Ehelyett inkább csak megvilágít, részletez, megráz egy kaleidoszkópot és új mintát hoz létre. Nos, bár az utóbbi vélekedéssel így, végletekig víve egyáltalán nem értek egyet, mégis igen jó olvasmányra találtam a könyvben, amely három fejezetben igyekszik bemutatni, hogyan csinált és kezelt bármiféle cigánykérdést a Rákosi- a Kádár- és a rendszerváltás utáni korszak Magyarországa. Ha a könyv tartalomjegyzékéből egy kissé logikusabb kép is bontakozik ki, mint az olvasmányos, de csapongó szövegből, s ha a remek képanyag végtelenül illogikusan van is a könyvbe tördelve, mégis úgy gondolom, ez egy igen jó és messzire vezető kötet. A történet vége című fejezet az új alaptörvény állásfoglalásáról pedig különösen kemény számvetés. Olvasandó mű!
Linkek
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Most olvastam 7. - A modern történelemről 2.
Most olvastam 8. - Hat könyv, hat idézet
Most olvastam 9. - Hasznos könyvek
Most olvastam 10. - Olvasnivalók
Most olvastam 11. - Megint modern magyar (történelem)
Most olvastam 12. - Pihentetők
Európa, Tudományos Diákkönyvtár, 2012
A kiadó e sorozata némiképp hamvába holt. Egyrészt nehéz fenntartani és népszerűsíteni egy szériát úgy, hogy - a kiadó elháríthatatlanul újszerű borítótervezése jegyében - a bele tartozó kötetek külsején ma már semmi sem árulkodik a sorozathoz kapcsolódásukról. (Nem véletlen, hogy 2012, a borítóváltás óta az OSZK sem tudja, mely könyvekkel bővült azóta a Tudományos Diákkönyvtár: az új megjelenések külön szerepelnek náluk, de nincsenek a sorozatba besorolva.) Másrészt a tudomány nagyon sokrétű fogalom: vagyis az, hogy valaki megveszi Korb fenti történelmi eszmefuttatását, még nem jelenti azt, hogy a sorozat az evolúcióról vagy Einstein-féle relativitáselméletről írt darabjait is beszerzi majd (hogy csak azokat a műveket említsem, amelyeket elolvastam). Ettől függetlenül színvonalas és érdekes könyveket sikerült lefordítani a TD-ba: s a Jézus koráról, de hangsúlyozottan nem Jézusról szóló ismeretterjesztő munka is felettébb élvezetes, szórakoztató és szakszerű. Megismerhetjük belőle azt a világot, amelyben az Újszövetség alakjai mozogtak: de valószínűleg több szó esik benne Heródesről, mint Jézus Krisztusról, tekintve, hogy a szerző meggyőződése szerint előbbi sokkal tipikusabb alakja volt korának, mint az utóbbi. (Nos, ha Jézus a Messiás, akkor ez nem is csoda...) Hol és hogyan éltek, mit ettek és ittak, hogyan gyógyítottak, mivel fizettek, miben hittek és miért lázadoztak az 1. századi Palesztina lakói? Mindez kiderül a végtelenül könnyed, csevegő hangvételű, kajánul provokatív, de megbízható könyvből, amelynek igazi szépségét talán - furamód - a lábjegyzetei adják. Öröm mosolyogni, nevetni, dühöngeni, netán vitatkozni a szerzővel és a kötettel. Polcra vele!
Nesztor, 1993
Fél éve enyém már a könyv, azóta szeretnék írni róla, de egyszerűen nem ment eddig. Annyi elégedetlenség növekszik fel az emberben a hatására, amivel lehetetlen írásban megküzdeni. Így röviden csak annyit: ahogy e remek kötet bemutatja, Báthory Erzsébet nem volt vámpír, nem kínzott lányokat, és nem volt unintelligens, közönyös, szürke molylepke-típusú nő sem. Körülbelül ugyanolyan főúri asszony volt, mint kortársai: aki keveset levelezik, sokat utazik, nagy birtokokra felügyel, és legfontosabb váraiban igyekszik gyógyító központokat létrehozni, ahol nem boszorkánysággal, hanem gyógyfüvekkel és korabeli (néha felettébb idétlen) orvosi eszközökkel gyógyítanak. Hogy azután miért végezte házi őrizetben, önálló cselekvési jogától megfosztva, gyilkos boszorkány, vérben fürdő szadista őrült, leánykínzó bűnöző hírében, de bíróság elé soha nem állítva, törvényesen el nem ítélve? Erről valószínűleg Thurzó György nádort kellene megkérdezni, aki - felhasználva egy valóban őrült saját rokona perének és kórtörténetének részleteit - egy koncepciós, majd eltussolt majdnem-pert szervezett a 17. század elejének egyik legbefolyásosabb nemesözvegye ellen, valószínűleg színtiszta politikai okokból. A könyv a jogász szerzőnő kandidátusi értekezésének népszerűvé egyszerűsített változata: utóbbi egyszerűsítést azért sajnálom, mert az MTA Kézirattárában elhelyezett eredeti mű vaskos jegyzetanyagot tartalmazott, amelyet ez a kisebb könyv sajnos tételesen nem ad meg (mivel úgy valószínűleg kétszeres lenne a terjedelme), bár már közölt forrásjegyzéke is lenyűgöző méretű.
Az, hogy filmen, televízióban és a külföldi, színes bulvárképeskönyvekben Báthory Erzsébet nővámpír marad, kevéssé érdekel. De hogy legtöbb, a történelem iránt érdeklődő beszélgetőtársam még manapság is legfeljebb Péter Katalin 1985-ös könyvééig jutott el a témában, számomra felfoghatatlan. Mindenkinek, akit érdekel, ajánlom a fenti - bár igen nehezen megszerezhető - alapkönyvet, és a következő könyveket:
Ami Szádeczky-Kardoss Irma könyvében kifejezetten megfogja az olvasót: az, ahogyan rendet tesz Báthory Erzsébet arcképeivel kapcsolatban. Az, ahogyan végigvezeti, milyen sebesülései is voltak Annának, az egyik "legsúlyosabban megkínzott" lánynak. Az, ahogyan kideríti, ki írta, Báthory Erzsébet végrendeletét. Az, ahogyan kinyomozza a nemes tanúk genealógiáját, akik mind a Thurzók familiárisainak bizonyulnak.... Nagyon jó könyv!
Napvilág, 2003
Be kell vallanom, hogy négy hónappal ezelőttig fogalmam sem volt róla, hogy ez a könyv egyáltalán létezik. Ami csak azért furcsa, mert nagyon érdekel a dualizmus kora, és a leghosszabb ideig hivatalban maradt magyar miniszterelnök vitatott, ám izgalmas személye: mégsem ért utol a könyv. Pedig a szerző nevét jól ismertem népszerűsítő művekből: mind a Pannonica, mind a Kossuth Kiadó sorozatában ő írta meg a dualista időszak történetét, és az utóbbi kötetből készült, Nagy György szerkesztette-vezette tévésorozatban is ő mutatta be a korszak nagy alakjait. A Tisza Kálmánról írott monográfiája azért nagyon fontos könyv, mert gyakorlatilag elődök nélkül, hatalmas saját forráskutatások után született meg, és - mert nagyon élvezetes. A könyvből megismerhetjük a már harmincévesen országos hírű, jelentőségű politikussá váló Tiszát, ellenzékiségének és miniszterelnökségének valamennyi fontos eseményét, politikai gondolkodásának alapelveit, egész kormányzati rendszerét, lemondásának okait, s azt is, hogyan támogatta fiát, Tisza István a politikussá válásban. A kötet vállalja, hogy egyelőre csak a miniszterelnöki tevékenységről adhat teljes és adatolt képet (így Tisza belügyminiszteri, pénzügyminiszteri, képviselői és egyházfőgondnoki működéséről csak rövidebben számol be): ám ez is elég, hogy teljesen új fényben (egyáltalán, a szokásos közhelyek mögé bevilágító fényben) láthassuk a 19. század egyik legmeghatározóbb politikusát. A kötet izgalmas képet ad Tisza barátságairól, családjáról, magánéletéről is. Mindenkinek bizalommal ajánlom: remek, szakszerű és olvasmányos könyv!
Libri, 2012
Már volt alkalmam a blogon írni a Nyitott Könyvműhely, majd a Libri által megjelentetett modern történelmi sorozatról, amelyben Majtényi György két korábbi, nagy sikerű könyve, a Kádár-korszak uralmi elitjéről szóló K-vonal és a Kádár János magánéletét bemutató Vezércsel is napvilágot látott. Jó látni, hogy a megszokott és néha csalódást okozó "régi" kiadók mellé hogyan zárkóznak fel olyanok, mint a Libri vagy a Jaffa, lehetőséget nyújtva a (fiatal) történészek különböző csoportjainak, hogy a huszadik századi magyar történelemről, társadalomról írjanak. Ez a könyv azonban különbözik sorozattársaitól abban, hogy úgy próbál meg a cigányság magyarországi történetről írni, hogy mégsem ír történelmet - mivel a szerzők úgy vélik, hamis az az elképzelés, hogy a történész a múlt tényeiből képes az igazságot feltárni. Ehelyett inkább csak megvilágít, részletez, megráz egy kaleidoszkópot és új mintát hoz létre. Nos, bár az utóbbi vélekedéssel így, végletekig víve egyáltalán nem értek egyet, mégis igen jó olvasmányra találtam a könyvben, amely három fejezetben igyekszik bemutatni, hogyan csinált és kezelt bármiféle cigánykérdést a Rákosi- a Kádár- és a rendszerváltás utáni korszak Magyarországa. Ha a könyv tartalomjegyzékéből egy kissé logikusabb kép is bontakozik ki, mint az olvasmányos, de csapongó szövegből, s ha a remek képanyag végtelenül illogikusan van is a könyvbe tördelve, mégis úgy gondolom, ez egy igen jó és messzire vezető kötet. A történet vége című fejezet az új alaptörvény állásfoglalásáról pedig különösen kemény számvetés. Olvasandó mű!
Linkek
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Most olvastam 7. - A modern történelemről 2.
Most olvastam 8. - Hat könyv, hat idézet
Most olvastam 9. - Hasznos könyvek
Most olvastam 10. - Olvasnivalók
Most olvastam 11. - Megint modern magyar (történelem)
Most olvastam 12. - Pihentetők
