2013. február 18., hétfő
15. rész: 13+1 ifjúsági regény
Úgy szeretem ezt a könyvet, hogy nagyon nehezen tudok róla írni.
Próbálom összeszedni, mi a fontos belőle számomra.
Először is a főszereplő lány – elnyomott, elhanyagolt, boldogtalan, akivel törődni kezdenek, aki szeretet kap, és végre önmaga lehet. Másodszor a regényben van egy hatalmas, izgalmas titok – ez nagyon jó. Harmadrészt szól egy csomó előítéletről. Negyedszer nagyon gonosz: becsap azzal, hogy Daddyről, szóval Apóról van benne szó, pedig a végén… Ötödször igazi, angol regény: ilyen a világa, ilyen a humora, és imádom Mrs. Lippett-től az új iskoláig minden részét. Hatodszor van benne álruhás hős. Hetedszer van benne teázás és latintanulás, és kalapok. Nyolcadszor – ez nagyon fontos – remek rajzok vannak benne! (De nekem azzal az idióta, új kiadásos kids-betűtípussal nem kellenek, úgy tetszettek, ahogy annak idején a Pöttyös kiadásba kézzel belemázolták őket.) Kilencedszer nagyon humoros. Tizedszer: szerelmes regény is!
Kell ennél több?
Nem is tudom, mi lett volna, ha a Disney-filmsorozatból ismerem meg a történetet. Így viszont, Róna Emmy finom rajzaival az egésznek volt valami régi-régi bája. Közben viszont a történet nagyon modern: a bezárkózott, reményvesztett nem is olyan vén vénkisasszony egész életét megváltoztatja a nyílt, szeretetre mindig képes, s mindenkihez nyitottan közelítő Pollyanna. Amikor először olvastam, rá figyeltem, az ő kedves, őszinte lénye tetszett. De emlékszem arra is, milyen fura volt, hogy ebben a könyvben „öregek” (felnőttek) szerelméről esett szó. Ma ez tetszik a legjobban: Pollyanna segít abban, hogy a megszokott dolgokat új, friss szemszögből nézzük. Nagyon jó!
Szép, kedves, izgalmas és bölcs ifjúsági könyv. Kilencéves kortól már ajánlott, de egy felnőtt is nagyon élvezheti (kivéve, ha a fátyolos-púderes borító alapján valami történelmi romantikus, szerelmes könyvet vár…). Elvezet a régi Rómába, beszél hitről, szeretetről, családról, arról, hogy minden ember egyenlő, s arról, hogy az állatok sem az ember alárendeltjei a Földön. Ideális gyerekregény, amit talán akkor is kedvel az ember, ha már felnőtt.
Igazi nagy találkozás: azóta is kedvenc íróm Bret Harte. A legjobb novella a kötetben véleményem szerint a Hóvihar, amely a Robin Hood- és a vadnyugati történetek alapfordulatait használva szól egy nagyon romantikus szerelemről, barátságról és becsületről is. Miután megismerkedtem Bret Harte felnőtteknek kiadott elbeszéléseivel, csodálkozva tapasztaltam, hogy ebből a remekül fordított ifjúsági változatból a történet végén azért egyetlen dolog hiányzik (de nem írom ide, mi...). Bret Harte mint az amerikai romantika remek szerzője, a vadnyugati, amerikai történet-műfaj megteremtője mindig is a kedvencem marad.
Olyan könyv, ami komolyan veszi az olvasóját. A Delfin sorozatban jelent meg, feltételezem tehát, hogy az ifjúságnak szánták, én is gyerekként szerettem bele. De felnőttként is nagyon jó volt. Egzotikus és kalandos, de kegyetlen, kiábrándító, hősies, felkavaró szintén. Annak idején az első novellát szerettem a legjobban, most talán a negyedik tetszik jobban.
Nagyon szép, megható, romantikus történet egy igaz szívű hősről. Kegyetlen is egy kissé, de így látszik igazán, micsoda szenvedésekért áll bosszút a főhős, nemcsak saját magáért, anyjáért, húgáért, de szeretett, tönkretett indián barátaiért is. Carlos sokáig a kedvenc vadnyugati hősöm volt. Csak az a kár, hogy a regény szokás szerint átdolgozott: gondolom, az arányos kegyetlenség és a leíró részek estek áldozatul, mint annyi Delfin-könyvben. Kicsit antiutópia-ízű is: Carlosra csak az indiánok (szép, de haldokló) világa vár, amely most az egyszer visszavágott, de később… A fehér emberek, saját testvérei viszont eltaszítják. Elég keserű…
Egyik nagy kedvencem. Bahdajt gyerekkrimi-íróként ismertem meg A fekete esernyőben. Utána került a gyűjteményembe A fekete sombrero, s hamar rájöttem, hogy ez bizony igazi vadnyugati élvezet, szinte „felnőttregény”. Egyébként szerintem tényleg az (is.) Csavaros kalandok, becsület, pisztolypárbaj, humor majdnem Rejtő Jenő-féle stílusban – mindenkinek ajánlom.
Remek történelmi regény kezdőknek és haladóknak. Ugyanúgy jelen van benne a török világ valós, reális, érdekes, részletes ábrázolása, mint a népmesék és történelmi legendák megidézése. A főhős próbákat áll ki, bizonyítja bátorságát, ötletességét, becsületességét – míg vissza nem nyeri örökre a szerelmét. Kortalan, remek történet.
Breszt Borisz, Balassi Bálint életének regényes megírója ebben a rövid ifjúsági regényben egyetlen kalandot emel ki a még kamasz költő életéből: a történetben nagy szerep jut a hős, igazi magyar nagyúr Balassi Jánosnak, Balassi Bálint, a költő apjának, a renegát áruló Sah Szuvár bégnek és fiának, a hiú Rüsztemnek, ám a középpontban a szegény, de bátor és merész Pongrácz Márton hadnagy és az árva nemeslány, Romhányi Ilonka szerelme áll. Kedvenc regényem, ami elindított a történelem szeretete felé.
Érdekes történet egy lányról, aki rádöbben, hogy örökbe fogadott gyerek. Nagyon hihető szereplőkkel, családdal, barátokkal. Meglepően jól megírt magyar kamaszsztori a nyolcvanas évekből, de ma is üt.
Az egyre kétesebb humorú és értékű, túlfejlett sorozat vitathatatlanul zseniális kezdőkötete. Ha depressziós vagyok, akkor elolvasom Charles herceg esküvőjét, a vörös zoknis részt, vagy azt, hogyan kirándult az osztály Barry Kenttel súlyosbítva…
Nagyon jó regény: pedig eredetileg inkább regényes kamaszkézikönyvnek készült. Mi minden érdekelhet egy kamaszlányt a táplálkozástól a vizsgákig, a barátságoktól a diákjogokig, és persze szerelemtől a szexig… Mindezt a kilencvenes évek Angliájából.
Kedves gyerekregény egy magányos, nagyon okos és sokak által lebecsült fiúról, aki egy varázstárgy segítségével csodálatos dolgokat fedez fel…. – Majdnem. Ez a roppant izgalmas, érdekes cselekménybonyolítású és humoros regény egy dologban tér el az első mondatban jelzett, szokásos ifjúsági regény-recepttől: hogy semmiféle mágia, varázslat vagy csoda nem szerepel benne. Csakis színtiszta, lehetséges, vagy elméletileg lehetséges tudomány.
George, aki meg van áldva két aktív környezetvédő szülővel, van egy kedves, disznóméretű malaca, búskomor és mindenben alábecsüli magát, megismerkedik szomszédjával, a fantasztikusan okos Erikkel, és a tudós szuperszámítógépe, Kozmosz segítségével ajtót nyit a világűr csodáira. A tét nemcsak az, ki lát több érdekeset, vagy hogy megnyeri-e George az iskolai tudományos versenyen a saját számítógépét. A furcsán gonosz tanár, Dr. Reeper mesterkedéseinek és egy balesetnek köszönhetően Annie-nek, Erik lányának és George-nak egy valódi fekete lyukból kimenteniük a tudóst! A Hawking-név (a professzor és lánya könyvéről van szó) és a kötet írásában részt vett többi tudósok neve a garancia, hogy a legfrissebb tudományos eredményekről olvashatunk, érdekes kiegészítő anyagokkal, pazar NASA-fotókkal és kedves rajzokkal kísérve (az én kedvencem a szemüveges Erik), ám ami ennél izgalmasabb, az az a modern, optimista és lelkesítő tudományos szemlélet, ami a lapokról sugárzik.
Különös indiántörténet egy ma már kevéssé ismert német írótól. A főszereplő, a fehér apától és indián anyától származó Andrew szembesül azzal, hogy sem törzse (pontosabban az az arapahó törzs, amelynél a fiú felnőtt, s amelynek kapzsi törzsfőnöke annak idején elrabolta Brown anyját, majd halálra gyötörte), sem pedig az általa ideálisnak, emberségesnek és műveltnek látott fehér társadalom sem fogadja be, mivel csak félindián és félig fehér. Bár a regény végén Brownnak végül igazságot szolgáltatnak, az egész történet igen hamis, nyögvenyelős és egyértelműen azt a felfogást tükrözi, hogy a műveletlen és lusta indiánokat csak asszimilációval és tanítással lehet felzárkóztatni. (Friedrich J. Pajeken 1894-ben írta a könyvet, ez talán mentség számára, de nem sok. Igaz, nem lehet, tudni, hogy az átdolgozó, Győry Lóránd primitívebbé tette a történetet, vagy épp szerencsére megfosztotta éles hangjától. De mindenképp avult indiánkép ez, főleg 1928-ban, amikor az általam olvasott utolsó magyar kiadása megjelent.)
Azért nem tudtam mégsem megállni, hogy írjak róla itt, mert nagyapám egyik első „felnőtt” könyve volt, hatévesen kapta, így bármilyen vacak a beltartalom, számomra örök emlék a kötet. Ez megér egy plusz ajánlót. Egyébként csak a szép, többségükben színes képeket dicsérném itt, de így szeretem a könyvet.
Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
